Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-30 / 31. szám

Nagybánya, 1911.

Julius 30. — 31. szám.

XXXVII. évfolyam.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

3!^LE<3rJ'E!XJE3SrlK: IMHHNT DEIST 'V-A.S.Á.IElIsr.A.IP

Előfizetési árak :

:z évre 8 K. Félévre 4. K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Felelős szerkesztő és .aptnlajdonos :

Révész János.

Szerkesztőség s

.i-utca 30. szám alatt.

SZÁM.----------:■

t I A városi mérnök.

I Mivel városunk volt mérnöke leköszönt s a lémondásnak elfogadását immár a felsőbb hatóság is jóváhagyta, a közgyűlés intézkedett az állás betöltése iránt. Ezek szerint nemsokára abban a szerencsés helyzetben leszünk, hogy Nagybánya városának lesz saját külön mérnöke.

Sajnos a szervezési szabályrendelet még mindig nincs készen, a melyre pedig sok más oknál fogva is — igen nagy szükség volna.

A köznézet általában az, hogy 800 írtra nem lehet mérnököt kapnisfélő, hogy még annak duplájára sem, mert bizony, ha meggondoljuk a dolgot, sok nagyon sok teendője van egy jó mérnöknek, csak győzze végezni a munkáját.

Nagykőrös már körvonalozta a mérnökök mankakörét s teljes részletességgel sorolja föl a kötelességek nagy tömegét, ami egy jóravaló mérnökre vár.

A városi mérnökök munkakörük megállapítása és a tanácsban való helyfoglalásuk ügyében — Szalay verseci főmérnök kezdeményezésére — országos mozgalmat indítottak és megfelelő memorandummal járultak a kormány, az országgyűlés és a törvényhatóságok elé. Az értekezleteket Devecis Del Vecio Ferenc budapesti középitési igazgató elnöklete alatt tartották meg Budapesten és ma már ott tart a mérnökök ügye, hogy a városok — kormánybeavatkozás nélkül — maguk foglalkoznak az önmagukra nézve legfontosabb mérnökkérdés célszerű, okos megoldásával. Legutóbb Nagykőrös város döntött végérvényesen a városi mérnökök munkakörének megállapitása ügyében és elrendelte, hogy a határozat az uj szervezési szabályrendeletbe már felvétessék. A nagykőrösi mérnökök munkakörét — a Műszaki Világ értesülése alapján- tájékozásul a követezőkben hozzuk:

I. Városi mérnök egyszersmind közmunka üyyi tanácsnok. Mint tanácsnok és a képviselőtestületnek tagja, előadója a városi közigazgatás keretében előforduló összes műszaki vonatkozású ügyeknek, — ehhez képest:

a) előadja az itt emlitett műszaki ügyeket, az idevonatkozó ügydarabokat elintézi s illetve a határozati javaslatokat elkészíti;

b) a városi utcák épitéséről, kezeléséről és fen- tartásáról évenkiDt költségelőirányzatot és zárszámadást készít s további intézkedés végett a tanács utján a képviselőtestülethez beterjeszti, mindkét helyen ezen ügyeknek előadója, az ide vonatkozó összes határozati javaslatokat elkészíti és utah ányozások iránt előterjesztést tesz.

c) a község épitkezéseih- z tervet és költségvetést minden dij felszámithatása nélkül készít s azok műszaki vezetését, felügyeletét, ff kivizsgálását teljesiti és a leszámolást eszközli, megjeg} etetvén, hogy nagyobb- szabásu épitkezések, melyek költségvetési összege az 5000 koronát meghaladják, ezen pont alá nem tartozhatnak, hanem azok terve és költségvetése elkészítéséért a megfelelő dijak felszámíthatok és igényelhetők ;

d) felügyel a város belterületén levő városi ösz- szes birtokokra, ingatlanokra, a város belterületén levő terek és utcákra és az azokon levő műtárgyakra, járdákra; azoknak sorrendszerü kiépítésére vonatkozó tervezéseket teljesiti, a vállalati árlejtésekeket meg; tartja és folytonos jókarban tartása iránt intézkedike) a hozzá kiadott kisaj Uitási ügyekben a tervet és összeírást elkészíti;

/) az épitkezések, keritésezések és utcák szabályozási és magassági vonalait a jelentkezéstől számított 15 nap alatt kimutatja, kijelöli, ellenőrzi az engedélyezett építkezéseket, a mérnöki szakkörbe eső egyéb ügyekben pedig a kivitelt, az építkezés befejezése után a lakhatási és használhatási engedély szabályszerű kiadatása iránt intézkedik s általában teljesíti a rendezési és építkezési ügyekben a szabály- rendeletben megszabott kötelességeit ;

q) hivatalból tagja é* jegyzője a szabályozás: küldöttségnek s az ide tartozó ügyekben véleményt adni is köteles;

h) a városi villamostelep felügyelője és a villamos ügyben felmerülendő mindennemű kívánalmat és panaszt felviszi és illetékes helyre juttatja;

i) a mértékhitelesítő hivatal műszaki felgyeletét teljesiti;

k) a város belterületére vonatkozó térképeket és szelvényeket kezeli, nyilvántartja a beltelki le- és hozzájegyzéseket s köteles a térképeket a mérnöki hivatalban az érdekelteknek megtekintés végett feltárni és azokról saját jelenlétében vázlatok készítését megengedni;

V) a város belterületén felmerülendő vízügyi

par l itdtber. vizsgalását s az

e . . ■ issekét telje1 ,

i .akv„.eményt ad és eljár a nérnöki munka- i e vágó mindazon műszaki ügyekben, melyeket a

v. képviselő testület, tanács vagy a polgármester e célból hozzá kiadnak;

n) tagja mindazon bizottságnak, melyben a v. képviselőtestület, vagy a tanács kijelöli vagy kiküldi.

A városi mérnök, mint közmunkaügyi tanácsnok a héten hétfői, szerdai, pénteki egész napi és vasárnap délelőtti hivatalos óráit megtartani köteles — amikor minden a mérnöki hivatal ügykörébe tartozó dolgokról a közönségnek felvilágositast adni köteles.

Minden olyan munkálatban, melyre a városi képviselőtestület, vagy tanács utasítja a másik mérnöknek segédkezik.

A városi mérnökök akadályoztatásuk esetén egymást helyettesíteni tartoznak.

*

II. Városi mérnök, a) Hivatalból tagja az erdőügyi bizottságnak, továbbá tagja es helyetes elnöke a gazdasági bizottságnak, melynek egyszersmind előadója is.

b) vezeti a községi közmunka összeírását, továbbá az útadó kivetéséhez szükséges egyenes adót nem fizető minimálisták összeírását, mely alkalommal valamint a községi közmunka összeírásához a kényszer- váltság kivetéséhez és a közmunkajegyek kiállításához rendelkezésére bocsátatik a megkívántaié és a polgármester által kirendelt segédszemélyzet;

c) kezeli és nyilvántartja a közmunkaerőt, a termeszeiben teljesített közmunka tartozások lerovását az összeirási főkönyv megfelelő rovatába az utbiztos erről vezetett naplója alapján bevezeti s a természetben kivetett, de le nem szolgait közmunkatartozások megfelelő váltság árainak az adópénztár által leendő beszedhetése végett azokat az ott lévő összeirási főkönyvbe is bevezetteti;

d) feladata személyes felelősség terhe alatt arról gondoskodni, hogy a községi közdűlő, közutak közigazgatása és ennek keretében a szükséges intézkedések, törvény és szabályszerűen végrehajtassanak (1890, évi I. t.-c. 52 §), mely célból rendelkezésére bocsáttatik egy utibiztos, ki úgy a közmunkatartozásaikat természetben leszolgálók, mint a közmunkaváltság terhére felfogandók kézi és igás napszámosok a közvetlen felügyeletet gyakorolja, ezenfelül rendelkezésre bocsáttatnak az utkaparók;

e) tüzetes jelentést tesz időnként a közmunkaügy állapotáról a tanácshoz s minden év végével az összes közmunkaerő mikénti felhasználásáról a tanács utján a képviselőtestülethez :

Debreczen látványossága az Első takarékpénztár paloxxxxxxxx

xxxxxxxx

tájában.

xxxxxxxx

xxxxxxxx

.MÁTYÁS KIRÁLY

étterme és sörcsarnoka, issssss» italok.

Vidékiek találkozó helye. Elsőrendű konyha és

xxxxxxxx

xxxxxxxx

Zenei analfabéták.

Az állam legmostohább gyermeke a zene. Milliókat áldoz azért, hogy a legkisebb falucska baktere is a boulevard lapok és »társai«-ból tudja szidni a renyhe urakat, kik testet-lelket ölő munkában görnyednek a sötét, zárt levegőjű irodák Íróasztala mellett, keresvén a forintokat az áldozott milliókhoz, — a királyt, — ki 5 órakor reggel felkél és 6-kor már dolgozik, mig a gyárak csak 7 órakor élednek életre — s ama nagy Urat, akinek keze egy intésére porbadőlnek a magas hegyek és kicsiny emberek, elmúlnak a hiú álmok, meghal az ostoba gőg, és üres hencegés — ha úgy akarja. Talán néha — sokszor összeszorul a kéz, de nem int; sajnálja a hegye két. Milliókat áldoznak az olvasni-irni tudásért — pedig a műveletlen embert gyakran erkölcsileg, anyagilag megöli a rosszul megválasztott könyv, vagy lap olvasása, mit lelketlen emberek nyereségvágya sokszor erőszakkal nyom kezébe — és jóformán filléreket is alig egy az egész világon elterjedt nyelv birhatásáért, a zenéért.

