Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-10 / 50. szám
1911. December 10. 50. szám. (3) minden használhatatlanságát s egy cseppet sem humoros, hanem felettébb komoly és alapos volt valamelyik este egyik játszónak rögtönzése, hogy, »ezer forintot annak, aki a nagybányai színpadot játszóképessé javítja ki.« A színpad kicsisége mellett annak egész konstrukciója oly primitiv és együgyű, hogy legjobban tesszük, ha senkinek sem mutogatjuk el. Az uj, százezreken épült szinházpalotánkhoz, a tervezők perfidiája s az ellenőrzők nemtörődömsége folytán most tákolnak hozzá egy favázu bádogkalic- kát, aminek hivatalosan diszlettár lesz a neve. A színpad után jönne a színtársulat. Hát bizony, talán gáncsoskodóknak és lulbölcsek- nek fognak némelyek tartani, kik hitük szerint többet és jobban értenek a színházhoz, mint mi, de mégis bátran kimondjuk, hogy nem vagyunk elragadtatva. Egyáltalán nem vagyunk elragadtatva. Az összjáték nem a legjobb, ami a rendezőség lelkét terheli, a játszók gyakran szerepnemludással rontják az előadást s a műsor összeválogatása sem a legszerencsésebb. De mi minden gáncsunk melleit is meglátjuk a kiválóságokat. Dicsérettel emeljük ki a pompás és. mindig stílusos diszletezést, de panaszkodnunk kell a hosszú felvonásközök miatt és igy tovább. Megtárgyalva a színpadot és a társulatot, a közönségről is szükségesnek véljük röviden szólani. A szinházjáró publikum nem elég figyelmes önmaga iránt. A sok elkéső fészkelődő, náthás és köhögő hábitué nem a legkellemesebb és legélvezhelőbb betétekkel szolgál a hallgatóság csendesebb felének s egyáltalán nem válik előnyére a darabnak s nem hat jólesőleg a szereplőkre. A közönség másik része pedig tul- nagy részvétlenséget tanúsít. Pedig hajó előadásokat akarunk hallani, pártolnunk kell a direkciót, mert hát fontos a telt ház s még fontosabb ennek eredménye, a pénz, a pénz. Eképpen megtárgyalva azon dolgokat, amelyeket szükségesnek és helyénvalónak talált a krónikás, bocsánatot kér a túlságos szubjektivitásért s tisztelettel áttér az informativ jellemű referádája érdembeli részére. A színházi hét eseményei ezek voltak: Szombaton este a drámai személyzet bemutko- zása volt. Ez alkalomra az igazgatóság a tulnépszerü Bataille már eléggé ismert Balga szűz cimü drámáját tűzte ki a műsorra. A darab par excellenc alkalmas a drámai képességek bemutatására úgy az egyes szereplőknek, mint a rendezőnek az összjátékot és a nívós előadás produkálását illetőleg. A darab tartalma ismeretes. A fiatal leány és a feleséges ember szerelmi tragédiája. Oly téma, melyet az ügyes Bataille a gyakorlott drámairó minden ügyességével alaposan kiaknázott. Az előadás azonban nem tartozott a legjobbak s az úgynevezett kifogástalan előadások közé. Az egyes szereplők közül elsőnek Spóner Ilonkát keli kiemelnünk, aki minden készségét és ambícióját kifejtette, hogy az előadást elfogadhatóvá tegye. Ami az ő munkáját illeti, arra a dicséretet és az elismerést megadjuk. Orgánuma kellemes és érthető, játéka plasztikus és művészi eszközöket használ mindenkor. Utána azonban nagy üresség következett az értékben s meg- emlitendőknek Stella Gida mellett Ernyei, Kovács és Homolcay lennének. Vasárnap délután a szokott »délutáni előadás« mellett a Falu rossza ment, este pedig a Kis gróf került színre. Eredeti magyar operette, ami minden sikamlóssága mellett is tele van igazi poezissal, ötlettel és szellemességgel. A muzsika tele melódiával és ügyes invencióval s mint minden Martos —Rényi eperette, ez sem tévesztette el hatását. Az előadás általában véve megfelelt a követelményeknek s ebben, mint rendesen, Komáromi Gizié az érdem, aki ötletet, kedélyességet, jókedvet és pajzánságot minden felléptével bőven szétoszt a rivaldáról. Csinos hangja, kellemes beszéde, pompás tánca s méltán feltűnést keltő toilette -jei sohasem maradnak hatás és honorálás