Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-30 / 5. szám
(2) 4, szám. szívélyes szavakkal üdvözölte az újonnan megválasztott tisztikart, melynek nevében Stoll Béla elnök, Virág Lajos igazgató és Hubay Zsigmond választmányi tag mondottak meleg köszönetét. A régi tisztikárt tehát csaknem változatlanul újból megválasztották. Csupán az igazgató személyében történt változás, amennyiben Moldován László helyébe Virág Lajost választották meg. Moldován László ugyanis a közgyűlést előkészítő választmányi ülésen bejelentette, hogy az egyesületnél viselt állasától nagy elfoglaltsága miatt kénytelen megválni. Mindenki igaz sajnálattal fogadta a tevékeny, szimpatikus igazgató lemondását. Virág Lajos, az uj igazgató régi, kipróbált erő, ki már e tisztséget egy ízben közmegelégedésre viselte, A kösgyülés után társasvacsora következett s a szavazás izgalmait nemsokára vidám pohárcsengés váltotta föl. A társaságot, mely éjfél után 1 óráig együtt maradt, Szentmiklóssy József zongorajátéka, Szőke Béla éneke, Vass Gyula dr. lilinkójátéka és Bajnóczy Sándor füttyszólói szórakoztatták. Bányász-erdész piknik. Január 22-én, szombaton kedves és ritka jó mulatságnak volt színhelye a »Münz.« A termekben, ahol máskor hivatalos komolyság nehezedik az arcokra, most vig pohárcsengés, zeneszó és mindezeknél édesebb női kacagás volt az uralkodó két éjszakán keresztül. Mintha csak meg akarták volna mutatni a kincstáriak, hogyan kell és lehet együtt mulatni is azoknak, akik egyébként együtt dolgoznak. Olyan magas fokra hágott a jókedv, hogy kétnapos mulatságnak ígérkezett. S örömmel láttuk, hogy az élet a deresedő öreg urakból sem ölhette ki a kedélyességet: együtt tréfáltak, együtt danoltak az ifjabb generációval. A főnöki ráncok elsimultak a homlokon, a válaszfal ledőlt, amint a sok szép bányásznótára gyújtott rá a cigány. Mert hiába! A Fáraók utódai tudnak beszélni mindenkinek a nyelvén ! A fiatalok asztalánál a szó moruan szép nótákat csalta ki a száraz fájából s a nótákkal az érzést a szívből (a pénzt a zsebből); az öreg urak asztalánál meg rázendített a bányásznótákra ! S megható jelenet volt, amikor az öreg urak is nekibuzdultak, visszaálmodva a selmeczi vig napokat, ahonnan a. diplomával együtt kedélyességet, örök ifjú lelket hoztak magukkal. S a nótában újból találkoznak, ölelkeznek a régi jó cimborák, érzik egymáshoz tartozóságukat, elhallgat minden más érzés, csak a barátság üli diadalát! S örömmel láttuk, milyen közel állnak egymáshoz — legalább ilyenkor — a tanácsosok s a kezdő tisztviselők! A tanácsos ur nem haragszik meg, mikor fiatal kellegája, alárendeltje régi selmeczi »burs« szokás szerint megtréfálja, sőt nagyot nevet rajta és a többieket már együtt tréfálják meg! Jó gondolat volt ez a piknik, de bizonyos, hogy rengeteg fáradságba került. Ifjak és öregek egyforma kedvvel, lelkesedéssel jártak-keltek, hogy az estét minél kellemesebbé tegyék, s a sok munkából a háziasszonyok is derekasan kivették részüket. Fáradhatatlanságuknak és körültekintő gondoskodásuknak köszönhető, hogy a piknikről csak dicsérettel tud mindenki szólani, aki csak élvezte vendégszeretetüket. A »Piknik« alkalmi lapnak »első, de nem utolsó« száma is ekkor jelent meg, melyet »Folyósi« (Fliesz) Henrik és »Piknik« (Blichard) József szerkesztett jóízű humorral, sok jóötlettel. az igazi szezon, a simlai vagy calcuttai, maga édes Cis, aki tobzódik a fenyő- és rózsafák illatában, hús szellőben és mindenben, ami hozzájárul az élet kellemessé tételéhez, nem bírhat megközelítőleg sem fogalmat alkotni erről a kopasz napégetett kis helyről. Napközben céltáblája vagyok a rettentő forróságnak, éjjel majd felfalnak a moskitók, a mocsári békák szüntelen kuruttyolása