Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-23 / 30. szám

(2) 30. szám.

1911. Julius 23.

társa fölkereste Materny Lajos főesperest, hogy egyrészt az ügy elintézési módját, másrészt magának a felfüggesztésnek az okát megtudakolja tőle; a közönség ugyanis mindmáig teljesen tájékozatlan aziránt, hogy miért függesztették föl Materny Lajost a főesperesi hivataltól, minthogy a főesperes akkor az eziránt hozzá intézett kérdésünkre minden fölvi- lágositást megtagadott. Most, miután az ügy elintézést nyert, a főesperes ezeket válaszolta a tudósitó kérdésére:

— Amint a fölfüggesztő végzést megkaptam, rögtön átláttam az egész helyzetet. Másnap ugyanis a volt káplánom, Nikodemusz Károly a következő kijelentéssel fordult hozzám : »Töredelmes vallomást teszek. Ennek én vagyok az oka«. Majd tudtomra adta, hogy azt a megjegyzést, amelyet én előtte tettem, elferdítve tovább adta. Én a káplánomat nyomban fölmentettem itteni állásától. Közben a debreceeni egyház tagjai között is akadt, aki intrikált ellenem; névvel is szolgálhatnék, de nem teszem. Én nyugodtan vártam ügyemnek az illetékes fórumnál való elintézését, de erre nem került a sor, mert a fellebezésem beadása után nemsokára meg- idult az akció a békés elintézésre. A kerületi elnökség szintén felismerte, hogy félreértés forog fenn és módot keresett az ügy békés megoldására.

— Mi tulajdonképpen a félreértés alapja? — kérdezte a tudósitó.

— Gyürky Pál kishonti főesperes arról értesített, hogy azt a koholt állításomat hozták az elnökség tudomására, mintha én Guduly Henriket nem akarnám püspöknek elismerni. Erre aztán Gyürkynek levelet Írtam, közölvén vele, hogy amióta Geduly Henrik püspökké avattatott és hivatalba lépett, azóta őt az egyházkerületi püspöki joghatóság alkotmányos képviselőjének és törvényes hivatali főnökömnek tekintettem és tekintem.

A tudósitó most egyes lapok híradására utalt, amely szerint Maternynek a vizsgálalat során tett vallomásaiból derült ki a vád alaptalansága és megkérdezte a főesperestől — hogy milyen valomást tett.

— Semmiféle vallomást nem tettem — válaszolt a főesperes — s annál kevésbé tehettem vallomást, mert egyáltalában nem is tartatott vizsgálat, hanem a Gyürkyhez intézett levelem folytán szüntetett be az elnökség minden továbbit.

Arra a kérdésre, hogy miként nyert elintézést az ügy, a főesperes igy válaszolt:

— Szentiványi Árpád egyházkerületi felügyelőtől meghívást kaptam, hogy julius 14-én legyek a vendége Sajógömörben; ugyanakkorra meghívta Geduly Henrik püspököt és Gyürky Pál főesperest is. Amikor találkoztunk. Gedíjly, kezet nyújtva, a régi baráti viszony folytatására hivott fel s nyomban átadta az egyházkerületi elnökség rehabilitáló végzését, amely igy szól:

Tiszamelléki

Evangy.

Püspök 3643. szám.

Nagytiszteletü Materny Lajos ág. hitv. ev. főesperes, Egyházkerületi számvevő urnák

Debrecen.

Ezennel tisztelettel értesítjük Nagytiszteletü- ségedet, hogy a Nagytiszteletüséged által folyó hó 6 án kiállított nyilatkozata alapján a folyó év május 24 én kelt 2215. számú fölfüggesztő végzést hatályon kívül helyezzük és felhívjuk Nagy- tiszteletüségedet a fősperesi teendőknek nagytiszteletü Bortnyik György alesperes úrtól, az egyházkerületi számvevői teendőknek nagytiszteletü Homola István kassai lelkész úrtól átvételére

Kelt Nyíregyháza és Sajógömör, 1911. évi julius 13

Geduly Henrik, püspök.

Szentiványi Árpád, egyházk. felügyelő.

—- Az ebéd alatt — folytatta Materny — a legbarátságosabb beszélgetéssel töltöttük az időt s az állomásra Geduly püspökkel egy kocsiban hajtattunk ki. Közöttünk megszűnt minden ellentét, aminthogy az egyház érdeke is ezt kívánja.

Materny főesperes most szabadságon van s igy csak augusztus elején veszi át ismét a főesperesi és az egyházkerületi számvevői hivatal vezetését.

