Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-24 / 52. szám
Boldog ünnepeket! Nagybánya, 1911. December 24. — 52. szám. (©' XXXVII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HVULJZDELsT VASÁRÉ. Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Kérész János. Szerke. eg s kiadó. = TEJE. 1 : E ■ ica 20. szám alatt. iM. Karácson ünnepén. T~J T Keresztények vagyunk-e még, vagy nem? Ha látom a nagy nyüzsgést, mozgást ünnep előtt, amint hetekkel előre töri magát mindenki, hogy a karácsont mennél szebbé, magasztosabbá, emlékezetesebbé tegye, ha látom ünnepkor a zsúfolt templomokat, hallom az áhitatos éneket, gyönyörködöm a választékos ünneplő ruhákban s méginkább az arcokról leolvasható meghatottságban, akkor azt mondom, hogy igenis keresztények vagyunk, a mi társadalmunk keresztény társadalom, mi a Jézus népe vagyunk. De ha látom a hétköznapi tülekedést, harcot a koncért, tapasztalom a versengést, irigységet, gyülölséget, ha látom máskor az üres templomokat, leolvasom az arcokról az önző szivtelenséget, akkor azt mondom, hogy nem vagyunk keresztények, mi nem vagyunk a Jézus népe. Az emberek nagyon nehezen tanulnak, a népfájok szörnyű konzervativek, a keresztény vallást még most sem értették meg egészen, azért szükség minden esztendőben a karácson, 1 r újjászületésünket, vallásbeli előhaladá- sunkat munkálja. A nép nem hisz többé régi eszményeiben. A szeretet egyes osztályok között valóságos gyűlöletté változott. A reménység egy jobb jövőben, elhalványult, fellegbe borult. Több hitre, több szeretetre, több reménységre van szükségünk! Ó jövel szent Karácson ünnepe, jövel világmegváltó Jézus, hozd nekünk ezeket a drága ajándékokat, melyek értékesebbek a bölcsek ajándékainál, az aranynál, tömjénnél, és a mirrhánál, legyen a-te születésnapod a megújulás magasztos ünnepe, melynek nyomában boldogság fal ad. Dicsőség Istennek békesség az embereknek ! A kövezetvám ügye. Nagybánya városa köztudomás szerint uj kövezel- várn-tarifát készített. Ezt most a vármegyei közigazgatási bizottság a debreczeni keresk. és iparkamarához kü dötte be véleményadás végett. A kamara miután a múltra vonatkozik, megbírálja az 1907. 1908. és 1909. év eredményeit, ide vonatkozó fejtegetéseit a dec. 14-iki jegyzőkönyvben igy folytatja : A múltra vonatkozólag kimutatható ezek szerint, hogy a helyzet egyáltalán nem oly kétségbeejtő, mint a vámengedély meghosszabbításáért és a vámtételek felemelésének engedélyezéseért beadott kérvény feltünteti. A most következő három év alatt a város számításai szerint a kövezetvámos utak fentartása, az uj utak kiépítése, egy hid építése, és a gőzhenger beid ivatui A kiadást fog okozni. Ezért ros a kövezetvám-dijtételek j vámtételek szerint a befolyó évi jövedelem az elmúlt 3 évi forgalmat véve számítási alapul 22 273 K 97 fillért tenne, 3 év alatt összesen 66,839 K 92 fillér lenne a vámbevétel, a város számítása szerint, amint az V. kimutatás feltűnteti, a következő három év alatt még mindig 46,609 K 66 f hiányt kellene a városi közpénztárból fedezni' Ezen kiadások számítása azonban téves alapokon történt. A számítások ugyanis az uj építések, a hid létesítése és a gőzhengermtt beszerzésének költségeit tőke értékben tüntetik fel, holott az 1890 évi I. t.-c. ezen költségek évi törlesztési részleteinek alapul vételét rendeli. Ha az útépítések, hid létesítés és henger beszerzés költségeinek és törlesztési részleteit vesszük számításba, úgy a kiadások következők : 1. Kőburkolatú utcák 3 évi fentartása 16 325— K II. Kavicsolt utak 3 évi fentartása . . . 16,918 20 » III. Kiépített utcák kiépítésének 3 évi törlesztési részlete 4 5°/0 ........................ 5 678 37 » IV . Első évben kiépített uj utak 2 évi, második évben kiépített utak 1 évi fentartása .........................................................9,144— » V. Hídépítés törlesztési réslete .... 2,025'— » VI. Gőzhenger beszerzésének törlesztési . részlete.................................. 1,590'— Három évi összes kiadás 51,680 57 K Ezen kiadások közül a hid építési, a gőzhengermü beszerzése tulajdonképpen nem is vehető a kövezetvámos alap terhére. A hid megépítése városrendezési érdek, a hengergépet pedig a város nemcsak a vámos utak építésénél használja. A városi Utcák költségeit sem lehet teljesen a kövezetvámmal fedezni, mert az utcák megépítése a város egész lakosságának érdeke, másrészt város-szépitési célokat is szolgál. Az ipar és kereskedelem nem igényel különleges kiállítású utcákat s ezért a városi utcák fentarlási és építési költségeihez a kövezetvám csak hozzájárul, de semmi esetre sem jogos az egész költségnek a kövezetvámot fizető ipari és kereskedelmi érdekeltségre való hárítása. A helyesbített számítások szerint a következő 3 évi kiadások 51,680 K 57 fillérre rúgnak, a tervezett vámdijszabályzat szerint az 1907., 1908. és 1909. évek átlageredményei alapján évente 22,273 K 97 fillér vámjövedelem folyna be, 3 év alatt 66 893 K 62 fillér. Ily módon a kövezetvám nemcsak egyedül fedezné az összes költségeket, hanem 14,000 koronán felüli felesleget is hajtana. Az 1890. évi I. t.