pedig félőrültté tesz. A menekülés egyedüli módja a betegség lenne. Gondolja csak: egy kis cholerát vagy valami erős lázt az egyetlen reménységként, ami megmaradt még számomra. Most már érthető lett előttem, hasonló helyzetben levő ifjak azon tette, hogy revolvereiket véve, fürdőszobájukban csendesen véget vetettek mindennek. Mindazonáltal ne ijedjen meg, drága Cis, én sohasem fogom ezek példáját követni, már csak azért sem, mert egy ilyen vég igen nagyon kielégítené az én csendőr wallah barátomat. Igazán félek Cis, hogy rosszul lesz ettől az irka-firkától, de olyan megkönnyebbülésemre esett ez a zsörtölődés. Kérem, írjon mielőbb hosszú levelet, hisz olyan jól és kedvesen tud Írni. Mindig az ön szerető fivére Lewis. Mrs. Thurston Ludlow levele Simlából L. Ludlowhoz, Dullanboreba. Kedves, szegény Lewisem l Templomba menés helyett e vasárnap délelőttöt levélírásra szántam, mert azt hisszem, hogy mély bánatban levő rokonomhoz intézett felderítő levelem irgalmassági cselekedet. Maga még mindig a múlt év visszahatása alatt szenved. Nagyon sajnálom, hogy ilyen utálatos állomáson van, amely társak nélkül semminemű kárpótlást nem nyújt, no de semmi sem tart örökké. Az igaz, ez gyenge vigasz magára nézve, szegény öregem. Mielőtt tovább mennék, ki kell jelentenem, hogy a maga által hozott ruhák nagy sikert arattak, NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Éjfél körül Ocsárd Böske, Blichard J. és Gretz- macher Gyula adtak elő egy tréfás számot nagy tetszés között. A Münz, főleg a táncterem igen Ízlésesen volt díszítve; a díszítés, valamint a tréfás táncrend Kápolnai Pauer Viktor ügyességét dicséri. Jelen voltak: Asszonyok: Altnéder Ferencné, Berks Leóné, Bertalan Miklósné, özv. Delhányi Er- nőné, Fischer Károlyné, Gábor Sándorné, Gellért Bé- láné, Gerő Gvuláné, Gurszkv Jánosné. György Gusz- távné, Hullán Jánosné, özv. Mészáros Gyuláné, Mikes Jánosné, Muzsnay Ferencné, Neubauer Ferencné, Oblatek Béláné, Ocsárd Károlyné, Pethe Lajosné, özv. Reguly Jenőné, Radó Pálné, Spissák Béláné, Szappanos Gézáné, Szabó Adolfné, Tóth Gáborné, LTbán Mihályné, dr. Wagner Józsefné, Váradi Antalné, Weisz Lajosné, Wiessner Richárdné. Leányok: Berks Emmyke, Bertalan Mariska, Gellért Aranka és Elma, Gurszky Lujza, Janky Roxán, Martiny Ilonka, Mészáros Mariska, Neubauer Hermin, wblalek Etelka. Sárika és Cica, Ocsárd Böske, Radó Irén, Thierry Jolán, Weisz Piriké. Nagyon kedves és lélekre valló figyelem volt Neubauer Ferencné min. tanácsosnétól, hogy a vasutasok árvái részére gyűjtést rendezett az estélyen. Másnap, vasárnap délután 5 órakor »morzsára« gyűlt össze a társaság egy jó része és kitűnő hangulatban folytatta a reggel 7 órakor félbeszakított mulatságot éjfél utánig. Még sok ilyen jó mulatságnak legyen tanúja az öreg »Münz.« Szerencse fel! Heti krónika. A ciankális üstökös megjelent Nagybányán is. Tegnapelőtt látták egy pillanatra, de csak egy pillanatra mert Öméltósága nagyon szégyenlős, alig mutatja magát a horizonton s többnyire felhő foszlányokba burkolódik. De ha tiszta időben, alkonyaikor kiáll az ember a Zazar hidjara, már t. i. ott a Hid-utcán s arccal nem éjszakfelé fordul, (a mikor jobbkézfelől esik kelet, balkézfelől nyugat, a hátam megett dél) hanem nyugat felé tekint, reá támaszkodván az elaggott hid logos korlátjára, akkor ott a borpataki Krözus felé, közel a hegy lábához egy fényes csillagot lát, melynek a hosszú farka hátrafelé görbül, mint egy ősi kard. Igazi Isten kardja! Hogy az üstökös itt van és látható, annyi bizonyos, de hogy mit jelent, azt egész biztosan nem tudom megmondani. Némelyek szerint korelát. Hát hiszen annak is itt volna már az ideje. A doktorok mondják, hogy minden 10 évben el kell neki