Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-23 / 30. szám

Nagybánya, 1911. Julius 28. — 30. szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKJL TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KOI )NYE MEGJELENIK IVLUSTDIEINr Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felső : nyai-utca 20. szám alatt. ^--------■ TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. =ttt:----------­A szatmári kiállitás. Most, midőn a szatmári kiállításra a bejelenté­sek zöme beérkezett, hozzávetőleg képet nyújtha­tunk olvasóinknak annak méreteiről, természetesen fölkérjük a nyájas olvasót, képzelje el e sorokhoz a kies szatmári Kossuth-kertet s az Ízléses pavilo­nokat s ami fő, azt a tömeget és zajt, melyet a látogatottnak Ígérkező kiállításon látni és hallani fogunk. A kiállitás óriási területen talál elhelyezést. A Kossuth-kertben, ebben a gondozott, nap mellett öntözött paradicsomban lesznek a bányá­szati, erdészeti és vadászati, ipari, háziipari, mező- gazdasági, gyümölcsészeti, konyha- és diszkertészeti és halászati csarnokok, ezeken kívül mintegy 5 — 6 magánpavillon, melyekben egyes uradalmak és iparvállalatok állítanak ki. A pavillonok mind a jelenleg gyepes terüle­ten lesznek elhelyezve, igy a lombos fákKal körül­véve, elragadó képet fognak nyújtani az idegennek. A Kossuth-kerttel összeköttetésbe lesz hozva az e mögött fekvő városi faiskola, hol a méhészeti, a baromfi és házinyul-tenyésztési csoportok fognak tekintélyes számban felsorakozni, mert meg kell jegyeznünk, hogy úgy a baromfi, mint a házinyul csoport országos lesz s ezeknek testületéi biztosí­tották a kiállítás rendezőségét, hogy hazánk első tenyészetei részt fognak venni. A méhecskék döngicsélése, valamint a barom­fiak üdvözlő kukorékolása, hápogása, gágogása kö­zött haladunk tovább, jobbról balról szórakoztató bódék, élűiről már halljuk a gépek, motorok zaka­tolását s távolabbról lovak nyerítése, marhák bő­gőse hallatszik, majd magunk előtt látjuk a modern géptechnika vívmányait, megérkezünk ugyanis a mezőgazdasági gépipar csoport kiállításához. Részvé­telüket legkiválóbb gépgyáraink jelentették be, a legkülönbözőbb s legegyszerűbb gépektől a leg­modernebbig s legkomplikáltabb motorokig mindent láthatunk s legtöbbet működésben láthatják a vendé­gek, sőt mi több, mint értesülünk, egy modern motorral hajtott malom valósággal őrölni fogja a búzát, melynek lisztjéből készült kenyeret a látoga­tók a kiállítási területen levő vendéglőkben meg is kóstolhatják. Mindenesetre érdekes lesz látni különösen gazdasszonyáinknak a tejnek gépekkel lefölözését s a vajnak gyors készítését, melyet már azért is aján­lunk megtekinteni, mivel minden délután 5 órakor a gyár pavillonjában jelenlevők fogják beozsonázni a friss vajat, természetesen ingyen, minden dij nélkül. Nunc venio ad fortissimum, most érkezünk ahoz a csoporthoz, mely a gazdát, mint ilyet, legerőseb­ben jellemzi, mely nélkül még törpe birtok sem képzelhető s mely gazdasági ág a gazdának az, ami bányászoknak a kereszthegyi bánya, ez ugyanis az állattenyésztés Külön-külön istállókban, karámokban, színek­ben, ólakban sorakoznak fe: vármegyénk ló, szarvas- marha, sertés és juhtenyészetei, hogy minő méretű lesz e csoport is, arra elég annyit felhoznunk, hogy a piros, tarka fajta szarvasmarha istállója 560 m2 területű lesz. De térjünk vissza a Kossuth-kertbe, nézzünk be az egyes pavillonokba. A háziiparcsarnokban látjuk Szatmárvármegye összes háziiparát képviselve, kidomborodó része lesz a gazdasági egyesület háziipar-tanfolyamainak kiállí­tása, ebben is kimagasló lesz a csengeri szövő­tanfolyam csoportja; ugyané pavillonban lesznek elhelyezve az amateur munkák is. Az iparcsarnok már óriási méreteivel-magára vonja a figyelmet, benne Szatmárvármegye összes iparága képviselve lesz, nemes versenyre kelve egymással ambiciózus iparosaink. A gyümölcsészeti csarnokban nekünk, a hires nagybányai gyümölcsöt termelő gazdáknak kellene dominálnunk (úgy