Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

NAGYBANYA ES YIDEKE * ic TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE uvr T.n-.TELEi^iF: nviiYN iDEisr va.s Air. V - i ■ < \ « e - y íM -v_ ' , Z *' ElöRzetési árak : Egész évre 8 K. Félévre i V. Nes eszse­-öiős szerkesztő (s laptulajdonos : Eévész János. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsöbányai-utca SO. szám alatt. =­.....- ■■ TELEFON: NAGYBÁNYA IS. SZÁM. ■ A drágái Az aktuális gazdasági k .emák legaktua- lisabbika, mely ma úgyszólván mindenkit élénken foglalkoztat, a drágaság kérdése. A közgazda érdekes jelenséget lát benne, a szegény aggó­dással néz a jövőbe, a középosztály korlátozza igényeit, a gazdaságpolitikai ellenfelek pedig fegyvert kovácsolnak belőle a másik leküzdé­sére vagy meggyanusitására, közben pedig az árjegyzékek folyton emelkedő irányzatról szá­molnak be. A drágaság kérdése olyan csomó, melyet sokan akarnának megoldani s a legtöbben még csak jobban összebogozzák. Mert a drágaság nem egy és nem két ok szüleménye, a drága­ság problémája a legkomplikáltabb rejtvény, melynek megfejtéséhez mindenekelőtt — objek­tivitás szükséges. Az objektivitás pedig ritka erény. Nemcsak nálunk, hanem egyebütt is. Ag­ráriusok és merkantilisták, munkások és munka­adók mind a maguk szemüvegén nézik az ár­emelkedés fejlődését s egyedül az ellenfélben keresik a ható okot. Az agráriusok a közvetítő kereskedelmet okolják a drágaságért. Sok kézen fut át az áru, mig a termelőtől a fogyasztóig jut. íme, a drágaság oka! Rövidítsük meg ezt az utat s nem lesz drágaság. Az iparos már nem a kereskedőben látja a baj okát, hanem elsősorban az agrár vámok hatásában. Ez a meggyőződés különösen Német­országban általános és a német statisztikusok megcáfolhatatlan módon mutatják ki, hogy az iparos Németország mekkora áldozatot kény­telen hozni azért, hogy a német földbirtokos magasabb földjáradékot húzhasson. Kimutatják, hogy egy hat tagból álló család a szabad ke­reskedő Hollandiában 21 márkáért vásárolhat annyit, mint a Ruhr-kerületben, Németország­nak e speciálisan iparos vidékén 28 márkáért s Enschéde (Hollandiában) és Gronau (Né- ország) piaci árjegyzései között, dacára an- .jak, hogy csak öt mértföldnyire vannak egy­mástól, a fontosabb élelmicikkekben a következő eltérések tapasztalhatók: Enschede Gronau Rozskenyér (0'5 kg.) 4.5 cents 6.5 cents Büzakenyér (0-5 kg.) 7.— > 9. — » Vaj . . .(0 5 kg.) 65,­» 81.— , Marhahús . (0.5 kg.) 45.— > 48. — » Sertéshús . (0 5 kg.) 42:5 > 48.— . Tej . . . (1 liter) 7.­» 9.— » Hogy ezek az árkülönbözetek milyen fon­tos tényezői az olcsó termelésnek, az a körül­mény igazolja legjobban, hogy számos német iparos közvetlenül a holland határ mellett léte­sített vállalatot s munkásainak a holland terü­leten épített lakásokat. Franciaországban is éget a kérdés; a franciák egyik legnevesebb közgazdásza, a „bourgeois“ Lerox-Beaulieu Paul, vezércikkekben foglalkozik a kérdéssel. Szerinte az a legfontosabb kérdés, hogy vájjon állandó, avagy csupán átmeneti je­lenséggel állunk-e szemben s adatokkal bizo­nyítja, hogy a mai drágaság — legalább a leg­több cikkben — az utolsó évek termésviszo­nyaiból folyó és múló jellegű átalakulás. Azok, akik az utolsó harminc év átalaku­lását teszik megfigyeléseik tárgyává, többnyire megfeledkeznek róla, hogy 1880-tól 1900 ig az előző évtizedekhez képest jelentékeny árcsökke­nés volt észlelhető. Emile Levasseur nagysza­bású ankétben tanulmányozta a kérdést és oda konkludál, hogy dacára annak, hogy az élelmi­szerek árai 1906. óta rohamosan emelkedtek, 1908-ban mégis alacsonyabban álltak, mint 1880-ban. Az élelmiszerek árának összege 1880 — 1885-től 1902-ig és 1905-ig esett, majd 1905-től 1908-ig emelkedett, amit az index­számok következőkben juttatnak kifejezésre: 1880-ban 111.9, 1902-ben 99.8, 1905-ben 98 és 1908-ban 106.5. 