Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-13 / 46. szám
XXXVI. évfolyam. NAG YB ANY A ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. v“*! ' , 9:1(1 7A NAGYBANYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK JMCXJNTJDDBYSr VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész János. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsöbányai-utca SO. szám alatt. ...........= TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. ___ Eml ékeztető. Köztudomású dolog, hogy Nagybánya városának kiadásai az utóbbi időben roppantul megszaporodtak. A sok, nagy, uj intézmény, a széleskérü berendezkedés, természetesen nem megy pénz nélkül s ugyancsak körültekintő jártasság és nem mindennapi ügyesség kell hozzá, hogy ma Nagybányának költségvetési előirányzatát valaki elkészítse. Ezért nem csodálkozunk rajta, ha egyik hónapról másikra marad a nagy mű beterjesztése. Itt is, ott is javítani, változtatni kell valamit, ha a mérleg egyik oldala lefelé hajlik, gondoskodni kell róla, hogy visszalengjen a rendes hezyzetbe. Legyünk azonban tisztában vele, hogy végletekig nem lehet halogatni az előirányzat beterjesztését. Az idő elfogy, a napok, sőt a hónapok is elrohannak s ha ez évben nem szavazzuk meg a jövő év terheit, akkor ex-lexbe jutunk. Az 1886: XXII. t.-c. 125. § a előírja, hogy »az előterjesztett költségvetési előirányzat a következő évre mindenkor előre az őszi rendes közgyűlésen vizsgáltatik, illetőleg állapittatik meg«. Ide s tova vége az ősznek is s még mindig nincs előirányzatunk. De azt is előírja a 125. §, hogy »a költségvetési előirányzat, a közgyűlést megelőzőleg, a község házánál előre kihirdetendő, tizenöt nap alatt közszemlére kitétetik, rendezett tanácsú városokban azonfelül a képviselők között ki- osztatik«. Eszerint 15 napot igényel a közszemle s még ki is kell nyomatni a nagy munkát, tehát ha már a tanács, a 122. § szerint, teljesen elkészítette s letárgyalta volna, akkor sem kerülhetne napirendre deczember eleje előtt. Ne feledjük azt sem, hogy a pénzügyi bizottság tárgyalásai szintén időt vesznek igénybe. Mindezekből látható, hogy itt az ideje az előirányzat beterjesztésének, nincs mit késlekedni, habozni vele, az idő eljár, kifogyunk a napokból, sőt nemsokára az esztendőből is. Ma még úgy állunk, hogy a költségvetés a decemberi közgyűlésen letárgyalható, szabad legyen reménylenünk, hogy az meg is fog történni. Gyümölcsfáink terméketlenségének okai. Még egy nagy hibát követhetünk el az ültetésnél, amely nemcsak fánk termékenységére, hanem annak egész növekedésére, egész t xisztenciájára is végzetessé vállhatik s ez a (ulmély ültetés. El sem lehet képzelni, sőt ai>g is lehet megérteni, mily óriási hordereje van annak, ha a faiskolából hozott csemeténket csak egy két ujnyival is mélyebbre ültetjük, mint amily mélyen az a faiskolában állott. Nagyon sokszor hallottam már, hogy nagyon sokan dicsekedtek vele egyes gazdák, hogy mily »jól* elültették fiatal csemetéiket s a jó ültetés alia)t azt értették, hogy alaposan gondoskodtak a fa törzsének és gyökereinek a föld mélyébe való sülyesztéséről. Hogy honnét ered a mély ültetésnek végzetes hatása úgy a termékenységre, mint a fa életképességére is azt teljesen megmagyarázni nem tudjuk, tény azonban az, hogy a nagyon kevéssel mélyebbre való ültetés nagyon nagy horderővel bírhat egész gyümölcsészetünkre. Káros következményeinek egyike az, hogy a gyökerek szintén tulmélyen lesznek kénytelenek a földbe hatolni. Ismertető jele a (ulmély ültetésnek az, hogy azonnal a föld felszíne alatt nem találunk a fa gyökérzetére, hanem a fa törzséből is rövidebb hoszabb rész a földben van. Ha a fa már hosszabb ideig áll helyén és tulmélyen van ültetve, törzse be szokott mohosodni, valamint törzse mellől, nemkü'önben a gyökerek mesz- szebb kerületéből is fal.lv ' jtások kerülnek a föld felszínére, amelyeket hasztalanul vágdosunk le, azok folyton újból