Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-12 / 46. szám

(2) 46. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1911. November 12 11. Vidéki lakosoknál: h) szinlapalaku falragasz után .......................2 K 40 i) dupla szinlapnagyságu után.......................4 » — k) egész ives, V^-es nagyságú után . . . 6 » — l) s/i » » » . . . 8 » — m) 8A » » » . . . 10 » — n) még nagyobb terjedelmű után . . . . 12 » — Ezen dijak 24 órai tartamú kifüggesztés után fizetendők, minden további napi kifüggesztésért a dij V« része számítható föl. Megjegyeztetik, hogy a hirdetmények felragasz­tását hirdető teljesiti, vagy pedig az összes hirdető oszlopok után felragasztási dologi kiadás cimén a megállapított dijakon kívül külön 60 fillér fizetendő. Színtársulat, amennyiben legalább két hétig időzik a városban s itt előadásokat tart, a szinlapalaku fal­ragaszok után az I. alatt megállapított és a helybeliek által fizetendő dijat köteles fizetni. Nagybánya, 1911. október hó 28-án. A város tanácsa. Dr. Makray Mihály s. k, polgármester. Részünkről azt látjuk, hogy ez az intéz­kedés nem elég. 1. Szükséges volna, ha már drága árakat fizetünk a plakátért, hogy a táblák üveggel (vagy sodronyhálóval) födöttek legyenek és kulcscsal zárhatók. 2. Helyes intézkedés lenne, ha a városnál bemutatnák a hirdetményeket kellő példányban s azokat az illető tisztviselő vagy közeg le­bélyegezné azzal, hogy »a városi illetékbefize­tése megtörtént«. Ily módon bárki által ellen­őrizhető volna a pontos kezelés. 3. Valakit meg kellene bizni állandóan azzal, hogy egyedül ő ragasztaná föl a hirde­téseket, alkalmas módon, alkalmas helyre, nem engedni meg, hogy a felek gazdálkodjanak rajta. 4. A dijak csak 24 órára szólnak, mi tör­ténjék azután a hirdetéssel ? Vakarja le az illető, vagy ha ott marad, fizesse tovább a drága dijakat? Ha ingyen ott díszeleg, az a város hátránya, ha fizetni kell érte tovább is cél nélkül, az a felet sújtja. 5. Állandó hirdetésekre olcsóbb tarifát kel­lene csinálni, szóval ez a kérdés éppen nincs megoldva, nincs rendezve; valakinek teljes, rész­letes utasítást kell kidolgoznia a város részé­ről, olyant, ami megvédi a város érdekét, de a közönség érdekeit is. 6. Az sem helyes, hogy még mindig dobolnak s igy maga a város lépi át a szabályrendeletet. Bátrak vagyunk fölhívni a tanács figyelmét erre az ügyre s kérjük annak rendezését, mi­előtt elferdülne és rosszul fejlődnék ez a dolog. A polgári iskolát újra bezárják. Az elemit nem nyitják meg. A héleD, nov. 8-án itt járt Schönpflug Jenő dr. varmegyei főorvos, megvizsgálta az egész­ségügyi állapotokat s tudatta a tanácscsal, hogy az alispán a polgári iskola megnyitását nem hagyta jóvá s az elemi iskolák megnyitását nem engedélyezte. A tanács ez alapon ma meg is hozta ilyen értelemben végzését. Mivel a járvány még mindig tart, ha kisebb mértékben is, de újabb esetek merülnek föl, azért az alispán még nem látja elérkezettnek az időt az álta­lános iskolamegnyitásra. Városi távbeszélőnk. Városi távbeszélő hálózatunk már legkö­zelebb bővítés alá kerül. Ugyanis az a párat­lan fejlődés, ami városunk távbeszélő központja körül bebizonyult, még a felsőbb szakkörök jóakaratu figyelmét is magára vonta és gon­doskodás történt egy már útban is levő má­sodik százas Deckert-féle kapcsoló váltóról, mi­vel az alig másfél év előtt a forgalomnak át­adott százas