Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-29 / 44. szám
1911. Október 29. nagybanya és vidéke 44. szám. (3) Írva : » Viz szélén járni szerelmeseknek jó, de házas emberek nem kedvelik«. Sajnosán tapasztaltuk e nagy igazságot egy év múlva, midőn Hymen rózsa (?) láncaitól gőrnyedezve, már mi (a nr. 3 és én) »gardíroztunk« egy — még csak Ámornál tartó — fiatal pár embert s »egyhangúlag« (a legritkább eset a házaséletben) megegyeztünk abban, hogy a »potpourri« ki- állhatatlan, a tó iszapos és jobb ülni, mint állni. Attól tartok az én levelem is ilyen »egyveleg« lesz —- súlyosbító körülmény, hogy »irodalmi« —azért melegen ajánlom a »nyájas olvasónak«, ha netalán elolvasná — ugyanis az olvasótól elég, ha »nyájas« és előfizet, többet egészsége veszélyeztetése nélkül tőle kívánni nem lehet, aki pedig ezenfelül olvas is, az egyszerűen ouebermensch« — a tavasz rózsaszín fátylán és ne az ősz ködös okuláréján át, nézze e sorokat, én azonban mind a kettőn kérésziül látom ezt a tiszta kormos, fényűző s nyomorúságos, kényelmes és kényelmetlen Pestet. Ugy-e csupa ellentét? S mennyi igazság! Már a kora reggeli alomból felver minden pesti halandót a »klopfolás«. Mindennap olyan takarítást, visznek véghez itt az asszonyok — minden rendű és ranguak — amilyet, vidéken csak sátoros ünnepek alkalmával rendeznek s mégsines tisztaság, mert a kőszénfüst fekete pernyéje belepi a szobát, házat, itt-ott még az emberek lelkét is Csontvázzá fogyott, szögletes könyökű, kiéhezett alakok a legdivatosabb coslümben, sirucc- tollas kalapban vagy cilinderben, arany lánccal, a luxus és nyomor allegóriájaként, hemzsegnek az utcákon. Kettő szobás lakások, háromféle vízvezetékkel, gázkályhával, erkélylyel, fürdőszobával, cselédszobával. villanyvilágítással és minden elképzelhető »komforttal«! ellátva s olyan url családok szorongnak ben- nök, akiknek — úgy állásuk, mint »nagy számuk« miatt —- legalább 4—5 szoba kellene. Minden ellentétes itt, sőt Thália berkeiben is virul a paradoxon lila virága. A Magyar Színházban — német iró darabja dominál (az »Elet szava«); Nemzetiben francia mester premiérje volt pénteken (»Szerelem gyermeke«); a Királyban — grófot játszanak (»Kis gróf«); a Vigben tragédiát (»Hit és haza*) még pedig lutheránust, kettős pikantéria, ha tekintjük a színház — lipótvárosi voltát. És az Operában — operette vonza legjobban a közönséget (»Hercegkisasszony«) .Ámbár — szó köztünk maradjon — itt sohasem tudha'ja az ember, ha reggel megváltja a jegyét, este mit kap érte. Múltkoriban egy társaságban nagy vita volt a felett, hogy mit játszanak az Operában? Az egyik part »Bánk bán«-t állította rendületlenül, a másik az »Istenek alkonya» mellett kardoskodott. Haza jőve — a késő éjjeli órákban — első dolgom volt. a »Telephon Hírmondót« a fülemre tenni; tudtam, ha ama nagy s főleg hosszú szabású müvét adíák Wagnernek, úgy most is tart az »Alkonyat«, ellenben »Bánk bán« már rég pihen habárain s akkor cigányzene fog szólni ebből a Csőd i újságból. Csakugyan, még mindig recitáltak, kornyi- káltak, muzsikáltak, trombitáltak, doboltak a szegény ártatlanok, tehát a germán mester műve került színre, holott egy hétig s még aznap is Erkel gyönyörű operája volt. műsoron Persze Arányi »indispositióval« küzdött (ez járvány az ország most még »egyetlen« dalszínházánál) s úgy látszik más »Bánk bán« nem volt. Az uj Népoperánál ez nem fog előfordulni. Márkus igazgató előrelátó és számit a »művészbetegségekre«, éppen azért minden szerepet 3—4 énekesnek osztott letét s az egész minisztériumban mosolyogva beszéltek arról, hogy Hudák bácsinak úgy látszik fejébe szállt a karlsbadi ut. Hogy mi volt igaz a dologból, mi nem, azt határozottan nem lehetne megmondani. Annyi bizonyos, hogy Hudák