Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-04 / 23. szám
Nagybánya, 1911. Junius 4. 28. szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ Sir 0 TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE II^EG-CnBILIElIKriiK: ÜVEIÜNJJDIEIIXr VASAI V ‘fjk .'f Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Tek. Kir. Üpv ó<'7.sécf Szerkesztős m alatt. Az uj gimnázium. Meglesz tehát a diszes uj #wrmázium, ott a Klastrom-mezőn, a szép hegykoszoru alján, csendes helyen, jó levegőn és mégis közel a város középpontjához, a főpiachoz. A miniszter döntött, s a Klastrom-mező mellett döntött. Köszönhetjük ezt egyrészt agilis polgármesterünknek, másrészt annak a küldöttségnek, amely nem régiben a minisztériumban járt s miként a következmények mutatják, helyesen, meggyőzően adta elő igazainkat. Tegnap érkezett meg a leirat 2052/911. sz. alatt. »A nagybányai állami főgimnázium elhelyezésének kérdését az újabban fölmerült körülmények következtében ismételten vizsgálat és beható megfontolás tárgyává téve s méltányolva a közönségnek ez ügyben kifejezésre jutott óhaját, hajlandó vagyok végleges döntésképpen a régi épület kibővítése eszméjének elejtése mellett, a főgimnázium számára az u. n. Klastrom-mező telkén uj épületet emelni« igy szól a miniszteri döntés. Az egész leirat minden szavából kilátszik az a jóindulat és atyai gondoskodás, melylyel a kultuszminiszter ezt a kérdést kezeli s amelyért a város közönsége hálás köszönettel tartozik. Csupán egy kikötése van a miniszternek, az, hogy a telket a város víztelenítse. Épit, »ha a közönség a telket, az építkezés megkezdése előtt, saját kóitségén és műszaki ügyosztályom által jóváhagyandó módon teljesen vízteleníti és ezen felül mindama több költségek födözé- sét magára vállalja, mely több költségek az építkezésnél, a talaj vizes volta következtében fölmerülni fognak. Egyébként, természetesen, az összes hivatali elődeim áltál az 1908. évi 46068. sz. rendeletben megállapított föltételek teljes épségben maradnak.« A város tanácsa mintegy 10000 koronára becsüli ezeket az újabb költségeket. Csekély összeg azzal a nagy előnynyel szemben, hogy egészen uj, modern tanügyi palotánk lesz s hogy a város a 16000 K évi tehertől felszabadul. Melyért természetesen a városnak is kellett nagy áldozatot hoznia, de a 10000 K ennél a jelentős kérdésnél számba sem jöhet, legfeljebb némileg kevesbíti a város előnyeit, de azokat valami nagyon számbavehető módon le nem rontja. A miniszter fölhívja a város közönségét, hogy tartson közgyűlést, hozzon határozatot s ezzel létesüljön a befejezett megállapodás. Semmi kétségünk az iránt, hogy a képviselet bölcsesége a víztelenítés terhét meg fogja szavazni, de nemcsak azt, hanem köszönetét szavaz bizonyára az irántunk nemes jóindulattal viseltető miniszternek, a haladás törhetetlen harcosának : Makray polgármesternek s mindazoknak, akik ennek a messze jövőbe kiható kérdésnek eredményes megoldásán önzetlenül és annyi jóakarattal fáradoztak. Gyermek-szinielőadás. Csütörtökön, jun. 1-én a Kossuth-utcai áll. elemi iskola növendékei a szegény tanulók segélyezésére igen szép előadást rendeztek. Már hetek óta folyt a nagy készülődés, a tanítónők, élükön Buday Etelkával és Bányay Idával, fáradhatatlanul tanították a kis növendékeket a színészet nehéz mesterségére, a versekre és nótákra, Rád Ruben meg; a gyönyörű táncok betanításával bajoskodott. Képzelni lehet, hogy az apró emberkék nehezen várták a nagy napot, mik*, a világot jelentő deszkákra kell lépniök s az izgatottság talán egy kicsit a tanulás rovására is ment, amit azonban szívesen elnézünk a szép sikerért, mely igazán