Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-23 / 17. szám
Nagybánya, 1911. Április 23. — 17. szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS YIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE nvLiEGrCnEiLiElixriiK: nvcmxrzDiEiiNr ^^s.a.:risilajp (^ * >7" «I- & m 3 Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész János. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám alatt. =-■=-- TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. ======= A nagybányai ref. egyházmegye közgyűlése. Minden évben fölkeresnek minket régi jó ismerőseink, a 42 egyházközségből álló nagybányai. ref. egyházmegye küldöttei. Azelőtt idegenkedtek kissé ettől a félreeső várostól, most azonban már — úgy vesszük észre — megszerették Nagybányát s teljesen otthonosan érzik magukat körünkben. A gyűlés alkalmából már 20-adikán megérkeztek : Széli György esperes, Helmeczy József orsz. képviselő, egyházmegyei világi elnök, Csaba Adorján főispán, Bay Lajos orsz. képviselő, Hsr- csár Géza dr. ügyész és egyéb notabilitások, továbbá többen a tanácsbirák, lelkészek, gondnokok, tanítók köréből. Az István király szálló előzékenyen fogadta a vendégeket s olcsó, kedvezményes szállást ajánlott föl a gyűlés tagjainak. Délután a számvizsgáló bizottság tagjai dolgoztak szorgalmasan. Este pedig ismerkedési estélyen találkoztak a kiküldöttek. A tulajdonképeni közgyűlés pénteken reggel 9 és Va órakor kezdődött a városházán, hol nemcsak a kiküldöttek gyűltek össze szép számmal, de érdeklődő közönség is volt jelen s nagy figyelemmel kisérte a tárgyalásokat. A gyűlést a főesperes imával nyitotta meg, ami mély hatást tett a jelenvoltakra. A költői szépségekben gazdag ima igy hangzott: Nagy Isten ! Mindeneknek Ura ! Szivünk áhítatával emelkedünk lel Hozzád e földi alacsony helyekről, oda a végtelenbe! Künn a föld színén hatalmadat hirdeti az ujjáébredő természet, nagyságodról beszél a zöldülö rügy, a megelevenedő hegyorom. Az ég, a föld dicsőségédet sugározza. Mi is a Te nagyságodat emlegetjük Uram, dicsőséged előtt alázattal hajiunk meg s lelkünk áhítatával kegyelmedet keressük ! Földönjártában a Te szentséges Fiad, Uram, eként tanított minket imádkozni: Atyánk, jöjjön el a Te országod! S eme Te országodért mondhatatlan árt adtál Tenmagad Atyánk, istensége teljességéből a Te szent fiadat e földi megaláztatásra alábocsátottád, hogy megvesse ez ország alapjait a szivekben, lelkekben s általa egykor megszenteltessék a Te neved s széles e világon meghajoljon Te előtted minden térd. 0 adott némelyeket apostolokat, némelyeket prófétákat, némelyeket pásztorokat a szolgálatnak munkájára, a Krisztus testének — az anyaszentegy- háznak — építésére. Ez idő szerint minket hívtál e munkára, kik itt Te előtted állunk ! Segélj, hogy e mi elhivatásuokat megbizonyitsuk. Utainkon haladva — e közeli időben — nem egy, kiket doktorokul, elöljárókul adtál a mi anya- szentegyházunknak, kidőltek sorainkból. Erősíts Uram, hogy a megritkult sort újabb erő töltse ki — áldást hintöleg. Segélj minket pásztorokat, hogy betölthessük ama Te igédet, viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról, melyben a szent lélek viqyázókká tett, mert megvagyon írva; megverem a pásztort és el- széled a nyáj. Segéld, kik a tanításban foglalatosak, hogy munkálkodjanak sikerrel s neved imádatát teljessé tegyék a gyermeki szivekben. Kik itt összegyűltünk, Te előtted járók vagyunk Uram. a Te ügyedben forgolódunk. Segíts Te magad, ki nemcsak a világok millióit kormányozod, de az emberi lélek mélységeit is, hogy leh -j'nden szív oltár, melyen a Te tiszteleted tüze ég. Legyen minden egyes a Te ügyedben áldottan munkás, hogy igy bennünk, általunk vehessen növekedést a Te országod s eként közöttünk megszenteltessék a Te neved. Amen. Ezután Helmeczy József orsz. képviselő, világi