Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-25 / 52. szám

(2) 52. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1910. December 25. óta van hely nélkül. 7. Mellékfoglalkozása. 8. Ha semmi foglalkozása nincs, ki az eltartója, mi annak a foglalkozása. 9. Van-e háza, földje, bérlete. 10. Műveltsége (milyen iskolákat járt). 11. Vallása. 12. .A.nyanyelve. 13. Milyen más nyelveket beszél. 14. Állampolgársága. 15. Születésének helye. 16 Lakó­helye. 17. Mióta lakik lakóhelyén, vagy mióta tar­tózkodik az összeírás helyén. 18. Volt-e, már kül­földi országban. 19. Volt-e katona. 20 Érzéki vagy értelmi fogyatkozása. 21. Fel van-e véve az 1911- évi orsz. kepviselőválasztók jegyzékébe. 22. Ha más községben választó, név szerint melyik községben és vármegyében. 23. Mi címen lakik a lakásban. 24. A lakás, melyben lakik, mily részekből áll. 25 Ha a lakás csak egy szobából, konyhából, kamrából áll, csupán emberi lakásul szolgál e, vagy háziállat is tartózkodik benne. 26. Ha az összeírás helyén csak vendég, hol van állandó lakása, mi címen lakik abban és mily részekből áll az. 27. Az 1910 évre kivetett állami egyenes adója (ált. jöv. pótadó nél­kül) és pedig földadó, házosztály-, házbéradó, 1., III., IV. oszt. kereseti adó, bányaadó, tőkekamat- és já­radékadó ? Ezeket a kérdéseket azért közöljük, hogy kinek- kinek módjában legyen előre elkészülni, hogy azokra a választ pontosan megadhassa. Mert a népszámlálás nagy munka ám, azt akadályozni nem szabad sen­kinek, különben súlyos büntetés alá esik. A népszámlálás semmi újabb megterheltetésnek alapul nem szolgálhat s az adót csupán azért kér­dezik, hogy az uj választási törvénynél irányadóul szolgálhasson a szavazójogra nézve. Maga az eljárás jan. 10 ig tart Ekkorra az egész nagy munkának készen kell lennie. Természetesen roppant megkönnyitjük a biztosok eljárását, ha a lapokat magunk töltjük ki s ezzel tartozunk is, ha kellő értelmiségünk van. A városházán Fábián Lajos főmérnök dec. 21-én délután 3 órakor az összes népszámláló biztosokat egybegyüjtötte s az egész eljárást részletesen meg­beszélte velők. Kétségtelen az, hogy a népszámlálási lap ki­töltése most sokkal nehezebb, mint eddig volt s 3 — 4 sűrűn nyomtatott ivre kiterjedő füzeteket kel­lene áttanulmányozni, hogy valaki azt tökéletesen értse, azért jövő számunkban erről a kérdésről még fogunk közleményt hozni. A hátralékok beküldését és az elő­fizetések megújítását tisztelettel kéri a kiadóhivatal. Gyümöesészet. ■Ä- gryiiriis pille. (Gaslopacha neustria.) Bármennyire letisztítottuk is úgy a fák ágain levő hernyófészkeket, valamint a fa törzsén levő gyap­jas pille-tojásokat és más, a kéreg alatt oltalmat ke­reső kártevőket, gyakran midőn gyümölcsfáink már szépen kizöldültek, azon vesszük észre magunkat, hogy az egyes ágak teljesen le vannak rágva. Ha közelebb menve megnézzük a kártevő hadat, igen élénk színe­zetű, kifejlődött nagyságukban 8—9 cm. hosszú her­— Elhoztátok-e azokat a könyveket, amelyekből majd kiszedegethetem a legnagyobb bölcseséget, a legszükségesebb tudnivalót, amivel a telkemet díszít­hetem és megnemesithetem ? A bölcsek rámutattak a sok könyvre : — Elhoztuk valamennyit . . . A sah ránézett a sok könyvre, aztán igy szólt: — E sok vastag könyv elolvasására már nincs elegendő időm. Előbb kellett volna kezdenem a ta­nulást, most már elszálltak felettem az esztendők s takarékoskodnom kell az időmmel. Eredjetek és válo­gassátok ki a sok közül a legbölcsebb könyveket és holnap ismét jöjjetek hozzám A bölcsek szó nélkül engedelmeskedtek s más­nap már csak öt tevével jelentek meg a sah előtt. — Ez is sok! — kiáltotta a sah. Kevesebb köny­vet hozzatok. A bölcsek ismét hazatértek s másnap már csak annyi könyvet vittek, amennyi egy teve hátára is felfért. A sah megint elégedetlenkedett. — Ez is sok ! Még ezekből is válogassátok ki a javát! A bölcsek úgy cselekedtek s másnap már teve nélkül jelentkeztek s a hónuk alatt vitték a könyveket és oda rakták valamennyit a sah elé. Egy ideig némán nézegette a sah a könyveket, azután igy szólt: — Válaszszátok ki számomra ezek közül azt a könyvet, amelyiknek tanításait a legtöbbre becsülitek. A bölcsek kiválasztottak a többi közül egy vas­tag könyvet. A sah azonban most is elégedetlenkedett: na­gyon vastagnak mondotta ezt a könyvet és megpa­rancsolta a derviseknek, hogy jelöljék meg benne azt a fejezetet, amelyik legérdemesebb az elolvasásra. Mi­kor ezt is megcselekedték a bölcsek, igy szólt hoz­zájuk a sah: — Most már válaszszátok ki ebből a fejezetből azt a mondatot, amelyiket legtöbbre becsültök. nyókat fogunk találni. Imertető jele ezen teljesen sima testű hernyónak két nagy kék szemszerü foltja, vala­mint a hálán végigvonuló két kékespiros esik. Ez a gyűrűs pille hernyója. Ezen hernyó tojásai a vékony, tollszárvastagságu ágakon gyürüalakban egymáshoz forrasztva telelnek ki s ezek feltalálása és megsemmisítése még alacsony törzsű, vagy törpe fáinkon is nagyon bajos, mert azok színe majdnem olyan, mint a fakéregé: szürkésbarna. Magas törzsű vagy kifejlődött öreg fákon pedig teljes lehetetlenség annak elpusztítása. Ép ezért ezen kártevőt nem annyira tojásalak­jában, mint akkor kell pusztítanunk, amikor már her­nyóvá lelt. A természet itt szintén támogatásunkra siet, amennyiben ezen hernyók éjjelre vagy rossz idő esetén is a fák ágközeibe, vagy azok hóna alá szőtt durva barna hálóba gyűlnek össze, ahol nagyon köny- nyen megölhetjük őket. Ha valamely fán ezen hernyó pusztítását észleljük, addig kell a vastagabb ágak kö­zeit vizsgálnunk, mig a társaságra rá nem akadtunk. Ha azonban valamely fának levélzete már teljesen le van pusztítva, jó lesz körülnéznünk, hogy nincs e a szomszédos fákon is lerágott ág s akkor azon kell őket keresnünk, mert a gyűrűs pille hernyójának csa­pata mindaddig megmarad azon a fán, amelyen kikelt, mig azon levél van s csak ha teljesen bevégezték pusztításukat, költöznek más fára. Érdekes ezen hernyókat kifejlődöttebb korukban megfigyelni, amint verőfényes napon valamely vasta­gabb ág napos oldalára gyülekeznek s ott sütkéreznek s a kellemes érzést, melyet a meleg napsugarak kel­tenek bennük, lassú fejbólintással nyugtázzák. A hernyók teste sima, szőrtelen lévén, a maró permetező anyagok, mint pl. a tanathon, megölik a fiatalabb nemzedéket, mig a