Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

(2) 44. szám. 1910. Október 30. azon helyen termeszteni ■— a földből kivont alkat­részeket idejekorán pótolnunk kell, e'képzelhető, hogy mennyivel lényegesebb ezen körülmény az évek hosszú sorára egy helyhez kötött gyümölcsfánál. Vagy igen nagy mennyiségűnek kell lennie a földben a gyümölcsfa növekvéséhez s a termés fejlődéséhez szükséges táp­szereknek, vagy pedig igen nagy körültekintéssel és szorgalommal kell nekünk a fának megfelelő tápalkat­részeket kellő trágyázás által pótolnunk. Egy konzek­venciát azonban már most levonhatunk magunknak s ez az, hogy sohasem szabad oly helyre, ahol pl. alma vagy szilva állott, annak kipusztulásakor újra almát vagy szilvát telepítenünk, hanem, ha már nem hagy­hatjuk e területet legalább néhány évig teljesen pi­henni, tegyük meg azt, hogy ahol eddig alma vagy körte volt, uj gyümölcsös telepítése esetén feltétlenül csontárt, tehát szilvát, cseresznyét, barackot stb. tele­pítsünk, vagy viszont. Ebből az következik, hogy a váltógazdaság elve a gyümölcsészetnél is eminens fon­tosságú, sőt még sokkal fontosahb, mint a mezőgazda­ságnál, mert annak elhibázása a mezőgazdaságnál egy évre lesz hátrányos, mig a gyümölcsészetnél a hibásan beültetett gyümölcsnem egész életidejére kiterjed. Azon körülménynek, hogy a Szatmártól Nagy­bányáig terjedő hegyoldalakon, a régi szilvások helyére újra szilvásokat ültettek, Isten a megmondhatója, hogy már hányadik generációban, valamint annak, hogy nem oltás utján nemesitett, tehát külön egyedeket képező csemetéket, hanem a régi szilvafa egy részét képező gyökérsarjakat ültettek, tulajdonítom én azt, hogy ezen vidék szilvásai a gyors egymásutánban következő szá­raz esztendők viszontagságait nem bírták ki, hanem fogékonyakká lettek mindennemű állati és növényi parasitákra, mely utóbbiak közül a Polystigma volt az, mely leginkább elszaporodván, majdnem végzetes következményű lett egész vidékünk szilvatermelésére. Előbb jött azonban létre a szilvások elgyöngiilése s csak azután lépett fel a Polystigma, amelynek előttünk ismeretlen létfeltételeinek a sok szárazság valószínűleg igen kedvező volt. Állításom igazságát igazolja egyrészről azon kö­rülmény, hogy e gombabetegség csakis a besztercei szilva levelein hatalmasodott el, mig a korai és oltott szilvafajok levelei többé-kevésbbé színtelenek marad­tak, másrészről pedig az, hogy az oly helyen lévő újabb szilvások, ahol azelőtt szilvafák nem voltak, többé-kevésbbé mentesek maradtak e betegségtől. A kezelés, az emberi intelligencia és szorgalom közreműködése az, mely legtöbbet tehet úgy a gyü­mölcsfák növekedésére, fejlődésére, valamint arra is, hogy gyümölcsösünk rendszeresen teremjen. Az emberi kéz munkásságától függ úgy a fiatalon ültetett cseme­tének növekedése, fejlődése, valamint később annak termékenysége is. Munkásságunk oly jelentőséggel bir a gyümöl- csészet jövedelmező kezelésére nézve, mint a gyors­vonatot vezető gépész keze a gőzt elzáró szelepen: ha olyankor nyitja, vagy zárja el azt, amikor kell, célját a legnagyobb gyorsasággal éri el, de mekkora szeren­csétlenséget okozhat akkor, ha nem veszi tekintetbe a pályán felállított jeleket, nem mérsékli gépének roha­nását, hanem csak minél rövidebb idő alatt akarja ki­tűzött célját elérni. A természetnek is megvannak a maga jelzései, amelyek — bár nehezebb azokat meg­érteni és észrevenni a gépies vasúti jelzéseknél — ha tekinteten kívül hagyjuk azokat s nem teszünk meg mindent a fenyegető veszély elkerülésére, végzetessé válhatnak egész vállalkozásunkra. Már a gyümölcsfa ültetésénél, megválasztásánál is tehetünk oly hibákat, amelyek a növekedést, vagy helyes termékenységet