Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-06 / 10. szám

NAGYBANYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. , 1 A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE $ t *íf megktbixein'iik nvrxisriDEisr -v^sAzrust-aj? \ ü, ;í i"-------- --------------: Előfizetési árak : .......... ■ Eg ész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész WálELOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám alatt. ...........——TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. ■■■ ■ - ­MEGHÍVÓ A Telekii Társaságnak: 1910. évi március hó 12-én, este 8 órakor, a Kaszinó helyiségében tartandó XII. felolvasó ülésére. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Székfoglaló. Irta és felolvassa Soltész Elemér r. tag. 3. Költemény. Irta és felolvassa Incze Lajos r. tag. 4. Schubert dalok vadászkürtön. Előadja Dan- kovitz Antal karmester, zongorán kiséri Szaucsek István. Felolvasó ülés után a nagybányai bányászati és kohászati osztályegylet estélye. Vendégeket szívesen látunk. Nagybánya, 1910. február hó 28 án. Fliesz Henrik Révai Károly titkár. elnök. Színészet. A nagyszállónak sok hibája Yan, eleget elzengtük már s annak idején, majd felépítés­kor, idézni fogjuk három év előtti cikkeinket, amelyekben reá mutattunk jóelőre mindezekre. A késő bánat igazat fog nekünk adni. Egyetlen előnye talán, hogy csinos szín­házunk lesz, noha itt is hátrány a kicsi szín­pad, valamint az, hogy a színház teremül is szolgál majd s igy az ülőhelyeket nem lehet majd sorról-sorra emelkedőleg elhelyezni; ter­mészetesen ha meg táncra kerül a dolog, akkor a színi közönségtől megviselt parkett nem lesz e modern kornak eléggé sikamlós. De mondjuk ki általánosságban, hogy csi­nos kis állandó színházunk lesz. Ha már ilyen | óriási költséggel mi is — a nagy városok min­tájára — díszes hajlékot emeltünk Thalia pap­jainak, akkor vigyázzunk, hogy ne éppen a kilencvenkilencedik rangosztályban levő vándor truppot csőditsük ide. Hangsúlyoztuk a minap azt is, hogy ne­künk télen kellene a színház és nem nyáron. A nyári színkör a ligetbe való volna. A szinügyi bizottság kezdeményezésére a polgármester Szatmárral érintkezésbe lépett s annyit már is keresztül vitt, hogy a szatmári társulat november havában jönne el hozzánk s télen is tartana nehány előadást. Ez minden­esetre valami. Szalmái’ társulata rendszerint jó, a kénye­sebb igényeket is kielégíti. A novemberi idő­szak is alkalmas. De mi úgy hisszük, hogy két hónapot is elbír Nagybánya színházlátogató közönsége. De­cember, január, február elég volna Szatmárnak s adják nekünk novembert és márciust. Ez a mi viszonyainknak kitünően megfelelne. Nyáron a szép vidék ragadja magával kö­zönségünket, farsang idején sok a mulatság, de szüret után, a korán sötétedő estéken legunal­masabb az élet, meg böjtben, mig a tavaszi munka jobban meg nem indul. Azt, hogy a társulat időközben télen egy- egy előadásra leránduljon költségesnek tartanék, d© ha egy-egy hónapra jönne le, ezt valószí­nűleg a társulat sem bánná meg. A sz:inügy megoldása most a kezünkben van, vigyázzunk, hogy Deák F. mondása szerint, a mente első gombját ne gomboljuk rosszul. A városi muzeum-egyesület közgyűlése. — 1910. márc. S. — Ma d. u. 5 órakor volt a muzeum-egyesület közgyűlése a Kaszinóban Neubauer Ferencz min. tanácsos alelnök, előülése mellett, aki a gyűlést \ 6 órakor nyitotta meg. Neuberger István titkár olvasta fel először a múlt évn \ o atkozó jelentését az évközben beér­kezett i ól a +aro'' ' i-ában történt változá­soké ia^ <n egyeoü.et belső életéről. Uj ta­gok legutóbbi választmányi ülésen Brogyányi Kázmért, Hubay Zsigmondot és Stella Sándort válasz­tották meg. .. A tagok közzül a múlt évben Sehci\S.