Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-18 / 38. szám
X, Nagybánya, 1910. Szeptember 18. — 38. sz^m. tXXXVI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE X TÁRSADALMI HETILAP. í" J A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE IVLIEGhXZEilAEIINriK VASÁRNAP X! *:o í9 . S' ?/ Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4. K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. 'Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Eévész J"ános. Szerkesztőség f Felhivás a „Teleki Társasági tagjaihoz. Tisztelettel kérem a »Teleki Társaság« tagjait, hogy hétfőn, e hó 19-én d. u. 4 órakor hivatalos helyiségemben, zárt ülésre megjelenni szíveskedjenek. A »Teleki Társaság« elnöksége Nagybánya, 1910. szeptember 17-én. Révay Károly elnök. A* drágaságról.* Mint üzletember állandóan annyira el vagyok foglalva, hogy a közügyek iránt érdeklődni nem marad időm. Mindazonáltal, hogy becses lapjának (melynek mint Nagybánya szülöttje évtizedek óta előfizetője vagyok) 37. számában megjelent »Drágaság« cimü vezércikkét elolvastam, nem tarthatom magam vissza attól, hogy arra vonatkozó észrevételeimet, tisztelt szerkesztő urnák szives engedelmével meg ne tegyem. Minthogy minden szernek megvan a maga ellenszere, következésképen minden támadás ellen védekezni is lehet, igy a drágaság ellen is. Magától értetődik, hogy egy-két értekezlet, nehány hangzatos szónoklat a bajon segíteni nem fog, de lehet segíteni együttes elhatározással és főleg akarat-erővel. Nézetem szerint a már meglevő gazdasági egyesület kebeléből kellene alapítani egy nagy szövetkezetét, melynek cime lenne: »termelő és értékesítő szövetkezet«: lehetne ugyan ettől különállóan, nagy részvénytársasági alapon is megalapítani ezt az egyesületet, de mert fenti * Múltkori vezércikkünk által fölvetett kérdéshez szól e közlemény, mely sok életrevaló gondolatot tartalmaz. Igen örvendenénk, ha mások is szivesek volnának eszméikkel meg- világitani ezt a nagy, életbevágó problémát. Sserk. egyesület már amúgy is megvan és ennek tagjai a termelésre már eddig is be vannak rendezkedve, sokkal könnyebben lenne igy keresztül vihető. Minden birtokosnak be kell állni ebbe a szövetkezetbe, úgy azonban, hogy minden birtok fölött egy közös, az egyesület kebeléből megválasztandó intézőség intézkednék, mely in- tézőség volna hivatva helyesen beosztani és megállapítani, hogy mely gazda hol, mit és mennyit termeljen. A fösulyt minden esetre a konyhakertészetre kellene fektetni, ugyanis egyik termelő káposztát, a másik babot, borsót, — salátát, kalarábét, zöldséget, spárgát, — sárgarépát, petrezselymet, — tököt, ugorkát, paradicsomot, karfiolt és igy tovább termelne. E Egy másik telepen lenne a tehenészet, mely hivatva volna hússal, tejjel és tejtermékekkel ellátni a vállalatot, magától értetődik, hog.y a szükséges takarmányt maguknak kellene termeszteni, nehogy azt drága pénzen kelljen megszerezni. Következik a baromfitenyésztés, erre a célra ismét egy másik telep volna felállítandó. Gyümölcscsel és borral minden tag a már meglévő gyümölcsös kertjéből, illetve szőllójéből látná el a szövetkezetei, szóval e szövetkezet minden vonalon a saját termékét hozná forgalomba. Mint fennebb emlitém, ezt mind egy intézőség rendezné, ugyanezen intézőségnek lenne feladata a termékek értékesítése, illetőleg azoknak forgalomba hozatala, "amit olyképpen vélek leghelyesebben megoldani, hogy a szövetkezet kérjen a várostól bizonyos időre, mondjuk 40 — 60—80 évre valamely e célra alkalmas helyén a városnak ingyen telket, mindenesetre lehetőleg központban, mely mindenki által köny- nyen megközelíthető legyen, ezen a telken építsen föl egy nagy, modern árucsarnokot, ahova minden termék beszállítandó volna. E csarnok osztályoztatnék külön hús, baromfi, tojás, zöld- ség, gyümölcs, tej, bor, stbi cikkek részére, minden osztályban természetesen külön, ehhez értő elárusítók, illetve kezelők állíttatnának be. Mim .„aicat kellene bérén .ékek beraktározhat — Igen sok undent lehetne itt még fölsorolni, dehát ezek mar részletkérdések, melyekről még reá érünk beszélni. íme, ez volna nézetem szerint a drágaság kérdésének oly megoldási módja, mely szerint ■ egyrészről a fogyasztó közönség első kézből jutna, megbízható jó minőségű árucikkhez mérsékelt árakon, másrészről a termelőknek, a gazda- közönségnek, illetve ezek szövetkezetének virágzó és biztos jövedelmi forrásává lenne. Végül pedig Nagybánya városának kiszámíthatatlan erkölcsi és anyagi eredményt, hogy ne mondjam, országra szóló dicsőséget hozna. Hát a sok száz munkás, aki ezáltal biztos kenyérkeresethez jut, mennyi áldást mondana a jótevők fejére ! Kovács Ákos. A Schönherr-emléktábla ügyében. Nagybánya sz. kir. város lek. Tanácsának Nagybányán. 1910. augusztus 18-án délután vettem kézhez azt a nyomtatott meghívót, mely arról értesített, hogy Nagybánya város jelölte meg emléktáblával a Schönherr-házat. A leleplezéssel beigazolást nyert, hogy a Schönherr Gyula dr. emlékbizottság részéről kezdeményezett és készített tábláról volt szó. A meghívó vétele napján levelet Írtam Kosutány Ignác dr. biz elnök urnák. E levél szövegében a Schönherr Gyula emlékbizottság pénztárosával meg- ; egyeztünk. E levélben örömünknek adtunk kifejezést, hogy a bizottság törekvése helyességét a nemes város i felismerve, a táblával való kegyeletes tény gyakor- j lását e meghívó szerint magáénak vallotta. Levelünkben előadjuk, hogy örömmel látjuk, ha a bizottság törekvéseit és munkáját a hatóság hatalmas, minden izében szervezett erejével viszi tovább. Elmondottuk, hogy ezek után a bizottság működése tárgytalan. Mindketten kértük az elnököt, hogy a jegyzői és pénztárnoki teendőktől visszaVersek. Az imádság. Isten! Szó kell-e néked : hogy érts ? Messzehangzó ? Kiáltó ének, felzugó harangszó? S ruhamegszakgatás és térdreomlás : Hogy láss ? Neked ? Ki önmagunknál jobban értesz minket, Ki megszámlálod vergődéseinket S tudod, hogy minél súlyosabb a bánat: Szavakká annál nehezebben válhat. — S Téged ne kötne össze erősebben A sebzett lelkű szegény halandóval . Minden betanult, lemorzsolt imánál: Egy köny . . . Egy sóbaj? Én. Nem vagyok unott, élet-fáradt. Nem dúl bennem ideges vágyak Zavaros lázú lüktetése. Nincs rajtam rontás, beteg átok, Nem ingovány mezőkön szántok Lápvirág vetésbe’. Szivembe mámort nem tüzelnek Ledér, pillangó gerjedelmek, Behomályozva a tisztaságom. Kezemben nem a vér fáklyája, De a szív meleg bársonyára Jegyzem én asszonyi álmom. Friss, piros vérem ritmusába’ Ep az életnek minden vágya. És egy istenü oltáron Gyújt tömjént géniusszal telten A lelkem, a múzsám, a szerelmem : Az én Szentháromságom. Jörgné Iíraskóczy Ilma. Pintyőkééit a városban. Hideg, fagyos téli nap volt, midőn pintyőke asszonyság az urával együtt jó ismerőseik, a verebek, látogatására készült. Ugyanis a nyár folyamán veréb néni és. veréb bácsi többször ki-kirándultak a zöld fenyöerdőbe, ahol pintyőkééknek nagyon csinos nyaralójuk van. Nyáron szép az erdő, illatos a berek. Ilyenkor a madárnép bárhol is terített asztalra talál; de télen, hej be más az élet az erdőben. Hó és jég, amerre csak a szem ellát, sehol egy szemecske eleség, sehol egy picike hernyópecsenye az éhes madársereg számára. Bizony téli zord időben akárhányszor megesik, hogy a kicsi madarak éhesen kelnek és estére éhesen bújnak vissza fészkükbe. Az éhség volt a főoka most is, hogy a pintyőkepár csinos kis odujuk bejáratát mohhal és gazzal eltorlaszolta s a város felé repült. Még kora reggel indultak útnak s bizony már dél felé járt az idő, amidőn ismerősük ajtaján bekopogtattak. Volt öröm, amidőn a verébpár megpillantotta az érkezőket. A hangos fogadtatásra, az élénk csirip-csirip és pinty-pinty kiabálásra a közelben levő cinke, meg az eltévedt királyka, az aranysárga kalapos sármány, no meg a fürge barátcinege is előugrándozott. Veréb néni mindjárt be is tessékelte a szivesen látott pintyőkepárt az eresz alatt levő lakásba. — Pihenjetek egy kissé — csiripolt a gondos verébanyóka, — tudom, hogy elfáradtatok! — Egy kissé még maradhatunk, mert jól esik a pihenés, — csattogott élénken a pinty, — de aztán asszonykám, jó lesz ám majd felkészülödnünk, mert valamiféle vendéglő után is kell ám néznünk, hogy éhségünket csillapíthassuk. — No, ez szép volna, — csipogott sértődve a veréb, — ha máshova mennétek enni; ti itt maradtok nálunk ebédre csiripip, pip. pip 1 — Köszönöm, — hajlongott pintyőke asszony, tarka tolláit rázogatva; pinty ur pedig hangos pintyponty kiáltással hálálta meg a meghívást. — Ha úgy tetszik, — kezdte veréb néni, — hát ehetünk is. Eladó ház és föld. épületek, kert eladó, akár külön-külön, akár együtt az u. n. palás, mely műtrágyabányának és kőedénygyár céljaira is alkalmas, a a vízvezetéki központi reservoire mellett, (all hokiból 2 hold szántó) színién Az Ötömösy-féle felsőbányái-utcabeli nagy ház, szuterénre építve, 5 szoba, veranda, konyha, kamara, 4 pince, két istálló, szin, gazdasági udvar, kert, valamint a kisebbik lakóház (Mikszáth-utca), 3 szoba, veranda, konyha, kamara, mellékmivel az egész egy két utcára nyúló tágas telket képez. Ezenkívül 11 hold föld, Zazar és a vasút mentén, ahol homok és kavics is van, szabadkézből eladó. Értekezni lehet Révész Jánossal, xxxxxxxxxxx>c<x>c<xxxxxxxxxxx>oooo< Felsőbányai-utca 20. sz. alatt, aki az eladásra fel van jogosítva. x>o<xxxxxxx>ck>>c<xj<xxxxxxxxxxxxxxx Lapunk mai ezÁxxiá 0 oldal.