tudjuk, fogy még sokan nem je­lentették be részvételüket;’Szedő) s az, hogy az idei termés nem oly bő mint máskor, nem lehet ok az elmaradásra, hiszen az a vevő, aki megismerkedik a kiállításon velünk, nagyon jól tudja, hogy a gyü­mölcs nem minden évben terem egyformán s le­gyünk nyugodtan, fel fo^ u bennünsei az ismeret­ség révén keresni akkor is, amikor lesz bőven eladó gyümölcsünk. Részünkről, kik kivitelre termelünk gyümöl­csöt, kicsinyes gondolkodás miatt, a kis költség miatt, ridegen elzárkózni a szatmári kiállítástól, ami­kor itt a jó alkalom, hogy úgyszólván itthon uj vevőket, uj piacot szerezhetünk magunknak, nekünk saját jól felfogott érdekünkben áll, hogy csoporto­suljunk s úgy vegyünk részt ezen a kiállításon, mely már a kiállítók számával is imponál s abban az elő­kelő helyen felépülő pavillonban ki kell domborodni a nagybányai gazdák csoportjának. Ugyanezen pavillonban talál elhelyezést a kü­lönféle aszalt, befőzött gyümölcs, továbbá szőlő, bor s minden gyümölcsből készült élvezhető cikk. A kertészeti pavillonban lesznek elhelyezve a disz és konyha-kertészet remekei, ennél a csoport­nál is helyesnek vélnénk, ha nagybányai kertészeink szintén 'részt vennének. ; Tudomásunk szerint igen sok kertész vesz részt úgy a hivatásos, mint a magánosok közül s erről lemaradni nekünk szintén nem volna tanácsos, de nem is volna tőlünk illő eljárás. Vájjon a városi kertészet bejelentette e már részvételét ? A bányászat, erdészet díszesen fog felvonulni, ezek a pavillonok lesznek már különlegességüknél fogva is legérdekesebbek, ezekben Nagybányának előkelő szerep jut. A mezőgazdasági csarnokban a gazdasági ág köréből kerülő termények lesznek elhelyezve, ebbe is helyet kérhetnénk mi, de tanácsoljuk, összes erőn­ket a gyümölcsészeti csoportnál koncentrálni. Igen érdekesnek kínálkozik az ecsedi láp tár­sulat kiállítása, melyben belesz mutatva dombor­művű térképeken az ecsedi láp hajdan és most. Ezekben tájékoztatjuk olvasóinkat a szatmári kiállításról s ha hozzá vesszük azt, hogy a kiállítá­son három miniszter jelenik meg s a Magyar Gazda- szövetség szeptember 28-án nagygyűlést tart, mely- napra az egész országból seregestől jönnek a ven­dégek, mert hazánk 63 gazdasági egyesülete hozza csoportokban a látogatókat, elmondhatjuk tehát, hogy városunk és önnön maga ellen vétkezik az, a ki leheti s a kiállításon még sem vesz részt. Materny főesperest rehabilitálták. — Béke a tiszai ev. egyházkerületben. — r\debreceni 1 ügyeden Uj^ag a napokban aia.y Pál kishonti ág. ev. főesperestől levelet kapott, amelyben a tiszai evangélikus egyházkerület elnök­sége : Szentiványi Árpád felügyelő és Geduly Hen­rik püspök megbízásából a következő közlemény kiadását kérte: Miután azon vád, mely Materny Lajos főes­peres felfüggesztésére szolgált indokul, közbevető- leg történt nyilatkozata folytán félreértésen ala­pulónak bizonyult: a tiszai evang. egyházkerület elnöksége Materny Lajos főesperest és egyház­kerületi számvevőt, az ellene fenforgott vád elej­tése s a további eljárás megszüntetése mellett, hivatalába visszahelyezte s ezzel az ügy békés utón végleg elintéztetett. A levél vétele után nevezett lap egyik munka. A kincsestáska. (Keleti mese.) Irta: Londesz Elek. Két szegény favágó hazafelé igyekezett egy este az erdőből. Amint a kis ösvényen mentek-mendegél- tek, egyszerre egy börtáskát pillantottak meg, mely ott feküdt az egyik bokor tövében. Mind a ketten egyszerre rohantak oda a bőrtás­kához és egyszerre kapták fel a földről. — Együtt találtuk ezt! — kiáltottak egyszerre. — Kettőnkké legyen ami benne van. Nyomban észrevették, hogy nem üres a börtáska. Az egyik favágó, Abdallah nagyon becsületes ember volt, a másik, akinek Musztafa volt a neve, na­gyon hajlott a gonoszságra. Megnézték azután, hogy mi van a táskában. Nagy volt az örömük, mert egy csomó aranyat találtak benne. — Megosztozunk ezen a kincsen — mondotta a becsületes Abdallah. — Fele a tied, fele pedig az enyém. Együtt találtuk, mind