Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-07 / 32. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1910. Augusztus 7. (2) 32. szám. vesebajosoknak, légcsőhurutosoknak, reumásoknak egyaránt igazi Isten áldása. A külföldi mellett ott szürcsölgeti a debreczeni ember is a meleg gyógypoharat, meg a szatmár- megyei zsentri s tarka vegyülékül pompásan festenek a pájeszes lengyelek, amint egymásnak a tal- mudot magyarázzák, az öreg Ábrahám áhitatos arccal nyakgatja Jákobot s fötkérdezgeti a Tóra legszentebb szabályai felől. Mintegy ellentétül, középkori fellegvárként tekint le a fürdőre a Baziliták emeletes zárdája a magas hegyről és száz képpel ékített temploma, miket az öreg Hrabár Ákos festett az ő sajátságos, naiv, de érdekes mézeskalács-stílusával, de büszke is rá, hogy Munkácsinak iskolatársa volt. A töltőházban zakatolnak a gépek, kopognak, csattognak az üvegek, a gyors kezű parasztok szemfényvesztő munkája alatt telnek a ládák, miket a vasút visz aztán széjjel a szélrózsa minden irányában, bár érdemes a megemlítésre, hogy nemcsak Nagybányára, de sok más helyre, pl. Kolozsvárra is fuvarosok, közönséges parasztszekéren szállítják a nedűt, mert igy jobban kifizeti magát. Kolozsvárra szekeren! Mily drága lehet az a vasúti tarifa, mely- lyel ilyen távolságra is versenyez még az avasi ló. A fenyvesben trillázik a sárga rigó, kopog a zöld harkály, a csalitban bájdalait zengi a fülemile. A Mike felől beomlik a napsugárözön a művészi szőnyegágyak és fagylaltszinü rózsák közé. Teller, az igazgató törüigeti a homlokát sjár-kel egész nap hajnaltól éjszakáig, hogy mindenkinek meghallgassa a panaszát, hogy gyors intézkedéseivel kielégítsen minden érdeket. Ott nyaral most Szentiványi, a fürdőtulajdonos is egész családjával s aki csak ott van, azon sajnálkozik, hogy miért nem lehet ebben másnak is része ? Az emberek oly keveset törődnek egészségükkel. A huszadik század gyermeke agyondolgozná magát, ha valami non putarem olykor meg nem akadályozná ideges kapkodásában. Minő elferdülése az életTfillozofiának, bizony csak az az okos ember, aki a munka mellett pihenni, üdülni is tud. Aki komolyan gondol az egészségével, az meghosszabbíthatja az életét. Tessék elhinni, csak nekünk volna jó, ha olykor átnéznénk oda, a mi hegyeinknek túlsó oldalára is, meggyőződni róla, hogy mi van ottan, mi vár ott reánk. Rajtunk áll, hogy Bikszádot egy kicsit közelebb hozzuk Nagybányához. Révész János. Az Iskolaegyesület bélyegei. Kétezer taggal azt megtenni, amit az Országos Magyar Iskola-Egyesület huszonöt év alatt alkotott, Magyarországon csoda. Itt, ahol, amikor a kultúráról volt szó, a nemtörődömség emelt gátat mindenkor a törekvések elé, ahol minden, az általános művelődésért indult mozgalom posványba fűlt, lám, akadt egy egyesület, amely szívós, akadályt nem ismerő munkával lerakta szélesen a magyar kultúra alapkövét. Iskolák, óvók, népkönyvtárak, iskolán kívüli tanfolyamok szolgálják ma már az egyesület érdekeit, amik egyben édes mindannyiunk szivével, leikével nőttek egybe: hiszen ennek az országnak megerősödését szolgálják, a Nagy Magyarországnak, a hatalmasnak, erősnek eszményképét. És amig itt nálunk igazán csak egyesek nagylelkű áldozatkészsége, lankadatlan munkája áll ennek az eszmekörnek szolgálatában, addig a szomszédságunkban, az ugyanezen céllal működő Deutscher Schulverein | és hasonló intézmények százezreket számláló gárdára támaszkodhatnak, minden német emberre és minden német embernek ezekre a célokra bőven hulló fillléreire. Ott ezrekkel dolgoznak és ezrek teszik napról-napra fényesebbé a német gloiret, itt százak, kínos, keserves, pénztelen fáradozással igyekeznek a magyar