Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-09 / 28. szám
Nagybánya, 1911. Julius 9. — 28. szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE % TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK 3VCI3STIDE2Sr 'VA-S.A.IRlsr^IP Előfizetési árak : Egéizí évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész jrános. Szerkesztőség s kiadóhivatpV ■ ■ ■ ■ li. HFi,::. a*-utca 30. szám alatt. iAf. ■■■■_ ■■ ■ — ■■■■--= Városi közgyűlés. — 1911. julius 5-én. — Egy órás közgyűlést tartott a képviselet mérsékelt érdeklődés mellett. Valami harmincán lehettek jelen, akik a sovány tárgysor iránt érdeklődtek, de a jó gazda az üres szalmában is talál szemet. Az érdekes mozzanatokat ki tudták halászni a városatyák a 10 pontból állott rövid napirendből is. Külön indítványként adták be Stoll Béla és társai azt a kérelmet, hogy a város a r. k. és g. k. lelkészek megválasztása iránt illetékes helyeken tegyen lépéseket. Mi természetesebb, minthogy ezt egyhangúlag elfogadta a képviselet. A drezdai közegészségügyi kiállításra aug. első tiz napján többen elutaznak városunkból, a kérdés tárgyalása alkalmul szolgált a vízvezeték, csatornázás, utcaöntözés stb. részletes megbeszélésére. Épp’ úgy az ingatlanforgalmi adónál szóba került sok más dolog is, pl. Nagy Gábor felhozta a vízvezetéki szabályrendeletet, hogy miért nem siet a város nyélbeütni? A polgármester erre nevezetes kijelentést tett, t. i. azt, hogy ő reméli, hogy nemsokára beterjesztheti a szabályrendelet tervezetét, mivel az már készen is van s úgy gondolja, hogy amióta a vízvezetéket használják, azóta visszamenőleg is meg fogja kapni a város a viz- dijakat, mert igazságos dolog, hogy ha a város megtette a kötelességét, tegye meg a lakosság is. A csatornázásról is szó került, hogy miért készül olyan lassan? A polgármester kifejtette válaszában, hogy a lehető legnagyobb sürgetések e részben megtörténtek s most fokozottabb erővel fogott neki a vállalkozó. Szóval sovány lévén a tárgysor, sok egyébről szó esett a mai gyűlésen, mert ha már összejön az ember, valamit mégis csak meg kell beszélni. A Zrinyi-téri épületei, pedig nem adjuk, még valahogy korcsma lenne belőle, igy legalább belekerülhet valam- csöndes beamter s az alkoholeladás nem nyer nagyobb lendületet megint a városon. Részletes tudósításunk ez: Elnök : Makray dr. polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Bálint Imre, Almer Lajos, Miskolczy Sándor dr. Hitelesítés ideje jul, 8. d. e. 9 órakor. Napirend előtt előterjesztette polgármester Stoll Béla, Platthy Géza, Mórágyi, Szabó Adolf, Muzsnay Ferenc. Almer Károly, Stoll László, Hanzulovits Kristóf, Hiffmann Árpád, Harácsek Károly, Vass Gyula, Km. Pap Sándor indítványát, melynek lényege az, hogy a város kérje fel a szatmári r. k. egyházmegyei hatóságot, hogy a r. k. plébánosválasztás jogi kérdését ezúttal kapcsolja ki s engedje a pályázatoknak mielőbbi átküldésével a plébánosválasztás megejtését a régi százados szokás alapján. Továbbá a szamos- ujvári püspökséget keresse szintén föl, hogy a g. k. plébániára hirdessen pályázatot. A közgyűlés az előterjesztett kettős indítványt egyhangúlag elfogadta. 1. Ezután Benedek Vilmos városi takarékpénztári főkönyvelő, Bilcz Valér könyvelő és Delhányi Erzsébet II. könyvelő, mint előléptetett tisztviselők letették az esküt, mely idő alatt a képviselők fölkeltek helyükről s az ünnepélyes mozzanat befejeztével megéljenezték az illető tisztviselőket s számosán üdvözölték. 