nélkül. Vele és mellette Keményiné, Gsáky, Ernyei és Gáspár buz- gólkodtak. Hétfőn este egy izig-vérig francia bohózatra, az Ezred apjá ra került a sor. Lehetetlen és mindig kacagtató helyzetek, ötlet és számtalan »bon mot< tarkították a különben már nem uj darab thémáját. Ebben az előadásban láttuk és élveztük az első kifogástalan összjátékot. A szereplők közül ezúttal is Komáromi Gizit kell kiemelnünk, aki lelke a társaságnak, mellette pedig Kun Dezső az, aki finom és mindig diszkrét komikus vénájával elismerést követel magának, anélkül, hogy valaha is a karzat kegyeit ostromolná lapos viccekkel. Játéka, beszéde, fellépése mindig dicsérendő. Mellettük Pelsó'czi tisztiszolgája mondható még kifogástalannak. A többiek közül Stellát és Ernyeit, valamint Spónert és Salgót illeti elismerés. A Princ — ez ment kedden este. A herceg, az a fiatal herceg, akit mf már a német színdarabokból nagyon jól i-merünk. 0 az, aki az »Alt Heidelberg«- ben elmegy az egyetemre, hogy mielőtt az uralkodás gondjai reá hárulnának élvezze ki a diák-élet minden mámorát, minden kellemességét és örömét. Ő az, aki NAGYBANYA ÉS VIDÉKÉ szerelmes lesz és évek múlva visszatér szivében az első fényes hajú leánynak képével. Ez a darab szép, mert ábrándos, szerelmes és német. Ez a gyengébbeket megrikattja, a cinikusokat elhallgattatja. De a Princ az más. A Princ az »Alt Heidelber«-i herceg, de már nem szerelmes az ős diák, hanem fiatal élni vágyó század végi gyermek. Neki szeretőt szereznek, aki bevezesse a szerelem, az élet misztériumába, egy színésznőt adnak mellé, aki hetenkint a testgyakorlás és grammatika mellett két órát ad a szerelemből. A darab egy német vígjáték, ami pikáns. És éppen ezért nem volt itt sikere. A pikantériája nem hatott, a Princ senkinek nem volt szimpatikus, mert mi mindenütt a heidelbergi herceget kerestük. Az előadás azonban jó volt s ebben Sponer Ilonkának volt a legtöbb érdeme. Pompás beszéde, remek kedve és szépsége, amit bámulatos toilelte- jével együtt legelőbb kellett volna említenünk, a tanítómester szerepében álló színésznő megjátszásában pompásan érvényesült. A Princ szerepében a fiatal Stellának nyílott volna alkalom, hogy a legjobbat produkálja s hogy ez csak részben sikerült neki, annak nem any- nyira ő, mint a direktio az oka, ahonnan rá mindennap nagy és súlyos feladatokat ruháznak. A többiek egyenkint és összesen buzgólkodtak a siker érdekében, különösem Gáspár, aki mellett Csákyt emeljük még ki. A Eercegkisasszonyt, Lehár nagyobb és komolyabb kompozicióju müvét ismerjük s benne Komá- romy Gizit a nyáron már láttuk s eléggé megdicsértük. Ma ismét övé volt a pálma. De mellette uj nevet kell följegyeznünk. Bay László, a baritonista delbut- tált ez alkalommal nagy és őszinte sikerrel. Játéka mozgékony, hangjának úgy terjedelme, mint iskolázottsága és kelletne jólesően lepett meg s megérdemelt tapsokat hozott neki. A többi szereplőkről újat nem mondhatunk, de együttesen megdicsérjük őket. Csütörtök az irodalmárok napja volt. Karl Schönherr nagyhírű drámáját mutatták be. Hit és haza, ez a darab cime, a tartalma a német hitjavitás idejében lezajlott katolikus-protestáns harcból merítve. Az ember két leghatalmasabb érzését állítja szembe az iró s éles drámai összeütközéseket keresve azt vizsgálja, vájjon melyik érzés az erősebb ezek közül. Az iró szerint a vallás győz, a vallás hatalmasabb. A darab négy felvonásban kissé szétfolyik, de drámai jelenetek, összeütközésekben sehol sem szűkölködik. A közönség nagyszámmal gyűlt egybe, hogy a sok irodalmi vitát provokáló s időközben plágiumnak is vádolt darabot megnézze s felőle magának véleményt alkosson. A véleményalkotás azonban nehezen sikerült, mert az előadás nem tartozott azok közé, amit precíz, összevágó előadásnak szokás mondani. A szereplők közül Spóner Ilonkát és Sárváry Nusit emeljük ki legelsőbben, még mellettük