váltó, nemcsak hogy megtelt, de az eddigi fejlődést alapul véve, elégtelennek is bizonyult. így most már mi sem áll útjában annak, hogy a nagybányai központ gyüjtöközponttá kiépíttessék. Alsófernezely, Felsőbánya, Nagysomkut stb. környékbeli városok és községek a nagybányai központba lesznek bekapcsolva s igy ipari és kereskedelmi, de általában minden téren nagy fejlődésre lehetünk elkészülve. Hogy a táv­beszélés terén példátlanul, szinte meglepően fejlődtünk, mindennél kézenfekvőbben igazolja az a körülmény, hogy a Nagykárolyban — tehát a megye székhelyén •— levő távbeszélő központ 10—12 évi működés után érte el a századik előfizetőt. Ha figyelembe vesszük még hogy a posta- táviró és távbeszélő intézmény fejlődési aránya nemcsak a lakosság intelligentiájának fokmé­rője, de az általános ipari és kereskedelmi for­galom biztos jelzője és útmutatója, nincs okunk arra, hogy az elkerülhetetlen pótadótól, mint végzetszerü csapástól irtózzunk, mivel minden jel arra mutat, hogy e magasabb adóteher elviselésében segítségünkre lesznek a környék­beli községek is, mivel ha mérlegelés alá vesz- szük a magyarláposi vasutat is, úgy a rendel­kezésünkre álló közlekedési viszonyok folytán félreérthetetlenül és egyenesen ide lesznek utalva minden téren. Heti krónika. Hosszú az ősz, az emberek még mindig dolgoz­nak az utcák hasogatása, a földmunkálatok, a magas építkezések épp úgy folynak, akár a nyáron. A régi ember ilyenkor már a sutba került, rágyújtott a pi­pára s mikor már kiforrott ujbort ihatott, akkor búcsút vett a munkától, kezdődött a téli pihenés Ma munka, munka és ismét csak munka az élet. A korszellem azonban csodálatos ellentétül nem nélkülözheti a szórakozásokat. A »mozi« állandóan mulattatja társadalmunkat s mondhatom, most már annyira megszoktuk, hogy el sem tudna nála nélküle lenni Nagybánya. Ma este a dalegyesület gyűjti össze még azon­kívül össze a közönséget. Készülnek is sokan, hogy a »forrás partján« andaloghassanak legalább képzeletben. Jövő héten a nőegyesület rendez fenomenális hangversenyt, bőséges programmal. Végre látunk és hallunk egy műkedvelői előadást is, amelyben oly régen nem volt részünk s talán nem is lesz egyhamar. A múlt idők kedves emléke ez már, mikor a színé­szek annyira elszaporodtak, hogy minden városnak | magvan a maga külön társulata. Pedig igazán kétsze- I résén érdekes az, mikor a szereplők barátaink, isme­rőseink, rokonaink közül kerülnek ki. Igaz, jönnek a színészek is nemsokára, majd gyűjtik a bérleteket, hirdetik a személyzetet, a szenzá­ciós újdonságokat, Neményinek rendes katonazenekara van, ez emelni fogja az előadások értékét, mivel nálunk még társulat nem igen működött katonazenekarral. A társadalom tehát készülődik a télhez, az ég pedig melegen mosolyog még mindig, mintha örök tavasz volna, mintha az árnyas ligetről zengedezne Ódákat a krónikás. Földes Béla, kerületünk országgy. képviselője e hó 10-én nagy beszédet tartott a Házban, amelyben az ő mély szaktudásával alapos bírálat alá vette az egész költségvetést. Földes beszédét osztatlan figye­lemmel kisérte a Ház s befejezéskor hatalmas éljenek­kel és sürü üdvözlésekkel honorálta. Áthelyezés. Németh Béla helyettes főgimn. tanárt Nagybányáról Kassára helyezték, Nagybányára pe­dig dr Hoos Ferenc helyettes tanár Veszprémből. Bay Lajos orsz. képviselőt a szamosvölgyi vasút igazgatójává választotta, Bánffy