á n dj/" és Szellemy Geyza haltak el. A múzeumi évkönyv? abból az okból késik, a mennyiben Schönherr Gyula életrajza megírásának a kérdése még nincs eldöntve. Harmadik tárgyul következett Balezer György muzeumőr részletes jelentése, mely hangsúlyozza, hogy a város úgy anyagilag, mint erkölcsileg támo­gatja a kultur intézetet, azonban a jelenlegi helyi­ség, mely a pár év előtti museális anyagnak az el­helyezésére teljesen elegendő volt, ma már nem megfelelő, sőt annyira szűk, hogy sok kiállításra való anyagot, a helyszűke miatt nem lehet kellően érvényre emelni. A gyűjtemények közzül különö­sen a könyvtár az, amelynek érdekében szót emel. 6148 dr. könyvnek, közöttük sok értékes munká­nak bizony tekintélyes, nagy helyiség kellene, úgy, hogy a jelenlegi elhelyezésben, eltekintve, hogy a könyvtár mellett olvasó szoba nincs, az egész ki­válóan értékes gyűjtemény nem egyéb, mint holt anyag, mely ki nem aknázható. A város közönségének első rendű érdeke volna, hogy egy nyilános könyvtár álljon rendelkezésére. A könyvtár rendezési munkálatokat különben egész éven át teljesítette s az államsegély is nagy részben a könyvtár gyarapítására szolgált. Ajándék művekkel is tetemesen gyarapították a könyvtárt. Könyvek kötésére 171 koronát fordí­tottak. A régiségtár részint vétel utján, de legnagyobb részt ajándékozásból szintén figyelemre méltó gya­rapodást mutat. , A muzeum őr nem mulaszthatta el fölkérni a városi előljáióságot, hogy a jövőben, az építkezé­seknél nagy gondot fordittasson arra, hogy az ásási munkálatoknál felszínre kerülő leletekről az illetékes múzeumot haladéktalanul éresitse, nehogy egyes tárgyak idő előtt elkallódjanak. A néprajzi gyűjtemény szintén ajándék utján gyarapodott, a muzeum őr nyáron a vidékre nem szállhatott ki vételeket eszközölni, mivel fegyver­gyakorlatra hívták be. A képzőművészeti gyűjtemény Hollósy Simon két eredeti festményével, valamint Valter Szintenis A fiatal özvegy. — Magánjelenet. — Franciából E. Grenet-Dancourt után fordította : E. Biró Irén. (Szin : kis, kacérul bútorozott boudoir. Balról az asztalon berámázott fénykép, jobbról kandalló, felette tükör; a kandalló előtt állvány, rajta vázá­ban virágok. Háttérben ajtó. A függöny felgördü- lésekor Suzavne de la Tremlade, teljesen feketébe öltözve, egyik kezével a kitárt ajtó kilincsét tartja, a másikban egy berámázott fényképet és levelet, — a háttérbe beszél:) »Senkinek, értse meg, senki számára sem vagyok itthon. Ha Vaucluse báró ur jönne, mondja meg neki, hogy vidéken, barátaimnál vagyok és hogy maga nem tudja, mikor jövök vissza. Mehet!« (Az ajtót beteszi, előtérbe jön, a kezében tartott fényképet szem­lélve.) »Nem, báró ur, nem fogom elfogadni. Hasz­talan néz rám epedő, kérő szemekkel, nem vonom vissza, amit mondtam és ajtóm könyörtelenül el lesz zárva maga előtt nem csak ma, de holnap, holnap­után, mindig . . . (Leteszi a fényképet a kandalló előtti állványra.) »Figyeljen csak, jó uram.« (Leül az állvány mellé és folytonosan a fényképhez beszél.) »Mit mond ? . . . Meg azt kérdi mit vétett? ... De ez már sok! . . . Meri ezt tőlem kérdezni most, mikor kezemben tartom levelét, azt a qualifikálhatatlan levelet, amit volt mersze nekem írni« (Kis idő múlva.) »Igen uram, qualifikálhatatlan! Elolvasom újra azt a levelet és most hidegvérrel maga is megítélheti, hogy viselke­désével szemben mennyire jogosult az én hidegsé­gem. Ide'figyeljen. »Kedves Suzanne 1« (Félbehagyva az olvasást.) »Az­tán tudtommal sohasem , jogosítottam fel, hogy ke­resztnevemen szólítson. Én Tpemblade Hectorné vi­comtesse vagyok. Jövőben tartsa ezt szem előtt«. (Újra olvas.) »Kedves Suzanne! Ma egy éve, hogy a mi szegény Hectorunk elment őseihez pihenni.« (Sóhajtva ) Egy éve... ah . . . (Újra olvas) »Azóta egy nap sem mulasztottam el könnyeimet kegyelettel a maga könnyeivel egyesíteni . . .