már teljesen kifejlődött hernyók ellen egész biztos pusztító szerül nem ajánl­hatók. Julius elején, eseleg már junius végén is, a hernyó összefont leveleik között begubózik. Gu- bója piszkos fehér szinü, amelyből szürkés, lisztszerü por hullik alá. A hernyó nagyságához képest elég kicsiny sár­gásbarna szinü lepke júliusban repül és párosodik, s ugyané hóban rakja le szorosan egymás mellé vala­mely ágbegyre 3—400 tojását, amelyeket gyűrű alak­ban úgy forraszt össze az ág körül, hogy azoknak sem nedvesség, sem hideg nem árt s ezen szellős he­lyen a legkisebb veszély nélkül bírják ki a legnagyobb lelet is. A tojások a lerakáskor puhák s erősen ra­gadó enyvvel vannak körülvéve, amely azonban rö­vid idő alatt csontkeménységüvé mered. A tojások szine szürkésbarna, s minden egyes megtermékenyí­tett tojás közepén fekete pont van. Bár legtanácsosabb ezen kártevőnek hernyóalak­ban való pusztítása, nem Végzünk hiábavaló munkát, hogyha a metszéskor vagy ritkításkor jól megvizsgáljuk a fiatalabb ágakat. Ha valamely fán találtunk egy ily tojásgyürüt, jó lesz azt a fát, valamint szomszédait is alaposan átvizsgálni, mert ahol egy ily telep van, rendesen több is szokott lenni. Rendes körülmények közölt ezen kártevő csak szórványosan szokott előfordulni, s kártétele messzi­ről észrevehető lévén, üldözése nagyon egyszerű. Aján­latos azonban ezt a legnagyobb kitartással foganato­sítani, mert ha ezt tenni elmulasztjuk, a gyűrűs pille nagyon elszaporodik s nagy falánkságánál fogva, ér­zékeny károkat okozhat. Sí aiicfvctscj itpct i. A teremben finom hölgyek, urak ültek, Magam is ott voltam, ahol összegyűltek; Jótékonycélra szólt a fényes hangverseny — Merjen-e hát szólni róla szerény versem? Mind csupa művész volt, kik versenyre keltek, Szépen muzsikáltak, szépen énekeltek, Először németül, aztán franciáid, Itt-ott egy magyar is hangzott ráadásul / . . . Kijövök . . . Mintha kinn rám valaki várna... Mintha itt szivemben valami úgy fájna . . . Sándor cigány, hol vagy ?.. Hozd a szerszámodat! Egy két rongyos bankó még nálam is akad. Hogy is van csak — hallod? — az a régi nóta ?.. Más a divat, más a világ is azóta! Te a nótát régi magyar szivből kaptad -- Húzd el. amit ott csak ráadásul adtak. Csengey Gusztáv. Színház. Ez a hét a drámák hetének mondható. Igaz, hogy kényszerűségből jutottunk most több drámához, s ez a közönség egy csekélyebb részének örömöt hozott, az operettet kedvelő nagy közönséget azonban távol tar­totta. Ez viszont a direktornak nem hozott örömöt. S mindez azért történt, mert. derék karnagyunk élet­párjával együtt tovább állott. Wiesmüller nem tudott belenyugodni a színházi törvényszék Ítéletébe, mely érzékeny pénzbüntetéssel sújtotta, mivel a karmesteri pálcát egy előadás alkalmával — tulajdonképeni cél­jától némileg eltérve — az egyik szereplő arcába dobta. Nagy veszteségnek épen nem mondhatjuk a karmester távozását. S hogy a nejét is magával vitte, az csak előnyünkre válik, legalább nem vagyunk kitéve annak a veszélynek, hogy a Csókkirály-ban újból kénytelenek legyünk megélvezni a nagysikerű (!?) cica láncot, mind­össze kis zavart okozott ez a Kornai Berta harmadik