és velük Stella Gida, Gáspár Jenő említendők meg. Gigányszerelem ment pénteken este, mig délutáni előadáson Luxemburg grófja került bemutatásra. A »Cigányszerelem melódiáját jól ismerjük s Komáromy Gizi Kőrösházi Ilonája mindig előttünk van s parádés szerepei közé sorozzuk. Az esti előadáson azonban valami különös dolgot vettünk észre, amit megemlítés nélkül nem hagyhatunk. A zene megszólalt s Körös- házy Ilona nem jefent meg, hosszas taps után bejött, vagy két taktust elénekelt, aztán ismét elhallgatott. Aztán, aztán... megtörtént a nagy pillanat, a primadonna sírni kezdett. Nem tudjuk, miért, a fáma azonban azt beszéli, hogy valami összekülönbözés volt a színfalak mögött. A tény azonban az, hogy a primadonna sirt s ez bizony nem stílusos a Cigányszerelemben A szereplők közül ismét Bay Lászlót emeljük ki először, aki eltekintve attól, hogy egy kicsit sietett a beszéddel, kitünően játszott s szépen énekelt. Miklós Dóra Zórika szerepében nagy sikerrel excellált, mig Stella Gida és Gsáky derekasan megállották a helyüket. A heti műsor a következő: Hétfőn »Szép Heléna«; kedden »Papa«; Szerdán »Bátor katona« ; Csütörtökön »Kis lord« ; Pénteken »Muzsikus leány« ; Szombaton »Kis gróf«; Vasárnap »Iglói diákok«. Heti krónika. A hosszú téli estéken igazán hézagpótló munkát végez a színészet. Mit csinálnánk mi jó vidékiek, ha színészet nem volna? Lámpa mellett a munka nem ízlik, mindig csak nem kártyázhatik, meg ihatik az ember. Olyan jól esik hát abba a külön kis világba ellátogatni, mely ott a Lendvay-szinházban él és uralkodik. A színészek piros és fehér szinlapokat adnak ki; a piros, úgy látszik, annak a jelzése, hogy »ma tele lesz a színház«, legalább többnyire úgy van, hogy ilyenkor nagyobb az érdeklődés. Ma is ilyen este készü', mivel azonban a »Hölgyek öröme« a cim, azért kétségkívül nőknek való darab lesz s igy valószínű, hogy hölgy-látogatók lepik el a nézőteret túlnyomó többségben. A társulatra nézve a vélemények különbözők. Némelyek Heveséket, mások Neményiéket tartják különbeknek. Nekünk mindig legjobb a jelenben létező, vagyis mi Neményivel tartunk, persze azért kritizálunk is, mert valamit mégis csak Írni kell s a színészek maguk haragudnának meg, ha agyondicsérnők őket. A felsőbányai-uicabeli színházban is volt a héten előadás. Értsd városi közgyűlés tartatott. Sok-sok tárgyat elintéztek a nép atyái, sokat vitatkoztak és harcoltak s bizony akadt egy-egy komolyabb jelenet is, mely gondolkodóba ejti az embert. De hát idővel minden jóra fordul a világon s a karácsoni hangulat majd csak megteremti a békességet és egyetértést. A tisztviselői kedélyek azonban levertek. A miniszteri javaslat nem hozta meg a kivánt kriszkindlit. Bajos is azt várni, hogy a vidéki hivatalnok annak örüljön, mikor a fővárosi tisztviselő kap drágasági pótlékot s ő nem. Miért csak a főváros s miért nem a vidék is? Ezek talán olcsóbban élnek? Sok tekintetben, bizony, nem. Tulajdonképp minden állami tisztviselő Budapestre vágyik s 100 közül egy éri el ezt a mesebeli álmot, akkor irigyelt és büszke az illető, magasan fölötte áll a vidékinek s ime most derül ki, hogy tévedés az egész, tulajdonképp ők, a budapestiek a nyomorban sínylődő páriák. Szatmáron is panaszkodtak ebben a tárgyban s az ország sok más helyén. Ha olyan nagy a boldogság vidékén, nem jó volna talán a minisztériumokat is vidékre tenni, vagy akkor vidékre jutnának a pótlékok? Ki tudja, logikát és igazságot ne keressünk ez életben, ezt az elvet már régen leszögezte a krónikás. Mázy Engelbert tankerületi főigazgató e hó 6 án elutazott városunkból s dec. 9-re szünetet adott, igy a gimnáztsták nagy örömére 8—10 ig, vagyis három napon át szünetelnek az előadások. Istentiszteletek Az evang. egyház karácson első napján és ó év utolsó estéjén a helybeli gazdasági ismétlő iskola épületében fog istentiszteletet tartani. Első ünnepen