Dezső báró utódául. Soltész Elemér ref. lelkész holnap, nov. 12-én délelőtt Szatmáron, a Rákóczi-utcai templomban fog prédikálni. Az ev. templomra özv. Zarándi Knöpfler Gusz- távné ivén adakoztak összesen 30 koronát, Tóth Antal helybeli lakatos egy ablakra diszvasalást ajánlott föl 50 K értékben. Fogadják az elüljáróság hálás köszö­netét. A szükséglet még 22285 korona. Spisák Béla kohómérnőköt Erzsébelbányán fényes estélylyel búcsúztatták el Selmeczre költözése alkal­mából. A lakomán Joós Lajos tanácsos és Szmollen Pál plébános mondtak gyönyörű köszöntőket. Mérnök változás. Szinnyay József vízvezetéki és csatornázási ellenőrző mérnököt a polgármester föl­mentette ez állásától s e teendőkkel is Fábián Lajos jelenlegi városi főmérnököt bízta meg, akire nézve szívesen kijelentjük, hogy múlt vezércikkünkben az ő személyét a világért sem akartuk érinteni, annál ke- vésbbé sérteni, mi általánosságban a városi mérnöki állás betöltéséről cikkeztünk, amelyre vonatkozólag kétségtelen valóság, hogy a város már második pályá­zatot is hirdetett, valószínűleg ismét eredménytelenül. A nőegyesülel hangversenye, mint azt előre is jeleztük, november hó 18-án, vagyis jövő szombaton lesz. Az estély rendkívül érdekesnek Ígérkezik, tu­lajdonképpen három részből áll, u. m. hangverseny- | bői, műkedvelői előadásból és vásárból. A hang­versenyben tudomásunk szerint Damokos Andor, Balázs Árpád hegedűn szerepelnek, Mayer Aurélné melodrámát ad elő Prihradny Kálmán zongoia- kisérete mellett, Gretzmacher János pedig monologot. Ezután színre kerül »O nem féltékeny« cimü egy felvonásos francia vígjáték Szentmiklóssy Dusi, Del- hányi Ede, Kovács Arthur szereplésével. Végül pedig vásár lesz sátrakkal, tea-, pezsgő-, babajáték-, trafik­sátor stb. Zsarolás kizárva! Tizenhat háziasszony fogja a vásárt rendezni, a műkedvelő előadást pedig yirág Lajos rendezi. Jegvek előre válthatók Hoffmann Árpád divatüzletében. Helvárak: Kis páholy 12 K, középpáholy 14 K, nagy páholy 20 K; földszint: 1—2. sor 3 K, 3—4 sor 2 K 40 f, 5—8- sor 2 K, 9—12. sor 1 K 60 f, földszinti állóhely 1 K, diák­jegy 80 f, karzati ülőhely 1 K, karzati állóhely 60 f. Gyászhir. Lövy Miksa szatmári közismert könyv- kereskedő nov. 7-én reggel 8 órakor meghalt 68 éves korában, nov. 8-án d u. 3 órakor temették. A szatmári szaru- és csontárugyár készítményeit a turiní kiállításon ezüst éremmel tüntették ki. dühös lettem s már éppen le akartam söpörni mellő­lem a vacsorát, mikor másik én em: az alanyi költö ismét békéltetve intervéniált: Ember, ne bosszankod­jál! Nyugodj meg és mondj le! Mondj le a paprikás tyúkról, legalább a gyerekek örülhetnek eme ritka alkalomnak, hogy a te kedvenc falatjaidon is — a mellén és máján — ök osztozkodhatnak! Hát megnyugodtam. Egy kortyot ittam a bor­ból, rágyújtottam és eltűnődtem a mostoha poéta­sorson, amely ime, azt is elveszi a másik kezével, amit az egyikkel adott! Aztán eszembe jutott, hogy mit csináljak a va­csorámmal ? Én már jóllaktam lemondással. Nekem ma nem kell földi életi Ám itthagyni kár volna, pocsékba menne. Amint igy töprengek, poéta-énem megint kisegített — egy ötlettel. Szépen becsomagol­tam az elemózsiát, visszahelyeztem zsebeimbe és azzal az eltökélt szándékkal keltem föl, hogy az első em­bernek fogom adni, akiből kinézem, hogy még ma nem vacsorázott. Ez ötlettől felvidulva, megindultam fölfedező utamra. Mindinkább