föllépte alkalmából. Agilis igazgatónk azonban hamar segített a bajon, lehozatta a szatmári színház kar­mesterét. Apropos! Kornai I A »Szamos« nagyot kacagott rajtunk, jó vidékieken, hogy Kornai a nagybányai »pénz- és husarisztokrácia« jóvoltából nem tudott éne­kelni; A »Szamos« azonban nem tudja, hogy mi is megbotránkoztunk a vendégszereplés epilógusán. Ünnepségről is be kell számolnunk. Itt e rovat­ban csak érintjük, máshol külön is megemlékezünk a Jeszenszky jubileumáról. Szombaton búcsúzott Kornai Berta a »Milliárdos kisasszony«-ban. A »Vig özvegy« óta nagy előzékeny­séggel vannak az operettek a Balkán irányában. Min­denáron házasítják a balkániakat milliókkal. Strauss József és Lindau operettje is mindenképen a Balkánra akarja szállítani a petroleum király milliárdjait, úgy látszik, a szerb dinasztia fölsegélyezésére. Ebben az önzetlen, jótékony célban fáradozik Turteltaub Izidor A dervisek kiválasztották ezt a két szót: »Sze­resd felebarátodat«. A sah örömmel mondotta most: — Elég! Most már mindent tudok! Ebben a két szóban benne van mindaz, aminek követése meg- nemesitheti a lelkemet. Az ősz dervis leborult ekkor a sah előtt és ezt mondotta neki: — Bölcs ember vagy, igazán bölcs ember vagy! Ani)dm áldása. — Irta : Dura Máté. — Odaálltam koporsója mellé, Köliógettem : ébredj, jó anyám ! I elkcd iidvét még tán föl se lelné. Ha búcsúszód’ meg nem hallanám! Messze földről jöttem nagy sietve, Hogy utolsó áldásod’ vegyem. És ha végzet, válnunk kell örökre: A természet rendje, hát ügyen ! A mde ébred]! Ha szivből szerettél, Halld meg most is esdő s-avamat! Nagyobb erő nincs a szeretetnél, Halálon is diadalt arat! Hányszor mondád-, számtalan sok órán, Könny hullatva kéred az Eget. Csakhogy a sors, mely fegyvert fogott rám, Kibéküljön s én boldog legyek. Lányaid közt megrogyok zokogva, Koporsódat úgy ölelgetem —^ Édes anyám, hallgass a jajomra: Áldd meg, áldd meg az én életem! ó> a haloit-sziv csak nem támadott fel. — De a szó, mely ajkán hallgatott, Lelkemben fölcsendül értelemmel, Küzdelmimben megacélozott. Azt beszéli: sorsom vad haragja Zúdítson bár rám ezer halált: Átválik mind fényes diadalra, Anyám még a sírból is csak áld! Egy jó ötlet. Elbeszélés. — Irta: Csengey Gusztáv. — IV. Legkisebb szándékom sincs Antal ur névnapját leírni, csak azokat a jeleneteket választom ki a mulat­ságból, melyek tárgyamhoz tartoznak. Ferkónak sikerült az asztalnál olyan helyre jutni, ahol fesztelenül érezhette magát, nem volt figyelő szemek és fülek közelében. A sok felköszöntő idején elég ideje volt magába mélyedni. Első sorban az jutott eszébe, hogy abba a ki­számított hazugságba, melylyel az érdemes házasító úrnőt elámítottá, egy gyanútlan kedélyű ártatlan leány nevét is belekeverte, aki ugyan nem köszönné meg neki ezt a tréfát, ha megtudná. E felöl azonban hamar megnyugtatta magát. Úgy okoskodott, hogy egy leányt nem compromittálhat az, ha azt mondjuk róla, hogy »szeretem.« Ezért a világon még senki sem haragudott meg. Minthogy pedig ő azt mondta, hogy reménytelenül szeret, ezt elviselheti szó nélkül, csendesen, senki se kérheti tőle számon.

Next

/
Thumbnails
Contents