Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-28 / 22. szám
a. Nagybánya, 1911. Május 28. — 22. szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE iNanEJOJ-BLiEisras: nvrusnDiEasr vasárnap ifi V Előfizetési árak . Egész évre 8 K. Félévr- 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Hévész János. Szerkesztőség s kia Mhivata. • ísubányai-utca SO. szám alatt, , . y ■ =:----------- ■ TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. ■ = A vízvezetéki szabályrendelet. Alig van sürgősebb tennivalója ma a képviseletnek, mint hogy a vízvezeték és csatornázás használatáról és kezeléséről végre-valahára megalkossa a szabályrendeletet. Ide s tova egy félév«, hogy a közönség használja a kitűnő forrásvizet, már magánlakásokba is több bevezetés történt és még mindig nincs meg az erre vonatkozó uj rendszer. A múlt év végén hamarosan akarta ezt letárgyalni a közgyűlés, azonban rájött, hogy nem lehet addig nyélbe ütni a szakaszokat, mig a pénzügyi alapja nincs készen. Tudni kell azt. hogy mibe kerül a vezeték, mennyi az összes költségnek évi törlesztési részlete és mit kell kivetni a fogyasztókra, hogy födözetet találjon a fölmerülő uj szükséglet. Ezért egy háromtagú bizottságnak adta ki a képviselet az ügyet a pontos összeírás alapján számítások eszközlése és javaslattétel végett. A bizottság úgy tudjuk, elkészült a munkájával. Kiderült, hogy nagyobb megterhelésre vagy másféle teherbeosztásra van szükség. Azóta azután nem hallunk semmit a dologról, pedig tulajdonképpen pénzbeli veszteség a városra nézve, ha idejekorán nem alkotja meg a szabályrendeletet, hiszen azt még jóvá is kell hagyni s az alakiságok is időt igényelnek, a kölcsön után pedig ebben az esztendőben is kell fizetni az illető részleteket. Akármilyen kemény dió legyen is, akármilyen újabb tehernek is kell a szemébe néznünk, egyszer ezen túl kell esnünk. Épp azért nem értjük a tanácsot, hogy miért nem áll elő az uj tervezettel, olyan ez, mint a meghalás, kikerülhetetlen. Mi úgy hisszük, hogy a tárgyalás maga is hosszabb időt fog igénybe venni, mert ahol az emberek anyagilag érdekelve vannak, ott alaposan meghánynak-vetnek minden lehetőséget s a javaslatra nézve okvetlenül újra meg kell kérdezni a szakbizottságokat is. Az iránt szólalunk tehát föl, hogy kérjük ennek az ügynek a napirendre tűzését és pedig minél előbb. Mily jó volna, ha legalább a második félévtől, julius 1-től érvényesíteni lehetne annak szabályait. Nemsokára meglesznek a köz- kutak is, a tűzcsapokat elzárják, akkor a magánbevezetések rohamosan emelkedni fognak, megy, halad, üzemben van az egész nagy mü, anélkül, hogy annak törvénye készen volna. Érdeke a lakosságnak is, hogy tisztán lásson, a fogyasztónak is, hogy a §>-ok öt megvédjék, de legfőbb érdeke Nagybánya városának, hogy óriási terhei között, ez a legnagyobb végre- valahára rendezve legyen, megnyugtatására mindeneknek. Kérjük a dolognak sürgős napirendre tűzését. A szatmári jubiiáris kiállítás. A kiállítás iránt városunkban is általános lévén az érdeklődés, szükségesnek tartjuk közönségünket lehetőleg állandóan tájékoztatni annak intézkedéseiről. A szatmári gazdasági és ipari kiállítás állat- tenyésztési és növénytermelési csoportbizottsága folyó hó 24 én tartotta alakuló gyűlését. Miután a kiállítás szorosabb értelemben vett mezőgazdasági jellegét főleg e két cszoport van hivatva kidomborítani, e csoportbizottságok megalakításánál a kiállítás igazgatósága igyekezett mindazokat a gazdákat bevonni,"Irkiknek agilitása garancia arra, hogy e csoportok sem maradnak hátra a bányászati, erdészeti, gyümölcsészeti csoportok mellett, melyeknek vezetői elismerésre méltó akciót fejtenek ki a siker érdekében. Az állattenyésztési bizottság elnökéül Szuhányi Ferenc országgyűlési képviselő, társelnökül Isaák Elemér rozsályi