előtörnek. Ha a fa még fiatal, ajánlatos egy ily gyökérsarjat fölnevelni s azt beoltva az eredeti csenevész törzset eltávolítani. Megjegyzem, hagy a mély ültetés csakis a vadoné alanyra nemesített gyümölcsfáinkra nézve bir végzetes következménynyel, mig a doucinra és paradicsomi almára nemesitett alma és birsre nemesitett körte csemetéinket nyugodtan ültethetjük mélyebbre s az nem fog nekik megártani, ami könnyen megmagyarázható, ha meggondoljuk, hogy ezen alanyók többnyire dugványokból vagy többnyire gyökérsarjakból szaporit- tatnak el s ha a földbe mélyebben ültetjük is azokat, azonnal a föld felszínén uj gyökérsorozatot hajtanak ki, pedig mig a tulmélyen lekerült gyökerek a törzs csonkjával együtt lassacskán elpusztulnak s lerothadnak. Nagyon gyakran tapasztalhatjuk ezt már a fa isi.oláL-"' is,. a mélyre ültetett ducin, paradicsomi alma vagy birs csemeténél. Nehogy kénytelenek legyünk a tulmély ültetés káros következményei alatt szenvedni, fordítsuk a legnagyobb gondot az ültetésnél arra, hogy inkább ültessük fácskánkat magasabbra, sem hogy az csak valamicskével is tulmélyre kerüljön. Én, — aki néha egy-egy őszön több ezer fát voltam kénytelen elültetni néhány rövid nap alatt — s kertészem nem lévén, magamnak kellett az egész munkát ellenőriznem, azon eljárást követtem, hogy ültetés előtt a kiásott ültető- gödröket előbb színig megtöltöttem földdel s a csemetéket a föld felszínére ültettem s csak ha túl nagy volt a gyökérzet, akkor csináltattam a gyökerek irányának megfelelő mélyedéseket a porhanyó földbe. Az ültetett fák törzse körül készített földtányér teljesen a föld szintje felett marad. Tavaszra rendesen leülepszik annyira a föld, hogy a csemete ép a kellő mélységbe kerül. Minél agyagosabb, rögösebb a föld, amelybe ültetünk, annál magassabbra menjünk az ültetéssel, mert tavaszig annál jobban fog a föld leülepedni. Itt is egy okát látjuk az őszi ültetés lehetőleges előnyben részesítésének, mert, ha fácskánk tavaszig túlságos mélyre sülyed, még mindig lesz alkalmunk azt a rügyfakadás beállta előtt kivenni s magasabbra ültetni. Ha már megfogamzott fiatalabb 2—3 éve elültetett fácnkán vesszük észre a mély ültetés átkos következményeit, ne sajnáljuk azt az elveszett néhány esztendőt, emeljük ki újra csemeténket, vágjuk vissza erősen úgy gyökereit, mint különösen a koronáját s ültessük azt vissza h lyére a kellő magasságba s nem fogjuk megbánni, mert az elveszett néhány esztendőt a fa megmentése s annak kellő dús növekedése és termékenysége fogja pótolni. Ha azonban öregebb, régebben ültetett fáknál észleljük a mohosodást, növekedés hiányát, satnya, apró gyümölcsöket, apró, korán elsárguló leveleket s a fa koronájából, valamint a gyökérzetből is eltörő vizhajtásokat, vegyünk kapát, ásót s távolítsuk el a földréteget a fa törzse mellől s a főbb gyökerek felől anynyira, hogy azok oly mélyen legyenek, mint kellő magas ültetésnél és még esetleg igy segíthetünk fácskánk növekedésén és termékenységén. Természetes, hogy ezen műveletet csakis domboldalon, vagy teljesen talajvíz mentes sik területen tehetjük meg eredménynyel, nehogy a készített többé-kevésbé mély gödörbe a talaj- vagy esővíz összegyűljön, mert ha-ez megtörténik, csöbörből-vödörbe estünk s fácskánk mégis csak tovább fog tengődni, de helyes növekedésű soha sem lesz s nem is fog egyetlen helyesen kifejlődött gyümölcspéldányt teremni, legtöbbnyire azonban teljesen terméketlen marad. Komikus leánykérés. Elbeszélés, melyben a lucskoskáposzta játsza a főszerepet. — Irta Una Hudson, angolból fordította: E. Bíró Irén. — Hol, mikor és hogyan szerezte atyám nagy va gyonát, az lényegtelen, az elbeszélést illetőleg. — Sem vagyonunk pontos, számokban kifejezett nagyságát nem szükséges tudniok, de félreértések kikerülése végett, nehogy többszörös milliomosoknak gondoljanak, kijelentem, hogy vagyonunk nem tett ki egy egész kerek milliót. Anyám és a lányok a változott