örök időkre kétessé, esetleg ki­zárttá teszik. Ilyenek első sorban a túlságos kövér, mélyen rigolirozott, jól áttrágyázott faiskolákból sovány földre telepitett csemeték, amelyek növekednek ugyan addig, amíg gyökereik az ültető-gödör átdolgozott, meg­s még a boltjának ajtaja is be van csukva. Megkérdezte az egyik járókelőtől: — Mi történt Alival, hogy nem ül a boltja előtt f — Meghalt. Éppen az elébb temették el. A dervis ekkor felkapott a földről egy kövecs­két s beledobta a falon függő csuporba. Aztán letele ­pedett a boltajtó mellett Ali régi helyére és gondo­lataiba merült. Később oda lépett hozzá valaki egy csomó posztó­val a hóna alatt. Be akart menni a boltba, de amikor észrevette, hogy be van csukva, a dervis elé került és megkér­dezte tőle: — Hol van Ali? A dervis lassan felemelte a fejét, azután oda­mutatott a falra: — Ott van a csuporban — felelte — majd ismét lehajtotta a fejét a mellére és tovább gondolkodott az életről meg a halálról. II. A hazug. Mahmud nagyon hazug ember volt s tőle ugyan még sohasem hallott senki egyetlenegy igaz szót sem. Mindig ígérte, hogy le fog szokni a hazudozás csúf szokásáról, de persze nem tartotta meg a szavát. Még ez az Ígérete is hazugság volt. A biró végre megsokalta a sok hazudozást és maga elé rendelte Mahmudot, hogy megbüntesse. — Te — mondotta neki — sok panasz van el­lened. Mindenki azt mondja, hogy hazudozni szoktál és félrevezeted könnyen hivő embertársaidat. Én tehát most meg foglak büntetni. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE trágyázott földében vannak, mihelyt azonban a gödör falát képező szilárd, esetleg terméketlen területhez érnek, növekedésük egyszerre megszűnik, egy-két éven át a kicsiny fán is nagy termés lesz, amely a tapasz­talatlan kezdőt nagy örömmel tölti el, a gyakorlott gyümölcsészt pedig fájdalmasan érinti, lévén ez az illető fácska hattyúdala. A legtöbb gyümölcsösben látjuk ezen szomorú jelenséget s védekezni ellene a fa koronájá­nak lefiatalitásával s a fa körül lévő földrétegnek a fa koronáján kívül leendő megporhanyitásával és meg- trágyázásával lehet. Nagy hiba még az ültetésnél az, ha a trágyát, vagy pedig a gödör felszínéről kiásott pázsitos, hasz­nos földet túlságos mélyre helyezzük a gödör fenekére s ezzel a fácska zsenge gyökereit arra kényszerítjük, hogy táplálékukat túlságos mélyen keressék s ha az adott trágyamennyiség kifogy, a gyökérkék oly mély­ségben kénytelenek oldalt terjedni, amely mélységben rendes körülmények között csak elvétve találnak gyü- mölcsfa-gyökérzetet. — Nagyon rosszul cselekszenek azok, akik az ültetésnél 60 cm.-nél mélyebb gödröt ásnak — különösen almafánál —, mert ha egy mag­ról nevelt almafát nézünk, amely helyéről elmozdítva nem lett, hajszálgyökereket nem fogunk 60 cm.-nél mélyebben találni s a mélyebbre hatoló gyökerek fel­adata nem a táplálékszerzés, hanem a fának a föld mélyébe való lehorgonyzása, azért, hogy az a viha­roknak s a termés súlyának sikeresen ellenálljon s a legelső alkalommal fel ne boruljon. A szilvafának nin­csenek ily mélyremenő gyökerei, hanem azok alig arasz­nyira vannak a föld felszíne alatt elterjedve, innét van, hogy nagy vihar esetén a szilvafa az első, mely gyökerestől kidől s a diófa, melynek egyenesen lefelé menő karógyökere van, inkább derékban törik ketté, de gyökerestől ki nem fordulhat. Ha már megtettük ama nagy hibát, hogy a gödör fenekének megtrágyá- zásával túlságos mélyre csaltuk le az ültetett csemete gyökereit, porhanyitsuk fel és trágyázzuk meg jól a korona perifériáján kívül levő földterületet s elérjük azt, hogy vagy felfelé nőnek a fának jó táplálék után sóvárgó hajszálgyökerei, vagy pedig a fácska törzséből egy másodlagos