földbirtokos, előadóul Tichy Gyula in. kir. gazdasági felügyelő lettek megválasztva. Az ülésen jelen volt gazdák egyénisége s az értekezleten megnyilvánult nagy érdeklődés már magában véve is e csoport sikerét biztosítja. A bizottsági tagok megválasztása után a vita főleg a körül folyt, hogy az állattenyésztési csoportot, tekintettel annak igen nagy kiterjedésére és jelentőségére szarvasmarha, ló, sertés és juh alcsoportokra kell osztani, amelyeknek rendezési ügyeit külön külön albizottságok végezzék. Ez életrevaló indítványt az értekezlet egyhangúlag elfogadta. A növénytermelési bizottság elnökéül Helmeczy József országgyűlési képviselő, helyettes elnökéül Kovásznay Zsigmond batizi földbirtokos, jegyzőül Domahidy Pál dr domahidai földbirtokos és előadóul Mátéh László gazdasági szaktanár választatott meg. A csoport bizottság tagjainak megválasztása után az értekezlet lelkes hangulatban ért véget. A kiállítás iránt általában napról-napra fokozottabb az érdeklődés. Az ipari bejelentések már eddig is igen szép eredményt tüntetnek fel, mivel úgy a vármegyei iparosok, mint az ország gépgyárosai tömegesen jelentkeznek s igy erős a remény arra, hogy a gazdasági egyesület jubiiáris kiállítása Szatmárvár- megye és Szatmárnémeti szab. kir. város ipari és gazdasági kultúrájának hű képét fogja nyújtani. Nagyon helyesen járt el a kiállítási igazgatóság, hogy az ipari bejelentések határidejét junius 15 ig kitolta, mert ez által igen sok iparosnak tette lehetővé, hogy a nagy sikerrel kecsegtető kiállításon résztvegyen. Nagyon helyén valónak tartanánk, ha iparosaink nemes versenyre kelve, nemcsak díszesebb tárgyakat állítanának ki, de oly iparcikkekkel is szerepelnének, melyek az általános szükségletet vannak hivatva kielégíteni. Egy ipari kiállítás akkor tökéletes, ha pl. a fiókos ládától kezdve ott látjuk ma már fejlett asztalos és kárpitos iparunk legdíszesebb tárgyait is, ha a kordován csizma mellett ott díszeleg a báli lakkcipő. Nem szabad azt sem elfelejteniük iparosainknak, hogy a vidéki ipar sokkai jobban tud érvényesülni egy vármegyei jellegű, mint egy országos kiállításon, hol a főváros kedvezőbb viszonyok között levő ipara elnyomja a nehéz viszonyokkal küzdő vidéki ipart s igy egy olyan kiállítás, minőnek a szatmári is ígérkezik, igen alkalmas iparosaink hírnevének megalapítására. Figyelembe kell még venniök iparosainknak, hogy a kiállítás oly díszes helyen lesz, mint a szatmári Kossuth kert, hol szívesen tartózkodnak az idegenek s megtekintik alaposan a kiállított tárgyakat, nem pedig kötelességszerüen sietve átfutnak azokon. Szerencsésen van megválasztva a kiállítás terminusa is, mivel szeptember 21. és október 2 ika közötti napokra esik két vasárnap, a szatmári látogatott őszi országos vásár 2 napja, szeptember 28-án pedig lesz a Magyar Gazdaszövetség nagygyűlése Szent Dávid hegedűje. Ábrándozni jött ma ritka kedvem, Sétálok az éjben egyedül. Süt a hold fenn és karéja csücskén Vén Szent Dávid halkan hegedül. De szépen is szól a hegedűje! Kár, hogy csak én magam hallgatom. Nem jár ember kívülem a tájon, Eb ugat csak messzi udvaron. De megfogyott a nagy hallgatóság 1 Kimentéi a divatból öreg?! Mennyei szép, bűvös muzsikádon Nem mulatnak már az emberek ? Hát nem vonz már holdas éj varázsa? S páros kerti séta, kézbe’ kéz ? Álmodó szív nincs, magányba vágyó? S méla szem, mely csillagfénybe néz ? — Sebaj öreg ! Azért te csak húzzad, Valameddig két hived kitart: Egy kutya, ki fel-felugat hozzád, S egy költő, ki rád fog írni dalt! ____ Kulcsár Ferenc. Bu csufia. — Irta: Tömöri Jenó. — I. Régi hagyomány, hogy a Somlyói búcsún nem ázik meg a hivő lélek. Akármilyen özönvizes is a nyár. Boldogasszony napjára mindig föláll az idő. Nem is marad odahaza mozogni tudó székely ember. Három vármegyén túlról is igyekeznek