viszonyok közt úgy érezték magukat, mint hal a vízben. Egész nap boltokba jártak bevásárolni és éjjel azon töprengtek, hogy mit is vegyenek holnap. Azon is sokat vitatkoztunk, hogy hol is lenne a legjobb megtelepednünk. Végtére, atyám döntötte el a kérdést. »Dedam- ban éltünk sok éven át, mondá. És ha elég jó hely volt, mig szegények valánk, most, hogy gazdagok lettünk, legyünk mi is méltánylással Dedam iránt < Ez eldönté a dolgot. Atyám csendes, nyugodt ember és nem beszél sokat; de ha valamit kimond, amellett megmarad. A ház, amit építettünk, idegessé tette volna az építészeket. Nem volt semmiféle ismert stylus szerint építve, volt benne mindenféle stylből valami. A belső berendezés összhangban volt a kastély külsejével; mindenféle bútorokkal el volt látva, amit csak Japántól kezdve Londonig kapni lehetett. De minekünk tetszett és ez volt a fődolog. Bútoraink elrendezése azonban semmiség volt, azokkal a dolgokkal összehasonlítva, amiket uj állásunkat méltóképen betölteni akarván, elkerülhetetlenül, szükségeseknek tartottunk. Komornyikot szerződtettünk; nagy, magas, komoly férfi volt; és sohasem fogom elfelejteni, hogy megérkezésekor, milyen barátságosan fogadtam és segítettem le a felöltőjét, kalapját . . . Szakácsnőnk is volt, de teljesen franciásan főzött. Anyám és a lányok azt állították, hogy furcsa ételeit kedvelik és atyám szó nélkül evett meg mindent, amit eléje tettek, ha szerette, ha nem. Ami engem illet, én mielőtt még egy hónap eltelt volna, már ha csak rájok néztem is, gyűlöltem minden édes tésztát, pástétomot és hideg salátát. Elviseltem, amig bírtam szó nélkül, de végtére is egyszer megszokott, régi ebédet kértem. Szerettem volna, ha látták volna anyám és a lányok arcát. »Mit, főtt húst, lucskoskáposztát és tésztát az uj ebédlőben;« Egészen oda voltak a rémülettől. Megpróbáltam eszökbe juttatni a napokat, mikor a káposzta és főképen a lucskoskáposzta a legfontosabb fogás volt étrendünkben. »Mi a lucskoskáposztát« — mondá anyám, »nem azért ettük, mert kedveltük, hanem mert olcsó volt.« Ezt nem lehetett elvitatni. Káposztánk, nemcsak hogy olcsó volt, de majd semmibe sem került, a házunk mögötti kis kertben teremvén. Kétségkívül szívesebben termesztettünk volna mi is spárgát vagy paradicsomot, de kertünk csak a káposztatermelésre volt alkalmas és ahoz, hogy semmit se vessünk bele, igen szegények voltunk. »Igazán nagy kár« mondá Edith, hogy ez a Hugh nem tudja pórias Ízlését levetkőzni!« . . . »És ahoz mit szólnál,« szólt közbe Alice, »ha éppen akkor találna Dorothy Foster ide jönni, mikor a íucskoskáposzta van az asztalunkon?« Eosterék nemrég jöttek kis városunkba és oly igazi előkelőséggel bírtak, mint amennyire utánzott volt a mienk. Esetröl-esetre sejtettem, hogy sokszor tettünk olyat, amit nem kellett volna; és viszont: sok mindent elmu'asztattunk, amit tennünk kellett volna; de mig Dorothyval nem találkoztam, nem éreztem annyira tökéletlenségünket. Dorothy kicsiny termetű, édes lány volt és oly szép, mint a mondabeli drezdai pásztorlány, és hozzá- viszonyitva, minden más lány igen nagynak, darabosEladó ház és föld. Az Ötömösy-féle felsőbányái-utcabeli nagy ház, szuterénre építve, 5 szoba, veranda, konyha, kamara, 4 pince, két istálló, szin, gazdasági udvar, kert, valamint a kisebbik lakóház (Mikszáth-utca), 3 szoba, veranda, konyha, kamara, mellék- épületek, kert eladó, akár külön-külön, akár együtt, mivel az egész egy két utcára nyúló tágas telket képez. Ezenkívül 11 hold föld, az u. n. palás, mely műtrágyabányának és kőedénygyár céljaira is alkalmas, a Zazar és a vasút mentén, ahol homok és kavics is van, a vízvezetéki központi reservoire mellett, (all holdból 2 hold szántó) szintén szabadkézből eladó. Értekezni lehet Révész Jánossal, xxxxxxxxxxxxxxxxxxaxxxxxxxxxxxxx Felsőbányai-utca 20. sz. alatt, aki az eladásra fel van jogosítva. xxxx>c<xxxxxxxxxx><xxxxxxxxxxxxxxx HLiap-urUs: mai száma Q old.a,l.
