Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-05 / 45. szám
Nagybánya, 1911. November 5. 45. szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE > TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK JVC UNT IDEIN Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egye? szám 20 fillér. Felelős szerkeszíő és laptulajdonos : ZESé-vésiz 3"ános. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám alatt. = TELEFON: NAGYBÁ, A 18. SZÁM. -t ^ ...---:=------------^ A városi mérnöki állás. A városi mérnöki állásra Nagybánya meghirdette a pályázatot 3600 K alapfizetéssel. Okt. 29-ig pályázó nem akadt a megüresedett állásra s igy most nov. 12-én fog megint lejárni a határidő. Hát bizony bajos dolog is az, hogy okleveles mérnököt kapjon a város ilyen kis fizetésre. A technikus pálya drága, sok pénzbe, időbe, sok tanulásba kerül, azt nem mérik olcsón. El kell is végre jönnie annak az időnek, hogy megbecsülik a tudományos embert, mert ma a munkásoké, a napszámosoké a világ, a diplomás tisztviselő csak olyan elnyomott pária. Kapával, kaszával könnyen keresnek napi 2 — 3 forintot, épitő munkások többet is annál, mig sok tanult ember havi 60—80 frt fizetéssel kínlódik. De mit kezd 1800 írttal is évenként, hiszen jó ha élelemre, lakásra elég ma. A vasúti s egyéb építkezési vállalatok sokkal magasabb tarifa szerint értékelik a fiatal embert, azért aztán a városokhoz — tisztelet a kivételeknek — rendesen csak azok jutnak, akik már másutt nem boldogulnak. Pedig tulajdonképpen a városokhoz kellene a legjelesebb mérnököket alkalmazni, most a mikor óriási mértékben halad a világ s rohamosan nőtt az építkező kedv. Nagybányának sem lehet másképpen kitűnő erőre számítania, csak ha a fizetést sokkal feljebb emeli, vagy ha a magánvállalkozást is megengedi a mérnöknek. Ami abban az esetben, ha az iparosok és a mérnök együtt működhetnek, nem is volna célszerűtlen. Vegyük csak azt, hogy most az emeletes épületekhez mindjárt kívülről kell keresni a vállalkozót, mig ha az iparosok és mérnök társulnának, akkor a helybeliek is jobban boldogulhatnának együtt. Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. Boldogult Matolcsy zseniális, tudós városi mér nők volt s nagyon szépen meg tudott férni . helybeli épitő iparosokkal, akik ellene nem is panaszkodtak. Nem tudjuk, lesz-e eredménye a pályázatnak, de ha nem lesz, ami valószínű, akkor keresni kell a kérdésnek komoly és eredményes megoldását, mert városi mérnökre immár valóban égető szükség van. Művészet. A nagybányai fe .tő-kolónia kiállítását a müveit közönség nagy számmal látogatta szombaton és vasárnap, a .öcsik csak úgy robogtak a festőtelep felé s a sétálók is sürü csapatokban indultak meg arra. Állandóan igen sokan érdeklődtek a kiáiiitás iránt s az általános nézet az volt, hogy rendkívül szép az s magas művészi nívón áll. Jeles, hírneves festőművészeink is a legteljesebb elismerés hangján szólnak a kiállított müvekről, kár, hogy a képvásárlási kedv nem igen éledt föl, noha lett volna miben válogatni. Ez azonban müpártoló egyesület nélkül mindig nehezen fog menni, pedig a szorgalmas, tehetséges ifjú művészek igazán megérdemelnék, hogy fáradságuk és tudásuk gyümölcseit élvezhessék. Sajnáljuk azt is. h' y a kiállítás mindössze 48 óráig tartott, igy sokan elestek tőle, hogy megélvezhessék a festményeket, pedig a közönségre nézve bizonyosan kedves lett volna, ha mindenki láthatja és tanulmányozhatja a