Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
(2) 32. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1911. Augusztus 6. 22. Dr Szelezsán János orvosnak oklevelét, valamint 23. Murvay Károlyné szülésznői oklevelét meghirdették. Ezzel a gyűlés 11 óra után véget ért. Szinház. Ez a hét a vendégszereplés és bucsuzások hete volt. Szombaton este Haltait búcsúztattuk s a nevetéstől kicsordult a könny szemünkből. Heltai jókedvében pazarul csillogtatta komikus képességeit, de azért egy pillanatig sem felejtette el, hogy a földszinti és páholy-publikumnak finom s discrét tréfákra van igénye s igy játszott egész este. Tisztelői hatalmas koszorúval s egy sokat mondó pénzes-levéllel lepték meg. Hétfőn este Dénes Ella, a társulat koloralur énekesnője mondott »Isten hozzád«-ot a szinházjárók- nak. A kiváló művésznő hangjától fájón búcsúztunk s a sok taps és kihívás mind arra irányult, hogy ha még lehet, toljuk ki a válás óráját. Ezen az estén lépett fel utoljára Komáromy Gizi primadonna is. A művésznő hódolói nagy számmal jelentek meg, pompás virágcsokrot' s díszes ajándékot nyújtottak át neki tiszteletük s szeretetük jeléül. Ezenkívül még Zöldy Vilma, a kiváló hősnő is eltávozott a társulattól, anélkül, hogy búcsúzott volna. Őszintén sajnáljuk a távozókat, kik mindannyian a társulat kedvenczei voltak a város lelkes szinházpártoló közönségének, csak úgy, mint akik itt maradtak. S most hogy beszámoltunk azokról, akik elmentek, pletykázzunk egy kissé azokról, akik jönnek. Jön pedig Hanek Aranka tra- gika, Hidy Irén szubrett és Bévfy Aurélia koloratur énekesnő, hogy betöltsék a távozók helyeit s frisseséget és élénkséget kölcsönözzenek a saison végének. Mint fentebb mondottam, ez a hét a vendég- szereplések hete is. Beregi Oszkárt, a Németországból visszaszakadt művészt hozatta le nagy anyagi áldozatok árán a direktor, hogy a közönségnek alkalma legyen egy nagynevű fővárosi művész játékában is gyönyörködni. A közönség azonban a három estén tartó vendégszereplésen nem egészen teljesítette kötelességét, mert például »Hamlet« bemutatóján alig volt félig telt ház. A hétről szóló részletes tudósításunk a következő: Szombaton este »Csárli nénje« énekes angol bohózat ment Haltaival, mint jutalmazoltal a főszerepben. A groteszk komikummal kiépített darab, mely a legkaczagtatóbb jelenetekben bővelkedik, nem tévesztette el a hatását. Heltai női ruhában pompásan szórakoztatta a hallgatóságot. Nadrágszoknyája méltó feltűnést keltett. A második felvonás ulán Heltai Kis Ilonkával az apache-táncot mutatta be, amit a mi közönségünk nem ismer, de kísértetiessége és minden hátborzongóssága mellett is szívesen es nagy erűeKlo- aessel fogadta. A kisérő zene kifogástalan volt, amit Hajsinek karmesternek fudunk be. A darab többi szereplői közül elsősorban Ozakó Micit említjük meg, aki finom és bájos föllépésével, diszkrét játékával kis szerepében is gyönyörködtetett. A többi szereplők Pongráoz, Sipos, Vidor és Vájná szintén jók voltak. Vasárnap este a »Hercegkisasszony« került színre másodszor, mig hétfőn a »Bőregér« ment Dénes Ella jutalomjátékául. A »Bőregér« kedves muzsikája jó ismerősünk. A szobalányból lett primadonnát Komáromy Gizi pazar kedvvel és temperamentummal játszotta. Énekszámait megismételtették. Dénes Ella a nehéz koloratur-szerepet kifogástalanul, a nála már megszokott könnyedséggel játszotta meg, kiváló énekszámait sokszor megtapsolták. A férfiak közül