Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-13 / 33. szám
NAGYBANYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IVE UN EXE UNT A — 'jk . ,u ***-TiV-.-.ft _________ % ~r f----Eg ész évre 8 h 1"11 2 K !.■•_. Azok az úgynevezett hazafiak. Most, midőn a »szabadalmazott hazafiak«, a velők nem egy nézeten levőket egyszerűen hazaárulóknak nyilvánítják, felvetjük a kérdést,,* hogy Nagybánya szempontjából, mi tekinthető hazafiasnak és mi hazaárulásnak. ' Az annyira ellentétes két fogalmat tudományosan definiálni fölösleges, ismeri azt minden teoretikus. Mi, a haza valódi érdekeit szolgáló minden cselekményt és törekvést hazafiasnak tartjuk, ellenben mind azt, ami akár közvetlenül, akár közvetve hazánk és nemzetünk ellenségeinek malmára hajtja a vizet, elítéljük. Nagybánya missióját emlegetjük mi is, de gyakran emlegetik más kicsi és nagy tekintélyek is. Ám ne feledjük és ne feledjék mások sem, hogy a gyakran emlegetett hazafias missiót Nagybánya csak úgy teljesítheti, ha nem csak kellő intellectualis — hanem azonkívül megfelelő anyagi — erővel is rendelkezik. Az anyagi erő nemcsak a városnak, hanem azonkívül a lakosságának, munkaadási képességében nyilvánul és érvényesül. Ennélfogva minden oly cselekmény, amely városunkat akár közvetlenül akár közvetve károsítja, illetve mely a hazafias missió teljesítéséhez szükséges anyagi erőnek fejlesztését akadályoztatja, elitélendő. Eme téren sokat vétkeztünk, sok kinél kozó anyagi erőt ellöktünk magunktól. Nem kérdjük, hiszen jól tudjuk, miért hoztuk az áldozatot. De vájjon a megmérhetlen áldozattal elő- mozditottuk-e a nemes célt bármi csekély mértékben? Bizonyára nem, sem mi, se mások. Sajnos, hogy sok magyar ember saját kárán sem tanul. Ennek pedig két oka van, az egyik az, hogy sokan még ma sem tudják, mit jelent a 10 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Bévész János. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőhányai-utca 20. szám alatt. TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. ■■........-— »n em lehet ám gyere ki«, a másik pedig az, hogy ma is vannak hamis próféták. Az ilyen próféták ereje abban áll, hogy káros véleményeiket nemzeti szinü mezbe burkolják és a „vakulj magyar !“ átka alatt sin- lődő polgártársak nem veszik észre a lólábat, mely ott kandikál ki, az egyéni érdek vagy legalább is az ambíció, a népszerűség hajhászat mellől. Konkrét eseteket azért nem sorolunk föl, mert nem vagyunk politikai lap. Célunk nem volt más mint olvasóinkat és különösen polgártársainkat arra kérni, hogy az ilyen irányzatoknak fel ne üljenek és a remzeti szinü mezbe burkolt előterjesztéseknél is mindig a város anyagi érdekét tartsák szem előtt, mert nemzetünknek és hazánknak ily utón tehetünk legnagyobb szolgálatot, csak igy teljesíthetjük azt, amit nemzetünk és hazánk tőlünk vár. A lehetetlen tantételeket hirdető „hazafiak“ működése, minden egyéb, csak nem hazafias s velők szembeszállani, a hazaárulástól nagyon távol áll. Városi közgyűlés — 1911. augusztus 12. A képviseletnek rövid félórás gyűlése volt ma 11 tárgygyal, melyek közül úgy látszik a tisztviselők fizetéspótléka emelkedik ki, a többiek tucat-tárgyak. Mindössze harmincán gyűltek össze. Tulajdonképpeni vita csupán a Heves 60 koronás kérelme fölött volt. Heves szerint ugyanis a színházhoz jár díszletraktár is, tehát külön bért fizetnie méltánytalan volna. A város Szabadosnak is kivett diszlelraktár-helyiséget. A tanács javasolta is a kérvény elfogadását. Révész szintén mellette szólalt föl, Sólyom Ferenc azonban felolvasta Az Est-nek egy számát, hol a nagybányai szinügyi állapotokat gyönyörűen kigunyolják, ez rossz hangulatot teremtett s dacára Égly Mihály felszólalásának, aki eleven színekkel festette, hogy mennyire nincs felügyelője a színháznak s aki erősen pártolta Heves kérelmét, Szász József és Fábián Lajos elutasító felszólalásai után a kérelmet csakugyan megtagadták. Elnök: Torday Imre h. polgármester. Jegyző : Égly Mihály főjegyző. Hitetelesitők: Csüdör Lajos, Moldován László és Szász József. Hitelesítés ideje : augusztus 16 1. A belügyminister 31790. sz. alatt jóváhagyta az Erzébet óvóintézet házának és telkének eladását. Tudomásul szolgál. 2. A tanács javasolja, hogy az 1907. évi gyámpénztári tartalékalap jövedelméből a 7 éven felüli, hatóságilag elhagyottnak nyilvánított árva gyermekek segélyalapjába 362 K 98 f. közgyülésileg beutaltassék. A képviselet a javaslatot elfogadta. 3. Nagybánya város a vármegyei távbeszélő hálózat költségeihez való hozzájárulást megtagadta, mivel városunknak van már telefon hálózata. A jul. 6-iki vármegyei közgyűlés ezt a határozat jóváhagyta. Tudomásul szolgál. 