a kettőnket egyenlő rész illet meg belőle. Kiöntötték a sok aranyat a fűre és számlálgatni kezdték. Az arany csillogása egyszerre megzavarta a go­nosz Musztafa fejét. — Bár az enyém lenne ez a kincs egészen 1 - - gondolta s azon kezdte törni a fejét, hogy mi módon rövidítse meg társát. Hirtelen eszébe jutott valami csel és igy szólt: — Abdallah, azt mondom neked, hogy nem jól tesszük, ha magunkkal visszük a faluba ezt a sok pénzt. Még azt hihetnék, hogy gonosz utón jutottunk hozzá. Pedig ezt Allah adta nekünk, hogy végre-valahára mi is megszabaduljunk a sok nyomorúságtól. Abdallah hálálkodva nézett az égre s ő is hely­benhagyta, hogy Allah adta nekik ezt a kincset. — Hiszen •— úgymond — a gazdája már réges­régen meghalhatott. Meglátszik ezen a börtáskán, hogy nagyon hosszú idő óta fekszik a bokor tövében hiszen egészen összerágták már a férgek. Már úgy sem találhatnók meg a gazdáját, hogy visszaadjuk neki. Musztafa odakuporodott Abdallah mellé és igy szólt hozzá: — Kitaláltam már, hogy mit cselekedjünk ezzel a táskával. •— Hadd hallom, mi a szándékod? — Elássuk a bokor tövébe s amikor pénzre lesz, szükségünk, ide jövünk együtt, azután kiássuk s egy-egy aranyat veszünk ki belőle. Ilyen módon barátságosan megosztozunk a kincsen és senki sem fogja észrevenni, hogy mennyi pénzűnk van. Abdallah jónak találta a tanácsot s nem is gon­dolt arra, hogy milyen ravasz cselnek esik az áldo­zatául. Kivettek ezután a kincsből egy-egy aranyat s a többit elásták a bokor tövébe a táskával együtt. Azután hazatértek. Egy hét múlva igy szólt Abdallah a társához: — Elfogyott a pénzem, menjünk az erdőbe, ássuk ki a táskát és vegyünk ki belőle megint egy-egy aranyat. Nem sejtette, hogy a kincsestáska nincs már a helyén, mert a gonosz Musztafa már másnap kiásta és aranyostól együtt hazavitte. De persze, nem árulta el ezt a társának s mintha semmi sem történt volna, kiment vele az erdőbe. Abdallah ki akarta ásni a bőrtáskát, de rémüle­tére nem találta meg a helyét. — Jaj, jaj, — sopánkodott a gonosz Musztafa — ellopta valaki! Miért nem ügyeltünk rá jobban. Abdallah most már gyanakodni kezdett a társára, de nem szólt semmit, hanem gyorsan hazament s be­állított a bíróhoz és elpanaszolta neki a baját. A biró azonnal magához hivatta Musztafát és megkérdette tőle, hogy hova lett a kincs? — Nem tudom, nem tudom! — sopánkodott Abdallah. — Alkalmasint Allah vette el tőlünk, mert nem érdemeltük meg. A biró gondolataiba mélyedt, majd igy szólt: — Magam is azt hiszem, hogy Allah vette el tőletek. No, majd megkérdezzük magától Allahtól. Holnap kimegyünk az erdőbe s azon a helyen, ahol a táskát elástátok, megkérdezem Allahtól, hogy mi történt a kincsesei ? Meglássátok, hogy válaszolni fog a kérdésemre. Musztafa nem vette észre, hogy a biró kelepcébe akarja öt csalni. Örömmel sietett haza s maga is cselt eszeit ki. Másnap elbújtatta a szolgáját az erdőnek azon helyén, ahol a kincsestáska el volt ásva. Felküldte egy nagy fa tetejére és megmondotta neki, hogy mit vá­laszoljon a biró kérdésére. A biró másnap csakugyan elment az erdőbe a két favágóval és a szolgáival együtt. Megállt a kiá-. sott kincs helyén és felkiáltott az égre: Allah, mondd meg nekem, hogy mi történt a kin­cses táskával. — Elvettem azoktól az emberektől, mert nem érdemelték meg. A biró ekkor odafordult a szolgáihoz. — Azonnal gyújtsátok meg azt a fát, mert Allah megszentelte ezt és nem szabad rászállania a mada­raknak. A szolgák nyomban hozzáfognak a tüzesináláshoz de egyszerre jajgatás halatszott a fáról. — Ne bántsatok, ne pusztítsatok el! Azután lemászott felülről a szolga, el akart menekülni nagy rémületében. A biró szolgái azonban útját állották és leteperték a földre. A megrémült ember elmondotta, hogy a gazdája bérelte fel arra, amit cselekedett. A biró ekkor börtönbe vettette a gonosz Musztafát, de előbb elvétette tőle a kincset s táskástól együtt Abdallahnak adta. XaapvLXXlc mai száma s oldal. t.afo

Next

/
Thumbnails
Contents