Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-12 / 24. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1 910. Junius 12. (2) 24. szám. tatlan örömmel köszönti és mi meg vagyunk győződve arról, hogy iránta nemcsak Nagybányán, de a vidéken is a legnagyobb érdeklődés fog megnyilatkozni. A látogató közönség nagy gyönyörűséget lelvén a fáradhatlan, és csodálatosan ügyes női kéz sok páratlan szépségű remekében, ezzel egyszersmind az évek hosszú sora óta áldásosán működő nőegyesületünk anyagi javát és érdekét mozdítja elő. Tanitógyülés Költőn. A megyei általános tanítóegyesület nagybányai köre évi rendes gyűlését mintegy 60 tag és nehány vendég jelenlétében, kik között Stoll Béla gondnoksági elnököt városunkból s gróf Teleki Jánost ott láttuk folyó hó 4-én tartotta meg. Gyűlés előtt a grófi parkba vonult a társaság, hol a grófi család jelenlétében a gróf Teleki Sándor ezredes sírját Székely Árpádnak következő beszédje kíséretében megkoszorúzták: Mélyen tisztelt Hölgyek és Urak! A költő monda : Éltünk rögös határin géniusz vezet: Remény s emlékezet . . . Emlékezni jöttünk. E kies magyar községben munkálkodó tanitótársunknak meghívására mikor tanitógyülésre jöttünk, szivünk parancsát teljesítjük, ha e sir mellett, melynek hantja alatt egy nagy szellem nemes barátja, gróf Teleki Sándor porlik a lelkűnkben élő emlékezetlángja fellobbanásának rést nyitunk. Mint a szent sirhoz sereglő zarándokok közül azok, kiket nem a hittel való kufárkodás, hanem az Istenember magasztos élete s az ő az emberiség nagyrészét egyesitő tanítása által lelkesített hit vezet, úgy jötünk ide. A hit vezetett, az a hit, az a meggyőződés, hogy jeles emberi erényekről ékes olyan emberre emlékezünk’ akinek élete sokban tanitópélda volt, az ma és az marad nekünk magyaroknak mindig. Gr. Teleki Sándor nagy ember, nagylelkű barát volt. Boldog, aki szivéhez férhetett. Igazán szeretve volt az. Az a tény, hogy a tehetségében óriás s talán azért önérzetében tulerős Petőfinek, az ő zseniális lelki rokonának szeretettel adja át koltói otthonát, hogy a költő a fészekrakás első boldog idejét itt töltse, kedves és megkapó példája nagylelkűségének. Lelkes irodalom és mübarát, kifejlett erős s egyéniségét átszövő éles müizléssel. Pártolója mindennek, ami ideális, ami a köznek javát szolgálja, a kultúrát emeli s ami magyar. Kedvelője a népnek, segítője a hozzáfordulónak, istápolója sokban a magyar szellemnek nagyobb körben is. Erős, tüzes, határozott, megalkuvást nem ismerő magyar, aki a hazáért nem haboz kockára tenni mindent. Férfias önérzete s szenvedélyes hazaszeretete, akár csak a Petőfié, örök eszményünk nekünk magyaroknak mindaddig, mig a haza szabadságáért hevülni tudunk és akarunk. De hát vájjon tudunk és akarunk-e ? Vájjon a haza függetlenségének vágya megvan-e bennünk olyan izzóan, amilyen Petőfinek és gr. Teleki Sándornak lelkét áttüzes- sité ? . . . Petőfi és gr. Teleki Sándor mint kiválók élnek emlékünkben. Mint egymást megértő nagy lelkek s a magyar nemzet jogáért harcoló makacs, kuruc fiai hazánknak állanak például előttünk. E helyen egymás nélkül alig lehetne emlékezni rájuk. A nemes gróf sírja felé hajlik a somfa, mely alatt Petőfi szép költeményeit irta. Ok mindketten megtermékenyiték a sziveket, nem éltek hiába. Csak testben haltak meg, de tetteikben élnek. Méltók arra, hogy a késő utódok is tanuljanak magasztos példájukból. Az emlékezés szavával teszem e koszorút a nemes tettek dicső alakjának sírjára a megyei tanitóJ egyesület nagybányai köre