Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-19 / 47. szám
Nagybánya, 1911. November 19. — 47. szám. XXXVII. évfolyam. •SHíS. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK VASÁRISTAP | &2Q Előfizetési árak : Egé»z évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.-fr ............... ........................-—— Fele lős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész J"ázios. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőhányai-utca 20. szám alatt. ■............. -...=■-■■■■ ■ TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. ...............--■= ■ — Ví zórákat csak végső szükség esetén alkalmaznak, ha t. i. valaki a vízpazarlás által határozott károkat okozna a városnak. Amely városrészen az utcai csatorna kiépült, ott minden háztulajdonos köteles a magán- csatornát öt éven belül kiépíteni, különben a város behajtja rajta annak költségeit s megépítteti azt. Régi csatornákat csak akkor csatolnak be, ha megfelelők. Ahol csatorna van a háznál, ott 5 év alatt az árnyékszékek is öblitéses rendszerűvé változ- tatandók át. A régi csatornák betömendők. Ezeket a főbb vonásokat emeljük ki a viz és csatorna szabályrendeletéből, amely különben azonnal életbelép, felebbezésre való tekintet nélkül. A képviselet két óra alatt letárgyalta a terjedelmes müvet s bár jól tudjuk, hogy ez uj terhet róv a lakosságra, mégis megnyugszunk a közgyűlés bölcs határozatában, mert a fizetendő összegért ellenszolgáltatást és pedig rendkívül nagy elismerésre és hálára méltó közegészségügyi ellenszolgáltatást nyerünk. A vízvezeték dijai. — Városi közgyűlés nov. 16-án. A képviselőtestület csütörtökön külön gyűlésben tárgyalta le a vízvezetéki és csatornázási szabályrendeletet, mely 75 §-ból áll. Ez a nagy- jelentőségű szabályrendelet állapítja meg, hogy tulajdonkeppen mit fizessünk ezután a vízért, csatornáért. A közgyűlés egyhangúlag megszavazta, hogy 1911. május 1-től tartozik minden háztulajdonos a vizdijat fizetni. Tehát erre az évre megszavazták a 8 hónapi dijat, a csatornázásért azonban, melynek eddig csak kellemetlenségeit élveztük, nem szavaztak meg semmit. A város területén a vízvezetéktől 200 méternyi távolságon belül fekvő háznak a tulajdonosa tartozik a nyers házbérjövedelem 1%-ával járulni a viz költségeihez. Ezenkívül akinek a háza a csőhálózat mellett fekszik, fizet 4%-ot s akié a csatorna mellett, az még 2%-ot. Pl. akinek a háza a Hunyadi-utcán van s megér 1000 K bért, az egy évre fizet 70 koronát, akár bevezeti, akár nem a vizet. Most erre a csonka évre fizet 33 korona 33 fillért, vagyis 5%-nak a 2/3-át. Aki bevezettette már a vizet, az ezenkívül fizet minden külön csapért 4 koronát, egy ló vagy szarvasrtiarha után 1 K 50 fillért, egy fürdőszoba után 20 koronát. Vagyis pl. ha annak az 1000 koronás lakásnak a tulajdonosa okt. 1-én bevezette a vizet s van fürdőszobája, két külön csapja és 4 marhája, akkor 20 + 8 + 6 K, összesen 34 K után fizeti annak még az V4 részét, 8 K 50 fillért, vagyis erre a csonka évre összesen 41 K 83 fillért fog fizetni. A viz- és csatornázási dijakat a háztulajdonosnak jogában áll a lakótól behajtani. A házi kertek diját ölenként 1 fillérben állapították meg s e tekintetben a szabályzatot lényegesen megváltoztatták. Kimondta a közgyűlés, hogy ha a vízvezeték költségeinek fedezésére kisebb °/0 elég volna, akkor a képviselet a vizdijakat leszállíthatja. Schönherr Antalné. Budapestről vettük múlt szombaton a szomorú hirt, hogy Nagybányának egyik kiváló, hírneves alakja, Schönherrné Csausz Anna váratlanul elhunyt. Levert és megdöbbentett a gyászesetrő'l szóló tudósítás, hiszen a régi jelesek egymásután dőlneK ki sorainkból s az uj kor alig állít méltókat helyökre. Schönherr Antalné nagy zenei talentum volt, bravúros játékával elragadta hallgatóit s meghódította a klasszikus zenének. Számos koncertet rendezett nálunk, mindig jótékony célra s ily módon sok ezer forint segítséget nyújtott a szegényeknek, a küzdőknek, a magyar közművelődésnek. Ábrányival, Remmerth Mártával együtt játszott. Menter Zsófiával hasonlították össze, akinek a kortársa volt s vele egy évben született, de játékában sok volt Liszt határozottságából, biztosságából és erejéből, még kéztartása is reá emlékeztetett. Az elragadó művészet mellett jó gazdasszony is volt, aki szívesen foglalkozott a gazdálkodással, kertészettel, de ha kellett, mint iró is erőteljes kvalitásokat árult el. Lapunk sok szép tárcát hozott régebben tőle. Ügyes volt minden téren. A gondviselés sok csapással sújtotta. Eltemette férjét Schönherr Antalt, az elegáns főkapitányt, fiát a tudós Gyulát s a másikat, a