Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-27 / 9. szám
t/é'/'T . s UL-* Február 27. — 9. szám. f j I NAGYBÁNYA ES XXXVI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE IVE EGfJE LEINTIK IVE ÍZEST IDE INT "V"-A. S A. EINT. ? 910 r. 30 *1 Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4. K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdon >s : . | Sz Révész J"ános. . . > Félsöhányai-utca 20. szám alatt.. \ iYBÁNYA 18. SZÁM. ==- --= A torna- és korcsolyázó-egyesület válsága. Ezelőtt mintegy húsz évvel, 1890. december havában alakult meg városunkban az első testedző egyesület: »Nagybányai torna- és korcsolyázó-egyesület« cimmel. A hajdan virágzó egyesületet társadalmi szükséglet s a közönség sportszeretete hozta létre. Céljául a tornázást, vivást, korcsolyázást s általában a testedző gyakorlatokat és játékokat, valamint a környék természeti szépségeinek megismertetése végett a társas kirándulásokat tűzte ki. Az egyesületnek az alapitás első éveiben közel száz tagja volt. A főgimnázium fedett tornacsarnokában, melyet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium havi 4 korona bér ellenében bocsátott az egyesület rendelkezésére, az esti órákban hetenkint négyszer harmincnegyven ifjú és meglett férfi hódolt a testedzés kultuszának, hajlongott, tornászott vezényszóra s gyakorolta magát a vivásban. Ma a húszéves egyesületnek alig van néhány tagja. Bár az egyesületet az ideiglenes korcsolya-pavillon felépítése óta nagyobb adóság terheli, a tagsági dijat már évek óta senki sem fizeti, senki sem szedi, úgy, hogy kizárólag arra a bevételre van utalva, mely a korcsolyadijak után befolyik. Ámde az idei enyhe, fagynélküli tél következtében még e bevétel is elmaradt; mert a pálya csak egy délután volt használható állapotban s igy a legszükségesebb folyó kiadásokra, tűzbiztosításra, kölcsönlörlesztésre és kamatokra sincsen fedezet. Az egykori kedélyes tornaórák, melyekben a város hölgyközönsége nem egyszer gyönyörködött, régen feledésbe mentek s az egyesületet, miután az a mai szervezetében a kitűzött célok elérésére erőtlennek mutatkozik, a végleges feloszlás veszélye közvetlenül fenyegeti. Más, kisebb városokban egyre-másn kulnak hasonló sportegyesületek és virágo. mi pedig a meglévőt sem vagyunk képesek fentartani! Hogyan? talán Nagybányán már teljesen kihalt a sport szeretete, vagy talán egyáltalán nincs szükség testedző egyesületre? A tények egészen mást mutatnak. Télen a korcsolyapálya annyira tele van, hogy alig lehet mozdulni; nyáron a vivő és tenniszsport szintén virágzik, bár ez utóbbi a játék természeténél és költséges voltánál fogva általánossá soha nem lehet. Tehát a közönség a testedzés iránt mégis fogékony! Kevés hasonló város van, melyben a hivatalnok-elem oly nagy számmal volna képviselve, mint Nagybányán. Már pedig a sok ülőfoglalkozás után a szervezet önként kívánkozik a mozgás után; látjuk hogy a téli hónapok kivételével a sétálók ellepik a különféle kiránduló és üdülő helyeket. Bár van sok szép kiránduló helyünk, azért még a testedzőegyesület nem fölösleges ; mert a testedzés legtöbb ága: vivás, tornázás stb. olyan sport, mely leginkább télen gyakorolható, midőn a kedvezőtlen időjárás miatt hónapokon át szobára vagyunk utalva. Miben keresendő tehát annak oka, hogy a szépen fejlődő testedzőegyesület húsz év múltán egyszerre letört? Egyedül és kizárólag a részvétlenségben! Ezt az egyesületet tehát újból kell