Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-28 / 35. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1910. Augusztus 28. helyesebb volt ennek a háznak a megjelölése. « Az emléktáblát Teltsch Ede műtermében Juhász Gyula szobrász készítette s a tábla nem csupán felirat, hanem Schönherr Gyula művészi kivitelű arcképét is magában foglalja bronzból. Szóval mondhatjuk, hogy Nagybánya egy megtekintésre méltó, valóban becses mütárgygyal gazdagodott. Az ünnepély alkalmával megjelent özv. Schönherr Antalné kiadásában, Morvay Győző dr. tollából történetludósunk életrajza is, melyet annyi melegséggel, oly rokonszenvesen és pontosan irt meg rövid idő alatt Morvay, hogy amig egyrészt jól esik olvasnunk nekünk nagybányaiaknak, a mi fiunk szivet, lelket emelő élettörténetét, másrészt bámulatunknak nem győzünk eléggé kifejezést adni, hogy az ily hirtelen elkészülhetett. Nemsokára a Franklin- Társulat kiadásában Schönherrnek Nagybányára vonatkozó összes munkái meg fognak jelenni. Az életrajzot az ünnepélyen jelenvoltak között pár száz példányban szétosztották. Jelen tudósításunk kiegészítéséül mai számunk tárcarovatában hozzuk Morvay müvének II. fejezetét, mely Schönherr életéből mintegy hat évetölel föl. Azonkívül közöljük egy költeményét is, melyet élete vége felé irt. (3) 35. szám. _ ____ Óv intézkedések a kolera ellen. Az ázsiai kolera Oroszországban már hetek óta dühöng s eddig is sok ezer embert követelt áldozatul. Újabban Olaszországban voltak gyanús esetek, valamint Bécsben és Lembergben is megbetegedett egy-két utas olyan tünetek között, amelyek aggodalomra adtak okot, Budapesten szintén emlegették már rémképeket látó emberek, hogy az első eset megtörtént, ez azonban nem bizonyult valóságnak, valamint a bécsi, lembergi, sőt az olaszországi .eseteket is kellő értékökre szállították le a hivatalos tudósítások. Ma tehát még nincs veszély, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nincs közel a veszély. Idősebb emberek emlékezhetnek rá, hogy 1872-ben is Oroszországból Galicziába jött át a baj, onnan pedig hamarosan, még 1872, őszén, Nagybányára terelődött meglehetős hirtelen, holott az országban csak 1873-ban pusztított a vész, rengeteg embert követelve áldozatul. Ma még nagyobb a közelség, mint régen volt, mert a vasutak az egyes országokat pár órányira hozták egymáshoz s megtörténhetik, hogy most Oroszországban, holnap Lembergben, két nap múlva Budapesten, három nap múlva pedig Nagybányán üt ki a baj, mert a vonatok gyorsan elhordják az utasokkal a bacillusokat is. Az óvatosság tehát nemcsak hogy nem árt, de szükséges is. A belügyminiszter Magyarországon megtette a maga szigorú intéskedéseit s a héten Nagybányán is akcióba lép a hatóság. Értesülésünk szerint a főkapitány már beadta a maga javaslatait a tanácshoz. Kérjük is a hatóságot, hogy kellő szigorral és bölcsességgel kezelje ezt a dolgot. A 73 iki nagy kolera óta, 1883-ban és 1893 ban is volt már kisebb kolera-vészünk Magyarországon. Azelőtt ugyanis minden tiz évben ellátogatott hozzánk ez a szörnyű baj, ma már 17 év óta nem fenyegetett. Tehát a betegség ereje, pusztító hatalma gyengülni látszik. Azonkívül nagyon megnyugtató napjainkban az a tudat, hogy a kolerabetegséget teljesen ismerjük, tudjuk honnan ered, miként terjed, mi okozza s hogyan lehet ellene védekezni. Miért is nincs okunk a félelemre bármily gyorsasággal hordják is az utasokat a vasutak, mert ha az óvó