4. A tanács javasolja, hogy a fogyasztási adókezelők a kezelési költség (és nem a város) terhére a folyó évben heten, összesen 960 K drágasági pótlékban részesüljenek, kéri ennek kiutalását. A közgyűlés a javaslatot elfogadta. 5. Podlóc Lajos volt városi lámpagyujtó, ki 26 évig volt ilyen minőségben alkalmazva, mivel állása a villámvilágitás miatt megszűnt, a várostól némi kárpótlást kér. A gazd. és pénzügyi bizottság, mivel semmi jogalapja nincs a kérelemnek, javaslatba hozta annak elutasítását. A közgyűlés a kárpótlást megtagadta, azonban a szegény-adóból a tanács fogja havi segélyben részesíteni az illetőt. 6. Sztrácsányek Istvánné, volt kórházi ápolónő, ki 17 évig szolgálta a várost, kegydijat kér. Ä gazd. és pénzügyi bizottság jogcím hiányában elutasítani javasolta. A képviselet a bizottság javaslatát elfogadta. 7. A belügyminiszter aug. 1-sői kelettel lekül- dötte a 11000 K államsegélyt azzal, hogy a tisztviselőknek a lejárt hónapokra egy összegben adassák ki a segély, a következő hónapokra pedig havonként előlegezze. A tanács javaslatára, a múltra nézve a tisztviselőknek 7204 K 56 fillért utaltak ki, a hátraDebreczen látványossága az Első takarékpénztár palotájában. xxxvxyxx xxxxxxxx xxxxxxxx xxxxxxxx Vidékiek találkozó helye. Elsőrendű konyha és étterme és sörcsarnoka, Mok. .MÁTYÁS KIRÁLY XXXXXXXX xxxxxxxx Nádfedél alatt. Gyermekinkkel boldogságban élni. Falu-végén, nádfedél alatt — Feleségem, ez a legnagyobb üdv. Váltsuk tettre ezt a vágyamat! Munka közben énekkel, imával Áldjuk a ránk ragyogó napot. Éjelenként álmodó szivünket őrzik, védik áldó angyalok. Dura Máté. A róka meg az oroszlán. (Keleti mese.) Irta: Lomlesz Elek. Az erdőben csatangolt a ravasz róka s egyszerre keserves orditás ütötte meg a fülét. Nyomban odaszaladt, ahonnan a hang hallatszott s egy oroszlánt pillantott meg az egyik bokor tövében. Ott feküdt a hatalmas állat s vér folyt az egyik lábából. — Mi bajod, koma? — kérdezte tőle a róka. — Mi történt veled ? Miért ordítozol olyan keservesen ? Az oroszlán fölemelte a fejét és keservesen kezdett nyögni, majd igy szólt: — Nagy bajba jutottam én, róka koma. — Itt aludtam a bokor tövében s rámtört régi ellenségem, a párduc és megharapta a lábamat, azután elmenekült. Jaj lett volna neki, ha megragadhatom és bosszút állhatok rajta ezért a cselekedetéért. Nem üldözhettem, mert nagyon fáj a lábam és meg sem mozdulhatok a sebem miatt. Szerencsére meghallotta az ordításomat a kígyók királya s azt tanácsolta nekem, hogy egyem meg egy szamár szivét és két fülét. Ettől nyomban meggyógyul a lábam. — Hát miért nem fogadod meg az okos kígyó tanácsát ? — kérdezte most a róka. Az oroszlán nyögve felelte: — Megfogadnám szívesen, de hol tegyek szert szamárra, amelynek a szivétől és a fülétől meggyógyulhatnék. Jó komám, te segíthetnél a bajomon. Nem tudod, hol lelhetnék egy szamarat ? A róka gondolkodni kezdett majd igy szólt: — Nehéz feladat, ez oroszlán komám! De minthogy te sohasem bántottál engem, hálás akarok lenni irántad és kerítek neked egy szamarat. Addig maradj szépen a helyeden és várakozzál türelemmel. A róka nyomban elszaladt az erdő szélén levő házba, amelyikben egy szegény favagó lakott. Volt ennek egy szamara, amelynek hátán a fát haza szokta szállítani az erdőből. A róka sokáig ólálkodott a ház körül, amig végre alkalmat talált arra, hogy bejuthasson a szamár istállójába. Csodálkozva kérdezte tőle a szamár: — Mi járatban vagy, róka koma? Talán csak nem ebédre jöttél hozzám ? No, akkor ugyan éhen maradsz, mert magam is csak silány eledelt kaptam a gazdámtól, pedig egész délelőtt hordtam a fát. A róka ravaszul pislogott a szamárra és igy szolt: — Tudom, nagyfülü komám, hogy keserves a te sorsod, de éppen azért jöttem, hogy segítsek a bajodon. — Ezt bizony nagyon megköszönném neked — mondotta örömmel a szamár, — Hadd halljam, hogy mi módon segíthetnél rajtam. A róka lekuporodott a szamár elé és beszélni kezdett: — Tudod, komám, nem jól teszed, hogy enge- delmeskedel a gazdádnak . . . — Hiszen szállást és eledelt ad nekem ezért — vágott szavába a szamár. — Ez igaz, komám, de te mégis jobban élhetnél, ha meghallgatnád a tanácsomat. — No, mit tanácsolsz? — Azt tanácsolom neked, hogy hagyd itt a gazdádat és gyere velem az erdőbe. Nagyon jól fogunk ott élni, meglásd! Nem kell dolgoznod s egész nap ott heverészel majd a fák árnyékában, a bársonyos füvön. A szamárnak tetszett a jó tanács s még akkor éjjel megszökött a gazdájától s az erdőbe ment a rókával együtt. A róka egyenesen az oroszlán fekvőhelye felé vezette. Már majdnem odaérkeztek, amikor az oroszlán Zja-EnanJc m.a.i saizá.rrxa. S oldaT., Nagybánya, 1911. Augusztus 13. — 33. szám. / XXXVII. évfolyam.