1902-től 1908-ig 8.5n/o-kal emelkedtek, 1908-ban mégis 5.4%-kal alacsonyabbak, mint 1880-ban. A drágulás főleg 1905-ben vált érez­hetőbbé és az utolsó négy évben 8.5%-kal emelkedtek az árak, Amig 1908-ban a búza ára még alig emel­kedett túl az utolsó 20 év árainak átlagán, 1910-ben hirtelen 28 25 frankra szökött, vagyis Franciaországban ezidőszerint teljesen érvényes­ségre jut a 7 frankos gabonavám (hektoliteren- kint). A búza árának emelkedése a kenyér drá­gulását vonta maga után, amennyiben a 3306 párisi péküzlet közül 1909. augusztusában a négyfontos kenyeret 53 üzletben 85 centimesért, 1893-ban 80 cent.-ért. 907-ben pedig 75 cent.- ért adták, mig 1908-ban ugyanezen időben csak egy pék mérte 85 cent.-ért, 1904-ben 80 cent.- ért, 901-ben 75 cent.-ért és 894-ben 70 cent.-ért ugyanazt a mennyiséget. Leroy-Beaulieu az aggódó tömegeket azzal vigasztalja, hogy a második császárság idejében a kenyér ára szintén 80 cent. volt és hogy a hi­vatalos »pékpénztár« (Caisse de la Boulangerie) ez időben éppen azért létesült, hogy legalább ezt az árnivót ne haladják túl. Franciaországban a liszt mellett fontos a bornak, ezen úgyszólván általános élvezeti cikk­nek, oly nagyfokú drágulása, amilyen csak a filloxera pusztításának idején volt észrevehető. Természetesen ez is csak átmeneti jelenség, mert hiszen nemrégen még túltermelésről panaszkod­tak a délvidéki szőllősgazdák s féltek, hogy a hihetetlenül alacsony árak mellett sem tudnak túladni boraikon. Az egyetlen cikk, melynek drágulása, Leroy- Beaulieu szerint nem múló, hanem állandó jel­legű, a hús. Ennek oka, hogy a munkások élet­módja, standardja a bérek javulása következté­ben emelkedett s hogy ezáltal a húsfogyasztás Este a körúton. Vígan kacagva bársonyba, selyembe, Suhannak ilt színházba, bálterembe. — A nappal csupa unalom vala, Ah, csakhogy itt az este végre : Édes bizsergést lop a vérbe A tánc s a pajkos szinészlány dala! Komor-mogorván rossz darócba, blúzba, Kocognak ott a nyirkos pince-zúgba, — A nappal csupa verejték vala, Csakhogy eljött végre az este: Uj erőt önt a fáradt testbe Az éjszaka s az álom angyala ! . S egymás mellett amint így elsietnek, Értelme van a némi tekintetnek. Ti ha ért’nélek, boldog kacagok! Jókedvetek de elröppenne, De megszurna ruhátok selyme, Ajkatokon de megfagyna a bók 1 _____ lampérth Géza, Magyar lecke. — Levél egy kritikushoz. — Kedves barátom! Úgy láttam délutáni nyilatkozataidból, hogy téged Gábor Ignác européer irányzatú könyve alaposan megszé- ditett. S mert időd arra nincs, hogy magad szedd össze pro vagy contra az anyagot, ingadozásod természetes is. Ebben a két cikkben, melyet elolvasás után vissza kérek, egy és más el van mondva arról a tiz- tizenkét esztendős gyűjtésről, melynek eredménye engem arról győzött meg, hogy ural-altáji versben, táncban, zené­ben, e (három elválaszthatatlanul összefüg) csakis páros ütemek lehetségesek : 2/* vagy 4/4. Oka ennek a nyelvbeli hangsúly. A világ min­den nyelve a gyökszót hangsúlyozza. Ez a gyökszó az árja nyelvekben többnyire hátra szorul, mert előtte prepozitumok vannak. A turáni nyelvekben az első szótagra esik, mert a képzők, ragok a gyökszó után