gyökérsorozatot fog a föld felszíne alatt, a neki legmegfelelőbb mélységben nevelni s ekkor a lehatolt gyökerek a fa támaszául fognak szolgálni. Lehetséges azonban az is, hogy legnagyobb igyekeze­tünk dacára sem fogunk eredményt elérni s az ilyen fa elcsenevészedik, bemohosodik, mig fiatal sokat te­rem, később azonban néhány év alatt elpusztul. (Folytatjuk.) A magyar királyi államvasutak téli menetrendje 1910— 11 -re. (A menetrend változásáról csak azon részeket közöljük, melyek olvasóinkat érdeklik ) A magyar királyi államvasutak vonalain és az általuk kezelt magánvasutakon f. évi okt. 1-től a téli menetrend lép életbe, mely a jelenleg érvényben levő nyári menetrenddel szemben a következő lé­nyegesebb változásokat tartalmazza: A budapest keleti pályaudvar - bruck-király- hidai vonalon A Budapestről d. u. 5 óra 15 perc­kor Győr felé induló gyorsvonat, illetve az ehhez csatlakozó Győrről este 8 óra 10 perckor induló sze­mélyvonat Bruck-Királyhidán Wien-felé nem nyer csatlakozást. Kőérberek megálló helyen az összes személyszállító vonalok megállása megszünteitetik. A naqykároly — zilahi vonalon. A Ziláltról je­lenleg 7 óra 38 perckor, az uj menetrend szerint pedig d. e. 8 óra ‘24 perckor induló vonat Zilahon csatlakozást nyer Dés felől. A máramarossziqeb—aknaszlatinai vonalon. A Máramarosszigelről d u. 3 óra 40 perckor induló és Mahmud esküdözni kezdett, hogy soha többé ki nem szalad ezután a száján egyetlenegy hazugság sem. A biró nem hitt neki és kimondotta rá az Ítéletet. — Tevét fogadsz a magad pénzén, ráülsz a há­tára és körülvezetteted magadat a városban Ezalatt torkod szakadtából kell kiabálnod: »Hazug vagyok, ne higyjetek nekem.« Ha nem akarod ezt megcsele­kedni, akkor más büntetést szabok reád. Megpálcázta- tom a talpadat, azután becsukatlak egy hétre a bör­tönbe. No, melyik büntetés tetszik neked jobban ? Mahmud az előbbit választotta s égre-fóldre es- küdözött a bírónak, hogy le fog szokni a hazudozásról. — Majd meglátjuk ! — mondotta a biró. — Most eredj és teljesítsd a parancsomat. Elindult azután Mahmud, hogy tevét fogadjon. Nem volt pénze és a tevehajtók szóba sem akartak állni vele. Végre talált egy jószivü embert, akinek el­panaszolta az ö nagy baját. — Jó ember — rimánkodott, könyörgött — ve­gyél fel a tevéd hátára, mert ha nem teljesítem a biró parancsát, megpálcáznak és börtönbe vetnek. Megígé­rem, hogy holnap becsületesen megfizetek neked. A tevés megszánta a rimánkodó embert és tel­jesítette a kérését. Mahmud azután körülvezettette magát a város­ban és torkaszakadtából kiabálta: — Hazug vagyok 1 Ne higyjetek nekem! Az emberek nevetve kiáltottek fel hozzá: — Tudjuk, tudjuk! Miért fárasztod a torkodat! Mikor Mahmud eleget tett a biró parancsának, leszállt a teve hátáról és hazatért. Másnap beállított hozzá a tevés; oda d. u. 4 óra 43 perckor visszaérkező vegyes vonat megszüntettetik. A szatmárnémeti—felsőbányái vonalon. A Felső­bányáról este 7 órakor Nagybányára induló vegyes­vonat megszüntettetik. A naqykároly—csapi vonalon. A Csapról jelen­leg reggel 7 óra 15 perckor, az uj menetrend szerint pedig d. e. 9 óra 32 perckor induló vonat Csapon csatlakozást nyer Nyíregyháza és Szerencs felől. A budapest — keleti pályaudvar—fiumei és uj- dombovár—bosznabródi vonalon. A Budapestről je­lenleg d. u. 4 óra 10 perckor Fiúméba induló gyorsvonat későbben, azaz este 6 óra 15 perckor fog indulni és Fiúméba 7 óra 10 perckor. Fiume kikötőbe pedig 7 óra 21 perckor fog érkezni, hol a Venezia és Ancona felé menő hajókhoz csatlakozik. A Budapestről jelenleg este 9 órakor induló gyorsvonat korábban, vagyis már este 7 óra 40 perckor fog indulni és Fiúméba d. e. 8 óra 42 perc­kor fog érkezni. E vonat