őszintén elragadta a közönséget. Jóka ördöge került színre, bohózatos mesejáték négy felvonásban, énekkel és tánccal. Dr. Komor Gyula a szerzője, a Vígszínház titkára, aki ismeri a színpad titkait, a hatás eszközeit, de úgy látjuk, ismeri a gyermeki kedély lélek világát is, mert mondhatjuk, hogy ritkán volt alkalmunk ilyen pompás, jól megirt, érdekes, mulatságos, tréfás és mégis gyermekeknek való színjátékban gyönyörködhetnünk. Zenéjét Stepha- nidesz Károly szerezte. Az is igen sikerült dolog, könnyed, fülbemmászó, dallamos. A sok tánchoz és a sok kedves dalhoz a meglehetősen fárasztó zenét, a maga zongoráján, Weisz Ignác doktorné szolgáltatta, aki egész lelkesedését beleöntötte az üde dallamokba, hogy is ne, hiszen az ő leánya Piriké volt a primadonna. Kijelentjük, hogy az egész előadás nagyszerűen sikerült, jól játszottak, jól táncoltak, szépen énekeltek, nincs kivétel egyetlenegy sem ; és nem féltek, pedig sok száz ember szemeláttára kellett a leckét elmondani vagy ellejteni, tehát mindenki dicséretet érdemel. És hogy mindenkinek meglegyen a maga kellő elismerése, jutalmul közöljük itt valamennyi szereplőnek a névsorát örök emlékezetnek okáért. Tehát a személyzet kis serege a következőkből állott: Jóka György, falusi gazda . . Soltész Elemér Judit, a felesége ...................Szakái Mária Band i, a nevelt fia...................Kovács Józsi Lucziferna, az ördögök nagyanyja *..................................Szász Erzsi Franczifélesz, az unokája . . Székely Balázs VII. Ametiszt, Tündöklőország királya................................. Káplány Antal Dóra, a felesége...................Aimer Ida Glória, a leányuk...................Weisz Piri Elborusz, főminiszter .... Szász István Fuzsijáma, belügyi ügyvivő . Rosenberg Sándor Gaurizankár, pénzügyér . . . György Béla Giliszta, nagykövet .... Damokos Laci XIII. Hóvirág, Virágország királya ......................................Bónis Pista Kankalin, a felesége .... Farkas Irma Tejbenudli, nagykövet . . . Rákóczi János Rizibizi, főparancsnok . . . Wienerberger Árpád Opál, tündérkirálynő .... Incze Sárika; Százszorszép . . Wieszner Erzsiké Aranyhaj . . Govrik Mária Piringó . . Bommersbach Margit Cucika I . . . Szűcs Margit Gyopár tündérek _ _ Soltész Judit, Gólyahir . . Rumpold Etelka Kökörcsin . . Soltész Márta Ibolya . . Székely Ágnes Kisbiró......................................Glaviczki Károly Pa nni......................................Minik Adél Tök mag Jancsi, katona . . . Wieszner Ernő Heveder Petyko, katona . . Mendihovszki József 1. | ............................Fischer Edit 2. i ............................Konczvald Elvira 3. í aProd .............................Reguly Zoli 4. j .............................Zoltán Géza 1.1 , , ........................Klement Eszti 2. I udvarholgy........................Klement Erzsi Ho rdó mellett. Meggyuladt a föld alattam, Fölöttem meg ég a lég, Megemésztő láng köröttem Az egész nagy Beláthatlan messzeség. Hát még bennem, a szivemben A hév mily nagy, óriás! Éhez képest tűzhegyek száz Kitörése Pásztortűz csak, semmi más ! Van-e földi, földfeletti Irgalom, nagy hatalom, Szerelem, csók, tengerár, tán Égi harmat, Melylyel lángom olthatom ? Imám, átkom foganatlan, Tépelődöm gonoszul; Úgy vagyok, mint az a hetyke Kis kakas, mely Ketrecében megszorúl. Gyötrő szomjam, bűnöm, üdvöm, Azt hittem, már mentve van: Itt a hordó tele borral S álldogálok hosszú orral: Nincs csapom, nincs poharam ! Dura Máté. Bucsufia. — Irta: Tömöri Jenő. — II. A búcsúnap óta nagyot fordult a világ a Baj- nóczki-portán. Nem múlt el vasárnap, hogy a plébános ur el ne látogatott