A zene! Mi mindent jelent ez egy szó annak ki megértéssel közeledhetik nagy titkaihoz, csodás szépségéhez; de hányán vannak a kiválasztottak, kik tehetik ezt? Hánynak kedvez a sors, hogy alapos zenei oktatásban részesülhessen, ha van tehetsége fejlesztvén azt, ha pedig sem alkotó, sem elciadó képessége nincsen, igyekezvén zenei műveltségét legalább addig a fokig emelni, hogy az arra hivatottak játékában, müveiben gyönyörködni tudjon, értéke szerint megbecsülvén művészetüket. Bizony kevesen viszik ennyire is, nem is szólván arról, hány genie kallódik el észrevétlenül, oktatás hiánya miatt itt e hazában, hol tündérkertje virul mégigy is a bűbájos magyar nótának. S hátha azok foglalhatnák a tudás keretébe a dalt, kiknek leikéből fakadt, akkor mivé fejlődhetnék? Ma még csak kevesen vannak e szerencsések, a legtöbb magyar népdal feltevése vagy dilettáns kezekre vall, vagy arra, hogy más volt a componista és más a harmonizáló; pedig az nem mindegy, mert pl. ha egy fiatal lány siratja el álmát, lágy melódiákban s odaadja azt egy vén karmesternek harmonizálni, ki — mondjuk — most »alsózta« el — »uhuval« és »Fedák Sárival« — utolsó krajcárját, s már harminc éve zsörtölődik a volt »ideál« hitvesi minőségben a nyakán, akkor bajosan lesz egységes a mű, s viszont megfordítva is lehet variálni valami »szoknyanadrágos« amazon composi- tiója, s idealista ifjú muzsikus feltevésével. Azért oly tökéletesek a Wagner Richárd operái, mert egy lángész szülötte a daliam, a keretes a szöveg. Sajnos, nálunk legtöbbször három műhelyből kerül ki ennyi. Ha nem többől! Nem csak az alsóbb körökben, de a müveit középosztályban is túlnyomó a zenei analfabéta. Száműzve van Apolló, ki lágy kezével elsimítja a gondok redőlt, letörli a fájdalom könyüit, napsugarat szór minden lépte, harangbugás minden szava. Száműzve van, mert legtöbbször nagy áldozatok árán, vagy még úgy sem jutni hozzá. Különben is rálehet fogni — a túl terhelt szülőknek — hogy a

gyereknek nincs tehetsége; »nem szeretem a zenét« »árt az idegeknek« stb. (Cáfolatul megjegyzem, hogy Dánországban idegbetegeket kezelnek eredményesen melodikus zenével, orvosi körökben pedig elismert tény a zene jótékony hatása elmebajosokra. Az idegeknek a tuleröltetés árt bármiben, természetesen a zenében is, a tudni akarás ott, a hol nincsen kellő tehetség hozzá.) S Így vagy abba marad vagy el sem kezdődik az oktatás, s a zenei műveltség híján szűkölködő gyermek felnővén, a zenei analfabéták különböző természetű csoportjainak valamelyikében foglal helyet.

Az első csoportba osztom azokat, akik egy két évet tanultak ugyan valamely hangszeren, de mivel nem igen elegendő tudomány, ha az ember az ábécéből csak ennyit tud: »i, í, ú, ír, úr, viv, ni, tű, mi, íút, mű«, ahhoz, hogy felolvasásokat rendezzen, azért ők legtöbbször megjegyzik, hogy tanultak, de nem volt kedvük, tehetségük, s igy mitsem tudnak; némelyek szeretettel hallgatják a más játékát, énekét, mások teljesen közömbösek s elmerülnek a kártya, bor, avagy divat titkaiba, ha fejlettebb izlésüek a politika, tudomány, irodalom vagy más művészetekbe.

A második csoport már kellemesebb, t. i. azok, akik absolute semmit sem tanultak, hanem ezt úgy adják, mintha ez volna a rendes dolog és mind futóbolond, aki valamely zenéhez ért. »Mai világban nem úgy van, mint régen volt, egy kis nevelő intézet, egy kis zene, s kész a műveltség! Oh ma »polgárit« kell járni s franciául, németül, sőt angolul is »perfekt« kell beszélni A zene? Az nem ér semmit,

Lap-cmic mai száma S oldal.