jönni, már pedig 1893. óta nem igen volt, hál' Istennek. Mások szerint háborút. Hát hiszen annak is itt volna az ideje, mert 48 óta alig adódott valami számbavehetőbb háborúnk. Hál’ Istennek. Ismét mások szerint a világ végét jelenti. De már az egy kicsit mégis korai volna, el sem készült a csatornázás, meg a vízvezeték, s be sem mutatkozott még az ujesztendő legújabb kormánya. Aztán azt a kis száraz ágat szeretnénk még a hátunkon cipelni, a számunkra kijelölt gyalogösvényen egy pár kanyarodásig, a mit az élet reánk rakott. Tiszta szinvalóság azonban, hogy a világ meg van ijedve és én nem csodálom. Aki látja azt a hatalmas égi jelt nyugaton, mely mint egy fenyegető ívbe hajlított vessző-seprő, sújtani készül a gonosz emberiségre, az legalább egy pillanatra megdöbben, hogy az üstökös farkával legyint! a világot. A valóság sőt merem állítani, hogy egy bizonyos narancsszin brokád a beszéd és irigység tárgya Simlában. Az erre vonatkozó zsémbelődésére csak annyi a válaszom, hogy egyedüli sógornője vagyok és az embernek rokonaival szemben kötelességei vannak. Nem hallotta soha hírét annak az embernek, akit egy teljesen idegen felkért, hogy vigyen el neki egy »fcis« csomagot Bombayba és a végén kisült, hogy a »kis« csomagban egy rém nehéz sirkő volt? Mik az én könnyű szöveteim ehez képest? De térjünk vissza jelenlegi szomorú helyzetéhez. Magával érzek, habár soha életemben egy napot sem töltöttem síksági rósz állomáson, de el tudom képzelni helyzetét. Hja, ha már összeházasodott a kormányzósági hivatallal, tűrnie kell. Én kimásztam a bajból és törekedni fogok segítségére lenni, hogy ugyanazt tehesse. Csak tűrjön és legyen erős már szezon végéig, jót állok róla, hogy nem kell még egy májust Dullanboreban töltenie. Thurstonnak van némi befolyása és én is megkezdtem az enyémnek alapját megvetni és ezek együttvéve kiviszik előléptetését. Az öreg Sir Gregory Swann az illető — aki mellesleg mondva rém unalmas — de a maga kedvéért meghívom ebédre, egy pár táncot elsétálok vele és tőlem telhetőleg kedves leszek hozzá. Ez a jövő, de ami nehéz magának az a jelen. Óhajtanám, ha magát ide röpithetnők fel a hegy havas csúcsa közelébe, fenyőerdőink közé, de hát ez nem lehet. Maga is valósággal kalácsot kapott egy évi szabadsága formájában. S ha volna valami, amire visszaemlékezzék és várakozással nézzen elébe, nem telnének a napok sokkal gyorsabban? Azt említi, hogy nem egyszer kísérteibe jött, hogy egyik vagy másik szép, fiatal hölgyet feleségül kérje, de valami •— nem tudja, , hogy »mi« — mindig visszatartotta e kérdéstől. Én megadom rá a feleletet, azért: mert nem tudott köztük választani, mindenik nagyon tetszett magának, hisz magának azonban az, hogy siessünk alkonyatkor a Zazar hídjára és igyekezzünk mielőbb megnézni, mert nem sokáig fogjuk láthatni, lévén az útja sietős Öméltóságának, mivel még a Marsnál, Szaturnusznál, meg a Jupiternél is óhajt egy-egy feszt vizitet csinálni. Tehát csak »hidegvér és tiszta gallér.« Olyan különös időket élünk most. Egy vinczellér a szöllőhegyről ibolyát hozott s azzal köszöntött boldog uj évet a gazdájánál és hogy bebizonyítsa, hogy a szerény kis virágot nem Vásárhelyinél vette, földestül hozta be. Ez meggyőzte a gazdát, aki igy kiáltott fel : — Igen! ez az én földem! Egy tekintélyes nyugdíjas Felsőbányára óhajtja a nagybányai összes nyugdíjasokat telepíteni, ha a város nem ád nekik subventiót. Ez is szokatlanul megdöbbentő jelenség. Hát az nem a világ tizedik csodájá é, hogy szerkesztőnk ma megtartotta Budapesttel az első városközi (interurbán) beszélgetést s mai számunkban már telefon híreket közöl. Mit szólna mindezekhez Asszonypataka, ha fölébredne százados álmaiból ? Bizony még dr Domokos Ödön sem tudná hirtelen a nótáját elzengeni. Nem, már attól az izgatottságtól sem, hogy nemsokára ismét választani fognak Sepsiszentgyörgyön. Ám, hogy a választás mikor lesz, arról még most nem óhajt nyilatkozni sem Héderváry, sem a krónikás. 