Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-28 / 35. szám

Nagybánya, 1910. Augusztus 28. — 35. szám. XXXVI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IMUSTDIBISr VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész Táznos. Szerkesztőség s kiadóhivatal : JFelsőbányai-utca 20. szám alatt. =■ ■'- - — TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. r.­A Schönherr-ünnepély. Két éve múlt, hogy Nagybányának jeles fia, a fáradhatatlan szorgalmú, nagy tehetségű törléneltudós meghalt. Élte derekán, a férfikor legszebb idején ragadta el őt a halál közülünk, nemcsak városunknak, de az egész országnak fájdalmára és pótolhatatlan veszteségére. Mert ha valaki lehet pótolhatatlan, akkor az iró, a tudós, a művész igazán az, aki egyénisége kivált­ságos lelki erejével oly dolgokat teremt, amiket kívüle soha senki meg nem alkothatott volna. Müvei megfizethetetlenek, mert azokat más nem produkálhatja s ha ihlete nem hajtja arra, hogy a tollat kezébe vegye, azok soha, de soha létre nem jöhetnek. Megkell hát becsülnünk azokat a jeleseket, kiket az isteni kegyelem jó kedvében ád egy- egy városnak, vidéknek, vagy az egész hazának. Szép, helyes és igaz a kegyeletnek az a megnyilatkozása, ami Nagybányán István király napján történt, amikor a hazafias felbuzdulás díszes, értékes emléktáblával jelölte meg a házat, hol Schönherr Gyula az ő kedves gyermekéveit játszotta pajzán örömben, ifjúkori rózsás terveit szövögette a remény és képzelet aranyszálaiból s ahol megható csendességben örök álomra hunyta le szemeit. Olt volt a város nagy közönsége, eljött a vidék, eljöttek azok a kiválóbb egyéniségek, akik átérezték az egész ünnepély nagy jelentőségét. A bányász-zenekar a himnuszt játszotta. Majd Teleki Géza v. b. 1.1., a boidogullnak igazi jó barátja és lelkes támogatója helyett, aki családi okokból hirtelen Hollandiába utazott, Kosutány Ignác egyetemi tanár lépett az emel­vényre s tartott beszédet. Kosutányt úgyszólván csak az utolsó percek­ben kérték föl erre, aki mint elnök, a magasztos hivatást készséggel vállalta s a következő beszé­det mondotta: Igen tisztelt ünneplő közönség! Dr. Schönherr Gyula emlékét megünnepelni gyü­lekeztünk itt össze. Korán, időelőtt, férfiereje teljes­ségében, munkaképességének delelő pontján kellett őt elvesztenünk. A tudomány embere volt ő 'ucr mánya pedig a hazáé. Élete feladatául tekint. .0 tudása erejével bevilágítson az elmúlt száza eltűnt életéb3 s megmentse a múltak emlé'keit tett nagy szolgálatot a hazának. Mert az álla -**OS. az embereknek egyszerű halmaza, hanem élő Az egyszerre együttélő embereket ilyen egységgé "teszik a politikai és társas élet kötelékei. De az egymást szakadatlanul felváltó, egymásnak nyomába lépő nem­zedékeket ilyen egységgé csak a múlt képes tenni. Ennek a történelmi tudatnak volt Schönherr a munkása s ezen a téren tett a hazának nagy szolgálatot. Ez indított bennünket arra, hogy az ő vérrokon­ságához csatlakozva mi, kik az ő lelkének ihletésével az ő szellemének rokonai lettünk, hálásan ünnepel­jük meg emlékét. Élete történetét dr. Morvay Győző gimn. igazgató irta meg a történetiró hitelessé­gével, a mélyen érző lélek szeretelével. A szülői házat pedig emléktáblával jelöljük meg, hol boldog időket élt, honnan utolsó útjára elindult. Az emlékkönny vet ma veszi a t közönség. Az emléktábla pedig itt van. Az emlékünnep bizottsága nevében átadom azt Nagybánya sz. kir. város hatóságának, hogy őrizze, gondozza hü fia emlékét. Te