Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-13 / 7. szám
Február 13. — 7. szám. XXXYI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MASÁÉN. ~ Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Eévész J"ános. Szerkesztőség s 1 .szseg A távbeszélő. Előre bocsátjuk, hogy a távbeszélő létesítése iránt a legnagyobb elismeréssel vagyunk s mindazoknak, akiket illet, szívesen adózunk hálával mindenkor, mert Nagybányát kiemelték a maradiság kátyújából ezzel a nagyszerű alkotással, úgyszólván egy csapásra. Ez kellett már nekünk, ehez jogunk, igényünk volt, az évek óta vajúdó kérdés valóban megért arra, hogy végre megszűnjék kérdés lenni, hanem valósággá váljon. Itt, ahöl pár nap alatt 41-ről 58-ra szaporodott az előfizetők száma, bebizonyosodott, hogy Nagybányán kell a telefon s hogy az itteni müveit közönségnek vájt érzéke az újkor emez egyik -legszebb alkotása iránt. Azonban nagy baj az, hogy a helybeli főnökség — bár különben lelkes apostola volt az ügynek — úgy látszik, elfeledett gondoskodni kellő személyzetről a változott viszonyokhoz. Mikor a postán alig lehet frankójegyet kapni a nagy tömeg miatt; ha egy utalványt, vagy egy cheque-t adatunk föl, a szolgának egy óráig kell ácsorognia, a sok ügyes-bajos fél miatt, akkor tetézni a bajt, hogy az újonnan létesült telefonnál is sokszor, különösen déli 12—2 és este 6—9 óráig percekig kell tétlenkednünk, mig az összeköttetést megkapjuk, bizonynem célszerű. Nyilván azért történik ez, mert kevés az ember, az alkalmazott a postán. így nem lehet uj intézményeket megkedvelteim s félő, hogy azok is, akik már aláiratkoztak, szerte riadnak, ha segítve nem lesz a bajon. A főnöknek külön két embert kellett volna, kérnie a minisztertől a távbeszélő miatt, mivel teljes nappali szolgálattal rendeztetett be s valósággal elkeserítő ránk nézve, hogy ezt nem tette. Több érdekeltnek a panaszára Írjuk e so- sokot s bár nem jól esik, ha a posta derék főnökét támadnunk kell, de »Salus rei publicae suprema lex esto!« Szomorú dolog volna, ha egy ilyen nagy- forgalmu postánál, amely pár év alatt óriásit fejlődött, megfelelő és elegendő személyzet hiánya miatt az egész telefon-ügy bojkottálva lenne. így az uj alkotás célszerűtlennek bizonyul, mert ha gyalog is elmehetek az illetőhöz addig, mig vele a távbeszélő összeköt, akkor mire való az egész berendezés? Aki telefonál, az tizet, akár helyben, akár helyközi forgalomban beszél s dacára annak, hogy a mi számjainkat még nem ismerik, az országos névsorban még nem szerepelünk, már is megindult az interurbán beszélgetés is. Nem ingyen teszi tehát a főnök ur, hanem az állam pénztárába befolyó többlet jövedelemért, mely bizonyosan szaporítani fogja a m. kir. posta jövedéki bevételét. Fölkérjük ezennel az ügy érdekében, hogy a mizériákon segítsen, mert mi ebben a kérdésben hallgatni nem fogúnk, hanem addig és ott kopogtatunk, amig és ahol végre meghallgat- tatásra találunk. | Ötömösy Gyulánó. | Elhalnak ők is, a jő anyák s talán nemsokára ki is halnak. A nő-világ annyira ferdén fejlődik, hogy egy-két évtized múlva csak mesékben emlegetik majd az önfeláldozó, küzdő, fáradhatatlan nőalakokat, akik gyermekeiket, mint a pelikán, saját vérükkel táplálták. Áldozat nincs oly nagy, munka nincs oly nehéz, amit övéiért magira ne vállalt volna. Tizennégy év előtt, éppen igy februárban, özvegyen maradt. Férje Ötömösy Gyula kir kincstári jogtanácsos, több évig tartott, súlyos betegeskedés után meghalt. Elvesztette a támaszt, a derék, karakteres, müveit férjet sok évnek töprengése, aggodalma, eget ostromló imája után, amikor bekopogtatott a sivár valóság: a halál. És ő magára maradt három árvájával. Mikor fölnevelte őket, hogy gyönyörködhetett volna jeles gyermekeiben, a kedves unokákban, akkor leszállóit az ő éltének alkonya is. Betegsége messzebbre nyúlik vissza. Mintegy három hete azonban rosszabbodott s azóta állapota nem volt egyéb, mint a vég kezdete. A leggondosabb ápolás sem volt képes megmenteni, Kádár, Herczinger, Wagner, Olsavszky dokDebreczen tore szán vetkr_________ csendeserT¥ioItotta~éíté iaxryajai íeur. u-cu