1910. Január 23. Díszes esküvő volt ma Nagybányán. Nagy László erdősegédmérnök ugyanis ma d. e. tartotta esküvőjét Molcsány Gábor kir. erdőtanácsos leányával: Adéllal. A polgári házasságkötésnél Makray dr. polgármester szerepelt. A ref. templomban Soltész Elemér végezte az esketést. Násznagyok voltak : Moldován László a város takarékpénztárának igazgatója, Nagy Pál honvédfőhadnagy Léváról, a vőlegény testvére. Az ifjú pár ma délután Olaszországba utazott. Szikszay utódja. Mármarosszigeten Bede László ref. főgimn. igazgatót hívták meg egyhangúlag, Szikszay utódául, ref. lelkészül. Himenhir. Duszik Lajos szatmári ev. lelkész február 1-én tartja esküvőjét Nyíregyházán Csernik Mariska kisasszonynyal. Csiszár József helybeli kőmives a szakvizsgálatot Budapesten letette s kőmives mesteri képesítést nyert. A szinügyi bizottság e hó 25-én ülést tartott s tárgyalta Heves Béla szatmári igazgatónak ajánlatát. Általános vélemény az, hogy nekünk a színészet nem nyárára kell. A polgármester most érintkezésbe lép Szatmárral, hogy két téli hónapot kapjunk a színi szezonból. A bizottság a döntést későbbre halasztotta, A polgári olvasókör nagy napja. A polgári kör figyelembe véve azt, hogy múlt vasárnap két közművelődési egyesületnek volt választása, január 30-án délutánra tűzte ki tisztújító gyűlését, mely után este 8 órakor Széchényi ünnepélyt rendez közös vacsorával. Az emlékbeszédet dr. Káplány Antal tartja. Mire e lapot átolvassa a nyájas olvasó, akorrára február elseje lesz. Kegyeskedjék a sok gonddal küzdő kiadóhivatalra gondolni s a hátralékot és az előfizetést a folyó évre megküldeni. Még mindig minden második lapjáratónk tartozásban leledzik, pedig mi a lapot mindig a lehető legpontosabban küldjük. Könnyebbség okáért utalványlapot mellékeltünk. olyan nagy szive van, akár egy omnibusz. Jól ismerheti csapódár természetét kedves Lewis és biztosra veszem nem egy csinos fiatal lánynak udvarolt »életre, halálra«, amint nálunk mondanák. De egész komolyan nem akadt valaki, akibe igazán bele tudott volna szeretni ? Bizonyára akadt. Es ha valamelyik gyöngédebben érez, miért nem ir neki és miért nem kéri meg, hogy jöjjön feleségül magához, a hűvösebb idő beálltával kijöhet ide és megesküdhetnek. Ez reménységgel és irgalommal töltené be napjait és elvonná gondolatait jelen helyzetétől és az ellenszenves csendőrwallaktól. Hiszen annyi csinos, más, más egyéniségű lány ismerőse van, pl. Susan Lyster, aki olyan ügyes vidám és egyenes jellemű. Tudom, ő kedvelné Indiát és oda van láthatásáért, minden levele tele van ezzel és meg is hívnám őt, dehát egy magamfajta asszonynak ezerféle kötelességei és apró tenni-venni valója közt egy lány nem olyan akadály. »Szerencsés« gondolat! Tegyük fel, ha maga hívná ki őt Lewis? 1200 font külön évi jövedelme van, egyetlen gyermek és örökösnő. Azután ott van a szép Lucy Hayes, úgy tudom, sokszor találkoztak. No, nem sokáig fog egyedül »patienceot« kirakni Dullanboreban, eligazítom én azt és igazán nagyon örvendenék, ha mielőbb egy kedves sógornőt mutatna be nekem. Gondolkozzék róla és írjon mentői előbb őszintén szerető sógornőjének Gisnek. Lewis Ludlow Esq. levele Mrs. Thurston Ludlowhoz, Simla. Kedves irgalmas nővérkém! Egészen felüdültem olvasztó kemencémben levele olvasásakor, élveztem is azt, csakhogy könnyű magának ott fenn a havason türelmet prédikálni és nyugodtan beszélni a hűvös idő beálltáról. Éppen olyan, mint mikor valaki vizet prédikál és bort iszik.