következnek. Ebből, évezredes megszokás után amazok hátra vetik a hangsúlyt, utolsó vagy utolsó előtti szó- tagra, mi pedig az elsőre, ha igekötö is az a szótag esetleg. Az árja nyelvek aztán e miatt jámbikus lej- tésüek, az altájiak pedig trochaikusak. Ez akkora el­lentét, mint az összeadás meg a kivonás. Mivel a népi dalokat dallamos szavak hangoz­tatása szülte és szüli mindenütt, ahol népköltés még van, természetes, hogy az árja dallam 3/4-re, (jámbi- kusra) törekszik, az altáji meg 2/t vagy 4/4-re. »Bagoly is búó maga. odvában« mondja a régi magyar köz­mondás. Ha ezt modern nyelvre feloldod: »A bagoly is biró a maga odvábán«, lompossá tetted a mon­datot. A névelőül használt mutató névmás il. le, la, a és az, stb. arab hatás úgy az árja, mint egyes turáni nyelvekben. Nyelvünk logikája szerintse az ige kötőt, mely eredetileg határozó volt, össze nem lehetne az igével Írni (mint ahogy Kazinczy előtt nem is Írták össze!) se egyéb hangsúly zavaró auftaktot (felütést) se a beszédben, se a zenében alkalmaznunk nem le­hetne. Ha mégis alkalmazzuk, az bizony árja hatás, ha még olyan ősmagyar alkalmazza is. Hogy az altáji nyelvek nem csak hangsúlyosak, hanem idömértékesek is, az természetes. Annyira ér­zékenyek vagyunk a hangtorlódásra is, különösen a szó elején, hogy a nép ma is gerófot meg karajcárt mond. Ahová csak lehet, magánhangzót told be, hogy lágyabbá tegye a beszédet. Azokról a nyelvekről, amelyek ennyire ellenségei a mássalhangzók torlódá­sának, csak talán fel tételezhetjük, hogy az eféle gör­csöket a szó közepén is észre veszik. A magyar jim- bus vagy anapestus igazában névelővel, kötszóval, ige- kotővel és még ily lommal spékelt lejti vagy lengedi. Húsz év óta vagyok Pesten, lefordítottam azóta vagy ötven-hatvan nyugateurópai divatos dalt, keringöt, liedet és hangversenydarabot, többnyire kótából, sok­szor úgy, hogy nem is volt, aki eljátsza. És arra az aranyszabályra jöttem rá belőlük, hogy az árja dalok­ban a csonka ütem elől szerepel (mint auftakt), a ma­gyar és vele rokon népek dalaiban, ha van csonka ütem, az mindig hátul van. Például: —/<J— / O O — / árja, ez pedig: — (J—/U_(j—/u turáni fül szerinti felosztása ugyan­annak a melódiának. Az erdélyi nyelvjárásokban az ugor hangsúly, mely a legtöbb tatár nyelvben is megvan különben (az oszmanlit kivéve, talán valamennyiben, ahol aper- sák, arabok és görögök hatása még nem forgatta fel a nép fülét), Eerdélyben mondom ez annyira uralko­dik, hogy a szó elejét, mert hangsúlyos, meghúzzák, a részesülők ó, ö, ü hangjait pedig röviden ejtik : taa- nito, leevegó, hedegü stb. Egy finn diák járt egyszer Eladó ház és föld. Az Ötömösy-féle felsőbányái-utcabeli nagy ház, szuterénre építve, 5 szoba, veranda, konyha, kamara, 4 pince, két istálló, szin, gazdasági udvar, kert, valamint a kisebbik lakóház (Mikszáth-ulca), 3 szoba, veranda, konyha, kamara, mellék­épületek, kert eladó, akár külön-külön, akár együtt, mivel az egész egy két utcára nyúló tágas telket képez. Ezenkívül 11 hold föld, az u. n. palás, mely műtrágyabányának és kőedénygyár céljaira is alkalmas, a Zazar és a vasút mentén, ahol homok és kavics is van, a vízvezetéki központi reservoire mellett, (all holdból 2 hold szántó) szintén szabadkézből eladó. Értekezni lehet Révész Jánossal, xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Felsőbányai-utca 20. sz. alatt, aki az eladásra fel van jogosítva. xxxx><xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Xja.pvixi.l5: mai száma Q olcLa,!.

Next

/
Thumbnails
Contents