sokoldalú zsenialitással megáldott Sándort, azóta szomorú kálvária volt elele, noha kedves leányai igyekeztek enyhíteni szeretetök- .e! a rémitő gyászt, de a zongorához egész az utóbbi időkig alig ült, fájt lelkének a zene. Csodálatos, hogy most az utóbbi napokban, a Liszt-ünnepélyek hatása alatt visszatért régi kedve s ismét kezdett zongorázni, Budapesten a Császárfürdőben, hol utolsó napjait élte, gyakran elragadta ismerőseit, barátait fenomenális játékával. Végig járta a Liszt-ünnepélyeket, a zeneakadémián, az operában, az Erzsébet oratóriumon, a Krisztus oratóriumon, meg- ifjodott, felélénkült s ismét a régi Schönherrné lett. Sajnos, ez az életnek utolsó fellobbanó lángja volt. 9-én éjjel rosszul lett, szivgyöngeség tünetei mutatkoztak, majd tüdővizenyő s szombaton, 11-én d. u. 4 órakor kilehelte nemes lelkét. Jendrassik egyetemi tanár is megkísérelte a tudomány minden eszközével megmenteni az életnek, de nem sikerült, a zene szárnyain csendes álom vitte át oda, ahol az emberinél sokkal szebb, andalítóbb,: a sférák zenéje ringatja el a lelket. Schönherrné okt. 21-én utazott el Ilona és Szidi leányai kíséretében Budapestre s onnan nov. 14-én hozták haza meghalva! Az utolsó darab, amit játszott Chopin »Nocturne« cimü müve volt. Budapesten 13-án d. u. 2 órakor szentelték be holttestét az irgalmas kórház kápolnájában, hol a főváros sok jelese megjelent a végtisztességtételen, Nagybányán pedig 14-én d. e. volt a temetés a közönség impozáns részvéte mellett. Külön kocsi vitte a koszorúkat s egész kocsisor kisérte a vasúttól a temetőbe. A gyászkocsi egy pillanatra megállott a Bercsényiutcai családi ház előtt s minden szem megtelt köny- nyekkel, mikor a sok kedves emlék tanyájától ismét megindult a menet, hogy az örök nyugalom helyére vigye a kedves halottat. A zenei lapoknak egy régebbi számában (1903. jan. 25) igy írja meg önéletrajzát: Igen tisztelt Uram ! Hozzám intézett becses felhívása felett sokat gondolkodtam és mondhatom, hogy zavarba jöttem azzal a feladattal szemben, hogy önmagámról beszéljek és 40 éves működésem felől mintegy számot adjak! Nem vagyok professzionátus muzsikus és igy működésem, mint egy vidéki szerény dilettánsnak a működése, nagyon szűk korlátok közé volt szorítva. üti képek. — Irta : Zempléni Árpáit — 1. Vasut-mentiek. Az ősi telken elkapáltok Nyugodtan, boldogan. A vonatra fölkandikáltok, Mi kinézünk, ti megcsodáltok S a vonat elrohan. Minket hurcol vágy, kötelesség, Nagy hivatás ragad; Titeket bölcs mértékletesség Tart fogva: tessék vagy ne tessék! A sár nagyon tapad. S a vége a kapálgatásnak S a földfutó nagy hivatásnak Csak egy: darab kenyér, Nyereség, hir S a sir. 2. A por madara. Láttam az utón egy kis verebet. Szárnya van és magasba nem eped Vigan pipiskéit, szedte a magot S egy fára szállt, mikor már jóllakott. Nem elég a szárny! Sas-vágy, sas-erő, Sas-lélek is kell, küzdő, vakmerő, Mely szárnyatlan is künn az égbe’ jár Van szárnya ennek, mégis por-madár. 3. Excelsior. . . . S amint tovább, magasba hág A zörgő fuvaros, A tölgyfa egyre bokrosabb S a vetés csupa rozs. Barna kenyér és szőke lány, Sok felhő, gyér virág; Fölötte már fenyőfa vár, Hűvös nap, dér-világ. A sertéssel együtt legeltek S megfértek együtt csakugyan. Hanem röfögni nem tanult meg, Fertő sarátul is szökött, Birka maradt a három birka Egy nyáj disznó között. 5. Időjósok. Ha szél se zendül, nesz se lendül, Vihart ne várj csak esztelentül. Időt, jól tudja, ő se fordít, De, hogy lássék baj, — maga ordít. Nagy páfránynyal legyeznek itt Bérei szabad szelek. Kis bokrok görnyedeznek itt S kúsznak felebb, felebb. Mint barna, púpos kis manók Másszák a bérceket, Megostromolják a hegyet, A sziklát, az eget . . . 4. Birka a csürhében. Legelni disznókhoz kivertek Néhány birkát a faluban. Balázs Árpád. — Intim dolgok* a nótakirályról. —• A Polgári-téren, Zilahon van egy igen csinos ház. Rajta rácsos kapu, rácsos ablak. Ebben a saját házban lakik ami nótakirályunk, a közönségesen »kisfiúnak« nevezett zeneköltő : Balázs Árpád. Bizony kemény nyolc esztendő telt el azóta, hogy a sors a szanatóriumi estély révén ismét összehozott az én kedves barátommal, akit én annyira szeretek, hogy most egy kis házias pongyolában be is mutatok annak a közönségnek, amely nem tud betelni az ő fülbemászó dalaival, virágillatos, üde, természetes poézisével. TTRAK FIGYELMESE! •+Í*_ _ _ - ■ r i rr I ■ b ■ rr ■ r ■ ■ r ■ nagy ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és harisnyák \T 7\ V'C'LyNí^T y választékiban, szolid árak mellett Llvl\LlÁ Hazai gyártmányú KALAPOK, ~91 Felsőbányái-utcza bb 4. szám. BB Xjapvixx]£ mai ezáma S olcLai.