rendszabályokat pontosan betartjuk, elkerüljük a vészt. Kérjük azonban a hatóságot, hogy különösen az utcák, közterek és nyilvános helyek fertőtlenítésére fordítson gondot, a magánosokat, ha figyelmeztetik a fertőtlenítés, az életmód mikéntjére azok úgy is megteszik a magukét önérdekükben. Akadnak olyan utcáink, ahol a folyókákban megáll a viz, ott bűzlik, zöldéi, terjeszti a dögleletes levegőt (pl. Portörő-utca, Rák-utca), más helyeken a disznóhizlalás penetráns szaga garnirozza a nyaralást s elveszi még a tiszta levegőt is az embertől, az egyedülit, amihez ma még adó nélkül jogunk van, (pl. Veresvizi ut, Svaiczer-utca). Ilyenkor látjuk azt is, hogy nyilvános closettekre mennyire szükség volna, hiszen vész idején borzasztó még elgondolni is, hogy az a pár ezer ember és állat, ami a piacra bejön hetivásárkor, többnyire ott a Főtér területén intézi el elkerülhetetlen szükségleteit. Az éretlen, egészségtelen gyümölcsre, valamint a sokat emlegetett tejfel-kóstolgatásra is szigorúan ki kellene terjeszteni a rendőrkapitányságnak a figyelmét, mert különösen a gyümölcs a kolera egyik fő-fő terjesztője. A belügyminiszter rendelete azt is követeli, hogy ahol jó ivóvíz nincsen, ott hordókkal kell az utcán kinálgatni a messziről hozott jó ivóvizet. Bizony, ha vízvezetékünk hamarosan nem adhat legalább 1—2 uj kutat a városon, akkor erről is gondoskodni kell majd. Szóval van és lesz tenni való elég, ha a hatóság kellő óvatossággal és a komoly ügyhöz méltó bölcseséggel akar eljárni. Az udvarok, trágyadombok fertőtlenítésére a mésztejet ajánljuk legjobban, ez kevésbe kerül, eredményes és a trágyát nem rontja el. Az étkezésre nézve tanácsos oly dolgokat enni, amik meg vannak főzve vagy sütve, szóval nyers terménynyel lehetőleg nem táplálkozni. Ismételjük, cikkünk nem akar riadó lenni, hiszen hazánkban még nincs baj, mivel azonban az orvosok odanyilatkoznak, hogy a koleravész hozzánk is nagyon gyorsan ellátogathat, azért jó, ha a készületeket már most megtesszük, mivel különben is a tisztaság és rendes, mértékletes élet nem ártott még soha senkinek sem, sőt használ. Közönség és hatóság tehát egymást támogatva haladéktalanul tegye meg mindazt, amit az emberiség legféltettebb kincsének, az életnek megvédése követel. Heti krónika. Volt egy barátom, ki megtakarított filléreiből tanulmányútra Bécsbe ment. Alig vártuk haza, hogy halljunk tőle mesés szép dolgokat, de ő hallgatott, mint egy sphinx, a végén mikor fakgattuk, hogy vallja már meg, mi tetszett neki legjobban, vagy mi tűnt föl leginkább a császárvárosban? — igyen felelt : — Sohase láttam életemben olyan nagy kofaesernyőket, mint ott. Körülbelül ilyenformán vagyok én is az utazásommal. Bejártam a Duna, Tisza, Vág, Garam, Morva, Mur, Rába, Rábcza, Bodrog, Latorcza sok vidékét s eláll a szavam, kiszárad a tinta a toliamban, legfeljebb annyit tudok tanulságul leszűrni, hogy — Mégis huncut a német 1 Idehaza sok történt azóta. Jó is, rossz is. Ki micsodás. Nagy ünnepségek jó öreg királyunk, még öregebb templomunk, meg egy fiatalon kidőlt hírneves írónk tiszteletére. Megmozdult a közönség, a közvélemény s fiatalok és öregek előtt egyaránt emlékezetessé tette ezeket a napokat. De megmozdult az ég is haragos villámaival, a jég végigszántott hegyeinken, utána beütött a »peronospora,« s mint a paraszt mondja, lesz a gazdának »fenerosz bora.