Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-21 / 21. szám
Nagybánya, 1911. Május 21. — 21. szám. XXXVII. évfolyam. NA&YBANYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ^EO-TELIBlSriK: MINDEN VASÁRNAP < V DÍJ V 12 \ a4vy*?v< Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Porváros. Por és hamu vagyunk, annyi bizonyos, de legalább addig, amig porrá nem leszünk, szeretünk pormentes levegőben élni. Sajnos, városunkban ezt az utóbbi időben nem lehetett elérni. Most, hogy hetek óta nyári meleg volt, annyira porosak utcáink, hogy ha egy-egy szekér végig robogott, egész felhő keletkezett utána, történt e miatt — fájdalom — a napokban elgázolás is. Mikor meg egy autó kirohan, akkor fél napig prüszköl az egész utca. Tegnap volt egy kis eső, s javított valamit a helyzeten. Ez azonban csak rövid ideig tart s következik megint a porváros nehéz levegője. A doktorok azt mondják, hogy a betegségek leghathatósabb terjesztője az utcák pora, különösen a tüdővész jár a porfelhők nyomában, igy pl. legtöbb tüdővész eset fordul elő az ország legporosabb részén, a Duna—Tisza közén. Ezen az állapoton tehát nálunk is segíteni kell s nem is olyan nehéz változtatni rajta most, hogy vízvezetékünk van. A közönséges öntöző szekér nem ér semmit, az még nagyobb port ver föl, csakis öntöző csövekkel gyógyíthatjuk gyökeresen a bajt. Ma a viznek legnagyobb része elfolyik, de ha pár nap múlva a közkutak elkészülnek, akkor a főbb utcák öntözése — ahol kocsiközlekedés van — nem emészt föl korántsem annyi vizet, amennyi most prédába megy, tehát tulajdonképp egy-egy napszámba kerül minden nap a mi drága egészségünk megóvása. Már pedig, ahol százezreket adunk ki modern alkotásokra, sőt milliókat éppen egészségügyi szempontból, ott az az egy-két napszám már számba sem jöhet. Általános közóhajt tolmácsolunk, mikor kérjük a hatóságot, hogy az utcák rendszeres önO. szám alatt. tűzését vizvezetéki öntöző csövekkel kezd s folytassa az egész nyári időszakban. ^ ÍIi\4a Ne legyünk porváros, hanem inkább tikus gyógyhely. A kerületi munkásbiztositó pénztár. A szatmári kerületi munkásbiztositó péntár május 28 án d. e. tartja a közgyűlését. Ez alkalomból kiadta évi jelentését, amelynek kapcsán közli a múlt évi zárószámadást, a statisztikai kimutatásokat és az 1912. évi előirányzatot. Mivel a pénztár évkönyve a nagybányaiakat is közelről érdekli, teljes részletességgel hozzuk az igazgatóság jelentését : T. K. A munkásbiztosilás történetének és fejlődésének uj korszakával hovatovább jelentékenyebb tényezőként kezd szerepelni modern államunk intézményei között pénztárunk, mely életképessége mellett humánus céljaira tekintettel nemcsak méltó helyét foglalja el az emberbaráti egyesületek között, hanem feladatának teljesítésében éreztetve áldásos működésének hatásait, vezető szerephez is jutott. Arról, hogy az elmúlt év folyamán pénztárunk kötelességeit miként teljesítette, hogyan gyakorolta jogait s nemes, de súlyos feladatait hogyan teljesítette, az évi munkásság eredményeinek bemutatásával, az 1910. évi zárszámadás, vagyonmérleg, statisztikai adatok beterjesztésével akarunk világos képet adni, ezzel kapcsolatban rámutatni azon okokra, melyek miatt egyes irányban buzgó törekvéseink dacára sem tudtuk a kellő sikert elérni s az 1912. évi költségelőirányzat beterjesztésével pedig körvo- nalozni azon kereteket, melveken belül a minden irányban nagyarányú fejlődést mutató körülményekhez képest, törvényes feladatunknak a jövőben meg tudunk