Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-08 / 2. szám

(4) 2. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE másnak kalapját, csomagját ragadja meg s a vége mindig ugyanegy: siettében esernyőjét, botját vagy keztyüjét a kocsiban felejti. Ok adják a legtöbb dolgot a vasút igazgatóságának, ügyosztályának, mely a kocsikban talált gazdátlan tárgyak nyilván­tartásával foglalkozik. A bőbeszédű, kedélyes utazó nénik és bácsik, kik a társalgásban a főszerepet viszik, mindnyájunk előtt ismeretesek. A szundikáló pasas is megér­demli, hogy reá néhány szót vesztegessünk. O csak a lefüggönyözött félfülke homályát imádja. Ha egyedül utazhat, boldog, kihúzza az üléseket, elő­veszi párnáját, melyet mindig magával hord, gon­dos szeretettel meglapogatja, az emeltyű karját »melegre« fordítja, aztán ledől s a kocsi első ritmikus lökésére édes hortyogásba kezd. Szerencsétlen, ha zsuffolt kocsiba kerül. Ez esetben párnáját a tám­lához oldalt fekteti, fejére hálósapkát húz, szaporán pislog, mig hosszas hánykódás után végre elszun­dikál. Alvás közben feje ide s oda lobálózik, mintha érett gyümölcsöt lengetne a szél. Egy-egy gorombább zökkenésre vagy ajtócsapásra kinyitja álmos szemét, révedezően széttekint s pár pillanat múlva már ismét hallható a nyugodt, egyhangú szuszogás. A kalauz markába nyomott korona őrködik álmai fölött, hogy Kassa helyett ne Ruttkán ébredjen fői. ■ Végére hagytam a vasúti kocsik gavallérját: a vigécet. A többi profán utastól már külsőleg is megkülönbözteti őt a gondos szabású angol ruha, a szélestalpu amerikai cipő, a puha svédkeztyü, a képtelen vastag aranylánc és számtalan gyűrű, melyek ujjait díszítik. Podgyásza rendszerint két pompás, vadonatúj bőröndből áll; a nagyobbikba a minta áru van csomagolva, a kisebbik pedig a pedáns renddel elhelyezett szükségleti tárgyakat rejtegeti. Az ő otthona, üzlete, szórakozási helye, egyszóval mindene: a vasúti-kocsi. Ezen tölti el életének javát, virágát. De oly meghitten is érzi magát a száguldó vasházban, mintha még bölcsője is ott ringott volna. A kalauzokkal leereszkedőleg társalog s kérdezősködésükre hideg elegánciával veti oda — Évi bérlet! Az állomásokat emlékezetből tudja s ha út­közben egy egy kollégájával összetalálkozik, meg­indul a beható eszmecsere a kereskedelemről, ipar­ról, üzletről, nyereség és veszteségről. Ha a beszél­getést megunják, az oldalzsebből előkerül egy tucat magyar kártya s eleintén halkan, majd kiabálva mondják be egymásnak a túlit, ultimót és kontrát. A vigéc utitársaival nem sokat törődik. Cipőit papucsokkal cseréli föl, végigterpeszkedik az ülé­seken, ha uj utas jön be, mély alvást színlel. Föl­váltva, hol nagyon finom, hol nagyon komisz szivart szív a szerint, a mint az üzleti konstellációk s a nyeremény kilátások javulnak vagy rosszabod- nak. Úgy ragaszkodik ő a vasúthoz, mint az öreg tengerész a habokon táncoló karcsú vitorláshoz! Végezetül meg kell még emlékeznünk apró Bontani kezdék, mint a bányát, Leszedték rőt-érc tetejét. Az oszlopok, falak párkányát Vigyázva, lassan elszedék. Istárt, a holdisten leányát Sokára bár, de rejtve ott leiék. Elaltatva-é, vagy megölve? Vagy álhalottá elbűvölve? Egyszerű agyagkoporsóban Feküdt Istár egy márvány-benyiloban. Az élet élesztő vizét, A szent vizet, melynek nyomában Virág nyit fagyban, est-homályban : Reá soká hiába öntözék. Börtöne rég lugas gyanánt virágzott, Mikorra Istár ébredezni látszott Éjfél-szemét mig felnyitotta És megtért eszméletje, tud’ta. Soha még olyan örömet! Sírtak belé az istenek 1 Ráadták észerét, ruháját, Fejére tették koronáját. Istárf, az Élet hő szivét Nagy diadallal kivivék. Fenn pirkadott a tiszta reggel: Feltámadottak nagy sereggel Istár nyomán a földre visszajöttek, És újra éltek és újra szerettek. Szin holdisten kérdezte lányát: — »A sir homályát mért kivánád ?