tanítóinak, a kultúra név- I télén apró munkásainak nevében azzal az óhajtással, hogy a késő nemzedékek is őrizzék meg és áldják emlékezetét. Úgy legyen! Beszéd után a szózat hangzott el s aztán a grófi pár kalauzolása mellett megtekintette a társaság a parkot. A gyűlést Székely Árpád nyitotta meg. Megnyitójában fölemlítette az iskoláért hozott áldozat- készségét Kohónak, a nevelés célját s érintette Szabó Albert koltói tanítónak 1885 óta kifejtett munkásságát. « A megnyitó után Rozsos István a kohóiak szövetkezeti irányú gazdálkodásához adott buzdítást s több okos tanácsot a felolvasásában. A tanulságos felolvasást egy névtelen s Kohónak magyarságát kedvelő sub rosa felajánlott költségén megfelelő számú példányban kinyomatni határozta a testület, hogy az a község lakói között szétosztassék. A gyűlés felolvasónak, valamint Stoll Béla gondnoksági elnöknek, jegyzőkönyvében mondott köszönetét. Azután Lengyel Béla olvasta föl a tanítóság gyűléseinek tárgyai cimü érdekes értekezletét, melyben praktikus tanácsokat adott s amelyet a választmányhoz tettek át kellő pártolás és elfogadás céljából. Ezt követte a Benedek József fizikai, gyakorlati leckéjének bemutatása, melyért éppen úgy, mint a Lengyel felolvasásáért jegyzőkönyvi köszönetét mondottak. A tanítók háza, Eötvös alap pártolásának fel- emlitése után elnök nehány lendületes szóval berekesztette a gyűlést, mely után az iskola egyik termében tartott közebéd következett, ahol szó-szót követett. Végül a községet nézték meg, kivonultak a Vajda forráshoz, bejárták az utcákat, megnéztek nehány kertet, udvart stb. Á jövő évi gyűlést Kapnikbányán tartják meg Siculus. Heti krónika. Az orszgy. képviselőválasztások lezajlottak, ami még hátra van, az se nem oszt, se nem szoroz. Érdekes, hogy szombaton az egész országban egyetlenegy választás sem volt, minden más napon választottak jun. 1 töl 10-ig, csak éppen szombatra nem esett egy sem, mely körülmény amellett látszik bizonyítani, hogy zsidó nélkül nincs vásár, de nincs követválasztás sem. A héten elsimult volna már nálunk minden izgalma a nagy hadjáratnak, ha egy ici-pici kis noteszkét nem találnak a busági állomáson. Mosuszszagu a könyvecske, bizonyságául annak, hogy a kigyósziszegés rózsaillat között is előfordul, plajbásszal, van írva, gazdájának neve, aláírása sehol elő nem fordul, kié volt, nem tudatik, mit akart vele az illető az sem, mégis komoly ügyészségi eljárásnak fogja képezni az alapját, pedig az sem lehetetlen, hogy valaki egy kis tréfát akart vele csinálni A tréfa végre is sokféle, mint a gusztus, voltam én már pl. olyan háznál is, ahol a gyermekek azzal mulattak, hogy a vendégeket gombostűvel szurkálták. Valószínűnek tartom, hogy ilyen apró tüszurásnál az sem egyéb. Sokkal többet ér ennél az, hogy Medárd napján — jun. 8 án — nem esett s igy jó veröfényes nyárra volna kilátásunk a lőcsei kalendárium szerint. Azt egyelőre ne vegyük számításba, hogy minden délután mennydörgés, villámlás és viharos felhőszakadás köszönt be mostanában. Az nem számíthat már csak azért sem, mert Medárdkor nem esett. Az sem sokat nyom a latban, hogy Budapesten Medárdkor a vihar szétverte az egész repülöversenyt, mert ami Budapesten érvényes, az reánk nézve nem érvényes. Mi tehát boldogan várjuk a nyaralókat, mert jó időnk lesz, de várja különösen a ligeti vendéglő, ahol a személyzet egész nap kaláberezik, mert nincs kit — Hogy mertél idejönni 1 — kiáltott rá a dervisre. A dervis nem rémült meg tőle és lekuporodott a sah mellé. — Mi tett