úrvacsora osztás is lesz Stoll Béla városi képviselőt száz aláírással kérik a városatyák, hogy lemondását tekintse meg nem történtnek. Az ivet holnap, dec. 10-én délben egy küldöttség fogja átnyújtani. Gyülekezés a városházán, indulás y,12 órakor. Azok, akik az ivet nem Írhatták eddig alá az idő rövidsége miatt, vagy esetleg mert nem voltak otthon, mikor a körözés történt, vagy egyéb akadályok miatt, J/212 óra előtt aláírhatják a városháza tanácstermében. Fölkérjük a képviselőket csatlakozásra s pontos megjelenésre. Az evang. templomra dr. Kádár Antal kerületi főorvos 25 koronát adományozott. Fogadja az elöljáróság hálás köszönetét. A szükséglet még 22190 korona. A vármegye e hó második felében rendkívüli közgyűlést tart. A bíróságnak egy rokonszenves, derék tagja halt el csütörtökön alkonyaikor városunkban. Három napig volt beteg, lüdőgyuladást kapott s hirtelen szivszélhüdés ölte meg. A köztiszteletben állott derék férfiúnak, a kitűnő férfiúnak halálhírét egész városunk nagy részvéttel fogadta. Temetése ma délután fél 3 órakor volt ref. szertartás szerint. A család gyászjelentése igy hangzik : Vigyázzatok, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az ember Fia e'jő. Máté ev. 25, 13. Alant- irottak bánatos szívvel jelentjük, hogy a szeretett férj, apa, testvér és rokon, bánhegyesi Kulin János betétszerkesztő kir. törvényszéki biró élete 57-i k évében, folyó évi december hó 7-én délután 5 órakor, rövid szenvedés után az Urban elköltözött. Kedves halottunk porrészeit folyó hó 9-én szombaton délután fél 3 órakor temetjük református szertartás szerint a Portörőutca 29 sz. házból, özv. Kulin Jánosné szül. Mátyás Ilona felesége, Kulin Ilona férj. Masika Miklósné, Kulin Margit férj. Majthényi Andrásné, Kulin Zsigmond, Kulin Bella férj Pesztalics Józsefné gyermekei s ezek családja, Kulin Ilona, özv. Márki Bertalanná, Kulin Antónia férj. Fűlő Lászlóné, Kulin Ferenc, Kulin Teréz testvérei, özv. Mátyás Zsigmondné napa, Kulin Fe- rencné szül. Wirtzfeld Lujza, Kovács Gyula és neje Mátyás Anna, Fuló László sógornői, illetve sógorai.— Ezenkívül a járásbíróság és a betétszerkesztés is adott ki külön gyászlapot. Béke poraira. Áldás emlékezetén 1 Iskolaszentelés. A pár év előtt tűzvész áldozat- jává lett kohóvölgyi (Sz.-Doboka m) állami elemi iskolát ez év folyamán újra építették. A szép, tágas és a kor igényeinek megfelelő iskola épületet folyó hó 3 án szentelték fel Szmollen Pál róm. kath. és Simon János gör. kath. lelkész együttes közreműködésével az egész község óriási részvétele mellett. Az egyházi magasztos szertartások után Szmollen Pál lelkész történelmi beszéd keretében adta át ez iskolát kultur hivatásának, majd az ünneplő közönség szivvel- lélekkel táviratilag üdvözölte nmélt. gróf. Majláth erdélyi Püspök Urat. A hódolatteljes üdvözletre a következő szép válasz érkezett: »Kohóvölgyi híveim figyelmét közsönöm. Legyen az uj iskola a vallásos élet, a munkás szorgalom iskolája s áradjon belőle sok lelki öröm a gyermekek révén a hivő családokba. A hitközség aprajára, nagyjára szeretettel kéri a jó Isten áldását. Gyulafehérvár, 1911. december 4.« Gyászhir. Kerekes Sándor főgimn. tanárt súlyos veszteség érte. Édes anyja Kerekes Lajosné Fehér Rózsa e hó 3 án meghalt, rövid szenvedés után 66 éves korában. Folyó hó 5-én temették ref. szertartás szerint, általános részvét mellett. A temetésen az itt időzött Mázy Egelbert főigazgató vezetése mellett az egész főgimn. tanári kar is részt vett. A boldogultat kiterjedt rokonság gyászolja. Nyugodjék békében 1 Uj lap Köves István szerkesztő és Tersánszky Józsi Jenő »Színházi hét« cim alatt lapot indítottak, mely hetenként egyszer jelenik meg s előre hozza a hét műsorát, a színdarabok tartalmát, a szinlapokat s ezenkívül szépirodalmi cikkecskéket is közöl. Tehát már e részben is a nagy városok közzé emelkedtünk. Kulin János.