« — S megértvén lánya esetét, Ajkárul áradt ily beszéd : — »Oh, balga asszony, dőre tetted Bizony bolondul cselekedted 1 Hogy egy napig legyen barátod, Azért megölnél száz világot; S holnaputánra, ha megunnád, Habár félisten, félre rúgnád. O tudja, jobb igy, mintha úgy jár. Tehát te is vigasztalódjál! Harcolni hadd az ölyveket! Galamb vagy, galamb köll neked! Párducnak párduc szíve párja, Párját ő is majd leltalálja. S téged lányom, mig nap ragyog, Minden világ imádni fog ...» utitársainkról, a göndör fürtü és szöghaju gyerme­kekről is, kiknek jó vagy rossz kedvétől függ tel­jesen, hogy minket egész utón bohó ötleteikkel szórakoztassanak vagy pedig utunkat valóságos pokollá varázsolják. Némelyik folyton mosolyog felénk, hízelkedik, mint egy kis cica, a másik ellen­ben torkaszakadtából ordít s a vonatdübörgést tul- harsogja. Ily esetekben, nehány jó szóval, pár szem cukorkával a kis zsarnoktól ideig-óráig meg lehet vásárolni a csendet és nyugodalmat. Utazás közben sok mulatságos esetet és téve­dést figyelhetünk meg, de ezekről a megfigyelések­ről ugyanitt majd más alkalommal számolok be. ö. z. Heti krónika. A sikeresen átélt boldog uj-év után, melyből »megfogyva bár, de törve nem« kerültünk ki, hozzá fogtunk a mindennapi élet kötelességeinek egyhangú lemorzsolásához, abban a jó reményben, hogy ez az esztendő kiválóan szerencsés lesz, mert szombaton kezdődik és szombaton végződik. A régi egy kis meleg hangulattal kísérelte meg még egyszer biztosítani ragaszkodásunkat és rokon- szenvünket, az uj-év azonban ridegen és keményen indult, mivelhogy t i. csonttá fagyott minden s az ember hiába vigasztalgatja magát azzal, hogy a nap­pal karácson óta már hosszabb egy lyuklépéssel: a nap, ha kisüt is, olyan, mint valami öreg Don Juan, nincs ereje, nincs melege A mulatsági részt a hétből a polgári kör fog­lalta le, de ezúttal, ki tudja mi okból, néptelenebb volt az összejövetel, mint máskor. Es amint igaz az, hogy mulatni tud az ember másodmagával is, úgy másrészről kétségtelen az is, hogy egyesületekben az összetartásban fekszik a legfőbb erő. Mi öregek visszaemlékezünk a busz év előtti vizkereszti esté­lyekre, ott a mai kalh. legényegyesüiet elaggott he­lyiségében, mikor az egész ház kicsiny volt a lelkes, tréfás, nólás vitatkozó seregnek és kérdőjellé vál­tozunk. De az is meglehet, hogy a fiatalok meg erre a csütörtöki estélyre fognak nem kisebb lelkesedéssel és szeretettel visszagondolni; az meg már egészen bizonyos, hogy évtizedek múlva ők fognak kérdő­jellé görbülni A komoly súlypont pedig a hétből a képviselő- testületé. Végre tehát sikerült megalakulnia. Az alis­pán ur második határidőre megérkezett. Nem is jól van az a községi törvényben, hogy ő köteles idejönni, sokkal helyesebb volna, ha a képviselet utaznék Nagykárolyba. Milyen pompás társas kirándulást tud­nánk mi nagybányaiak rendezni tarisznyával, kula­csokkal és nehány csomag kártyával. Valónan a mi törvényeinken meglátszik, hogy azokat nem jó ke­délyű, fiatal emberek gyártják, hanem olyanok, akik rég kimulatták magukat, nincs érzékük a finomabb alkotmányos élet iránt. Ha azonban a károlyi kirándulástól elestünk, előttünk a farsang összes vigalmaival. Az aranyifju- ság panaszkodik ugyan, hogy ez is nagyon rövid, mindössze 33 nap s csak három mulatság van tervbe véve^ de legalább bizonyos az, hogy nem fogják el­unni. Azután