bácsi kicsi, görbe alakja újabban úgy kinyílt, mint egy pudiibicska s egyizben megtörtént az a különös eset is, hogy a szolgára ráripakodott: — Szamár I A minisztériumban persze ezeken a dolgokon csak mosolyogtak. Azonban egy napon még elfelejtettek mosolyogni is. Egy reggel, amikor Hudák bácsi villamoson épen a minisztériumba igyekezett, a leszállásnál egy katonatiszt rálépett a Hudák bácsi lábára. És Hudák bácsi úgy rendreutasitotta az ügyetlen katonatisztet, aki mellesleg huszár is volt és három fejjel magasabb Hudák bácsinál, hogy az egész villamos oda volt a csodálkozástól. Persze névjegyváltás következett s az affaire-t alig lehetett elsimítani, mert Hudák bácd mindenáron vért akart inni. Ez az affaire sokáig, mint legenda járt szájról szájra a minisztériumban, voltak, akik hitték, voltak, akik nem hitték. Hanem a kételkedőket is meggyőzte aztán az a hir, amit egy miniszteri fogalmazó hozott a minisztériumba. Ez a fogalmazó, aki ismerős volt a Hudák bácsi családi viszonyaival, egy napon azt újságolta, hogy Hudák bácsi ellen válókeresetet adott be-a felesége. A válókereset cime az voP, hogy Hudák bác4 nagyon rabiátus. ki; ha egy »sztrájkol«, énekel helyette más. Igen életrevaló gondolat; sokkal féltékenyebb egyik művész — mindennemű s az összes művészeteknél — a másikra, semhogy engedje collegájának az ő szerepében a közönséggel — esetleg — megkedveltetni magát s biztosra veszem, az »indispositiói« ezek a temperamentumos fiatalok egyedül az otthon számára fogják tartogatni. Mindenesetre kettős kulturcélt fog szolgálni ezen műintézet, elsősorban használni fog a kir. operának, ha többé nem lesz »egyke« s erősebb kézzel fogják kormányozni a konkurrencia végett; másodszor pedig olcsó helyárakkal (3 korona lesz egy ü'őhely a földszinten, telefonon is megrendelhetők a jegyek s 10 perc alatt házhoz szállítja a színházi biciklis fiú; mennyi időmegtakarítás és kényelem) a müveit, de kizsákmányolt, agyonstájgerolt középosztályt operaelőadásokhoz juttatja, amit eddig nagy áldozatok árán érhetett el, a kir. opera drágasága miatt. S az »erők« fiatalok, üdék, telve életkedvvel s még messze állanak a »nyugdíjtól«, amit a másik opera némely tagja a »jól« jelzővel egyetemben már régen megérdemelne. Azt hiszem sikerülni fog a vállalkozás s már magában véve a megnyitó darab Jean Neugues — a francia zenét, annyira jellemző — finom, diszkrét szavú operája »Quo vadis« — Sienkievicz hires regényéből merítve a librettó — szerencsés választás volt. A főszerepet Nagybánya — valóságos bányája az irók és művészeknek — város jövendőbeli büszkesége fogja énekelni az ő gyönyöiüen csengő, erőteljes szép hangján. Sajnos kedden (24 én) a Liszt ünnepen egyáltalában nem csengett a Burrian hires tenorja a XIII. zsoltárban. Nagyon tisztességes, jórava'ó ember lehet, hogy ilyen rossz »dispositióban«, mégis énekelt. Annál szebben játszott Menter Zsófia, Liszt Ferenc hires tanítványa s az tét szett legjobban játékában, hogy nem érzett rajta a darab nehéz volta. Szinte elfeledte a hallgató, minő óriási, fárasztó technikai tudást igényel a mű, olyan könyed, nyugodt, biztos és elegáns volt az egész jáiék. Húszszor kitapsolták, de nem adott ráadást a fiatal lelkű agg matróna. A »Faust symphoniát« a nagy mester »kis« unokája dirigálta — a rossz nyelvek állítása szerint — pénzért. Meglepő, nemde? A nagyapa magyarországi hangversenyeinek jövedelmét mindig hazai kulturális és nemzeti célokra fordította, tenni mindig kész volt, elvinni nem. Olaszországban találta a Duna áradásának hire, azonnal Bécsbe utazott és felajánlotta művészetét a pesti árvízkárosultak részére; nagy összegeket jövedelmeztek a hangversenyek az árv'z sújtotta pestieknek Úgyszintén a Nemzeti Szinház alapjára s még