« Vagyis udvarképesebben fejezvén ki magamat, elutazásomkor pompás, nagyszerű termés mutatkozott, most pndig minden gazda panaszkodik, hogy a szőlő tönkremegy, ha ugyan még nem ment egészen tönkre. Csak a szilva tartja magát a kék szilva, de az is veres még, tehát zöld, benne van most a nagybányai gazda minden reménysége. A kereszthegyi óvóintézetet építik a Zazar medrében, a g. k. templomot bontják. Mint valami utolsó áldozati füst, száll föl a romok közül a porfelhő az egek Urához. Több mint száz éven át szolgálta az Istent az igénytelen templomocska, a hívek mennyi öröme, bánata fűződött hozzá, eltűnik az is, mint sok minden e világon, mint a bánat, az öröm. A Felsőbányai-utca végén a városi faraktárba be be szaladgál egy apró nagyfejü masina, a kőbányai vasút liliputi gépje az, mely fölveri a keleti lakók csendjét. Odaát pedig a »palás« hegyfokán egy hosszú vízszintes sáv húzódik, ott emelkedik már a nagybányai vízvezeték közpoti reservoárja. Szóval sok minden történt azóta, dolgozott a hangya-raj, mig én tétlenségben és (majdnem mindennap más) folyóban fürödtem. Megjelent a kékhasu bankó, az uj száz koronás szintén a héten. Szebb volt a régi, zsörtölődnek az adófizetők, de különben úgyis mindegy, csak adóba kell azt is vissza vinni az államnak s ha csúnya is, azért jó volna belőle egy-két zsákra való. És megjelent a népek réme is, a kolera, nálunk ugyan még hire sincs hál’ Istennek, de Pozsonyban, Budapesten nagy izgalmat keltett már, az osztrák előzékenység hazaküldte a megfertőzött hajót, jusson nekünk is belőle. Vigyázzon már most minden város, amelyiknek utcája, tere, és minden gazda, akinek udvara »tiszta piszok«, miként azt Nagybányán mondanák. A falu dobosa pedig, aki az ő jó hivatalos irályával zengette télen, hogy »a ház előtt a jég, ellenesetben a gazda felvágandó«, most félszázados odaadással dobolja, hogy iskolába kell menni, mert már megint olyan időket élünk, hogy tanulni kell a gyermeknek. Búcsúzzunk hát el a kedves szünidőtől, a nyártól, szeptember itt ólálkodik már az ajtónk előtt s vigasztalódjunk, hogy máskor nem hagyjuk olyan gyorsan és eredménytelenül elfutni a leghosszabb napokat, mint *, krónikás. Személyi hir. Plachy Gyula kir. pénzügyigazgató e hó 25-én városunkban járt uj adóhivatali helyiség kibérlése ügyében. választással megelégedve, mégis fia mellé állott s a magára hagyott fiút nemcsak levelével, hanem az otthoni hagyományos pogácsákkal, gyümölcscsel, sőt pénzzel is segítette. Szigorú apja még egyszer látja fia pályaforditását, midőn (1884) mint múzeumi könyvtári napidijas megkezdi kenyérszerző munkásságát, Tekintélyes barátai, első sorban Teleki Sándor ezredes korábbi levele, ifj. Teleki Sándor, Pap Géza, Komócsy József és nagybátyjának, dr. Verzár Gusztáv margitszigeti főorvosnak összeköttetései, de legelső sorban lelkesedése, tanulmányai és szakszeretete, tehát arravalósága juttatta ehhez az álláshoz. 2. A mai kor a speciális tehetségek kora. Minden szakra külön arravaló egyéniséget kíván. A két vagy több irányra szétosztott munkásság vagy lelki túlterhelést von maga után, vagy tökéletlen eredményeket teremt. Schönherr pályáján ez a kettős, sőt később többes munkásság végzetszerüvé vált, nem annyira az eredményekben, mint a lelki diszharmónia égető betegségeiben. Innen származott korai érzékenysége, hivatalával való elégedetlensége, időnkinti elfáradása, jólehet amibe belefogott, oda egész lelkét, összes tehetségeit hozta s az elvállalt munkát a tökéletesség határáig tudta