felelni. Ezt megelőzőleg röviden érinteni óhajtjuk pénztárunk átszervezésének, az önkormányzati szervek megalakulásának történetét, mely szerveknek jutott azon rendeltetés, hogy jogérvényesen határozzon egyes alapvető kérdésekben 1910. évvel megszűnvén a közgyűlési kiküldöttek megbízatási ideje, a pénztár területén 9 sza* vazatszedő bizottság előtt ejtettek meg a választások 1910. március 10-én, mely választások eredményét a központi szavazatszedő-bizottság 1910. március 23 án tartott összeszámláló ülésen állapította meg. A választás a törvény, a vonatkozó rendelet, az országos pénztári alapszabály 210 § ban foglalt utasítások figyelembe vételével történt s a megválasztottak megfelelő igazolvánnyal láttattak el. Ui juí. J-án tartatott meg, ettek meg a választások a többi un. y*. ervek, nevezetesen az igazgatóság, elő-biz. iág, választott birósági ülnökök ren- póttagjaira, megfelelő számban az ipari, gyári ískedelmi csoportok számarányának figyelembe veteievel. Az igazgatóság alakuló ülését 1910 május 12-én tartotta. Az elnöki széket a megtisztelő bizalom egyhangúlag ismét Litteczky Endrével töltette be, kinek mindenben a közjót célzó, fáradhatatlan odaadást tanúsító, önzetlenül irányitó munkásságát már 15 éven át élvezi pénztárunk. Az elmúlt év folyamán 12 rendes és 4 rendkívüli ülést tartott igazgatóságunk, melyeken 405 határozatot hozott a törvény, alapszabály értelmében hatáskörébe utalt baleseti, kártalanítási, segélyezési és administrativ ügyekben. Jelentékeny alkotásként kell megemlítenünk a rendkívüli üléseken letárgyalt tisztviselők orvosok, szolgák, segédszolgák szolgálati , fegyelmi- és illetményszabályzatának megalkotását, a tisztviselők be- sorozását s az állás-szervezéseket. Az orvosi szabályzat tárgyalás alá vételének előmunkálatai az Országos Pénztár kiküldöttének vezetése mellett történtek. A felügyelő-bizottság 4 Ízben ülésezett, minden alkalommal pénztári rovancsolást eszközölve s az egész ügykezelést álllandóan éber figyelemmel kisérve. A választott bírósághoz, melynek elnökéül Szabó József kir. törvényszéki biró neveztetett ki, 14 igazgatósági határozat ellen éltek jogorvoslattal a tagok, mely ügyek jelentékeny része fürdő-, orvosi- és gyógyszerköltség megtérítésére vonatkoztak. Volt köztük gyógyászati segédeszköz árának megtérítése és táppénz utólagos kiutalását tárgyaló jogesetek, melyek azonban a bejelentett perorvoslatok következtében végérvényesen eldöntve nem lettek. A pénztári administratió élén dr. Lipeczky Ágoston igazgató áll. főorvosunk dr. Fekete Samu, mig az állandó orvosi tanács dr. Muhy Zsigmond elnök „vezetésével végzi a hatáskörébe utalt teendőket. Ügyforgalmunk az iktatói kimutatás szerint 8586 volt az elmúlt év folyamán, ami az 1909. évi 6185 ügydarabhoz viszonyítva 2371 emelkedést mutat. Peres ügyünk az 1910. év folyamán 296 volt, melyeknek kétharmada az 1907. évi XIX. t.-c 187 és következő §§ ain alapuló kihágási eljárással intézteitek el, mig magánjogi vonatkozású kereseteink részben a hivatolt t.