jobban izgatott a tervem. A csa­ládi tűzhely zivatarával és paprikás tyúkjával együtt feledve lön. Folyton csak arra gondoltam már, hogy ugyan kit vet elémbe jó sorsa ? s mit fog gondolni az a szegény ördög, ha a markába adom úri vacso­rámat ?! Bejártam a ligetet, fürkésző szemmel vizsgálva a sétáló és padokon ülő alakokat. De az én emberem azok közül nem került ki. Vagy úri emberek voltak, akiket az akácvirág édes illata csalt ki az ózonmen­tes városból, avagy szerelmes párok, akik — ha tán nem is vacsoráztak még — bizonyára nem bontakoz­nának ki egymás ölelő karjaiból az én sonkám, borom kedvéért. Májusban könnyebb ellenni vacsora, mint szerelem nélkül. A liget ilyenformán nem jó vadászterület volt. Hát kimentem az Aréna-utra. Álig, hogy kiértem a villanyos sinek mellett egy munkás féle embert vettem észre. No, ez lesz az én emberem! — gondoltam. Bevártam és barátságosan rászóltam: — Hallja-e jó ember! Vacsorázott már? Erre a váratlan aposztrofálásra megállt, végig mért. aztán hetykén bökte ki a szót: — Szoktam ! — Akkor isten áldja meg ! Nem használhatom. Végig kutattam az Aréna-utat, eredmény nélkül. Akkor befordultam az Andrássy-utra és lassan befelé sétáltam. A Bajza-utca tájékán leültem egy padra pihenni. Már kezdtem kedvetlenedni és felhagyni a reménnyel, amikor a túlsó oldalról egyenesen nekem irányzott lépésekkel egy férfi alakot láttam közelíteni Hozzám érve, leveszi kalapját és alázatos, koldusmo­dorban megszólit: — Nagyságos ur, kezét csókolom, alásan kérek hat krajcárt szálláspénzre . . . Nohát, gyerekek! én még nem csináltam főnye­reményt, de azt hiszem, hogy nagyobb örömmel nem fogadnám ezt a pazar hirt se, mint aminővel én fel­ugrottam a pádról e szavak hallatára, aztán szinte feledve, hogy utcán vagyok, hangosan rákiáltottam vállára ütve; — Ember! Tégéd kereslek I . . . Fiatal mesterlegényféle volt az ipsze; tömzsi, szélesvállu Könnyen elbánhatott volna velem, de hir­telen kiáltásomra úgy megrémült, mint a csirkefogó, akit detektív csípett nyakon. Nyilván annak is néz­hetett, mert mentegetőzni kezdett: — Kérem alásan, én nem csináltam semmi rosszat, munkátlan vasesztergályos vagyok, kérem alássan . . . A teljesebb siker okából adtam a detektívet. Gondoltam, megkinozom elébb egy kicsit a fickót. Fogva tartottam és szigorú hangon szóltam hozzá. — Eh, lári-fári! Ezt mindenki mondhatja! Is­merjük az ilyen meséket! Csavargó vagy ! Útonálló ! Hogy mer pénzt koldulni az ilyen fiatal, erős legény ? A fiú megrökönyödve dadogott jobbra-balra s én kéjelegve élveztem vergődését. De mégis jónak láttam hamarosan véget vetni a komédiának, nehogy megnyugodjék, vagy rám támadjon s az én »költői* tervem visszafelé süljön el! KOROS SÁNDOR. egyenruha és polgári szabó ÉRTESÍTÉSE. Saját érdekében áll a Vármegyei, Községi, Elöljárósági, Tüzoltótestületi, valamint magyar államvasuti hivatalnokoknak, ha egyenruhát akarnak ren delni, úgy forduljanak teljes bizalommal Koros Sándor l-ső rendű egyenruha nagyiparoshoz Debreczen, Széchényi-utca 34. sz. (Csendőr laktanya.) Előnyös árajánlattal és költségvetéssel készséggel szolgál. Elsőrendű mnnka. Szolid, gvors és pontos kiszolgálás Úri öltönyök mérték után. a legújabb divat szerint készülnek. Egyenruházati felszerelésekből állandó nagy raktár. Rendelések felvételére meghívásra leutazom személyesen mintagyüjteményemmel.

Next

/
Thumbnails
Contents