elvégezni. Tudományos pályája kezdetén, mely a könyvtári hivatallal indult, megismétlődik ez a kétlelküség, melytől a papi pálya elhagyása után szabadulni iparkodott. Jogász és tisztviselő volt egyszerre. Ámde ebbe a kétrendbeli munkába végzete, anyagi helyzete, tehát a kényszerűség hajtotta, mely jelenség utóbb is ismétlődik és a tehetség a megszakadásig menő elaprózásá- hoz vezetett. Mint a budapesti egyetemen a jog és államtudományok rendes hallgatója (1883 — 1886.) az első két évfolyamban szorgalmával, »jeles« kollokviumaival tűnt ki, később a múzeumi hivatal, már elvonta őt a jogi tudományoktól. Ezt indokolja az a törekvése, hogy végre teljesen a hivatásbeli tudományoknak szentelje életét. Élénk, megnyerő, rokonszenves modorával, ifjúi szerénységével és tudásával megnyerte egyetemi tanárainak kedvezését, melyet még később kifejlődése, virágzása korszakában is megtartott. Jogi tanárai mellett, akik Wenzel Gusztáv, Pulszky Ágost, Kautz Gyula, Láng Lajos, Csarada, Sághy Gyula, Szilágyi Dezső, Földes Béla voltak, kedveltebbek voltak előtte, Hor- vát Árpád paleográfiái: oklevélpecsét- és címertani, Torma Károly római érmészeti, Szádeczky Lajos, Kerékgyártó Árpád magyar történeti előadásai. Ez utóbbiak tudománya vágott eredeti és hivatásos szakmájába. Mindamellett el nem hanyagolta az előbbieket sem, rendes módon és időben letette vizsgáit és Budapesten megszerezte a tudori fokozatot. 3. Mint múzeumi tisztviselő (1885) ő volt az első, aki a »Nagybánya és Vidékében« megpendítette a szatmármegyei Muzeum eszméjét s már ekkor egyik törekvése volt, a régészeti és műkincsek gyűjteményeinek országos decentralizációja, megyei és városi centrumokban, mint azt később a Múzeumok és Könyvtárak Országos főfelügyelősége gyakorolja. Mint iró, Décsényi Gyula álnéven dolgozott, mely nevet szülővárosának északnyugati határán fekvő Décsény hegytől kölcsönözte s mely nevet a Schönherrével föl is akarta cserélni, de csak oly módon, hogyha »Décsényi- Schönherr« formában használhatja. Később erről a tervéről lemondott, »Décsényi Gyula« néven jelenik meg a Századok jun. és jul. számában papnöveldéi pályamunkájával összefüggő ismertetésével Deák Farkas »Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetély- társak« c. munkája. Ekkor már a Történelmi Társulatnak és a Heraldikai és Genealógiai Társaságnak tagja, lapjaiknak munkatársa, sőt az utóbbinak jegyzője. (1886.) Ekkor közli a Turulban »Nagybánya város régi pecsétjé«-röl szóló dolgozatát, melynek alapján hangoztatja, hogy Nagybánya városa vegye föl pecsétjébe a város ősrégi címerét. Tudvalevőleg ez a tárgy volt később hattyúdala is. Sajátságos dolognak tűnik föl, hogy egész munkásságán bizonyos ideális befejezettség, karöltve jár a reális, sőt bizonyos mértékben emlékszerü megvalósulással. így a régi pecsét előbb említett cikke, melyhez járul a később kiásott ősrégi pecsét, melyet a város a használatba fölvett, igy cikke a nagybányai Szent-István templom maradványairól, melynek eredménye lett a torony restaurálása, igy a múzeumok FRANKOVITS ALADÁR könyv- és fényképészeti nált tankönyvekben, Olcsó árak. fi czikkek raktára Nagybányán. • uj- és haszA közelgő iskolai idény alkalmával felhívja a m. t. szülők szives figyelmét dúsan felszerelt készletére körzők, táskák, könyvhordó szijjak s minden néven nevezendő iskolai szerekben. ....... -........... 99^ Használt tankönyvek féláron kaphatók. Sz olid kiszolgálás. tacs«