Az osztatlan felekezeti iskolák és a közoktatási költségvetés.

A múlt napokban olvastam egy napi lapban a kultusz tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával az országgyűlésben Apponyi Albert volt közoktatásügyi miniszter ur által mondottakat. Többek között említi, hogy: Négy év alatt kerek ösz- szegben száz százalékkal nagyobbodtak meg a költségvetés arányai. Továbbá hogy : Igen boldog volna, ha ennek a száz százaléknak megfelelőleg száz zá- zalék kulturális haladást is lehetne konstatálni. Mind ezekre csekélységem következő megjegyzéseket bátorkodik tenni a felekezeti iskolákat illetőleg, mert állami teljes osztatlan iskola nem sok létezik.

Legelőszőr jusson eszünkbe a következő latin közmondás. »Tempora mutantur et nos mutamur in illis« Az 1868 ik évi XXXVIII t. c sok jó intézkedést tartalmaz. Ezek közül azonban sajuos épNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

pen azok, amelyek a tanítást és igy a kultúrát elő mozdítanák nincsenek végrehajtva. Ezt Őnagvméltó- sága a jelenlegi közoktatásügyi miniszter ur is el- ösmeri

A fent idézett törvénynek van egy szakasza amely azt mondja, hogy ott, ahol több tanítót alkalmazni nem lehet, egynek 6 osztályt kell tanítani, de 60 vegyes tanulónál több nem lehet. Ezt a szakaszt régebben lehetett sikerrel alkalmazni, mert a tanulók száma sokkal kisebb volt, mint most. Most látjuk, hogy évről évre szaporodik a tanulók száma, igy most ezt a szakaszt eredménnyel alkalmazni nem lehet, vagyis az osztatlan 6 osztályú iskola, nem a kultúra előhaladására hanem annak hátrányára van. Most kérdem mily eredményt képes mutatni a tanításban egy oly tanító, akinek az iskolájába csak az első osztályban 40—50 tanuló van, igy több az első osztályban, mint a többi 5 osztályban? Ez pedig sok községben, ahol építettek uj és nagyobb tantermet, megtörténik. Mit csinál már most egy szegény község, amely nem képes uj tantermet épi teni és uj tanerőt alkalmazni akkor, a midőn a községi lakosoknak alig van minden napi kenyerük a nagy drágaság miatt alig tudnak napról napra élni? Mit csináljon az állam, ahonnan a szegény községek várnak segélyt, melynek a közoktatásügyi tárcája, Apponyi ur beszédje szerint koldustarisznyával jár, mert az összes közoktatásügyi szükségletek kielégítésére 24-30 millió korona több kiadásra lenne szükség?

Mind ezekre szerény véleményem ez lenne. Egy szegény ember, kinek nagy számú családja van, de csak egy asztala és csak egy szobája, étkezéskor ha nem térnek mind egy asztalnál, előbb elégíti ki a kisebb gyermekeket, akiket étkezés után ki ereszt játszani, azután ülnek az asztalhoz a nagyobbak a szüleikkel együtt. A szülői háznál a gyermek testi táplálást, az iskolában pedig szelemi táplálást nyer. Tudjuk, a közmondást, hogy: szükség törvényt ront, tehát igy kellene az osztalan iskolákat is ketté osztani; ott, ahol a lakosok nagyon szegények, hogy délelőtt jönnének ott ahol 40 - 50 tanuló van, csak az első osztálybeliek, ahol pedig kevesebb a tanú lók száma negyvennél ott az első és második osztálybeliek, délután jönnének a többi 5 illetve 4 osztályban lévő tanulók. így eredményesebb lenne a tanulás, de a mulasztók száma is apadna, a tanítónak sem lenne a fáradsága hasztalan. A tanító munkájára is kellene egy kissé gondolni és azon könnyíteni, mert jól mondja dr. Tüdős István református esperes hogy: Magyarország nagyságának biztos alapja a kultúrában van és most ahoz az alapot a tanítók adják. Ok a nagy Magyr-prszág megteremtői. De szem előtt kell tartanunk a költő mondását is:

Gyomlálni rosszat rutát És mindent ami árt,

Nehéz sötét agyakba Bevinni a sugárt,

Csiszolni lankadatlan,

Mig drága lesz a kő:

Éhez kell istenemre A legnagyobb erő.

Papp János

kékesoroszfalusi tanító.

Színház.