pedig, megboldogult, nyugodjál békében az örök nyugalom ölében, mely ulán annyira vágyódtál. Te magad is a történelemé vagy már, de munkádnak eredménye élő valóság, mit mi meg fogunk becsülni Áldjuk emlékedet 1 Beszéd végeztével Égly Mihály főjegyző, a Schönherr-emlékbizollságnak szintén egyik elnöke, vette át a város levében, gondozásba az emlékművet. Égly beszéde így hangzott: Nagybánya sz. kir. város képviseletében mély meghatottsággal, de egyszersmind nemes büszkeséggel veszem át ez emlékművet. Nemes büszkességgel, hi­szen abból a dicsőségből, melyet az elhunyt tudomá­nyos és irodalmi munkásságával önmagának kivívott nem egy fénylő, ragyogó sugár esett városunkra is; de ugyanakkor mély meghitottsággal is, hiszen tekint­het-e más érzelemmel az édes anya, az édes szülő­föld oly korán elhunyt gyermekére? E kettős érzelemlői eltelve teszem le Nagybánya sz. kir. város koszorúját is az emlékműre. Ez az emlék múlandó, csak kérészéletű a ro­hanó idők végtelenjében, de az az emlék, melyet munkáiban hagyott hátra: örök. fo Tek. kir. ügyészsc 3 a kiváló iró emlékét őrizni a jó, szerető fiú emléke élni őd'1' a koszorúk elhelye- . .ében Kosutány Ignác, részéről Teleki Pál gróf, _ képviseletében dr. Rencz János koszorúzolt. Továbbá Balezer György a múzeumok és könyvtárak orsz. felügyelősége, Kosutány Alsófehérmegye történelmi és régészeti egyesülete, Bakcsy Gergely a szatmári Kölcsey- kör, Balezer György a nagybánya-városi muzeum, Révay Károly a Teleki-társaság, Kosutány a kolozsvári egyetem nevében telt koszorút az emlékműre. Ezenkívül koszorúkkal áldoztak még az ünnepelt tudós emlékének: Gróf Teleki Géza és családja, gróf-Teleki Sándor, gróf Teleki Pál, dr. Zolnai Gyula egyetemi tanár, Ferenczy Ká­roly festőművész, Fülep Imre és családja, Staibl Juliska és Andor, Palmer Kálmán főrendiházi titkár, gróf Teleky László Gyula. Az ünnepély alkalmából több távirat is érkezett részint a rendező-bizottsághoz, részint a családhoz. így Berzeviczy Albert, Teleki Sán­dor, Pap Géza, Teleki Géza, Fraknói Vilmos, Palmer Kálmán, Szmik Antal, dr. Hültl Dezső, Kereszti István, Zilahi Kiss István, Varga Sán­dor dr. és mások küldöttek meleghangú sürgö­nyöket. A lélekemelő, szép ünnepély, melyen több ezeren vettek részt, a Szózat eléneklésével fejeződött be. Az emléktáblát a Bercsényi-utcai Schönherr- féle házra hfelyezték (Régen: Uj-utca), mely a Hunyady János-utcával szemben áll (Régen: Magyar-utca), az emléktábla tehát messzire lát­szik a szemben levő szép utca felé. Schönherr Gyula tulajdonképpen a hid-utcai volt ref. kántor­iakban született, melyet 2 év előtt romboltak le s helyére a mai postaépületet emelték. Mivel az a ház már nem is áll többé s mivel éltét kiskorától kezdve a Bercsényi-utcai házban töl­tötte a boldogult s olt is halt meg, azért Egy kettős arcképhez.*) Művész ecsetje, mily csolát műveltél ? Vásznadba mi az, mi lelket lehelt? Mi ihletett meg, hogy képünket festve Arcunkra leheljed az életet. Hogyha tekintem ezt a sötét vásznat Atyámnak képe búsan int felém, Fiam, mért hagysz itt ülni s várni, Mig a halál azt mondja: Már elég! Mikor a képed befejezve állott, Szorongó szívvel néztem művedet, Magamat láttam ott és jó atyámat És ő szomorún fogta kezemet. Úgy érzém akkor, mintha búcsút venne, Mindazoktól, kiket szeretett, Elhagyva minket, felszáll az egekbe És onnan vet ránk bús tekintetet. Bevált a jóslat, jó atyám a sírban. Szivünkbe zárva emléke ! S e kép Ez őrzi meg nekünk nemes alakját, De egyet nem pótol: az életet. Atyám, ne