embergyülölővé? — kérdezte azután a sahtól. — Nem találtam még egyetlen embert sem, akit barátomnak nevezhetnék. Akivel eddig találkoztam az életben, egyik sem volt méltó a barátságomra. Emiatt való elkeseredésem tett embergyülölővé. Nem akarom többé elhagyni a palotámat, mert nem szeretek senkit s engem se szeret senki. A dervis egy ideig gondolkodott, azután igy szólt: — Tudod-e, hogy ki a te legnagyobb ellenséged ? Tudod-e, hogy ki csalt meg téged a legjobban? — Nem tudom. — Te vagy az magad! Te vagy magadnak a legnagyobb ellensége és senkiben sem csalódtál meg annyira mint tenmagadban. A sah csodálkozva nézett a dervisre. Nem értette meg a szavainak értelmét. — Beszélj világosabban — mondotta. — Nem értelek. A dervis ekkor igy folytatta a mondókáját. — Magad vagy abban hibás, hogy nem találtál magadhoz való hű barátot. Hiszen sok emberrel találkoztál te már ebben az életben s ezek között nagyon sok jó ember volt ám! Te azonban nem ismerted meg őket, elhaladtál mellettük, vagy pedig nem igyekez- | tél arra, hogy megtartsd őket barátaid gyanánt. Alkalmasint megsúgta neked olykor a szived, hogy ezt vagy azt az embert szorítsd szivedre és szeressed, de te nem hallgattál akkor a szivedre és tovább mentél. Talán utóbb eszedbe jutott egy-egy ember s gondoltál is arra, hogy miért nem ölelted át barátsággal — de már akkor késő volt. Azt az embert már elveszítetted örökre, a ridegséged elriasztotta azt tőled. — Igazad van bölcs dervis — mondotta a sah szomorúan. — Most pedig el mondok neked egy mesét, amelyből még jobban meg fogod érteni a szavaimnak értelmét. Remélem, hogy ez a mese meg fogja gyógyítani a lelkedet. Hallgass rám. Volt egyszer egy szegény kőtörő ember, aki keserves munkával kereste meg naponta a betevő falatját. Történt egyszer, hogy a hegyek között jártában almafára akadt és leszakított róla egy szép almát. Elővette azután a kését s megtisztította vele az almát. Azután megdörzsölte a kést egy kiálló kődarabon és visszadugta a zsebébe. Később ismét elővette a kést s nagy bámulattal látta, hogy a pengéje aranyossá változott. Most jött rá, hogy az a kő a mesebeli hires csudakő volt amely minden hozzádörzsölt vasat aranyossá változtat. Visszarohant ezután és kereste a csodakövet, de nem akadt rá soha többé. Akkor kellet volna észrevennie a jó tulajdonságát, amikor véletlenül meg találta. A sah megölelte a dervist, mondván: — Te vagy az első barátom! kiszolgálnia. Tegnap távbeszélőn kérdeztem, hogy R. S. nyaraló ur ott van-e már? Ott kosztol?-— Nem kosztol itt kérem senki, volt a lakoni- kus válasz. (Nem jó volna még egy vendéglőt építeni, hátha akkor a verseny nagyobb forgalmat teremtene ?) Még a helybeliek sem járnak ki, hogyan is mennének, mikor most szülők és gyermekek egyaránt drukkolnak, itt a világ réme, borzasztóbb a Halley- üstökösnél: az évvégi záróvizsgálatok. Már megkezdődtek, már folyamatban vannak, még a levegő is izzik tölök. Hogy is mondta az egyszeri gyerek: »már veszi, már eszi!« Ezekhez a legmelegebb napokhoz kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt jó szerencsét kíván a krónikás. Személyi hir. Dr. Nagy Géza kassai városi főorvost, néh. Nagy János derék városi orvosunknak a fiát, a napokban postakerületi főorvossá választották. Őfelsége I. Ferencz József koronázásának 43-dik évfordulója szerdán volt, ez alkalomból a tanítás az összes állami iskolákban szünetelt s a templomokban hálaadó istentiszteletek voltak. Dr. Winkler Jenő körorvos nejével együtt a Balaton vidékére utazott. Zempléni Árpád költő