-c. 12. § án alapuló gyógykölt- ség megtérítésére, a 14 §. alapján megillető járulék Hivatásunk. A Természet alkotott sok nagyot, De ránk hagyott munkát, gondolatot; Belénk oltá terveit, szellemét, Ránk bízta a Föld szebbétételét. Ember, ki dolgozik, munkát keres: Becsülésünkre csak az érdemes; Ki idejét célunknak szenteli: Nagy tisztelet, rang adassák neki. Kis életünk oly rövid, oly kevés, Mint a habé, mely a tengerbe vész. Dolgozzunk kedvvel, mig nem int a vég, Buzdítson tettre az uj nemzedék! Dura Máté. Mulattam, ittam. Mulattam, ittam sokat, eleget! Most nézem az elszálló felleget, Mely tájakat jár, szemeket vakít, Ha ontja vészterhes villámait S áldást aztán hint a szomjas talajra. E felhő az én lelkem zivatarja, Magában hord egy-egy kis tűzözönt, Ott tör ki, hol törni kell a közönyt. Mulattam. De most már ha mulatok: A borban nem találok balzsamot, Mely eloszlassa lelkem aggodalmát. A borban részegség van s nem igazság ! Agyamra, hogy ne lássak józanéi: A mámor rózsaszín parázsa hull. Fölgyujt száz eszmét, elégnivalót, Mondat velem hazug szót, hangadót. Mulattam. Vége! Nem iszom. Gálád, Ki inni hí! Elinnám a hazát! Elissza mind, kit részegen talál Valamelyik ráhulló fénysugár, Mely vádolóan siklik el e honon. A mulatókat megostorozom, Rajtuk üt vádam, haragom villáma S őket, ha kell, fejükön is találja! ____ Dura Máté. A tőr. — Irta: Londesz Elek. — Panaszra ment a bíróhoz Ali, a tevehajtó és elmondotta neki, hogy a társa Akbár tevehajtó ellopott tőle éjnek idején egy tőrt, amely neki nagyon kedves volt, mert az apjáról maradt rá. Más — úgymond — nem lophatta el tőle ezt a családi emléket, mert Ak- báron kívül senki sem tudta, hogy hol rejtegette. Megbízott a társában és beavatta titkába s ebbeli bizalmát azzal hálálta meg a gonosz ember, hogy ellopta a féltve őrzött tőrt. A biró maga elé hivatta Akbárt és megkérdezte tőle:-- Igaz-e, amivel vádolnak? Te loptad el a tőrt ? Akbár esküdözni kezdett, hogy soha a színét sem látta annak a tőrnek és a társa igazságtalanul vádolja öt lopással. Nagy haragra lobbant a vád miatt és azzal fenyegetődzött, hogy bebizonyítja ártatlanságát és börtönbe juttatja a társát hamis vádaskodásáért. A biró ezután leültette maga elé a két tevehajtót és bölcs szavakkal intette őket az emberségre. Alinak azt mondotta, hogy gondolja meg jól; csakugyan Akbár lopta-e el a tőrt ? Ne vádoljon senkit igazságtalanul. Ali gondolataiba mélyedt és meghányta-vetette magában az esetet, majd kijelentette: — Mást nem gyanúsítok a lopással, csak Akbárt. Sajnálom, hogy ilyen vádat kell emelnem a társam ellen, akivel esztendőkig együtt dolgozgattam, de mindent egybevetve, meg kell maradnom abbeli állításom mellett, hogy a tőrt csak Akbár lophatta el. A biró ekkor Akbárhoz fordult s ezt mondotta neki: — Gondold meg te is a dolgot, azután ismerd el töredelmesen a bűnödet, ha csakugyan te követted el. Ne félj a büntetéstől. Ha töredelmesen megvallod, hogy meggondolatlanul cselekedtél s most már megbántad a bűnödet, akkor megkönyörülök rajtad s nem mérek rád szigorú büntetést. Akbár gondolkodás nélkül kiáltotta : — Hamisan vádolnak. Nem én loptam el a tőrt. A biró lehajtotta a fejét a mellére és gondolkodni kezdett. Hosszú ideig gondolkodott, azután hirtelen rákiáltott az előtte ülő tevehajtókra: — Mind a ketten gyanúsak vagytok nekem! Egyikötök hazudik, de mind a ketten igaznak mondjátok magatokat. Én tehát mind a kettőtöket szigorúan meg fogom büntetni 1 Iotett ezután a szolgájának,, hogy akassza le a falról a nagy kardot. A szolga engedelmeskedett s a biró ekkor igy szólt Alihoz: — Nesze, itt ez az éles kard, vágd le vele a társad orrát. Megérdemli az a büntetést, ha ellopta tőled kedves tőrödet. Ali iszonyodva tolta el magától a kardot. — Nem teszem 1 — kiáltotta. — Inkább legyen övé a tör, inkább visszavonom a vádamat és soha sem szólok róla senkinek. Embertársamat nem fogom ilyen kegyetlenül megbüntetni még akkor sem, ha a tevémet Xja.p-un.lc mai száma S oldal.