volna oda s meg ne próbálja meggyőző szavakkal puhítani az öreget, hogy unokáját őszre vigye a gimnáziumba vissza. Isten ellen való vétek — szokta mondani a főtisztelendő ur — parlagon hagyni ezt a tudnivágyó ifjú lelket. — A Pista gyerek is egyre sirt, makacskodott, hogy ö bizony tovább tanul, mig végre is az öreg adta be a derekát, bár egyszerű esze sehogy sem bírta fölfogni a Pálfordulást. Akkor lett volna még igazán sötétben, ha valamiféle postával értesül, hogy milyen hasonló világfelfordulás van lenn a Küküllő partján, a koma házánál is. Kedei apó egy alkonyaikor hazatérve a mezőről, a kis Piroskát ott találta a fejőlányok között, amint a sajtárt tartotta a párolgó fehér tej alá. Valahonnan kerített magának egy kis parasztszoknyát, ez volt minden felsőruhája. Szép, fehér lábacskáját nem védte sem harisnya, sem pedig cipő. A vén székely ijedten kapta ölbe az unokáját, nehogy valami baja történjék a hüvösödő esti időben. Alaposan össze is akarta szidni, de a torkán akadt a szó, midőn Piroska nagybátran elébevágott. Nem lesz ő kisasszony, nem megy vissza ké- nyeskedni a zárdába, itthon marad sütni-főzni, a nagyapára gondot viselni. Ez ellen már nem volt apelláta. Keserves szívvel, de mégis belenyugodott Kedei uram s utóbb meg se bánta, olyan ügyesen sürgött-forgott a konyhán, gazdaságban a kis leány, mintha sohasem hallotta volna hírét a himzőrámának, klavirbillentyünek s több más ilyen úri semmiségnek. A vidám, dalosajku leány volt a gyorsan öregedő ember minden boldogsága. Az ö derűs kedve oszlatta el homlokáról a gondokat, amelyek ugyancsak megszaporodtak a gözmalomépitéssel. A nyughatatlan vérü székelynek már szűk volt a mező, valami nagyot, rendkívülit akart alkotni, aminek hire szaladjon messze földön. így vágott bele Lapunk ma; száma S oldLa.1. könnyelműen, előrelátás nélkül, egy züllött, kóbor in- zsellér unszolására a malomépitésbe. Régi szerencséje e perctől egészen elhagyta. A drága pénzen hozatott gépek sehogy sem szuperáltak, csupa kása került ki liszt helyett az őrlésből. Egyre vette föl a pénzt birtokra, de a malomnak sohasem volt elég. Pár év alatt már nem volt mit áldozni tovább. Hogy az árverést kikerülje, eladta potom áron a malmot, a nagybirtokot s szegényen húzódott meg tehernélkül maradt házában, viruló leánnyá serdült unokájával, elölről kezdeni az életet. Most örvendett csak igazán, hogy nem kényes úri kisasszonyt, hanem dolgos házinőt nevelt Piroskából. így kettesben nem volt oly nehéz megszokni a szegénységet. A kis háztartásnak élt a szép leány, hasztalan sóhajtozott két ragyogó szeme után a Kü- küllő-völgyben minden legényember. A templomon kívül nem járt sehova, azért lepődött meg az öreg székely, mikor Boldogasszony napja felé arra kérte, hogy menjenek el a Somlyói búcsúra. Nehéz szívvel szánta rá magát Kedei Péter. De mégis csak ott voltak a búcsún. A ceremóniák éppen úgy folytak le, mint tiz év előtt. Épp olyan jókedvvel indult meg a vigadozás s Piroska egy öreg nénjével csákugy nézte a táncolókat, mint hajdan csitri-lány korában. Az öreg óvatosan, mintha kerülné valakivel a találkozást, húzódott meg egy pohárka bor mellett. De hasztalan, éppen odatévedt Bajnóczki István. Volt örvendezés, hogy láthatja ismét kedves komáját. Hallotta, hogy tönkrement Kedei, de csodálatos gyöngédséggel kerülte erről a szót. Azt már még sem ál- hatta meg, hogy el ne dicsekedjék unokájával, aki ur lett, de milyen ur : szolgabiró. Szalmájában is gyönyörű gyerek, a főispán méltóságos kisasszonylánya majd megveszekedik utána. Nincs a Pistánál különb gavallér az egész vármegyében. Kedei uram ijedten kapott a szeméhez: bizony