modern irányzat alkotásait. A toliharc, mely a festők között legutóbb megindult, a héten egy újabb nyilatkozatot is produkált és pedig magától Thormától és Rétitől, hogy t. olvasóinkat teljesen tájékoztassuk ezek felöl a dolgok felöl is, közöljük itt a két mesternek okt. 31-én kelt érdekes nyilatkozatát. Ny' tkozat. »Nagybánya \ Közönségének bizonyára unalmas lehet í z a csúnya harc, amely a óban — a mi hibánkon kívül — körülöttünk és ellenünk folyik. Szükségtelennek tartjuk és tartottuk, hogy vitába bocsátkozzunk, mert a rosszhiszeműséggel szemben a meggyőzés ki van zárva. Akik pedig igazán az ügy iránti szeretetből érdeklődnek, azoknak úgy magánúton, miként a nyilvánosság bármely fóruma előtt mindig a legnagyobb szívességgel adtunk s adunk felvilágosítást. A fiatal nagybányai festők spontán megnyilatkozó szeretete, elismerése a cáfolat arra a nevetséges és képtelen vádra, hogy elnyomjuk őket. Ezt a nyilatkozatot nem kértük, nem sugalmaztuk, előzetes tudomásunk se volt róla. A tisztesség és igazságérzet diktá nekik. Ami az iskola adminisztrálásán. anyagilag történik, azt a város megbízott képviselőinek s a város polgármesterének tudtával, velük egyetértőig, előzetesen is nyilvánosságra hozott programmunk alapján tesszük. Ez a bizottság, miután az ügyet elébe terjesztettük, teljesen önszántából, felkérésünk nélkül, tisztán igazság- érzetétől indíttatva tette meg elvi jelentőségű nyilatkozatát a »Nagybányádba. Erkölcsi elégtételünk a nyilvánosság előtt e két nyilatkozat által teljes. Azonban — úgy értjük — a makacs tani«* dók a városi közgyűlés elé is akarják vinni a kérdést. Ezt megtehetik, ha kedvük tartja. A város közgyűlésének szuverén joga, hogy azzal foglalkozzék, amivel akar, ha úgy tetszik, akár a tripoliszi háborúval is. Ha tehát a művészeti irányok és a művészeti nevelés kérdései érdeklik, mi, mint a képviselőtéstület tagjai, a legnagyobb szívességgel és készséggel fogjuk a legtüzetesebb magyarázatokat megadni. Hanem az is bizonyos, hogy egész Európa hahotája kiA reklámvevők. Tavaly érkezett haza Dobozy Pál feleségével és két leányával Amerikából, ahova az itteni nehéz megélhetési viszonyok kergették és ahol éppen húsz esztendeig lakott. Fiatal ember korában jobb napokat látott, apja dusguzdag földbirtokos, gőzmalom tulajdonos volt. Mint első virilista a megyében, nagy tekintélynek, tiszteletnek, sőt népszerűségnek is örvendett az öreg Schachtel, de amint a végzet az örök élet birodalmába szólította őt s az egész nagy gazdaság egyetlen fiára szállt, nagyon megváltozott a helyzet. Dobozy Pál azon megszokott gavallérok közé tartozott, kik apjuk jól situált viszonyainak tudatában gondtalanul, kedvük szerint élik világukat, kik előtt csak a ma bir értékkel, a holnapra nem gondolnak. Nagyratörő vágyainak engedve hangzatosabb nevet vett föl az apjáénál, de aki csak ránézett mindjárt tisztában volt azzal, hogy a vezeték nevénél használt végbetü helyett, faji jellegzetességét tekintve, legfeljebb csak az »i« betűt használhatná. Mint egy óriási vagyon korlátlan ura megszokott, jól ismert és szívesen látott vendége volt a fővá rosi orfeumoknak és egyéb tivornya fészkeknek. Valóságos udvart képeztek azok, kiket saját költségén eltartott, mert nemcsak névleg de pali volt a legteljesebb mértékben, ami természetesen azt vonta maga után, hogy a tekintélyes összegeket kölcsönző hitelezők követeléseinek kielégítése végett az egész kúria nemsokára dobra