Mátray és Herczeg vezettek, kik jóizü humorukkal, kacagtató játékukkal állandó derültségben tartotlák a nézőteret. »Óh Dávid! Hát valóság lenne ez!? Nem, nem lehet: — Elhinni oly nehéz! Atyám szivében — bármilyen beteg Nem fészkelhet ily álnok, balga vágy : Hadserge tündöklő csillagát, A győzhetetlen hőst, a fővezért Hogyan kívánná elveszejteni ? Dávid — a képzelet játszik veled! Kedden kezdődött meg Beregi Oszkárnak, a Nemzeti Szinház tagjának három estére szóló vendégjátéka. Elsőnek »Rómeó és Julia«, Sehakespeare nagy tragédiája került bemutatóra. Van valaki, ki Júliának érzelgős szerelmi történetét nem ismeri? A szivekre ható s könnyeket fakasztó darab főszerepét tartotta Beregi. Nekünk fölösleges megdicsérnünk őt. Ebben a szerepében minden mértékadó helyen bemutatkozott. Rómeó alakításáról nagy és hozzáértő kritikusok szólották elismeréssel s mi ezek mellé csatlakozva, tisztelettel hajlítjuk meg elismerésünk lobogóját. Ezen beérkezett művész minden mozdulata, minden gesztusa és szava befejezett művészet. Bár idegenkedünk minden tirádát zengő, szavaló művészettől, az ő interpretálásában Rómeó szerepének patetikus szépsége klasszikusan érvényesült. Partnere Czakó Mici volt. Ezt a fiatal leányt még nem volt alkalmunk ilyen nagy, felelősség- teljes és vezető szerepben látnunk, de örömmel jelenthetjük, hogy egy csapásra meghódított mindenkit. Akik nem tudják, nehezen hiszik el, hogy szerepét egyetlenegy próba nélkül játszotta. Elsőrangú Julia volt, sehol sem tévesztette el a hangot, az érzelmek gazdag változásait meglepő könnyedséggel játszotta meg s szerepének egyetlen szavát sem ejtette el. Többször nyílt színen is megtapsolták. A többi szereplők közül különösen Sípost kell kiemelnünk, aki mindig érdeklődést tudott maga iránt kelteni. A többiek is mind ügyesen illeszkedtek bele az együttesbe. Azonban nem mulaszthatjuk el rámutatni arra a körülményre, hogy micsoda nehézséggel kellett a rendezőnek küzdenie az elfuserált gyufaskatulya-szinpadért. Beregivel az első felvonás alatt csaknem összedült a díszlet. Szerdán este »Hamlet« került színre, A dán királyfi tragédiája, a »lenni vagy nem lenni« nagy monológja csak félig telt házat vonzott a színházba. A klasszikus darab meséjét talán fölösleges adnunk, bár a rendező piros ceruzája alaposan dolgozott s igy a darab kissé megkurtitva, összehúzva lett lejátszva, ami azonban indokolva van a kis és rossz beosztású színpaddal, ahol bizony a modern színpadi technika alkalmatosságairól szó sem lehet. Ez mind a darab rovására ment, s Beregi megállapodott művészete és olyan együttes, mint az ez esti kellett hozzá, hogy elfelejtsünk sokat, s sírjunk a szomorú sorsú királyfin s eltöprengjünk a lét és nem lét nagy problémáin. Beregi ez estén kipihenve az utazás fáradalmait s egy rövid próbán egy kis összjátékot tanulva össze a partnerekkel sokkal jobb volt, mint Rómeóban. Ez a mi impressziónk. Hangja mely minden érzés és megértés kifejezésére egyformán van berendezve, ami általa rossz akusztikájúnak mondott színházunkban egy pillanatra sem veszett el s finoman csengett a hallgató fülébe. Nagy jelenéseiben magával ragadott mindenkit. Partnere ez estén is Czj&kó Mici volt. Mint Ophélia pompás drámai színésznőnek bizonyult. Játéka mélyen átgondolt, pontosan kidolgozott és kellőképen átérzett volt minden részletében. Orgánuma kellemes és megfelelően erős. Drámai játéka kifejező, mimikája ötletes és sehol túl nem