este. Ötömösy Gyuláné évek óta buzgó pénztárosa volt a nőegyesületnek s nagy odaadással fáradozott a nőegyesület anyagi viszonyainak fejlesztésén. Halála az egész város müveit közönségét gyászba borította. A család hangsúlyozta a koszorúk mellőzését, ennek dacára nehány koszorú mégis reáborult a ravatalra. Riszdorfer László 40 koronát, Révész János 20 koronát adott az ev. egyháznak koszoruváltság címén, többen 43 koronát adakoztak össze a nőegyesület tagjai, az egyesület javára, e kezdethez több is fog jönni bizonyosan s akkor a boldogult nevéhez fűződő alapítványt csinálnak belőle. A nőegyesület küldöttsége Szőke Béla titkár vezetésével 7-én délben tisztelgett a gyászoló családnál s Szőke Béla igen szép beszédben adott kifejezést az egyesület részvétének. A családhoz tömérdek részvétsürgöny és levél érkezett az egész országból s a részvétlátogatások meg nem szakadó egymásutánban követték egymást. A boldogultban Révész János lelkész, e lap - szerkesztője unokatestvérét gyászolja. A temetés febr. 7-én volt a felsőbányai-utcai gyászháztól, igen nagy résztvevő közönség jelenlétével. A gyászbeszédet Duszik Lajos, Szatmár ifjú lelkésze tartotta, ki meghatottan emlékezett meg a boldogult nemeslelkü urinő erényeiről ez igék alapján: »Boldogok a tiszta szivüek, mert ők az Istent meglátják.« Költői szépségekben gazdag beszéde ulán imát mondott és megáldotta a halottat. A menet a város összes harangjainak zúgása mellett megindult d. u. V24 órakor s körülbelül 4 órakor ért az ev. temetőbe, ahol rövid szertartás után édes szülei mellé nyugvóhelyére tették a köztiszteletben állott előkelő, jótékony urinő holttestét. Testvére : Riszdorfer László fogarasi jószágfelügyelő, gyermekei Zenó és Zoltán ügyvédek, Zenda férj. Kulcsár Lajosné férjével Kulcsár Lajos csapi állomásfőnökkel együtt, Révész Császártalálkozás. (Mutatvány a * Turáni Dalokt-ból.) Nemere,*) éjszak zsarnoka, Nagy vendégséget ül. Künn hófehér,'nagy éjszaka, Bent ő bortól hévül. Zúdul a fenyves, vad szelek Dalolnak rajta át, Fehér virágpor, hó pereg, S csikorog minden ág. Az ágakról lefüggenek Óriás jégcsapok, Jégbe fagyott holttetemek Csengik a dallamot. Szörnyű a dal, üvölt, süvölt, A jégpalota reng. Csattanva meghasad a föld S az éjsark bele zeng. Nemere császár, asztala Fejénél, csendet int, S az ég, a föld s a szél dala Megnémul tőle mind, Kialszanak a csillagok Az ég sötét ivén, S a néma népre beragyog A kigyúlt sarki fény. Emeli kristály poharát, Jégvirág kelyheként: *) A székelyeknél a keleti szél neve. — »Mors imperátor,*) jó barát, Isten hozott közénk !« »Tanulmány-útad merre vitt, Tanulhatál sokat, Nézz szét, Nagyúr, pihenj meg itt És érezd jól magad.« — Mors imperátor, poharát Emelve, igy felel : — »Nemere császár, jó barát, Barátod üdvezel! »Bejártam a földet körül: Nem tudnak újat ott. De nálad orcám földerül, Itt még tanulhatok. »Bíboros hóhér a nevem, Van ágyúm és kaszám, Nem vagyok hátra semmiben, Azt hittem, igazán. »Én töltöm a sírvermeket, Amerre utazom, Ölök nőt. férfit, gyermeket Vizen és szárazon. ( »Cselédjeim a nyavalyák, Orvosok, gyilkosok ; Felfaltam népem legjavát: De ilyet nem tudok. *) Halál császár őfelsége »Te, mint a nap, úgy tündökölsz A gyilkolás egén, Ahogy te ölsz s amennyit ölsz, Felét sem tudok én. »Versengnem véled hasztalan, Hatalmas nagy komám: Emelem értted poharam’, Emelem koronám !« . . ■ Éljen Mors! . . . Éljen Nemere! . . . A nép kiáltja kint S a gyilkolás két mestere IJurráht kiált s kocint, . . . (1906.) Zempléni Árpátl. Az íróasztal titka. — Angolból B. M. Croker után E. Biró Irén. — (Harmadik közlemény.) Mrs. Thurston Ludlow levele Lewis Ludlowhoz, Dullanboreba. Kedves Leivisem! Tudtam, hogy igy lesz! Fogadja szerencse- kivánataimat, maga igazán szerencsés ember. Több hosszú levelet kaptam Sussiétól, a legutóbbiban azt kérdi, mit kell és mit nem kell hozni Indiába ? — Maga úgy el volt foglalva Susan leveleivel, hogy teljesen mellőzött engem. De megbocsájtok magának és szolgálok egy pár jó tanácscsal. Hozassa rendbe a bungalowt, fedesse be uj gyékénynyel, meszeltesse ki, a kertet is szedesse