került, melybő' végeredményében egy árva garast sem kapott. Most már a mindennapi kenyér megszerzésének gondjai nehezednek vállaira. amit eddig nem ismert. Legjobb barátai, kik annak idején — nem is olyan régen —- bőségesen arattak tárcájából, lassan elpártoltak, el- hidegültek tőle s végső megfeszítésként nagylelkűségüknek tanujelét adandó, útiköltséget gyűjtöttek neki, hogy az uj világba vitorlázhasson. Odakint parádés kocsis, vagy utcasarki cipőtisztító volt talán, annyi azonban bizonyos, hogy, a szükség a nélkülözéssel párosulva gyakran lehettek vendégei, mert csak ezek alapos megismerése után változhatott meg és válhatott az egykoron léhaságáról és könnyelműségéről ismert Dobozy Paliból meggondolt, fukar és komoly ember. Az élet teljesen átgyurta és gyöngéd férjet, gondos családapát faragott belőle. Húsz év alatt tekintélyes kis vagyont kuporgatott össze, megelégelte az ottani életet, pihenésre vágyott, miért is feleségéből és két amerikai Misből álló családjával együtt hazajött és szülővárosában telepedett le. Tegnapelőtt ebéd utáni pikolómat szürcsöltem a kávéházban midőn észreveszem, hogy a szomszéd asztalnál Dobozy bátyám ül az ablak mellett, melyen keresztül detektív tekintettel vizsgá t valamit. Nem állhattam, hogy meg ne szólítsam — Jó napot Pali bácsi, hogy szolgál az egészség? — Adjon Isten édes fiam, valahogy meg volnék, csak tudnék valami jó üzletre szert tenni. — Hogy hogy hát még mindig nincsen? . . . — Bizony még nem akadt, pedig már egy éve keresek, egyik rosszabb a másiknál, uton-utfélen beakarják csapni az embert, már pedig aki egyszer megsütötte a kezét, az óvatosan bánik a parázszsal! — Nagyon csodálkozom, hogy nem tud üzletre akadni, mikor annyi jó üzlet van átadó ? . . . Ezt azért mondtam, hogy éppen csak mondjak valamit, nem pedig mintha fenti állításom igazságáról magam is meg volnék győződve. — Most kilátásom van egy jó üzletre, szólt kis gondolkodás után — nézz csak oda szembe, ott van a Sontág üzlete, állandóan tömve van vevőkkel, a feleségem kezeli a pénztárt, azt mondja, hogy ezreseket lehet keresni benne; már alkuba állok vele vagv két hete, de nagyon sok pénzt kér érte. — Hát ha jó üzlet, akkor sokat is ér . . . No de én megyek, mert még sok az elintézni valóm, ajánlom magam Pali bátyám! — Isten áldjon meg fiam ! . . . Ezt már csak messziről hallottam, mert alig vártam, hogy kiérjek az utcára. Nem tudtam magamnak megmagyarázni, hogy az a Sontag, kinek ezelőtt egészen olyan jelentéktelen kereskedése volt, akárcsak a többieknek, hogyan tett szert rövid egy év alatt olyan üzletre, melyért nagyon sok pénzt kérhet, mert tudtam, hogy Pali bácsi a sok pénz fogalma alatt bizonyára igen tekintélyes összeget értett. Önkéntelenül is az üzlet felé haladtam s amint oda érek, meglepetve látom, hogy bent olyan sürgés-forgás van s olyan sokan várakoznak, mintha csak mézeskalácsokat osztogatnának ingyen. Még az irigység is elfogott pillanatra, milyen nagy a szerencséje némely embernek, gondoltam magamban, de am nt a sarkon befordulok, szembe találkozom Bartánéval, aki valamikor házunkban lakott. — Jó napot Bartáné! Hogy van? . . . Már ezer éve nem láttam! Hazai g-y&rtin.ái.xx-y'u. u nag JE Mi JJJUM r Jh Ad JUP AdH ■ «apfiip* KALAPOK, n p \T T _ Felsőbányái - utcza U*bb 4 S2^m BB ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők y választékban, szolid ára és harisnyák i k mellett J MAY] X^aumxrii*: ma‘ i m'TtÁrxx^. S öl ia,l.