szervezni, a társadalom érdeklődését ébren tartani s minden lehetőt elkövetni, hogy p7 igazán szükséges intézmény a végleges feloszlást elkerülje. E szervezést pedig már most meg kell kezdenünk s az előkészületeket megtenni arra, hogy Nagybányán a jövő tél kekövetkeztekor aí egészséges sportélet kedvező s kellően elő- készitett talajra találjon. Ezért fölhivjuk a különböző társadalmi intézeteket, hogy amennyiben szervezeti szabályaik nem tiltják, lépjenek be az egyesület alapitó tagjai közé! Kérve-kérjük a régi, érdemes tagokat, hogy ne hagyják cserben i'jj. sülyedő hajóját s úgy erkölcsi su- al, mint anyagi támogatásukkal (tagdíj- fizetés) járuljanak annak megmentéséhez. Fölhivjuk az érdeklődőket, hogy az egyesületbe való belépésüket az elnökségnél mielőbb jelentsék be, hogy igy egyesült erővel megedzve oda emeljük föl az egyesületet, ahonnan az enyészet felé megindult. Annál nagyobb mértékben reászorul az egyesület sürgősen a hathatós támogatásra, mert a főgimnázium tervbe vett építkezése miatt el fogja veszíteni rövidesen a korcsolyapá- tyát is s valahol uj területet kell keresnie, ami bizony, nem lesz könnyű feladat. Az egyesületet a város is támogatta s a földmivelésügyi minisztérium is gyámolitotta, amennyiben ez utóbbi évenként a tornacsarnok fűtéséhez 28 köbméter tűzifát ingyen bocsátott a vezetőség rendelkezésére. Ha a társadalom is megmozdul s nem nézi tétlenül a reménytelen vergődést, az egyesület ujjászülethelik s még sok hasznosat tehet a testnevelés, testedzés terén! $ z Dr. Szokol Pálné. ik I Felsőbánya város lársadalmát érzékeny veszteség érte dr. Szokol Pál kir. bányatanácsos, bányaisk' jg'vzgHió-'ar.ár p.o-jének hirtelen halálával Eiy hétig szenvedett. 16-án lett beteg s 23 án d. e. 9 órakor halt meg hurutos tüdőlobban. Dr. Csausz, dr. Kádár, J tncsó kolozsvári egyetemi tanár a legnagyobb figyelemmel és odaadással kezelték a súlyos beteget, de a lobbosodás ellepte mind a két tüdőt s kedden már menthetetlennek jelentették ki az orvosok. Hazajöttek gyermekei, eljött testvére, még a hét elején, résztveltek ők is a nehéz harcban, mely a beteg megmentésére irányult, mindhasztalan. A vég elkövetkezett. A gyászesetet az egész város a legőszintébb részBuzavirág. Siófalvi Laczit, a halmosi gazdag földbirtokost nagy szivbeli csalódás erte ; szeretett egy bájos szőke leányt, kit nőül akart venni; de aztan hogy-hogy nem, összepöröltek s Eszényi Piroska kiadta neki az utat határozottan: — Tudja meg édes barátom, én magát nem szeretem! Miért áltassam magát? Kap maga százat is helyettem, akiben válogathat. — De Piroska, az Isten nevéért, mit beszél ? — Csak a tiszta igazat, azt, amit szivemben érzek! — Ne tegyen szerencsétlenné! — Ej, ne komédiázzék édes barátom! Magát nem lehet egy könnyen szerencsétlenné tenni! Aki olyan gazdag, független fiatal ember, mint Soófalvi László ur, az nem esik kétségbe egy leányért! Nem! ne folytassuk tovább ezt az unalmas beszédet! Induljon mindegyikünk a maga útjára! Isten önnel! Kívánok sok szerencsét hódításaihoz! S különösen jó cigányt ama bizonyos éjjeli zenékhez I ' — Utolsó szava ez, Piroska? — Igenis, a legutolsó! — De hiszen mondtam, hogy az éjjeli zene dolgában ártatlan vagyok! — Ne untasson tovább, Isten önnel! Azzal elfordult tőle s a faképnél hagyta. Laci lehorgasztott fejjel, búsan állt egy ideig a szobában, aztán nem tehetett egyebet, vette kalapját és eltávozott. Tehát vége! Ez a szép szőke