elnök, hosszabb beszéddel nyitotta meg a gyűlést. Megemlékezett Kun Bertalan püspöknek, az egyetemes konvent fejének, Erőss Lajos püspöknek a kerület fejének haláláról, továbbá a szatmári egyházmegye gondnokának, Luby Gézának és Tóth Dánielnek, a nagykolcsi lelkész, tanácsbirónak elhunytáról is, mindegyiknek értékes egyéniségét jellemezte tömören, pár szóval s aztán egyes megoldásra váró kérdésekét vetett föl, milyen a lelkészt fizetések rendezése, kilátásba helyezte uogry a kormány ezt ked ‘z Calvineum, a leiké :% dósé, amelynek erecmc.., js .thazár Dezsőnek és Kiss Ferencneü .et kell mondania, hangsúlyozta a kúra pastoralis, a belmissaió,^, szükségességét s üdvözölvén a megjelenteket, a közgyűlést megnyitottnak jelentette ki. A közgyűlési tagok számbavétele és a jegyzőkönyvi hitelesítők kiküldése után Magoss Ferenc főjegyző olvasta az esperesi jelentést, mely többek között 1910-ben 6 uj lelkész megválasztásáról tesz említést, Magosligetre Kánya Gyula, Udvariba Kopperman Gyula, Mikolába Meyer Ferencz, Vámfaluba Kolozs Vincze, Nagy- kolcsra Sárközi Lajos, Egribe Visky Ferenc lelkészt választották meg, akik állomáshelyüket el is foglalták. Beszámolt több építkezésről, valamint több tervbe vett építési munkálatról, igy Misztótfaluban és Nagybányán a templom renoválása küszöbön áll. Az esperesi jelentés is megemlékezett Tóth Dániel haláláról s az igy megüresedett tanácsbirói állásra a választást a gyűlés elrendelte, a határidőt az elnökség tűzi ki. A kerületi határozatokat a kántori fizetések megállapításáról, ifjúsági egyesületek alakításáról, a dijlevelek bélyegtelenségéről stb. tudomásul vették. A mikolai iskola államosítása ügyében kimondták, hogy ott a ref. iskola fentarLcindÓ? kíf’ogá.oca.le.n cillcxp tx kooan<ió — hivek iskolai pótadóra nem kötelezhetők. Nagy vitát provokált a szamoskóródi telek eladás kérdése az állami iskola részére. A község maga sem tudja, hogy a felső, az alsó telket, vagy a lelkész kertjét adja-e el? Hol ilyen, hol olyan határozatot hoz, sőt meg is felebbe- zik magok a határozatot azok, akik hozták. Számosán szóltak hozzá a kérdéshez, mely annyival izgatóbb volt, mivel 41-en kijelentették, hogy át is térnek, ha nem hagyja jóvá az egyAz oroszlánok. (Keleti mese.) — Irta: Lomlesz Elek. — Abbasz sah halálos ellensége volt a bornak s szigorúan megbüntette azt az alattvalóját, aki megrészegedett. Maga is meggyőződött valamikor arról, hogy mennyire lealacsonyíthatja az embert a részegség. Fiatal korában valami mulatság alkalmával sok bort ivott és részegségében megkorbácsolta az egyik szolgáját, akire valami csekélység miatt megharagudott. Másnap, amikor már elszállt fejéből a bor gőze, nagy szégyenkezéssel gondolt rá embertelen cselekedetére és elhatározta, hogy többé sohasem fog bort inni. Hibáját nemes lélekre valló megalázkodással tette jóvá; maga elé rendelte az ártatlanul megbüntetett szolgát és sah létére bocsánatot kért tőle azután megjutalmazta. Mindent elkövetett a sah, hogy leszoktassa az allattvalóit a borivásról s amikor szép sióval nem boldogult, szigorú rendeletet küldött szét mindenfelé a részegeskedés ellen. Allattvalói megrémültek a rendeletben felsorolt szigorú büntetésektől és kezdtek leszokni a részegeskedésről, mely megfosztja az embert a józan eszétől és állathoz teszi hasonlatossá. Egy napon különös eset történt a sah kertjében. Egy hatalmas oroszlánt őriztek a kertben, nagy vasketrecbe zárva. A sah nagyon kedvelte ezt a szép állatot és gyakran odament a ketrec elé, hogy gyönyörködhessék benne. Egyszer az egyik szolga véletlenül nyitva felejtette a vasketrec ajtaját és az oroszlán kiszabadult. A hatalmas állat szabadon futkosott a kert ösvényein s mindenki rémülten menekült előle a palotába. A sah amikor megtudta, hogy mi történt, rémülten szaladt az ablakhoz és maga is meggyőződött a nagy veszedelemről. Az oroszlán dühösen forgatta a szemét és prédára lesett; embert vagy állatot keresett, hogy megragadhassa és felfalhassa. A sah megparancsolta a szolgáinak, hogy valami módon vigyék vissza a ketrecébe a fenevadat, de senki sem mert engedelmeskedni a parancsának. Ki mert volna odaállni az oroszlán elé, hogy visszakergesse a ketrecébe? Hiszen a fenevad összetépte volna. Nagy lótás-futás volt a palotában és a sah meggyőződött arról, hogy senki sem meri teljesíteni a parancsát, Mindenki félt az oroszlán karmaitól és hosszú, hegyes fogaitól. A vadállat ezalatt szabadon csatangolt a kert utain s amikor eljutott a kapuhoz, kiment a város utcájára. Az emberek rémülten rohantak be tőle a házukba és nagy félelem szállta meg az egész várost. A sah nagyon kedvelte a gyönyörű oroszlánt, de a nagy veszedelem miatt elhatározta, végre, hogy katonákat küld ellene és leteritteti. Elindultak azután a katonák az oroszlán üldözésére. Eközben különös eset történt. Egy részeg ember bandukolt hazafelé az egyik utcán és nagyon megpillantotta az oroszlánt. Minthogy részeg volt, nem törődött a veszedelemmel és nagy örömmel szaladt a szép állat után és hirtelen ráugrott a hátára és úgy helyezkedett el ott, mintha csak paripa nyergében ült volna. Kacagva, vidám kiabálás közben sarkantyuzta meg ezután az oroszlánt, mely rémületében ordítozni kezdett, majd megfordult és visszaszaladt a sahi palota kertjébe. A katonák éppen akkor akartak kimenni a kertből, hogy majd megkeresik az oroszlánt. Nagy volt ám az ámulatuk, amikor megpillantották a részeg embert, aki lovas módjára ült az oroszlán hátán. Bámulatukban megálltak, mintha kővé meredtek volna és várták, hogy mi fog történni. A részeg ember vidám kiabálás közben űzte, hajtotta az oroszlánt, belekapaszkodva a sörényébe. A megrémült állat ide oda futkosott s végre megkereste a vasketrecét és beleszaladt a nyitott ajtón át. Az ajtó alacsony volt, a részeg ember nem fért be rajta és odaütődve a ketrechez, leesett az oroszlán hátáról. Nagyon megharagudott emiatt és dühében nagyot rúgott a ketrec vasajtaján, mely azután becsapódott. Az oroszlán most már megint rabbá lett. A részeg ember egy ideig ott maradt még a ketrec előtt és szidta az oroszlánt, majd tántorgó léptekkel kiment a kertből és folytatta az útját hazafelé, mintha semmi sem történt volna vele. A katonák megvitték a sahnak a különös eset hírét. A sah nagyon megörült, amikor meghallotta, hogy nem kellett elpusztítani a szép állatot, mert ismét visszakerült a ketrecébe egy részeg ember meggondolatlan vakmerősége révén. — Ha ilyen vakmerővé teszi az embert a bor — kiáltotta mosj^a sah — akkor visszavonom a borivás ellen kiadott rendeletemet! A trón körül levő bölcs emberek hiába akarták megakadályozni a szigorú rendelet visszavonását, a sah nem engedett a kérésüknek. — Meg fogom jutalmazni azt a bátor embert, aki az oroszlánomat visszavitte a ketrecébe! Hozzátok elébem. A sah e parancsát azzonnal teljesíteni akarták a szolgák és elindultak a részeg ember megkeresésére. Sokáig keresték, mig végre ráakadtak az erdő szélén Ott feküdt az egyik bokor alatt, magával tehetetlenül. Részegségében alkalmasint eltévesztette az utat és ahelyett, hogy haza jutott volna, az erdő felé botor- kázott, ott azután elesett és nehéz álmot bocsátott rá a részegsége. Általában nagy szerencsétlenség történt vele: rászálltak a vércsék és kivájták mind a két szemét. A szolgák fölébresztették és a sah elé vitték a vak embert. A sah amikor megtudta, hogy mi történt a szerencsétlen emberrel, nyomban odafordult a trónja körül álló bölcs emberekhez és igy szólt hozzájuk: — Megfogadom a tanácsotokat, ezután még nagyobb ellensége leszek a részegségnek s mindent el fogok követni, hogy elhárítsam alattvalóimról ezt a nagy veszedelmet. 3La.p-uo3.ir mai ©’zérrxa S oldlal.