gloire megteremtésén. Egy pár nap óta mérhetetlenül közelebb van mindannyiunkhoz az egyesület támogatásának módja és kézenfekvőbbé lett a segítés. Az Iskolaegyesület bélyegeket bocsátott ki. Tavaly tette először, amikor a színes turulos kép elhagyta a sajtót. Az a turulos bélyeg, amelyet oly jólesően láthattunk itt ott igaz, jó magyar emberek leveleinek hátsó lapján zárójegyként, lelkesedni tudó, komoly üzletemberek számláin, egyikmásik étterem számolóczéduláján. Két fillérrel kellett mindössze többet fizetni miatta. Mi volt az a két fillér! Nemcsak, hogy nem éreztük meg, de nagyon jólesett az a tudat, hogy hozzájárultunk egy szép eszme megvalósításához. Az idén tizenkét bélyeggel jött ki az Iskolaegyesület. Mindannyia tökéletes alkotás, ritkaságszámba menő nálunk, ahol az esetlen postabélyegek olyan ki- elégittetlenül hagyják a szem kívánalmait. Igazi művészi munka ez a tizenkét bélyeg, becsületére válik a tervezőjének, a teremtőjének. A rajz tökéletességéhez a szin stílusa is járul, finom zöld árnynak és kékben pompázók ezek a bélyegek. Mindegyiken más-más kép van. Ilyenek: II. Rákóczi Ferenc, az aradi 13 vértanú- szobor, az aradi Kossuth-szobor, parádi fürdővendéglő, a parádi fürdő gyógyudvara, a margitszigeti fürdöház, siófoki részlet, Siófok-fürdő, a margitszigeti vizesés, a tarpataki vizesés, a Tátrában, Uj-Tátrafüred. Pár napja a főváros nagyobb tőzsdéiben, papir- kereskedéseiben, a vidéki nagy könyvkereskedésekben és az egyesület központi irodájában (Budapest, Központi városház) lehet már kapni, ezeket a szép, a szemnek is, meg a léleknek is gyönyörűséget okozó bélyegeket. Két fillérrel hozta forgalomba az egyesület és igy legkevésbé sem ró terhet a nagyközönségre. Olyan adó ez, amit illenék nap-nap után befizetnünk és reméljük is, hogy aligha marad levél, levelezőlap anélkül, hogy ne az Iskolaegyesület bélyegei zárják le. Nem szeretnök látni, hogy ez a nagy méltánylást és minden pártfogást megérdemlő egyesület a közönség részéről meleg fogadtatásra ne találna, amikor a legszebb eszméinkért száll síkra, nem szeretnök látni, ha ez a most meginduló és bizonyára igen szzéleskörü nemzeti mozgalom, gyönge, erőtlen gyökereket verne. Egyszer már végre illenék összefognunk, ha azt akarjuk, hogy el ne maradjunk a nemzetek versenyében. Heti krónika. Az időjárás még mindig elsőrendű tényező a mi életünkben. Ha egy nap látjuk a kék eget, másnap már felhők tornyosulnak és villámok cikkáznak. Tegnap szélvihar, zápor, jégeső, felhőszakadás lepte meg a várost este, úgy vacsora idején. Csak úgy kopogott a jéggolyó az ablakon. A közlekedés szünetelt, az ágak recsegtek, ropogtak, folyamok rohantak végig az utcákon s a pincékben csolnakázást lehetett rögtönözni. Korunknak, úgy látszik, ez is egyik jellegzetes vonása lesz. Hogy a gyümölcsöt megtizedelte a vihar, az még nem baj, marad elég igy is a fákon s legalább nagyobbra nőnek, de hogy a cintermet olyan nagyon megtépászta, az már zokon esik, alig lehet Nagybányának erre a büszkeségére reáismerni. Az István-szálló környékén szintén ledőlt egy pár fa, de nem a széltől, hanem a fejsze a fáknak gyökereire vettetett, a forró aszfalt kiüldözi a szegény hűvös gesztenyéket. Ez már az ő sorsuk s részünkről nem bánjuk, ha az egész piac összes gesztenyéit kivágják is, mert az üzleteket besötétitik, a cégtáblák nem látszanak, az épületek körvonalai elvesznek, szóval nem nekünk valók azok a nagy monstrum növevények, a mi kis városunk alacsonyabb fákkal is megelégszik. A szállóra különben erősen szervezkedik a bérlőtársaság, már az igazgatóságot, felügyelőséget is kijelölte s hétfőn közgyűlésen adják rá a sanctiót az ügyes vállalatra. Érdekes, hogy most már Szatmár is szívesen bele menne a dologba, mikor látja, hogy más komolyan foglalkozik vele. Kíváncsian várjuk a fejleményeket. Minő kár, hogy a Nérrielh Gy. hangversenyét még nem tarthatják a szép uj színházban, no de nem féltjük, jól fog az sikerülni a Kaszinóban is s akik a Németh szép, erőteljes hangját hallják majd vasárnap, azokat a távolból igazán irigyelni fogja a krónikás. Személyi hir. Dr. Virág Béla fehértemplomi törvényszéki elnök, ma családjával együtt, hosszabb tartózkodásra, ide érkezett. .