nézz rám oly komor szemekkel Fiad im boldog, mert végre szeret! *) Ferenczy Károly festménye. Végig harcolta s végig vándorolta S most érti meg csak ezt az életet. Húsz évig voltam nehéz vándor-uton, Húsz évnek terhe nyomta váltamat, Mig égből angyal jött s levette terhem S vele karöltve járom utamat. Oh szállj le hozzám, szállj le keretedből Hogyha álomra hajtom fejemet, Gondosan őrködj álmaim felett és Őrizd meg nékem szerelmemet. Schönherr Gyula ifjúkora. — Részlet Morvay Győző dr »Schönherr Gyula emlékezete« cimü művéből. — 1. Schönherr Gyula két lélekkel lépett a papi pályára. Az egyik telve vallásos bensöséggel, melyet még apja s Ágost nagybátyja hevített, a másik a mű­vészet és tudomány iránti lelkesedése, mely anyjában és barátaiban talált élénkebb visszhangot. Az utóbbi kerekedett fölül mindannyiszor, valahányszor jövendő­jére gondolt, valahányszor hivatásának kérdése zaklatta. Kilépése volt igazi érettségének bizonyítéka. A kérdés, mely ekkor másodszor lépett föl lelkében: az újabb pályaválasztás. Sokat hánytorgatta magában, sok le­vélben puhatolódzott. Bizalmas soraira, melyet a csa­lád akkori barátjához, Komócsy Józsefhez intéz, ez a jogi pályát ajánlja: »A klerikus cingulusától és colla- rejától egy mákszemnyire sincs közelebb a püspöki süveg, mint a közkatona patrontáskájától a marchall- bot. A jogászból lehet miniszter, egyetemi tanár, országbíró, ügyvéd, tudós, államférfi, forradalmár, publicista, iró, poéta, napszámos, — egyszóval min­den — már ahogy neki fekszik a tudományának és ahogy kedvez a szerencse.« Jólehet Schönherrt nem ez a rusztikus fölfogás vezette, de a cél elérésére ez volt a legalkalmasabb. A cél pedig ekkor már határozottan: »a tudomány, a művészet, a természet,« mint azt Csáky gróf szug- gesztiója is sugallta. A választással azonban atyja elégedettlenkedett. Ingatagnak, állhatatlannak tartja ót. Annál nagyobb örömmel fogadja elhatározását Pap Géza, aki legott ajálnkozik is, hogy a budapesti egyetemen ő maga fogja beiratását elvégezni. Komócsy József pedig, addig, mig szerzőképessé lesz, lakását is felajánlja, melyet minden nagyobb segítség hijján, Schönherr örömmel el is fogadott. »Szigorú apjának bizalmatlansága kisérte ifjúnkat« Írja anyja, »uj pályájának küszöbére: és az egykor oly szeretetteljes nagybácsik is jónak látták visszavonulni és magára hagyni a nagy világ forgatagában, hadd sodorja el azt, aki azzal nem bir megküzdeni. De a vasszorgalom, a szívós kitartással, szerénységgel páro­sulva leküzdött minden akadályt és csakhamar meg­hozó, gyümölcseit.« Anyja, bár ö sem volt a pálya­Eladó ház és föld. Az Ötömösy-féle felsőbányái-utcabeli nagy ház, szuterénre építve, 5 szoba, veranda, konyha, kamara, 4 pince, két istálló, szin, gazdasági udvar, kert, valamint a kisebbik lakóház (Mikszálh-ulca), 3 szoba, veranda, konyha, kamara, mellék- épületek, kert eladó, akár külön-külön, akár együtt, mivel az egész egy két utcára nyúló tágas telket képez. Ezenkívül 11 hold föld, az u. n. palás, mely műtrágyabányának és kőedénygyár céljaira is alkalmas, a Zazar és a vasút mentén, ahol homok és kavics is van, a vízvezetéki központi reservoire mellett, (a 11 hóidból 2 hold szántó) szintén szabadkézből eladó. Értekezni lehet Révész Jánossal, xxxx>oo<xxx>oc<>c><xxxáxxxxxxxxxxxxx Felsőbánvai-utca 20. sz. alatt, aki az eladásra fel van jogosítva, xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Lapunk mai száma S oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents