Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-11 / 37. szám

(2) 37. szám. 1910. Szeptember 11. 4. Nevezendők : a ló tulajdonosa, a ló neve, kora, szine, neme és származása, valamint a ló terhe a nevezéssel egyidejűleg bejelentendő, azonban a tehernek a nevezéskor való be nem jelentése nem vonhat maga után disqualifikatiót, feltéve, hogy helyes teherrel mázsáltatott ki és futott. 5. Minden díjból 5°/o> valamint a beiratási dijak és pályapénz is az egyleti versenypénztárt illetik, amennyiben erre nézve más intézkedés nem történt. 6. A versenyben viendő súly helyességéért a ló tulajdouosa, vagy annak helyettese felelős. 7. A II. és IV. sz. versenyekben csak a Szatmár- vármegyei Lóversenyegyleti tagok lovagolhatnak. A többi versenyekben csak Urlovasok és Szatmár- vármegyei Lóversenyegylet tagjai lovagolhatnak (ki­véve az I. sz. versenyt). 8 Lovagolni csak színekben vagy egyenruhá­ban, vállszalaggal lehet. 9. A beiratási dijak legkésőbb az illető versenyre való mázsálás kezdetét jelző csengetés előtt a vers- senytitkárnál befizetendők, különben nem mázsái - tatnak le a lovasok. 10. Nincsen megengedve a lovat oly kijelen­téssel a starthoz vezetni, hogy a versenyben a győze­lem szándéka nélkül vesz részt. 11. Aki óvást emel, tartozik a titkárnál 100 korona biztosítékot letéteményezni és az óvást írás­ban benyújtani. 12. Urlovasok, kik 15 versenyt nem nyertek, 2V2 kg., kik 5 versenyt nem nyertek, 5 kg. enged­ményben részesülnek az urlovasok részére fentartott versenyekben. Sikversenyeknél csak a sikverseny- ben való nyerések vétetnek tekintetbe, gát- vagy akadályversenyekben való nyerések együvé számít­tatnak. Ez engedmények a lovas által, az ő felelős­ségére, a mázsáláskor kérendők. Versenyintézőséi7: berenczei Kovács Jenő, Csaba Adorján, Cholnoky Imre, Domahidy Elemér, Kende Zsigmond, báró Berg Hermann, Vajay Károly. Biró: Szerdahelyi Ágoston és Kovács Jenő. Indító: Kállay Szabolcs. Mázsáló: Soltész Miklós. Titkár és pénztárnok: Dr. Tanódy Endre. Pályaorvos: Dr. Kölcsey Ferenc. Dalok az irodából. — Irta: Fliesz Henrik — I. . . . És volt egy percem, álmos, néma, árva: Mi átdobott egy szürke irodába. Azóta törpe, szomorú vagyok, És rendeletre sírok, kacagok. Nagyúri pártfogóm is sok akadt, Hogy keserűbb legyen a kis falat. A rímet is megmérgezi az ármány Egy irodának hangtalan homályán. És ajkam jéghideg, kihűlt a lángja Csak a lelkemben szikrázik a máglya. Vesztett remények, álmok perzselődnek Zsarátnokin rég elvesztett jövőmnek. A nappalom komor tülekedés, Az éjszakám csak halottégetés. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE De a robotot másnap újra járom És a minisztert ismét csak imádom . . . 11. Elértem im a czélt ma én is, És ez a cél dicső, remek, Megölt az álom és az ábránd, Megöltek a miniszterek. A hahotám hörögve gördül És néha-néha vérbe tűz És álmodom a nagy gyönyörrül, Ha célom át a sírba üz. Pompás is lesz, dicső a látvány, A zenekar szól, dob pereg, Nem zaklatok senkit se többé, Lévén már megjavult gyerek. Előkelő nagyúri sok-sok Rokonságom is megjelen : Oh, igy a sírban megdicsőül Célvesztett, kába életem. A rimelésnek vége csattan, Ha annyi rög szakad reám : S mert meghaltam, meg is dicsérnek S tehetség lesz cimem talán. Emlékem két hétig megél majd S kacagva a síromra néz, A hivatalos lap hasábján Egy pályázati hirdetés. Heti krónika. »Újra daltól zengett a hegyek vidéke«. A csend- háboritás törvénye egy hétre fel volt függesztve Nagy­bányán, amennyiben a héten sor alá állították a gye­rekeket. Ilyenkor szabad a nóta, kurjongattak is tele tüdővel az elszánt fiuk. Csakhogy a helyzet e részben is megváltozott, a múlt században ugyanis efféléket daloltak állításkor a legények: »Mikor engem a főorvos vizitált«. Vagy: • Zsindelyezik a miskolezi kaszárnyát«. Vagy: »Édes anyám, ha bemegy kend Egerbe«. Avagy : »Nincs párja a Molináry bakának«. Avagyis: »Megkövetem a téns, nemes vármegyét«. A huszadik században azonban még a paraszt­legény is igy duhajkodik, hogy: »Hujjé, a ligetben nagyszerű«. Vagy : »Bob herceg hej! legény a talpán«. Vagy: »Pali, Pali, Palikám, fizesd ki a vacsoráin«. Avagy : »Kin voltam a parkba, hol az élet tarka«. Szóval más idők, más emberek, de mutatja az eredmény is ám, hogy a magyar nótás régi világban több legény ütötte meg a mértéket. Kissé időszerűtlen is most ez a katona-állitás, mikor a fecskék költöznek, sőt nagyrészt el is költöz­tek. A hegylakók már ott vannak az alföldön s együtt csicseregnek a debreczeniekkel a nagy templom déli verőfényes oldalán. Onnan is sietve röpülnek tovább, tengereken keresztül jobb, melegebb hazába. Itt az ősz, de azért mi építünk rendületlenül, al­kotunk végkimerülésig. A héten volt a csatorna árlej­tés, bűze nincs, de annál nagyobb port vert föl az a 176 ezer korona diferencia, ami a legolcsóbb és a leg­drágább ajánlat közt fölmerült. A pessimismas azt mondja a 446 ezer koronásra, hogy drága, nem bírja el a város, a legolcsóbbra pedig, hogy olcsó, nem bírja el a vállalkozó. Hol az igazság, azt a közgyűlés bölcsesége fogja kideríteni, öngyilkossági pisztolyokra nem lesz szükség, megnyugosznak majd ezek a vállal­kozók is, mint a bútorosok megnyugodtak. Párisban ma t. i. külön öngyilkossági pisztolyokat árulnak, me­lyek nem sülnek el, mint néha a krónikás viccei. A szerencse azonban a bátrakat segíti. Egy vas­úti vendéglősről olvasom, hogy két koronáért leves, sült, tészta, sajt és gyümölcsből álló ebédet hirdetett, arra számítva, hogy a pesti vonat mindig a tésztánál érkezik be, amikor aztán vége az étkezésnek s ö a pénzt két fogásért vágja zsebre. Meg is gazdagodott ezzel a politikával. A pesti vonat most nekem is bevágott, léleksza­kadva jött ugyanis e percben a szedőgyerek, hogy nincs több hely; tésztára, sajtra, gyümölcsre nem telik az időből, tessék a krónikát azonnal befejezni. Mit te­gyek? elhallgatok, hiszen azt senki sem kivánhatja, hogy lehetetlent produkáljon a krónikás. Siket Trajátl posta- és távirda-igazgató Nagy­váradról a héten titkára kíséretében városunkba ér­kezett, pár napot itt töltött, megvizsgálta itt a keze­lést és Stella Sándornak őszinte elismerését nyilvá­nította. Iványi Béla festőművész-tanár tegnap városunk­ból Budapestre utazott, honnan Egerbe megy a nagyszabásúnak ígérkező festészeti kiállításra. Dr. Vargha Sándor főgimnáziumi tanárt az állam egy éves külföldi tanulmányútra küldötte ki. Vargha különösen Berlinben fog hosszabb ideig tartózkodni. Kinevezés. Dr. Berényi István orvos, debreczeni kir. bábaképezdei gyakornok, ugyanoda tanársegéddé nyért kinevezést. A jótékonycéiu nöegyesület elnöke dr. Kádár Antalné, mint illetékes körökből sajnálattal értesü­lünk, lemondott állásáról egészségi okokból. Szabad legyen reménylenünk, hogy a nőegyesület tagjainak sikerülni fog őt díszes és nemes hivatásu állásának további elfogadására megnyerni. Szeptember tizediké van, szomorú emlékű nap, melyen a mi angyali lelkű királynénkat megölték. A nemzet siratja ma is nagy asszonyát, kiben oly sokat veszített. Az országban sokfelé gyászünnepé­lyek voltak, nálunk is kegyelettel gondoltak vissza a szörnyű napra, mely Magyarországot legőszintébb és legnemesebb szivü pártfogójától fosztotta meg. CsÜdÖr Lajos városi tanácsos, takarékpénztári al­igazgató nejével Engelhardt Terézzel szept. 3-án ün­nepelte családi körben ezüstlakodalmát. A nagy va­csorán köszöntők alakjában elhangzott jókivánatokhoz mi is őszintén csatlakozunk. Uj lelkész A nagykárolyi evang. egyház, a nyu­galomba vonult Boross János helyére egyhangúlag Rédey Károly pusztaföldvári lelkészt választotta. Eljegyzés. Fényes József eljegyezte Kupsán János helybeli polgártársunk kedves leányát, Annuskát. ország ajtaja zárul be. Egyszerre erős elhatározás lett uralkodóvá bennem : még ma el kell oszlatnom aggá­lyait. Be akartam menni, pillantásom azonban a cseléd­leány fájdalmas tekintetével találkozott, aki e percben egész nagyságában átérezhette a reá bízott feladat kellemetlen voltát. — Fontos és sürgős beszélnivalóm van a kisasz- szonnyal — mondám — szíveskedjék bejelenteni, hogy csupán 5 percre óhajtom türelmét igénybevenni. Azzal jött vissza, hogy a kisasszony fekszik és igy fiatalembert nem fogadhat. Hogy értem haza lakásomra, arról ma igazán nem tudnék számot adni. Csak arra emlékszem, hogy akkor mindjárt zavaros fővel leültem Írni. és hosszú hosszú levélben mentegettem eljárásomat. A válasz ismét rövid és elutasító volt. Ekkor, mint a vizbeesett a leggyengébb szalma­szálba is belekapaszkodik, hogy életét megmenthesse, én is mindent elkövettem, hogy elvesztett boldogsá­gomat visszanyerhessem. Végre volt gyámom, az öreg Máthé bácsihoz fordultam s az ő segítségét és közben­járását kértem — feltárva előtte mindent, ami csak kettőnk között történt. És a derék öreg minden tehetségével igyekezett is megfelelni a rábízott nehéz feladatnak. Feltárta és megmagyarázta nekik: — Hisz tudjátok, hogy a nagy városban egy fiatalember sem él és nem is élhet zárdái életet, mi­után erre fogadalmat sem tett és majd mindegyik éle­tében van egy-egy futó viszony, melyhez a szívnek semmi köze és inkább az unalom elűzésére való. És ezek a futó viszonyok nem is olyan természetűek, hogy ebből kifolyólag következnének a házassági Ígéretek. Nem értem tehát, mi hibát követett el Pál öcsém ? Egyszerűen szórakozást keresett, még mielőtt Magdát ismerte volna, a mióta pedig itthon van és komoly szerelemmel viseltetik Magda iránt, egyetlen sort sem küldött annak a personának, mint ö is beismeri leve­lében. Sőt, fogadni merek, még csak rá sem gondolt. Hisz én is csak voltam fiatal valaha 1 És mondja va­laki, hogy nem jó férj lettem ? De ha a ti álláspontotokra helyezkedem is és a flirtet elfogadom bűnnek, ez a bűn semmi esetre sem lehet oly nagy, hogy azt megbocsátani ne lehessen. Magda húgom tehát — egy szó, annyi mint száz — igazságtalanul bánik az én Pál öcsémmel. — Nem annyira azért hibáztatom — válaszolt Magda — hogy előttem volt már más is, hanem kü­lönösen azért, mert nem szakított vele. Bizonyára na­gyon praktikusan fogja fel az életet. — Cserháton én, Pesten pedig Lóla. Én pedig ilyen szerepre nem vál­lalkozom. Ne is fáradjon Máthé bácsi. Mindezt oly határozottsággal mondta Magda — mint később elbeszélte Máthé bácsi — hogy nézeté­nek megváltoztatására az idő szerint gondolni sem lehetett. Rábíztam tehát sorsomat az időre, mely lassan­ként sok mindent felejtet és amely ilyen esetekben a legjobb orvosnak bizonyult. A beiratkozások megkez­désével feljöttem Pestre, szivemben azonban felhoztam a remény egy halvány sugarát is. Pedig azóta négy hosszú év telt el anélkül, hogy képes lettem volna Magdát kissé is kiengeszteltetni magam iránt és anél­kül, hogy egy lépést is közeledhettem volna hozzá. Pedig ő is nagyon szeret. Legalább erre enged következtetni magatartása. A fejlődő bimbóból azóta viruló rózsa lett, akinél a kérők egymást felváltva kopogtatnának, ő azonban egyet sem fogad. Másról tehát hallani sem akar, nekem pedig nem tudja meg­bocsátani és az ő ártatlan lelke nem bírja megérteni a Lólával való futó viszonyt. Mert az ő lelke angyalian fehér és első szerelme is oly kristálytiszta forrásból fakadt, hogy a mi ér­zelmi világunkat, mely nem ment egy kis sártól sem nem képes megérteni és a legcsekélyebb bűnt is, mely az igaz szerelem ellen vét, égbekiáltónak tartja. Hogy én mit szenvedtem e hosszú négy év alatt, azt elmondani képtelen lennék. Örökké csak az ő ár­tatlan bájos képe lebegett szemeim előtt, egyszer megbocsátva, majd pedig — ami különösen növelte szenvedéseimet — vádolt mindkettőnk boldogtalan­ságáért. Hiába kerestem a legvigabb társaságokat és a legzajosabb mulatságokat, lelkem nem birt fölm-le- gedni, szórakozni e négy év alatt nem voltam képes. Azóta szigorlataimat egymás után raktam le, hogy mielőbb megszerezhessem az ügyvédi diplomát, melytől már épen csak az utolsó, az ügyvédi vizsga választ el. A vakációkat állandóan otthon töltöttem el magányban, szomorúan és bánatomra még sincs ír . .. Szeghő itt egy kis szünetet tartott, majd minden átmenet nélkül felkiáltott: — Ej, igyunk fiuk, hátha tán még az italnak van valamelyes túoszlató hatása. Összeütötték poharaikat és fenékig kiürítették annak tartalmát. Szeghő nem folytatta tovább elbeszé­lését. Mélységes, néma csend borult a társaságra. Végre Rojtos, a bankhivatalnok törte meg a csendet: — És ezek után mik a terveid a jövőre nézve ? — kérdé őszinte, igaz részvéttel. — Haza megyek szülőfalumba egy évre, mig az ügyvédire elökészülök. Ez alatt az idő alatt talán Magda bocsánatát is sikerül elnyernem és ha nem . . . Itt elakadt és sötéten nézett maga elé a földre. ANATÓMIAI cipőgyár ^ főraktára f Feltűnő szép ^ újdonságok! f

Next

/
Thumbnails
Contents