2 A városi pecérlak eladásának jóváhagyását a belügyminiszter- megtagadta, mivel nem névszerinti szavazással hozták a határozatot. A képviselők kellő számmal nem lévén, az ügyet a 30 nap múlva tartandó gyűlésre tűzték ki. 3. A törvényhatóság a város 1911. évi előirányzatát jóváhagyta. Tudomásul szolgál. 4. Ugyancsak jóváhagyta a városnak az 1910. évi államsegély felosztása tárgyában hozott határozatát. Tudomásul. 5. A közegészségügyi bizottság javasolja, hogy a drezdai nemzetközi közegészségügyi kiállítás tanulmányozására a polgármester es a főorvos küldessék ki. A képviselet a javaslatot elfogadta azzal, hogy az útiköltségre 640 koronát szavaz meg összesen. A képviselők közül Zoltán László, Révész János, Ajtai Nagy Gábor, Wagner József, Winkler Jenő szintén jelentkeztek, hogy az utazásban részt óhajtanak venni. 6. A tanács javaslatára a város a tiszai evang. és a tiszántúli ref. uj püspököket, t. i. Geduly Henriket és Baltazár Dezsőt átiratban üdvözli. 7. A város tanácsa jelenti, hogy a számvevői hivatal megokolt jelentésére a nagy kölcsön hova- forditásának elszámolásáról szerkesztendő számadások beterjesztésére aug. 15-ig halasztást adott. Tudomásul szolgál. 8 Az ingatlanforgalmi városi illetékről szóló szabályrendeletet a közgyűlés julius 20-tól életbelépteti. 9. Ugyanígy határozott a képviselet a hirdetések ügyében alkotott uj szabályrendeletről. Í0. A tanács előterjesztést tett a Zrínyi Ilona-téri korcsmaépület eladására nézve, miszerint a házért 12600 koronát Ígértek. A képviselet Stoll Béla indítványára kimondta, hogy az épületet a város érdekében ezúttal nem adja el, hanem megbízza a polgármestert, hogy annak bérbeadása iránt intézkedjék. Gyűlés vége 11 órakor. Színház. Heves Béla szatmári színigazgató megkezdte egy hónapos vendégjátékát. A társulatot jó hírek előzték meg s ha egy-két eióaaasuk után mar szabuu némi véleményt mondani, méltán. Intelligens, komoly, rutinos erőkből áll a társulat, melynek tagjairól már most megállapíthatjuk, hogy külön külön produkciójukban, valamint összjátékukban is magasabbat, többet nyújtanak, mint boldogult elődeik; Szabadosék. S mikor ezt általánosságban megállapíthatjuk róluk, örömmel üdvözöljük őket körünkben azzal a kívánsággal, hogy itt tartózkodásuk nekik is, nekünk is kellemes emlékűvé legyen. Egy kérésünk van azonban az igazgatóhoz. Azokat a darabokat, melyekre a családos apák leányaikat vagy serdülő fiaikat nem vihetik, jelezze vörös Debreczen látványossága az Első takarékpénztár paloxxxxxxxx xxxxxxxx tájában. xxxxxxxx xxxxxxxx , MATY AS KIRÁLY étterme és sörcsarnoka, italok 5 Vidékiek találkozó helye. Elsőrendű konyha és xxxxxxxx xxxxxxxx A polgári leányiskola tanulmányútja a Quarneróba. — írták: Szász Ilona és Berényi Leona IV. oszt. tanulók. — Vígan, örömmel eltelve ült fel 37 tagból álló csapatunk, junius 2 án, korán reggel, a Nagybánjáról Budapest felé vezető vonatra. Végsőcélunk az volt, hogy hazánk kikötővárosát, a napsugaras egü Fiúmét s a mellé sorakozó híresebb fürdőket megtekintsük. Rövid idejű utazás után, mély ellentétére találunk városunk vidékének: a Nagy Magyar Alföld hortobágyi része „terül el szemünk előtt. Mint az őszinte ember, ki semmit sem rejtegetve tárja elénk gazdag lelkének minden kincsét, úgy mutatkozik a hullámzó kalásztenger, a gazdag róna- ság, a nemzetnek kenyeret adó kincsestára. Sorra tünedeznek föl előttünk a tanyák, szélmalmok, vigan forgó karjaikkal, a gémes kútnál delelő gulyák, a szilaj ménesek, de hova maradsz te csalóka délibáb mit Petőfink annyiszor megénekelt? Estére hajlik az idő s megérkezünk Budapestre. Másnap reggel ujult erővel indulunk a gyorsvonat II osztályú kocsijába Fiume felé, mindnyájan