mindenféle alkalmatossággal a kegyes helyre, levezekelni az emberi gyarlóság bűneit. Ekkor találkoznak egy évben egyszer a szétszórt atyafiságos családok. A régi barátságot megerősítik és újakat kötnek. A délelőtt egészen az áhítaté. Hanem alkonyat felé, amint alábbhagy a perzselő rekkenőség, megkezdődik a gondatlan mulatozás. A szelíden lejtős hegyoldalban egymást érik a vendéglátó sátrak. Cégér nélkül is tudni, hogy hol az igazi tordai pecsenye és a savanyuvizes, könnyű bor. Itt csak a házasembernek van hosszabb maradása. A fiatalság a szép, gyepes téren játszik évelődve, meg szilaj táncba kap, ha a füstösök nagyrezgösen rázendítik. Az egyszerű székely lányok között ott táncolnak az úri renden levők is, csak fehér terített asztaluk van külön, kényelmes sátorban. Egyik lacikonyha deszkapadján két deresedő székely borozgat. Ülhetnének selymes abrosz mellett is. Telne nemesebb italra is, de a régimódi mellett ép úgy kitart Bajnóczki István, a gyergyai paraszt nábob, mint a komája, Kedei Péter, az udvarhelyszéki haris- nyás löldesur. A viseletjiik is éppen az, ami szegény szolgalegény-korukban vdt, csak a posztó valamivel finomabb. Mert egyformán kezdték az életet, egyenlő erővel és szerencsével haladtak a boldogulás utján, mint akiket közös csillagjegy irányit. Nagy gazdagságuk forrását senki sem tudta. Emlegettek a régibb emberek uzsorakölcsönökről, amelyekben sem váltó, sem másféle irás nem szerepelt, sőt legtöbbször a pénz sem játszott bele, csak egy pár véka gabonaszem, ameljet dupla mértékkel fizettek vissza aratás után. Meg volt elégedve az adós is, a hitelező is, senkinek sem jutott eszébe percentek után számitgatni. Lehet, hogy ez csak irigykedő szóbeszéd, mert az az egy bizonyo:, hogy mindketten ugyancsak megfogták kora reggelid késő estig a dolog vastagabb végit. Ilyen igyekező minkásságon, csak természetes az Istenáldás. Minél nagyobb lett a bőség Bajnóczki és Kedei uram portáján, annál taitózkodóbban éltek ők maguk. Korcsmáros nem látott garast tőlük, még vásárokon sem, a szekér ládafiából került ki mindig az elemózsia. Mind a két kemény székelynek mégis volt egy nagy, telhetetlen vágyakozása: a föld. Minden talpalattnyi eladó rögre éhes kányaként csaptak le s a telekkönyv nem győzte nyitni számukra az uj lapokat. Még a családi életben is közös volt a sorsuk. A Kedei szép szál fiát nem eresztették vissza a bosnyák hegyek, hiába sirt egy kis szőke apróság utána. Baj- nóczkinak is volt már házas fia. Nyakas, kemény, apjatermészet. Valami hiábavalóságon összezörrent az- öreggel s haragos daccal nyakába vette a világot. Nemrégiben jött a szomorú hir, hogy messze, valahol túl a tengeren, elnyelte a gép. Egy serdülő fiúcska idehaza árván maradt. Az apátián unokák gondozása az öregek nyakába szakadt. Nem ismertek ennél előbbrevaló kötelességet. Féltő gonddal vigyáztak életük vénülő fájának egyetlen hajtására, de a nevelési rendszerben utaik szétágaztak. Bajnóczki uram kijáratott pár középosztályt a fiúval, hogy ne legyen szüksége az ügyes-bajos dolgokban iródiákra, aztán épp most júniusban kivette végkép az iskolából. Ne legyen különb ur az apjánál, ne rontsa meg a cifrálkodó városi élet, maradjon csak a hű, becsületes, kenyeretadó fekete földnél. Nem igy Kedei. A józan székelyt öregségére valami arisztokratikus vágy szállotta meg. Az ö unokája ne maradjon naponégö, mezitlábos fehércseléd, elég, ha ő törte magát egy életen át. Elhatározta, hogy finom, úri módban neveli s beadta a szebeni apácákhoz. A gyermeknevelésen vitázott el legmakacsabban a két nagyapa, mikor nagyritkán igy összekerült. Most is hamar végeztek esővel, búzaárakkal, cselédekkel. Nagy egyértelműséggel szidták a növekvő adóterhet, aztán előkerültek az unokák. Bajnóczki a maga vaskos modorában csipkedte Lapunk mai szá,zxxa G oldal.