Áthelyezés. Lapunk zártakor értesülünk, hogy a vallás- és közokt. miniszter Bossenik Béla újvidéki kir. kath gimn. tanárt Nagybányára helyezte át Gur- nesevits utódául. Bossenik Nyírbátorban, Szabolcs- megyében született, 49 éves s a görög-latin szakon működik. A Schönherr Gyula emlékbizottság Kosutány Ignácz egyetemi tanár elnöklete mellett kedden, aug. 9 ón, d e. 11 órakor a városházán ülést tart. A muzeum-egyesület a f. évi 1200 korona államsegélyt kapott. A főgimnázium köréből. A miniszter Kerekes Sándor fehértemplomi áll. főgimn tanárt a helybeli főgimnáziumhoz helyezte át. Kerekes a mathézis- physikai szakon van s mint helybeli születésű egyén tulajdonképp haza jön. Kapcsolatban az áthelyezéssel I combinatióba veszik, hogy Simon László tanár, aki I szintén a számtan és természettani szakon van el távozik városunkból. Az István .Király Szálló ügyében, mint telefonon értesítenek, Szatmárról számbavehető, komoly ajánlat érkezett. A Pannónia bérlője ugyanis évi 30000 koronát Ígért az uj szállóért. E hirt azonban egyelőre csak fenntartással közöljük. A Kaszinóban ma, szombaton este, barátságos férfi-estély lesz, első a nyári időszakban. Városi közgyűlés lesz aug. 8-án d. e. 11 órakor, hol az István Király Szálló bérleti r. t. alapszabályait mutatják be. Uj lap. Szatmáron Csomay Győző szerkesztésében »Szatmári Közlöny« cim alatt uj hetilap indul meg. Megjelenik minden hétfőn. Esküvő. Magyar Zsigmond helybeli fogtechnikus aug. 3-án tartotta esküvőjét özv. Lang Gyuláné sz. Bungye Mariskával. Eljegyzés. Kesztenbaum Herman helybeli divatáru kereskedő jegyet váltott Braun Friduskával Laczházán. A vármegyei gazd. egyesület ötven éves fennállásának emlékünnepét kiállítással óhajtja megülni a jövő év szeptemberében. Az előkészítő bizottság jövő szerdán, aug. 10-én, Szatmáron, a városháza tanácstermében d. e. 10 és V2 órakor ülést tart. dent önelégültségére való törekvésében tesz; hívjuk bár ez érzést becsérzésnek, jobban mondva a teremtő princípium boldogító diadalérzetének. A nő negativitása — szeretete — és a férfi becsérzete, diadalérzete, azaz a két pólus árama a szerelemben találkozik. Innen ered, hogy a nő igaz szeretete isteni mindenhatóságot gyakorol a féiffa: fölemelheti, gazdagíthatja érzelemben, ambíciókban és gondolatokban, vagy el kárhoztathatja s nyomorulttá teheti őt. A féifi becsvágya pedig fölébreszti a nő esztétikai érzését és testi s lelki fejlődésre ösztönzi. Ez a kölcsönös boldogító gazdagítás, tökéletes- bités az igazi élet. Csak, ha tökéletesbülünk, akkor érezzük, hogy betöltöttük hivatásunkat. Csak ha időről- időre mind magasabb-magasabb eszmekörbe lépünk, állandóbb s örökkévalóbb eredményeket érünk el, akkor érezzük, hogy igazán éltünk. Veér Judith tűnődve tekintett a bárónőre s fájdalmas gunynyal jegyezte meg: — De miként éljünk ily istenemberileg, állatemberi vágyainkkal ? Mária az ő dallamos, nyugodt hangján, ismét fölvette a beszéd fonalát. — Nem az érzéki erőt kell keresnie a férfiban, hanem a lelki testvért, a barátot, az ön szeretetvágyó lényének mesterét. S akiben mindezt megtalálja, az önnek egy mennyországot képes adni. Azonban azt