nejével együtt Velenczébe utazott. Diszebéd. Szmik Antal budapesti igazgató-főmérnök, mint felsőbányái díszpolgár tiszteletére Felsőbányán, a városi vendéglőben közebédet rendeznek folyó hó 16-án. Miss Levetus végleges megállapodás szerint június 13 án, tehát a legközelebbi hétfőn d. u. 5 órakor érkezik Nagybányára Szmik Antal igazgató mérnök kíséretében. A szatmárvármegyei gazdasági egyesület elnökké egyhangúlag Teleki Géza grófot, alelnökké Csaba Adorjánt, Falussy Árpádot, Böszörményi Emilt, ügyészszé Damokos Andort választotta. Madán Ferenc kir. bányakapitányt az ő egyetlen, kedves fiának halálában, nagy, nehéz csapással látogatta meg a sors. Mintegy hat év óta folytatott komoly, súlyos küzdelmet a derék fiú, a modern kor legveszedelmesebb és legelterjedtebb betegségével: a tüdővésszel. Orvos volt, immár kezében a diplomával, mikor az élet nagy munkája tárult volna föl előtte. Tudta mi a baja s már előzőleg is kiváltképpen a tüdővészt tanulmányozta, azokkal a gyilkos bacillusokkal foglalkozott, melyek 76000 embert ragadnak el évenként magyar hazánkból. Mikor maga is beleesett a szörnyű betegségbe, kettőzött mértékben kutatta a gyilkos kór szimptomáit, az ellene való védekezést, annak természetrajzát. Hat év óta több ízben kigyógyult, helyre jött. A múlt év november elseje azonban végzetes volt reá nézve, mikor visszautazott Budapestre a szanatóriumba, a veszedelmes véletlen úgy hozta magával, hogy a nagy utat fütetlen vasúti kocsiban.kellett megtennie, ettől kezdve hanyatlott egészsége, tavasszal hazajött szülőföldére, annyira szeretett kedves, jó szüleihez s itt a leggondosabb ápolás dacára jun. 8 án, szerdán délután elnyugodott csendesen, minden halálküzdelem nélkül. Mint tanult orvos maga megmondta a halálának, úgyszólván, a pillanatát is. Mindössze 27 évet élt. Szép ifjú korában ragadta el közülünk a halál a nagy reményekre jogosított fiút. Temetése tegnap délután volt 5 órakor, a kiterjedt rokonság, város és vidék megható részvéte mellett. A család a következő gyászlapot adta ki: Madán Ferenc és neje Boytner írén, leányuk Teréz és férje Schmidt Sándor a maguk, valamint számos közeli és távoli rokonok nevében is mély bánattal tudatják, bogy a páratlan jó fiú, testvér és rokon dr. Madán János orvos életének 28-ik évében, hosszas szenvedés után, f. évi junius hó 8 án délután meghalt. Temetése folyó hó 10-én d. u. 5 órakor, az engesztelő szentmise pedig 11-én délelőtt 10 órakor lesz megtartva. Nagybánya, 1910. junius 8-án. Ott pihen a jó fiú, hol nincs már honvágy; ez utolsó utján is kiséri azonban bánatos szüleinek imája és áldása. A ravatalra koszorúkat küldöttek: Áldásunk legyen veled — vigasztalhatatlan szüleid. Rajongásig szeretett testvér Isten veled — Tériké és Sanyi. Drága Janinak — Róza mama. Isten veled — szerető Lotti nénéd. Jó Janinak — Sándor Bácsi. Emlékedet megőrzi — Mimi néni és családja. Szeretett Janinak — Stefanie, Irmus. Szeretett, felejthetetlen Janikánknak— Vilmos, Laci, Károly. Isten veled — Erzsiké és Miska. Szeretettel — Martinyék. Szeretett Janinak — Adél és Iván. Felejthetetlen Jankónknak — Boitner Károly. Igaz szeretettel — Lovrich Gusztáv és családja. Jankónak — Gabriella néni és Katica. Szeretettel őrizzük meg emlékedet — Irén néni és Tóni bácsi. Az őszinte jó barátnak — Ilonka és Tibor. Kedves baráti emléked örök — Stoll László és Károly. Szeretett Janinknak — Turman Zoltán és Olivér. Őszinte részvéttel — Moldován László és családja. Igaz szeretettel — Pokol és családja. Dr. Madán János.