leány, kit ő igazán szeretett, kurtán-furcsán kikosarazta. S miért? Haszontalan pletyka beszédérti Valaki besúgta a szép Piroskának, hogy Mándy Istvánnénak, a kackiás özvegynek éjjeli zenet adott. Pedig nem volt igaz! Pataki Jóska adta az éjjeli zenét, nem ő. Igaz ugyan, hogy ő is jelen volt az imádott özvegy ablaka alatt, de az még nem bizonyít semmit. Az még nem csapodárság, vagy hűtlenség! Egy kis parázs lumpolást rögtönzött valamelyik este Pataki Jóskával s annak támadt az a szerencsétlen gondolata, hogy a szép özvegyet megtisztelje egy par duhaj nótával. — Ej! — gondolá magában — hadd tombolja ki magát a szép leány, majd eszére tér! Bosszúsan hazahajtatott Halmosra; egy egész hétig ki sem mozdult falujából. A következő héten már nem állhatta tovább ezt az állapotot; újra bement Debreczenbe, hogy látogatást tegyen Eszé- nyiéknél. Nem fogadták el! Piroska a cseléddel üzent ki neki, hogy gyöngélkedik s esek bizalmas barátait fogadhatja el. Ez már elég tisztán és határozottan volt értésére adva. Ingerülten távozott Eszényiéktőf Átkozta Pataki Jóskát ostoba gondolatáért; s föltette magában, hogy amint találkozik vele, bele fog kötni s párbajra kényszerűi a haszontalant, ki miatt ő oly szerencsétlenné lett. Éppen fogatni akart, hogy haza hajtson, midőn a nagyvendéglő udvarára beállított Jóska. — Szervusz Laci! Ne fog-ass még, mert egy pár szavam van veled! — Hagyj nekem békét! — mordult rá Laci s kipirult arccal elfordult tőle. — Megbolondultál? — Meg, ha éppen tudni akarod! S jobb lesz, ha te is utadra méssz, mert Isten bizony vérre szomjazom ! x — Miféle beszéd ez? — Hallottad, megmondtam! És most hagyj utamra! — Innen ugyan egy tapodtat sem mégy, mig föl nem világosítasz! Oda ment Lacihoz, karonfogta s erővel vonszolta befelé az étterembe. — Mit akarsz velem ? Hát nem elég, hogy szerencsétlenné tettél? — Én? — Nem is más! — Ne beszélj talányokban; semmi kedvem sincs most talányok megfejtésére ! — Tudod-e, hogy Eszényi Piroska kiadta az utamat? — Miért? — A múltkori éjjeli zenéért. — De hiszen te ártatlan vagy abban! — Nem akarja elhinni! — Rögtön rohanok hozzá és felvilágosítom! — Azt ugyan nem teszed, mert én kereken tiltom! Nem könyörgök többet neki! Ha oly köny- nyen el tudta fordítani szivét tőlem, az a jele, hogy nem is szeretett őszintén; s akkor még szerencse is, hogy idejekorán elválunk egymástól! — Okosan beszélsz! Ne is nézz többé feléje! Majd meglátod, ő fog utánad szaladni. Úgy tettem én is Mándynéval. Rá se hederitettem egy álló hétig s akkor ő könyörgött, hogy ne hagyjam el! — Az egészen más! „ — Miért lenne más ? O az én menyasszonyom! Tudod-e, hogy vőlegény vagyok? — Sok szerencsét hozzá! — Elveszem a szép asszonyt. Tudod, gazdag is, szép is, meg egy kicsit szeretem is! — Boldog ember vagy! — Éppen ez ügyben akartam veled beszélni; meg akarlak hívni vőfélyemnek ! — Ne vedd elutasításnak, de igazán nem vagyok olyan hangulatban, hogy határozott választ adjak; ki tudja, addig is mi történhetik? — Te Laci! legyen eszed! hallgass reám, jó tanácsot adok! — Hallgatom! — Szedd össze hét szilvafádat, fordíts hátat Debreczen városának, utazz el egy jó hosszú időre, talán valamelyik fürdőre; ott aztán udvarolj fünek- fának, üatalnak-vénnek, de úgy, hogy Debreczenbe is hire jöjjön. Keress kalandokat és ne csinálj titkot belőle, hadd jusson a Piroska fülébe! Mire visszatérsz, úgy meglágyul a leány szive, mint a viasz ! Xjapvualc mai száma © oldal.