Ismét egy hét. A közönség meglehetősen kitartó, bár vasárnap pl. ásitoztak a páholyok. De a közönség dicséretére kell fölemlítenünk, hogy végre mára dráma komolyabb, értékesebb estéi iránt is érdeklődik, még pedig fokozott S értékben. Láttuk ezt a múlt héten színre hozott Karenin Anna-ban s az e heti Sasfiókban. S ez a fokozottabb érdeklődés, úgy gondolom, a legnagyobb elismerést jelenti a társulat irányában, amely ily nehéz feladatok megoldására is vállalkozik, még pedig teljes sikerrel.

Jul. 15-én, szombaton E. Rostand A sasfiók c. verses drámája gyűjtött ritkán látott nagy közönséget a színházba. Ez a tulajdonképen 6, de színre alkalmazásában 5 felvonásos dráma Napoleon fianak, Ferenc, reichstadti hercegnek nagyszabású tragédiája. A herceg, a nagy korzikainak germán vérbe oltott utódja a Habsburgok udvarában él, ahol atyja dicsőségének sugarai a bábként, fogolyként őrzött s nevelt ifjúhoz csak egy táncosnő közvetítésével hatolnak el; Elssler Fanny elbeszélései életre keltik benne az elnyomott, uralkodásra hivatott és vágyó szellemet, a titkon melléje furakodó Bonapartistak élesztik benne az uralkodás vágyát s rábírják a szökésre. De szökési kísérlete nem sikerül, visszahozzak az udvarba, ahol a testileg úgyis halálfia ifjú összeroskad. — Roslandnak ez a nagyhatású költeménye kis színpadunkon is magával ragadta nagyszabású hallgatóságát s ez interpretálóinak díszére, dicséretere válik. Elsősorban a herceg megszemélyesítőjét, Sípost kell határozott elismerés hangján kiemelnünk, aki az alakítójára nehéz feladatot rovó szerepbe teljes ambíciójával, drámai tudásának legértékesebb elemeivel élte bele magát. A szűkös udvari viszonyok közt tengődő, nagy jövőre hivatott, de szárnyainak bontogatásában a legmesszebbmenő óvatossággal és fifikával megakadályozott, lenyűgözött ifjú herceget tompa fásultságában, minden iránt közömbös rezignációjaban, majd az öntudatra ebredő, nagy örökségbe lepni vágyó, forrongó ifjút, az atyja mérhetetlen dicsősegének legalább is fenntartására sóvárgó és törekvő íiut, drámai intellektusának megkapó kifejtésével, a Waterlooi síkon szinte

lázas álomban vergődő, az atyjáért és a gloárért elhullottak halálhőrgésélől kinzott, majd diadalorditásától mámorossá váló hadak vezérét, s végre a testét őrlő kór és atyja utolérhetetlenül nagy dicsőségének súlya alatt összeroskadó sasfiókot és végső tusáját hatalmas, megrázó erejű alakítással játszotta meg. S a keret, amelyben alakítása ekkora hatást kelthetett, szintén a legkomolyabb tanulmánnyal, a legfinomabb árnyalatokig is kidolgozott, harmonikusan összevágó előadás volt. Ez pedig partnereinek érdeme, akik megértették a nagy költeménynek értelemben és érzelemben mélységes vonásait. Kiváló alakítást nyújtott a nagy korz. vezérért és dicsőségéért minden szenvedésen át is rajongó s a nagy apa fiát, már a naivitás határát érintő, imádattal övező öreg gránátos szerepében Vidor (Flambean), továbbá a raffináltságban felülmúlhatatlan diplomatának, a Habsburg politika eszének, rugójának, Metternich kancellárnak megjelenítésében Herczeg, a császári köntös alatt is nagyapai szívvel érző öreg Ferenc császár megszemélyesítésében Vájná ; továbbá Homokay Gabriella, Károlyi Sári, Gzakó Mici s a többiek is mind részesei a nagy sikernek. Még sok ilyen előadást kívánunk a magunk gyönyörűségére s a társulat díszére.

Vasárnap d. u. a Tatárjárás rövidített ki-, illetőleg előadásában tapsolt a nagyobbrészt gyermek publikum, este pedig Az asszony verve jó c. népszínmű került előadásra a meglehetős gyér számú közönség előtt. Csak megerősödtünk eddig táplált véleményünkben, hogy a népszínmű, főleg az ilyen meglehetősen naiv alkotás, idejét múlta. Az eléggé disharmonikus előadást sűrű tapssal fogadta — a karzat.