meg úgy sincs nagy termünk, meg szinte szerencse, ha rövid a farsang, majd másképp lesz jövőre. Erre ugyan azt mondhatnám, hogy jövőre sem lesz nagy termünk, de minek mondjam, mikor úgy sem hinné el senki, mikor a tulipános szállót latja, pedig olyan tágas termünk nem lesz többé, mint amelyikben két évtizeden át farsangolt a krónikás. Kérelem. Ismételve kérjük m. t. iapjáratóinkat az előfizetés szives megújítására. Uj csendorhadnagy. Kneisel Herdlicska Arnold csendőrhadnagyot a parancsnokság Nagybányára helyezte, Pongrácz Aladar helybeli csendőrhadnagyot pedig Ungvárra. Zempléni Árpádnak, akit a Gyulay Pál halálá­val megüresedett Kisfaludy-tarsasági tagságra Vargha Gyula ajánlott, mai tárcánkban »Istár es Gilgamosz« című nagyszabású költői müvét hozzuk, melyben egy babiloni regét dolgoz föl mesteri kézzel. Nagysomkuton a kereskedelmi bank a lemon­dott Frankovits Mór helyére egyhangúlag Simon Miksa doktort választotta meg vezérigazgatóul. Gründböck István városi mérnök a polgár- mesterhez benyújtotta lemondását. A ref. egyház szokásos batyubálja ez idén febr. hó 5-én, szombaton lesz a kaszinó termeiben. A meghívókat jövő héten küldik szét. Gyászhir. Pivárcs László okleveles bánya­mérnök, ki rövid idő óta a bányakincstárnál volt alkalmazásban e hó 3-án, este 8 órakor, szivszél- hüdés következtében hirtelen elhalt. A 35 éves ember halála valóban váratlanul érte rokonait. Te­metése, január 6-án d. e. 9 órakor volt a városi kórházból. Édesanyja F'első-Siklósról, Gömörmegyé- ből, nővére és jegyese eljöttek a végtisztesseget megadni kedves halottjuknak s a kincstári tisztikar és a munkások sorából szintén sokan megjelentek a temetésen. A halott felett Révész János lelkész mondott imát. A szatmári püspöki papnevelő-intézet Fogas Sán­dor, Popovics Viktor, Bretán Sándor, Banka Vazul, Páskutz Demeter és Danila Mihály papnövendékeket nemzetiségi izgatás miatt kitiltotta az intézetből. 1910. Január 9. A polgári olvasókör vizkereszti estélye ezúttal nem volt olyan népes, mint más esztendőben. Körül- belől 40 vendég gyűlt össze a nagyteremben a vacso­ránál. Torday Imre elnök mondotta az első köszöntőt, melegen üdvözölve az egybegyűlteket, akiknek boldog uj évet kívánt. Szerencsi/ József tiszteletbeli elnök fel­szólalásában részvétlenséggel vádolta a polgárságot s hangsúlyozta különösen a mai időben az összetarto- zandóság érzetének szükséges voltát. A kör felvirág­zására ürített poharat. Stoll Béla a kaszinó nevében szólalt föl s szintén az összetartást hangsúlyozta. OlavitzJcy az anyagi viszonyokban keresi az okát annak, hogy az estély nem olyan népes, mint máskor. Stoll Béla az ipartestületről emlékezett meg második beszé­dében, felköszöntötte annak érdemes elnökét, Gsepey Ferencet s 50 koronát adományozott a kör könyv­tárának. A szép adományt Gyöngyösy Gyula köszönte meg, az adományozót éltetve. Ezenkívül még számosán emeltek poharat a vacsoránál, melyet Major Károly vendéglős kitünően készített el s a felszolgálással is teljesen meg volt elégedve a közönség. A hivatalos asztalbontás úgy egy óra tájban következett el, egyes kisebb társaságok azonban reggelig is elmulattak. Újévi Üdvözletek megváltása. A nagybányai jóté­kony nőegyesület javára újévi üdvözletüket újabban megváltották a Platthy Gézánál kitett ivén : Fábián Lajos 2 K., Platthy Géza 2 K., Beyer Jenő és neje 2 K., Fischer Károly 4 K; Kovács Gyula ivén Káplány Antal dr. és neje 2 K. A jégpályánál az ivlámpa már elkészült, melyet a Ganz-gyár szokott előzékenységével, gyorsan és előnyös feltételek mellett rendezett be az egyesület­nek. A pálya