az egyént, kihez csak érzéki vágyai kötik, azt nem bírja, hanem csupán magát veszítette el benne. Hisz hasztalan keresi az ember a boldogság forrását njagán kívül kétségbeesett vad vágyódással. A saját keblünkben hordjuk a mennyet és a poklot. .. Aki teljesen uralja önleikét, aki önmegtagadóan tud szeretni, küzdeni, dolgozni embertestvére és a maga boldogító tökéletesbitése érdékében, csak annak szivében él az isteni öntudat mennyei érzése. De mig önző vágyakkal ölelünk körül valamely kívülünk levő dolgot, addig mindig érezzük keblünkben a pokol emésztő égését. Veér Judith sugár alakja megcsuklott és kezeit görcsösen összekulcsolva, zavartan, szemlesütve lihegte: — Oh, oltsa ki bennem ezt a kínzó pokoli tüzet! Mária bárónő egy ideig mélyen elgondolkozva tekintett lelki betegére, azután mintha valami eszme villant volna meg agyában, örömteljes szeretettel szólott: — Biztos vagyok benne, hogy nemsokára kigyógyul; csak legyen még egy kis türelemmel. Addig is látogasson el hozzám, mikor kedve tartja. Judith elköszönt ... de nem élt többé a bárónő szives meghívásával. Mária várta őt 2-3 hétig. Nem jött! Végül aggódni kezdett lelki betege miatt. Tehát egy szép tavaszi délután behajtatott a városba, hogy önmaga keresse föl Judithot. A Veér-kuria oszlopos tornácán a bárónőt egy merész eleganciával öltözött, kifent bajuszu fiatalember fogadta, ki épen a csinos kis szobaleánynyal évődött s most valami rezignált világfias kifejezést akart semmitmondó arcára reáerőszakolni, amint a bárónő előtt hajlongva, affektáltan raccsolta: — Judithot méltóztatik kitüntetni a látogatásával?. . . Odabent van boudoirjában. Mária nehány dohányfüst- és parfümillatu szobán haladt keresztül, melyeknek értékes, de hiányos berendezésén meglátszott, hogy évről-évre el-elkerül onnan valami a zálogházba. Végül egy kis oldalszobában, mely telve volt mindenféle divatos limlommal, reáakadt Judithra. A leány fantasztikus pózban hevert valami vá- nyadthuzatu rokokó kereveten, alkalmasint aludt vagy ábrándozott, mert sötét erecskéktől behálózott szemhéjai csukva voltak és keble lázasan pihegett rózsaszín selyempongyolája alatt. A bárónő szomorú megdöbbenéssel nézte — nézte Judith ajkán azt a hol kéjelgő mosolylyá, hol kínos vonaglássá torzuló kifejezést, amit valószínűleg annak a mellette heverő ultramodern könyvnek kár- hozatos hatása vetített arcára. Mária csöndesen odalépett a leányhoz és kisimította forró homlokáról hollófekete kuszáit haját. Az érintésre Judith föleszmélt . . . — Miért nem látogatott meg? — fakgatta a bárónő gyöngéd hangon a kínos zavarában ide-oda kapkodó leányt. — Mert — mert nem akartam többé háborgatni — válaszolt Judith kitérőleg. Mária szemrehányó tekintetet vetett a leányra. — Jól tudja, hogy szívesen látom, mert szeretem . . . Miért akarja hát ilyen banális igaztalansá- gokkal kiadni az útlevelemet ? Judith bocsánatkérőleg nyújtotta ki kezeit a madonnaarcu asszony felé. — Oh bárónő, az ilyen mihaszna teremtés nem is érdemli meg, hogy egy oly jóságos angyali lény, mint méltóságod, meglátogassa őt. Mária elutasitólag intett. — Édes Judithom, mi nem udvarolni akarunk egymásnak, hanem ugy-e őszinte barátok óhajtunk lenni ? Judith hálás bizalommal nézett a bárónő mély tekintetű szemébe. — Igen, aki oly önzetlenül jó hozzám, ahhoz őszintének kell lennem. Megmondom hát, miért nem kerestem föl az utóbbi időben méltóságodat. Mert féltettem az ön erős befolyásától életem egyedüli tartalmát: a vágyat, az ábrándot. Mária egy megvető mozdulattal mutatott a boudoir asztalán nagy össze-visszaságban heverő szecessziós cimlapu könyvekre, melyek csupa erotikus hangulatokat hajhászó irók müvei voltak.