lépte a határt. A két főszereplő mellett a többiek is egyenként és összesen kiválót produkáltak. A rendezést tegnap és ma is Baghy Gyula látta el s mindenképen kifogástalan volt, az adott körülmények mellett. A vendégjáték utolsó és bucsunapján a két régi klassikus darab után egy modern Ibsén dráma a »Kisértetek« lett bemutatva. A nagy északi irót, örömmel legyen írva, immáron nem kell bemutatnunk. Bár tudomásunk szerint a mi színpadunkon még Ibsen darab bemutatóra nem került, közönségünk közül írásaiból őt sokan ismerik. A norvég óriás, kinek külön kritikusa támadt Brandes Györgyben, akinek nem egy alakja, hogy csak »JVbmá« említsük világismertté lett, Mert megmondotta egykúr Sámuel Hogy eltörli Saul házát az Ur . . . Királyi székén nem ül jogutód, Korona, ország idegenre száll, Ki méltóbban fogja uralni majd; Izrael nemzetét nagygyá teszi, S Jahve kipróbált, hü fia leszen. ebben a darabjában is kitünően mutatja nagy drámaírói tehetségét. A paralitikus festő, ki a -szabad szerelem s a tedonisták országából mint roncs kerül vissza, percről-percre halad az őrültség felé s akiben még az utolsó pillanatokban is felébred az élvhajhász, az anya, aki elküldi a gyermekét, hogy ne lássa az otthon piszkosságát, szennyét, a lelkész, ki az északi népeknél része a családnak, s a lány, mind modern élet produktuma, de Ibsen sajátos, különszerü meglátásában. A darab drámai éle alkalmas a nagy lelki megrázásokra s a táblás ház erősen figyelve minden mozzanatra, érdeklődéssel kisérte Osztvald festő tragédiáját. Beregi Oszkár ez estén, mint modern színjátszó mutatkozott be s örömmel jelentjük, hogy nekünk igy tetszett csak igazán. Nehéz, talán megjátszhatlan szerepében elsőrangút mutatott be. Kifejezései, maszkja, drámai jelenetei, egy »arrivée« embernek könnyed s felettébb nagy hatású megjátszásai voltak. A női szerepekben Hornokat Gabriella, az anya szerepében, méltóan illeszkedett hozzá, csakúgy, mint Horváth Lenke, kinek kitűnő képességeit már volt alkalmunk dicsérni. Mátrai, mint drámai színész uj oldaláról mutatkozott be s nem maradt el sehol, sőt nem egy helyen dicséretesen jó volt, még a jó rendezést is neki kell köszönnünk. Ifj. Baghy Gyula szintén ügyesen és néhol meglepően jól játszott. Pénteken este a »Mádi zsidó« val kapcsolatosan kabaré-előadás volt a szombathelyi tüzkárosult színészek javára. A darabban nagy hatást ért el Mátray, ki mint mádi zsidó, pazarul excellált hálás szerepében, mellette és vele Pongráoz Matild tűnt ki Évike szerepében. Nehány betétje sok tapssal honoráltatott. A többiek közül Vidort és Szendét említjük meg. A második felvonásbeli kabaréban Siposs konferált sok jóakarattal, de kevés készültséggel. Az egyes szereplők közül Vörös 11 yt említjük elsőnek. A »Városligeti Színház« itt nyaraló primadonnája, az ismert nevű kabarét-csillag, ki az utolsó percben vállalkozott a fellépésre, nehány sláger kaberénaus előadásával zajos tetszést aratott. Czakó Miczi monológját sok kedvességgel és bájjal adta elő. Dunai Rózsi, kit eddig csak a karban láttunk, két számával meghódította a közönséget. A férfink közül Sipos nehéz, komoly költemény előadásával vált ki, mig Szende saját zongorakisérefével nagy siker mellett énekelt egy műdalt. Burányi »Toseá«-ból mutatott be egy áriát minden tekintetben kifogástalanul. Szombat este Sipos jutalomjátékaképen az »Alt Heidelberg« megy. Jövő heti műsor: Hétfő »Liliom«. Kedd »Ripp Van Winkle«. Szerda »Falurossza« Mátray Kálmán julalomjátéka. Csütörtök »Balga szűz«. Heti krónika. A képviselet politizálni akart, megirigyeltük mi is a háztól a nagyszabású eszmecseréket, a magas politika uborka szezonját s kicsi híja, hogy bele nem mentünk egy különben igen szép beszéd kritikai méltatásába. Részemről szívesebben az obstrukció ellen irányuló indítványt láttam volna szőnyegen, de ez még késik valahol az éji homályban. Előre látható volt, hogy a tárgyalást abba hagyjuk, nem lévén jogunk hozzá s visszatérünk a csatornákhoz, malmokhoz, a téglákhoz és oklevelek meghirdetéséhez. Te mégse gondolj sóvárogva rám . . . Dávid ne sírj! Magad te ne gyötörd; Jövődre függesszed te sas-szemed. Erőd az Urban vetett hit legyen, Hogy hontalanságod küzdelme közt Erős maradjon lelked és karod. Mert nagy küldettetés vár itt reád; Dicsőségesen térsz te vissza még! Óh én hiszem, mint Jahvé-ban hiszek, Hogy visszahoz kegyelme fényesen, De én már akkor élni nem fogok S ha Izraelnek már királya lész, Mefibozethnek gondos atyja légy. De most siess, siess, ne tétovázz! Késlelkedés veszélyt hozhat reád . . . Szemed nyomasztó gond tüzében ég, S hangtalanul egy név ül ajkadon Oh én tudom, mi aggály körme tép: Hugóm, Mikhál, szép ifjú asszonyod Amig én élek, erre esküszöm : Nem fog maradni óltalmatlanul! — Bujdosásodba véled nem mehet, De kisértésektől megóvom én, S ha érzésében hozzád hü marad, Kényszer-frigy ellen is megvédem őt. Dávid, erről szived békén lehet! Távozz békével és beteg királyod Ellen ne éljen bened bosszúvágy. Bujdosásod minden lépésinél Tartsa a balod Jahve jobb keze, Hogy visszatérve egykor győztesen, Szabaddá, nagygyá tehesd Izraelt! Trónod emelje boldog nép magasra ! Hosszú élettel áldjon meg az Ur! Barátom! vesd el e sötét gyanút . . . Mondd, mit tegyek, hogy megnyugtassalak ?« »Te mondd meg nékem Jonathán — Te mondd; Lényed e rejtélyét fejtsd meg nekem: Honnan szivedben ez a szent erő ? Hogy te, törvényszerinti trónutód, Te én reám nem féltékenykedel, Mig a megfáradott király — atyád Hatalmát tőlem félti görcsösen.« »Él Adonáj! Izrael Istene 1 Amit ö végzett, annak állni kell! Uralkodásvágy engem nem emészt. . . Legfőbb előttem nemzetem java, S en lelkemben a békés tisztaság, Hogy Jahve bölcsebb tervei elé Öröklött jogom gátul nem vetem. — A filiszteus még letörve nincs, Izrael trónja nem elég szilárd . . . Ne szólj, tudom mit mondani akarsz: Megvédni azt, karod elég erős ; De lásd, utódom, egyetlen fiam : Mefibozeth már születésitől, Béna, erőtlen, bus emberi rom, Uralkodásra ő nem küldetett. Gyámola, atyja helyettem te légy, Ha majd csatában ér el végzetem; Azóta e jóslás fülembe cseng! Érzem te vagy a választott utód. Éltem árán is védem életed, Hahogy valóban törne rá atyám; Bár ezt elhinni oly nagyon nehéz; De bizonyságot szerzek ... él az Ur!« Gyanúd jogos volt! Dávid menj világgá, Barátod, én, én mondom már neked. Boldogtalan atyám éltedre tör .. . Oh, hogy igaz, veszted kívánja ő ! Lelkem testvére mostan úgy ölelj, Hogy tán örök búcsút kell mondanunk! Hősöm ! Lelkem-szerette Dávidom ! . . , Ruháimat vágyom szakgatni meg ! Hogy éljek majd úgy, hogy ne lássalak ?! Hibákkal is kedves voltál nekem . . . Te voltál éltemben amaz erő, Mely ébren tartá lankadó hitem, Mit megfárasztott gond s tapasztalás . . . — Te voltál sorsom életfénye — te ! A lelkem tőled nyert kedvet, erélyt, S most, hogy letűnsz, éltemben, it marad A gondok árnya s kínzó pusztaság!