-c szerint azonban a kövezetvám külön jövedelem forrásául nem szolgálhat. Semmi esetre sem engedélyezhető tehát a terveDicsőség! Ki magad vagy az örökélet, Terólad szóljon minden ének Minden világok ajakán ! A hóvihar neved süvöltse, Hirdesse nyár piros gyümölcse, Víg társaság, csöndes magány: Dicsőség néked, óh nagy Isten! A mindenséget te teremtéd, Te alkotád a napok ezrét; A földgolyók milljárdjait Te népesitéd emberekkel, S igazgatod hő szeretettel A szivek, elmék vágyait: Dicsőség néked, óh nagy Isten ! Rajtad kívül minden múlandó, Nincs senki köztünk maradandó, Virág vagy naprendszer legyünk : De száz alakban, változásban, A sír ölén, a napsugárban Kegyelmed ott marad velünk: Dicsőség néked, óh nagy Isten ! Dicsőség néked minden órán ! Harsogja nép, föld, csillagorkán Magasztalon jótettidet: Tőled vagyon a béke bennünk, Egymást teérted kell -szeretnünk, Mert mind tied vagyunk, tied: Dicsőség néked, óh nagy Isten ! Lelkem, lelkednek gyönge része Oda borul trónod elébe S úgy hirdeti hatalmadat : Hogy percr bár, mely rám sugárzott, Láthattam csodás alkotásod, Poraimban is áldalak : Dicsőség néked, óh nagy Isten! Dura Máté. Karácsom ajándék. — Elbeszélés. — Irta: Csengey Gusztáv. Az ezernyolcszáznegyvennyolcadik év tele Dagyon keményen köszöntött be, amit rendezetlen, rosszul ruházott ujonc-hadaink sínylették meg leginkább. És ha legalább verni, üldözni lehetett.volna az ellenséget, még az dideregve is csak megjárta volna; az ember nagyobbat üt, jobban verekszik, ha fázik, hogy kimelegedjék ; de folyvást retirálni, kerülni az ellenséget, futni éhen, szomjan, meleg ruha nélkül — biz ez a legvérmesebb lelkesedést is lehűti. Nem csoda, ha közönség, hadsereg, egyaránt zúgolódott s az örökdicső- ségü seregalkotó nagy kormányférfi azt irta egyik hadvezérének : »Csak egy kis gyózedelmecskét! — mert a nemzet elcsügged . . .< Hanem az a kis győzedelmecske csak nem akart feltűnni, hadaink mindig hátráltak. Az ellenség túlnyomó erővel üldözte őket s a szegény, rongyos honvéd, ha valahol megállt, hogy egy kissé kifújja magát s valami ennivalót kapjon be hirtelen, alig nyelte le az első falatot, már pergett a dob, harsogott a trombita és a szegény baka futott tovább éhesen, fogcsikorgatva. • E szomorú napokban valamelyik felvidéki kis város szélső házainak egyikében kezdődik történetünk. Régi, roskadozó kis épület az erdőszélen, valami szegényes majorsági ház egy pár kis szobával és kamrával. Kis udvarát még szükebbé teszik a rongyos mellék- épületek, ól, kocsiszín és istálló. Valamennyi üres s teljesen pusztulásnak indult; látszik, hogy a majoros gazda rég kiköltözött belőle. De a lakóház kéménye füstöl. Valaki tehát mégis lakik itt. A kis ajtón az udvarra éppen most lép be egy kendőbe burkolt didergő női alak. Fázik szegény! nem csoda: odakinn húsz foknyi hideg van s a kopott nagykendö nem nagyon védi meg ellene. Sietve nyitja föl a konyhaajtót s hirtelen beteszi maga után. A konyha tűzhelyén pattog a tűz s egy már idősebb, de még nem öreg asszony sürög-forog körülötte, valami szerény ebédet főzve. Meg megáll . . . hallgatódzik .. . Van rá oka! . . . Nem a tűz pattogását, nem a lábas sistergését hallgatja, hanem azt a különös tompa bugást, mely már hajnal óta hangzik időnként, meg-megren- getve a roskatag épületet. Valahol csata vaü, az ágyudörgés búg fel időnként olyan félelmesen, olyan szivszorongatóan ... Vájjon a halálos tusából melyik fél kerül ki győztesen ? A háromszinü zászlót diadalmas sereg hozza-e be fennen lobogtatva, víg zeneszóval?. .. Vagy megtépve, rongyosan suhan át a város főutcáján, futó véres alakok zűrzavarában ?. . . Oh, rettentő ez, rettentő még gondolatban is, hát még valóságban 1 . . . Ez a gondolat gyötri a szegény asszony szivét .. . Csak hallgatódzik . . . hallgatódzik .. de a búgás nem hangzik fel többé, csak a téli szél süvölt fel hidegen, vérfagyasztóan ... E pillanatban tárul fel az ajtó és siet be rajta az említett beburkolt női alak. Odabenn leteszi a kendőt és az alól most egy eszményien szép ifjú leány arca mai í«!scá,xys.a. S oldlaL