az ablakhoz futunk, hogy búcsút intsünk a szép fővárosnak, anélkül, hogy megismerhettük volna. Utunk a Dnna mellett vezet, megfigyelhetjük szige leit s a rajta úszkáló hatókat. Nemsokára a Duna is elmaradt tőlünk s figyelmünket a Dunántúli Dombosvidékre fordítjuk. Nagyon kedves, szelíd vidék az, első pillantásra megszereti az ember A lejtősödő dombok közül ki-ki kandikál egy-egy kastély, melyben a földesur állandóan, vagy csak nyáron lakik, a lakóhelyet többnyire sudár jegenyékkel szegélyzett, gondosan rendezett birtok veszi körül, cselédházakkal, magtárakkal s egyéb gazdasági" épületekkel. Egy egy magasabb hegyről kis kápolna tűnik szemünk elé, hová a vallásos nép gyógyító irt megy keresni lelki bajaira s nem ritkán talál is. A földeken serényen folyik a répa kapálás, a szorgalmas asszony népség is dolgozik. Csak úgy ring rajtuk minden lépésüknél a redőkbe szedett sok szoknya. Vonatunk gyorsan száguld, átrobog a Dráva hidján, s délután 2 órakor Zágrábban vagyunk. Ebédünk elköltésére egynegyed óra jut s ismét vonatunkba ülve, kíváncsian várjuk a Karsztot. Vonatunk átszeli a Száva majd a Kulpa vidéket, elhagyjuk Károlyvárost s Ogulin táján a Karszt vidékére érünk. Nagy kanyarulatokkal kapaszkodunk fölfelé a Karsztra. Egy darabig párhuzamosan halad velünk a Károlyvárostól Fiúméig, óriási költséggel megépített országút. A Kulpa folyó gyönyörű szép zöld vize még hellyel közel szemünk elé bukkan s néhol a part mentén egy nehány vízimalmot is látunk. A lombos erdők élénk zöldjébe lassanként a fenyők haragos zöldje vegyül érdekes foltokban, mig feljebb már csak itt ott akad egv-egy lombos fa, melyet a környező fenyők szinte fojtogatnak. Majd a hatalmas fenyő erdő haragos zöld színét enyhíti, vidámabbá teszi az ifjú hajtások világosabb zöldje, melynek illata balzsamossá teszi a levegőt. Az emberi erőnek, észnek és kéznek micsoda megfeszített munkája kellett ahoz, hogy a természetnek szinte legyőzhetetlen akadályain diadalmasan átvezethesse a gőzgép útját, hogy ezzel a tengerpartot hozzáférhetővé tehesse! Az egymást sűrűn követő alagutak, mind az emberi erő győztes elő- | nyomulását hirdetik. Amint magasabbra emelkedtünk, egyre változik a táj képe. A növényzet egyre törpébb lesz, már csak henye fenyőket látunk, melyek a sziklás talajnak vékony földrétegébe szinte kétségbeesetten kapaszkodnak gyökereikkel. De még ilyen helyen sem nyugszik a földmivelő kéz, ahová csak lehet, kosarakkal hordja össze a földet s ezt magas kerítéssel veszi körül, hogy megvédje a dühöngő szél ellen. Az ember e vidéKen szinte élet halál harcot viv a természettel. Ez elszomorító képet egy-egy völgy vagy katlan váltja fel, melyet dolinának neveznek. A völgyekbe egy-egy fűrésztelep vagy kis falu, kerül szemünk elé. Apró házain laposra építik a tetőt, hogy a •szél bele ne kapaszkodhassék, de még igy is kövekkel rakják tele azt, hogy a cseréptetőt nehezebbé tegyék; a vasúti vonal mentén magas, erős bóra falakat építenek a heves szelek ellen. Mindnyájan kinézünk az ablakon, nyughatatla- nul várjuk a tengert. Egyszerre fölkiáltunk mindany- nyian: »Itt a tenger!« Plasse állomás közelében egy nagy kanyarulatnál elénk táiul a Quarneró, a maga nyugodt fenségében. Szemünk nem tud betelni a tenger szépségével Eleinte távoli fényes foltként terül el tükre; amint lefelé rohanunk, egyre nagyobb arányokban hontakozik ki előttünk. Eszre se vettük eddig, hogy mennyire változott a táj képe A Karszt déli lejtőjét terasszerüen művelik. A növényzet egyre gazdagabb lesz, már messziről látjuk a ciprusoknak Xj3,p’un.1«s: mai száma S oldal.