körülbelül holnap, jan 9-én nyílik meg. A megnyitást a Hid-utca és Rákóci-tér sarkán piros fehér fekete lobogó jelzi. Ipartestületi megbízottak választása A városi iparhatóság s a szolgabirói hivatal mellé 20 — 20 iparhatósági megbízottat a tegnap tartott választó közgyűlésen választottak meg igen csekély érdeklődés mellett. A választás egyhangú volt s közfelkiáltással az előző évi iparhatósági megbízottak maradtak meg tisztségeikben. A választást Égly Mihály főjegyző ve­zette. A városi iparhatóság mellé megválasztattak: Kornis Ernő, Almer Károly, Glavitzky Károly, M. Gyirászin Janos, Csepey Ferencz, Kovács Lajos (kovács), Jancsovits József, Kupás Mihály, Galló Antal, Spiczuli Károly, Kovács István, Kazamér János, Boda Gyula, Iring Pál, Maday Pál, Kovács Gyula (kereskedő), Virág István, Fritsch Sámuel, Gyön- gyössy Gyula. — A szolgabirói hivatal mellé meg­választanak: Klement Árpád, Feuerstein Manó, Dézsi Sámuel, Szlupár Károly, Jég Károly, Gerdenits János, Nagy Sámuel, Gólya János, Takács Károly, : Almer Lajos, Tóth Sándor (lakatos), Szász József, Nánásy István, Kiss Lajos, id. Egly Mihály, Incze József, Kosztin Sándor, Troplovics Márton, Bodnár Dániel, Morvay Gyula. A nagybányai részvénytakarékpénztár számadása most van felülvizsgálat alatt s igy jelezhetjük, hogy: Váltótárczája apadt ................... 34.082 K-val. Váltó vi sszleszámitolása apadt. . 48.185 K-val. Bekebelezett kötvény]tárczája nőtt 111.578 K-val. Folyószámla követelése nőtt . . 38 917 K-val. Értékpapír tárczája nőtt .... 48.600 K-val. Betétállománya nőtt . . . . . 201.038 K-val. Betétkamatra kifizetett .... 93.107 K-át. Adókra kifizetett........................ 17.492 K-át. Összforgalma kitett 9.548 948 koronát. A jövedelem a múlt évinek felel meg kis emelkedés­sel. A részvényesek, úgy a hitelt igénylő, mint a tő­kéjét másként jövedelmezni nem képes közönség meg­nyugvással veheti ezen évről-évre szépen fejlődő magán- intézetünk működését, mely egyrészt a részvényeseinek szép jövedelmet, másrészt a hozzá fordulóknak méltá­nyos eljárást biztosit s e mellett alap- és tartaléktőké­jét oly arányban növeli, hogy ma már 380,000 Kalap- és tartaléktöke felett rendelkezik az 1909-iki üzletév eredményével. A nagybányai dalegyesület az idei farsangon es­télyt fog rendezni és pedig nem mint eddig jelezve volt, febr. 5-én, hanem február hó 1-én. Ez a nap alkalmasabbnak látszik azért is, mert másnap gyertya­szentelő boldogasszony következik. A mulatság bizo­nyára úgy zenei, mint egyéb szempontokból is a sikerül­tek közé fog tartozni. A szatmári református egyházmegyei sorsjegyek húzását január havában okvetlenül megtartják. A polgári olvasókör tisztujitó közgyűlése január 23-án lesz. Mai számunkhoz dr Schönherr Gyula: »Első olaszországi utamból« cimü müvének 25—32. lapját mellékeltük. Nagybánya gyomra. Az elmúlt évben a város közvágóhidján 9b39 darab állatot vágtak lé. És pedig vágatás alá került: 3566 darab bárány, 1958 drb. sertés, 1254 tehén, 902 juh, 720 bornyu, 223 gödölye, 166 üsző, 91 ökör, 85 tinó, 36 bivaly, 17 kecske, 11 malac, 8 bika, 2 bivalybornyu. Az iparos ifjak önképző egyesülete január hó 23-án, d. u. l/?4 órakor tartja tisztujitó közgyűlését vár-utcai helyiségében. Állatok védelme télen. Hasznos házi állataink épugy, mint hasznos vad állataink is, kivált télviz idején szorulnak a mi védelmünkre; tegyük meg hát értük, amit tennünk lehet nemcsak azért, mivel ez emberségi kötelességünk, hanem azért is, mivel akármily rendű hasznos állat az emberi érdekek­nek kimagasló munkása. Rövidre fogva a teendő-

Next

/
Thumbnails
Contents