Hétfőn Jókai Strauss János Czigánybárója került színre közbejött betegség miatt a h'rdetett Oornevillei harangok helyett — szintén erősen »meghúzva«. Az előadás s a zenekar játéka ismét gyöngélkedett. Pedig igazán kár, mert ez a régi szép operette megfelelő előadásban ma is gyönyörködtet. Da a műsorváltozásnak kell betudnunk mindent, a szerep nem tudást (Burányi), a bizonytalansággal többnyire velejáró hamis intonálást (Dénes is), a gyengén megjátszott szerepet (Mátray) stb. Egyedül Reviczky Etel adott a vén cigányasszony alakításában kifogástalant.

Kedden kárpótlást találtunk A millió c. francia bohózatnak pompásan gördülő előadásában. A darab tárgya a bohém és csibész világba vezet bennünket. Egy festő szerencsésen megüti a milliós nyereményt, de sorsjegye a bársonykabátjával együtt eltűnik 5 felvonáson és sok-sok egymásból szervesen folyó, ötletes jeleneten keresztül hajhássza a kabátját — a közönség szűnni nem akaró tapsa és nevetése kíséretében. Pompás alakításban mutatták be a csirkefogót és zsebmetszőt Herczeg és Heltai, de Sipos, Vidor, Vájná, ifj. Baghy, Gzakó Mici, s Mátray is nagyban hozzájárultak a kifogástalanul lepergett előadás sikeréhez.

Szerdán Eysler 0. A halhatatlan lamp cimü operettje vonzott meglehetősen telt házat. A darab tärgya elég érdekes. Ritter János tanító szerelmi bánatában elhagyja faluját, fölmegy Becsbe, ahol egy operáját elfogadták előadásra. De ott lassankint el- züllik s mint egy bretli zongorakomikusát látjuk viszont. Ezalatt régi kedveséből polgármesterné lesz, aki gyűjtés utján szobrot emeltet a város nagynevűnek vélt fiának. A szobor leleplezésére anélkül, hogy fölismernék, történetesen magát Rittert hívják le a gyermekkar vezetésére, aki megtörtén rogy le sokat Ígérő hajdani ^&-je szobra előtt. A címszerepben Szende gyönyörködtetett ismét szép, tömör baritonjával. Bájos alakítás volt Pongrácz Matidé (Anna) a német limonádé- romantikaval eltelt vidéki kislánynak szerepében. Groteszk figurát mutatott be Heltai, Ross és Sipos, jó bretli énekesnőt H Reviczki Etel, kadves pajzán- sággal játszott Komáromi, jó karikatúrát nyújtott ifj. Baghy Gyula; de a többiek is, Mátrai, Herczeg, Czakó M., Vájná stb. jól beleilleszkedtek a meglehetős sikerű előadás keretébe, sőt a kis Dunai Frici is részt kért magának a sikerből a pikoló szerepében. Változatossá tette az előadást a gyermekkar, melynek betanítása bizonyára szintén Hajsinek karnagyot dicséri.

Csütörtökön elég kis számú, de nagyré-izt az értékesebb muzsika iránt érdeklődő közönség hallgatta meg a Gomevillei harangok c. regényes operette előadását. Pianquettenek ez a régi szép, melodikus zenéje, mely az uj Népopera játékrendjén is szerepelni fog, nem veszített még üdeségéből. bájából. A jól sikerült előadás keretében igazán élvezetest nyújtott Szende (Henii márki), Dénes (Germain) édes pajzánságával tetszett Komáromi, kitünően alakította a pénzsóvár Gáspár apót Herczeg (csak ne kellett volna énekelnie is, mert az nekünk is s talán neki is büntetés volt), végig tremolozta ismét szerepét Burányi (színpadon nem szabad igy énekelni, f-hér asztal mellett megjárná) A kar szereplése méltó háttere volt az eléggé sikerült előadásnak, mely már ismét félkilenckor kezdődött.

Pénteken Brődy S. A medikus c. 3 felvonásos darabját mutatták be. A szerző maga »életkép*-nek nevezi müvét s ezzel már jó előre jelzi, ne várjunk drámát, drámai jellemeket. Nem is kaptunk Ső', amit kaptunk, az is olyan zavaros, hihetetlen, képtelen, hogy szerény, de erős véleményünk szerint Bródynak egy vaskos tévedésével van dolgunk. Tárgya, igaz, az életből, szomorú hétköznapi viszonyainkból van merítve s drámára igazán alkalmas, de megoldása igen nehéz. A medikust egy főorvos taníttatja az egyetemi évei alatt, azzal a reménynyel, hogy elveszi a lányát, kiről egyébként anyagilag is szépen gondoskoJik. De a medikus undorodik attól, hogy úgy jusson kenyér-