számos jótékony célra egyenként 10—12 ezer koronát. is jövedelmező concerteket rendezett a »Nemzeti Zenede« javára nagy alapítványt tett; mindig, mindenkiért, mindent szívesen megtelt, miiem természetesebb, hogy most saját unokája sem dirigálja ingyen hires müvét. A vasárnapi és hétfői nagymesterek — tanítványai — verseny zongorázásáról biztosan olvasott eleget Szerkesztő Uram, csak annyit említek meg — amit némely lap elh Ugatott, részint felekezeti, részint személyi okból — hogy az összes — kü'fö'di is — zongora művészek között a Nagybányán is — úgy művészetéről, mint jó szivéről — ismert magyar mestert, Szendy Aírpádot ünuepelte legjobban a közönség s nagy művészetével ismét, lebilincselte, meghódította hallgatóit. Kár ennek a melegszívű, poéta lelkű muzsikusnak, a tanterem négy fala közzé zárni tudását, tanítványai rajongó szeretetéért e d^bni a dicsőség pálmáját. Künn, a nagyvilág pódiumán lenne a helye, örömére annak a sokat szenvedett és mellőzött országnak, amelynek minden tekintetben oly nagy szülötte. A zenészek már kitettek magukért, a festők azonban még hallgatnak — eltekintve a Könyves Kálmán féle botrányt. — a tél majd meghozza az ő szenzációjukat is. Februárra — úgy mondta nekem — kész lesz a Vágó Pál mestermüve »Budavár bevétele* (1848—49), amit a »Székesfővárosi Muzeum« részére fest. Egy olyan tökéletes szépségű, a csata borzalmaiban is igaz, de a tulságoktól ment magyar képet, nyer vele az ország, a minő ma már, nagy ritkaság. A legutolsó katonáig minden alak él küzd, szenved, lelkesedik az óriási vásznán. Csodálatos egy ember a Mester. Fest; — ecsetjét nem kell ismertetnem, azt minden kultur ember tudja, hogy minő? Csupán ujjabb képeit,a jászapáti-i róm kath templom szép-éges freskóit, a temetői kápolna gyönyörű »Madonnáját* említem fel Eredeti es helyes ötlet, hogy — bárnál Tudvalevőleg a zsidó nők ma is vagy fekete, vagy vörös hajúak, mégis a Madonnák sokasága szőke hajjal ékes, pedig a zsidó faj adta az emberiségnek a Nagyasz- szooyt, kell, hogy faji jelleggel bírjon s minden esetre több joggal tehetjük fel a haj barna voltát, mint ameny- nyivel a szőkét, mert e szin csak igen-igen elvétve található, a sémita népnél s nem mernék rá esküt tenni, hogy — valódi! — Történet tudós., a baski- rek, csztyakok, turkománok, kunok mind a kisujjában vannak — a városliget, elbújhat, saját tervezte és gondozta kertjének szépsége mellett s ha valaha »előadó művészetre« jönne kedve, hamar tatába direk'ort. Különben az egész Jászság művész fészek. Ott még a főszolgabirónék is Lotz mester tanítványai — de az ecset nem zárta ki a főzőkanál sikeres forgatását — Küry Klára, Tarnay Alajos szinten oda valók, az elhunyt zenezerző Székely Imre leánya Irén is ott éli elzárt életét, nagynevű atyja hátrahagyott müvei rendezésének szentelve idejét. Több etudesjét találta és állította össze (különösen szép és hasznos a »Trilla etude) már meg is jelent néhány, kár, hogy maga nem ismerteti meg a közönséggel. Ma, mikor minden »zsur zenész« »önálló« hangversenyen kompromittálja a zongorát, miért egy L;szt tanítványnak igy szerénykedni ? Bizony a »zsur szezon« megérkezett! Már ma láttam is uj fajta thea csókocskákat, ig . . . De itt leteszem toliamat! A csókok Zempléni Árpád »rcssort«-jába tartoznak, ő elismert szaktekintély e téren, az ő véleménye előtt még a kúria is meghajolt, tehát hogyne hajlonganék én? Sőt azóta még kezet se merek csókolni, mindég aggodalmaskodom, ha »vészjelzőn« innen, vagy túl esik-e a legkorosabb hölgynek adott csók is? s ha jó-é a szájtartás, ajak- billentés, esetleg nem »válóok-é? Ezek ugyan határozottan láttam csokoládésak voltak s nem »szerelmi jel« kinézésüek, hanem kitudja? Ama bizonyos barna kinézésű és lólábu »gentleman« — állítólag nem alszik, tessék csak a dús fürtü és aranyos kedélyű — mint a pesti bakfischek a felolvasásokon egymás között suttogják — *cukor ember«-hez fordulni, majd ő bővebb felvilágosítást ad róluk, én nem merek. Ég vele Szerkesztő Ur! A jó Isten óvja tüztől víztől és főleg a — szedőgyerektői! Régi hive: Ike Heti krónika. A közfürdő mellett nehány érdekes épület emelkedik ki a bokrok és a fűzfák közül. Az erre járó idegen a különös alakú házakról rögtön leolvassa, hogy ezek valami művészi célt szolgálnak Mi pedig mindnyájan jól tudjuk, hogy ott leledzik a testŐ- telep, a nagybányai festőiskola, melynek hire jár még a külföldön is. A legérdekesebb házon kivételesen most két lobogó leng. az egyik nemzeti szinü, a másik piros, fehér, fekete (Nagybánya színei). Valami nagy dolognak kellett történni, hogy fellobogózták a furcsa házat, amelynek a tetején az ablaka. Bizony nagy dolog látható odabent, egy szép kiállítás, sok sok keppel, ifjú emberek maradandó alkotásaival, amelyekbe érzésüket, leiköket lehelték. Nem vagyok épen olyan alak, aki mindig a jelent dicséri, de ilyen szép képkiállitást még nem láttam Nagybányán. Arra sem tudok megfelelni, melyik a legszebb, de arra sem, hogy melyik a legcsunyább mű, s azt hiszem, hogy mások sem igen telelhetnek meg, mert noha a rendezőségnek semmit sem kellett visszautasítania, mégis a képek között egyetlen kivetni való sincs. Mintha kiforrott volna a művészet, mintha az eclecticismus már lejárt volna, olyan határozott vonások elevenednek meg ott a többnyire rámátlan képeken. Laikus ember talán nem is tudja élvezni őket, de a müvész-lélek ott időznék reggeltől estig a hívogató, bájos tarkaságok között. Ne féltsük hát a nagybányai iskolát, viruló korát éri az, csak olyan büszkesége városunknak, mint volt alakuláskor, 15-év előtt. A zeneművészettel már szerencsétlenebbek vagyunk. Minden héten letűnik és feltűnik egy-egy koncert. Letűnt Fráter Loránd, feltűnt Bendiner. Letűnt Bendiner, feltűnt a nőegylet. Hogy ez is le fog-e tűnni, nem tudom, de nem is remélem, csak nem lehet ez egy újabb rendezési módszer, hiszen akkor én is mindjárt rendeznék hangversenyt, semmi sem lévén könnyebb ennél, csak meg kell hirdetni és visszaszivni. A hétnek harmadik nagy újdonsága, hogy aug. 1. helyett okt. végén átadták végre az uj hidat teljesen a közforgalomnak. A korlátja nem tetszik ugyan senkinek, de én azt hiszem csak megszokják, mint minden mást, ami uj s egy-két év múlva lehet, hogy a világ legszebb hídjának fogja tartani a jó nagybányai közönség és vele együtt a krónikás. Dr. Kadar Antal kerületi főorvos november j 4 én harmincéves fordulóját ünnepli annak, hogy az orvosi diplomát megkapta. Ez alkalomból a többi kartársakkal Budapesten találkozik. A nevezetes évforduló alkalmából a közkedvelt főorvost, társadalmunk egyik kiváló alakját mi is meleg szeretettel, elismeréssel üdvözöljük. Kinevezések. Az igazságügyminiszter Konczvald Endre mai osvásárhelyi táblai titkárt az ügyvédvizs- ! gáló bizottságba kinevezte. A pénzügyminiszter Kalina János adóellenőrt Nagyrőczére adópénztárnokká nevezte ki. KOROS SÁNDOR egyenruha és polgári szabó Saját érdekében áll a Vármegyei, Községi, Előljárósági, Tüzoltótestületi, valamint magyar államvasuti hivatalnokoknak, ha egyenruhát akarnak ren delni, úgy forduljanak teljes bizalommal Koros Sándor l-sö rendű egyenruha nagyiparoshoz Debreczen, Széchényi-utca 34. sz. (Csendőr laktanya.) Előnyös árajánlattal és költségvetéssel készséggel szolgál. Elsőrendű mnnka. Szolid, gyors és pontos kiszolgálás. Úri öltönyök mérték után, a elgujabb divat szerint készülnek Egyenruházati felszerelésekből állandó nagy raktár Rendelések felvételére meghívásra leutazom személyesen mintagyüjteményemmel