nem mint eddig az egész éven át, hanem csak bezárólag október hó 31-ig és február hó 15-től fog forgalomba helyeztetni, azaz november hó 1-től február hó 15 ig nem fog közle­kedni. A Fiúméból jelenleg éjjel 10 óra 40 perckor induló gyorsvonat korábban, vagyis már este 7 óra 55 perckor fog iudulni és Budapestre d. e. 9 óra 35 perckor érkezni. E vonat Fiúmétól Adony-Puszlaszabolcsig csak bezárólag október hó 31-ig és február 15-től fog közlekedni, azaz a téli idényben november hó 1 tői február hó 15 ig nem helyeztetik forgalomba. Adony- Pusztaszabolcstól Budapest keleti pályaudvarig azon­ban egész éven át forgalomban marad, mert Adony- Pusztaszabolcson a balatonvidéki gyorsvonattal egye­sítve közlekedik. Az itt felsorolt három gyorsvonat f. évi szep­tember hó 30-án Budapest keleti pályaudvarról, il­letve Fiúméból már az uj menetrend szerint fog indíttatni. A Budapest keleti pályaudvarról jelenleg esle 9 óra 50 perckor Fiúméba induló személyvonat későb­ben. vagyis éjjel 10 óra 25 perckor fog indulni, érke­zése Fiúméba pedig a jelenlegi marad. A Budapest keleti pályaudvarról d. u. 2 óra 55 perckor Boszna-bródba induló gyorsvonat Buda­pest keleti pályaudvarról Adonypusztaszabolcsig a balatonvidéki vásut gyorsvonatával egyesiive fog köz­lekedni. A Budapestről jelenleg este 7 óra 45 perckor Eszékre induló személyvonat későbben, vagyis este 8 óra 25 perckor fog indulni. A Fiume és Delnicze között vasár- és ünnep­napokon közlekedő kiránduló személyvonatok for­galma megszüntettetik. A Szatmár—nagybányai, Nagybánya—zsibói, Nagybánya - felsőbányái, Felsőbánya—fernezelyi vo­nalakra vonatkozó értesítéseket már lapunk 40-dik számában hoztuk, itt tulajdonképp csak annyi vál­tozás történt, hogy a Felsőbányáról este 7 órakor indult vonat, okt. 1-től beszünt. Heti krónika. Gazdag urnák népszerű cirkusza egész héten át mulattatta a közönséget. Sok jót tudnak produkálni. A kutya-mutatványok a világ bármely fővárosának a porondján megállanák a helyüket, vagy a biciklista merész ivei, mozdulatai, sokszor hihetetlen, képtelen mutatványai szintén messze felülmúlják azt a színvo­nalat, amit a vidéknek szoktak cirkuszként jó vidéki sürü garasokért leadni. Érdekes specialitás a sánta bohóc is. Mindez szép, de hát nem veszi a társulat észre, hogy hideg van, az Istenért meddig akarnak önök — Eljöttem a pénzemért. Azt Ígérted, hogy ma kapom meg tőled. Mahmud rábámult a tevésre, majd rá is kiáltott; — Eredj innen! Hát nem hallottad, hogy mit ordítottam az egész utón a füledbe! A tevés egyenesen a bíróhoz ment és elpana­szolta neki e baját. A biró ekkor ismét maga elé ren­delte Mahmudot és megkérdezte tőle : — Megigérted-e a tevésnek, hogy ma meg­fizetsz neki f Mahmud nem sokáig várakozott a felelettel: odakiáltotta a bírónak: — Igen, de azt is értésére adtam ám, hogy ne higyjen az ígéretemnek. Az egész utón csak ezt ordí­toztam a fülébe: »Hazug vagyok! Ne higyjetek ne­kem!« Én tehát becsületesen megmondottam neki az igazat, hogy ne higyjen a szavamnak. Most az egyszer nem hazudtam, csak tiszta igazságot mondottam és mégis követeli rajtam a pénzét. Nem vagyok én hazug, hogy megmásítsam a szándékomat. Hát hazugnak gon­dol engem, hogy mégis követeli a pénzét? Hiszen nyíltan és igazán megvallottam neki, hogy nem kell hinni a szavamban s most mégis hazugsággal vádol. O a hazug, nem én ! Hiszen én igazat mondottam. A biró azonban sehogy sem akarta megérteni ezt a furcsa okoskodást és kimondotta Mahmudra az ítéletet : — Most már a másik büntetést is el fogod szenvedni 1 Mahmud, amikor a börtön felé hurcolták a szol­gák, elkeseredve kiáltotta: — Hát már az is baj, ha igazat mond az ember? Lonüesz Elek.

Next

/
Thumbnails
Contents