« (Félre) Ha sejtettem volna, hogy mi lesz ennek az egyesítésnek a vége !.. (Tovább olvassa.) »De mindennek megvan a maga ideje, a fájdalomnak ép úgy, mint az örömnek.« (Félre) Beszéljen csak a saját nevében Uram, csak a saját nevében. (Tovább.) »Szép szemei Suzanne, elég sok könnyet ontottak . . . (Felállás férje arcképe felé fordul, amely a balról levő asztalon áll) »Hallod Hector, bará­tod, a te legjobb barátod az, aki igy beszél!« (Vissza­jön és leül előbbi helyére) »Szép szemei Suzanne, elég sok könnyet ontottak és ma, hogy gyásza letelik... (Félre) Gyászom csak életemmel fog véget érni . . . aztán a fekete nagyon jól áll nekem . . . (Olvas) »A gyásza letelt és most már be merem vallani, hogy mélyen, igazán ,szeretem magát és térden állva kérem kezét! (Félre) Álljon fel uram, álljon fel! (Újra olvas) »Mondjon igent, drága Suzanneom és együtt könnyebben elfelejtjük: maga a férjet, én a jó ba­rátot, akit annyiszor elsirattunk. Hódoló kézcsókkal... Br. Jean de Vaucluse.« (Feláll) De uram, mit gondol mostan? . . . Nem pirul el, hogy ezt merte nekem írni? (Élénken) Hallgasson, uram, hallgasson ! (Kis idő múlva.) Tehát, amidőn én, bízva bánata őszinteségé­ben, megengedtem, hogy megossza velem vissza- vonultságomat, maga azalatt is arra gondolt, hogy betöltse helyét annak, akit megsiratni színlelt ? (Férje képe felé megy) »Igen drága Hectorom, igen, amig egyik szemével téged siratott, a másikkal özvegye­det kisértette ... (A báró fényképe felé megy.) Huh ! milyen csúnya amit tett, báró, milyen csúnya! (A közönség felé tartja a képet.) »És még nem is látszik, hogy kételkednék benne! Milyen cinizmus! Oh, azok a férfiak ! (A báró képéhez fordulva.) Hogyan, az asszonyok'? Oh, az asszonyok sokkal többet érnek, mint a férfiak, báró ur, ezerszer annyit, mint maga. (a férje képe felé menve) Ugy-e, kedves Hectorom?! (Leül az arckép elé ) Nyugodjál meg! hiszen megfogad­tam, hogy hű maradok emlékedhez és Ígéretemet meg is tartom. Végső napjaimig a te vigasztalha­tatlan özvegyed maradok, (a báró képe felé fordul ) Báró, miért nevet? . . Tudni akarom! . . (a férje képe felé.) O vig, mig te — — — (Újra a báró képe felé.) Nem szégyenli magát, hogy olyant tesz: feleségül kéri legjobb barátja özvegyét, egy tűzre való leve­let küld neki és még fényképét is mellékli. (Férje képe felé) Igen, drága Hectorom, elkövette azt a hal­latlan dolgot, hogy leveléhez a fényképét is mellé­kelte. Látod, ott van az asztalon (férje képét arra fordítja.) Nézd. Ott van, ráismersz Úgy e ? (Élénken visszafordítja a képet.) De elég volt, roszul fog neked esni. (Feláll, a báró képe felé megy.) »A fényképre vonatkozó eszméje nem volt szerencsés, kedves báróm. MagánaK hajlott orra van, énnekem meg inkább a pisze orrok tetsze­nek. (Hirtelen visszamegy a férje képéhez.) Neked is Hector, kissé pisze orrod volt. (Sóhajtva.) Oh igen, orrod pisze, szőke hajad aranyszínű volt, mint az érő, ringó kalász a mezőn. (Elrejti arcát zsebkendőjébe) Milyen emlékek! És én felejtsem el kedvességedet, szere- tetedet, más karjaiban, Vaucluse báró karjai közt. Soha! . . . Annak a boldogságnak emléke, melyben általad részesültem, drága Hectorom, elég boldogság nekem jelenleg is, nem akarok másról tudni. Te vagy az, akit szerettem, szeretek és csak téged foglak szeretni mindig, senki mást 1 (Felveszi férje fényképét, megcsókolja és a báró képéhez szól) »Tehát hallotta, mit mondtam férjemnek?! Az igazat megvallva, maga nagyon indiserét! . . .« (Elfordítja a báró képét a kandalló felé) »Na igy, most nem hallhat semmit.« (Visszaül a a férje képe elé.) »Most már aztán cseveghetünk mi, ketlen, nyugodtan. De mi bajod van? Miért borús homlokod és miért nézesz oly szigorúan reám? Talán e levél bántott? Igen?! De lásd, mikor én esküszöm . . . Máskor nem olvasok neked semmit. Lapun. 1c mai százna @ oldal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents