Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-15 / 20. szám
NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK nVEIJNT ID IBIST AlRJST^MP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. A megváltás fönséges ünnepe óta ötven nap pergett le az idők tengerébe. A tavasznak illatos, színes virágai ez alatt lassan elhervadtak s a feslő rügyek árnyékos lombsátort bontottak ! Itt a nyár kezdete s ezzel együtt beköszöntött Pünköst, az örök szeretet magasztos ünnepe! Mélységes érzés a szeretet! A legszebb virág, melyet az Isten a földre széthintett. Szivünk mélyén gyökerezik s föl az Égig ér! Nincs nyugodalmunk, pihenésünk sem éjjel, sem nappal, mig bátorító sugallata, titkos parancsszava föl nem lángol minden cselekvésünkben ! A boldogtalanság ólomsulya nehezedik azokra, akiknek lelkében a szeretet, ez isteni kézírás nyoma kihal, kivész. Hasonlatos ezeknek sorsa a madárhoz, mely tavaszkor párját veszti; a virághoz, melyet^ a sivatag száriló, perzselő homokja lemet el. Gonddal ápoljuk ezért szivünkben a sze- retetet, fékezzük önző vágyainkat s törekvéseinket. Különös alkalom nyílik erre most, midőn a közélet látóhatárán cikkázó villámokat szóró terhes felhők jelentkeznek. A küszöbön lévő választásokra gondolok, melyek ismét megtermik majd áldatlan gyümölcsüket: a visszavonást ^és gyülölséget s fe- nekestől fölkavarják a társasélet békéjét. Hogy ez erkölcsi pusztulást elkerüljük, legyünk egymás iránt türelmesek és elnézők, tiszteljük mások meggyőződését; az önző törekvések tisztátalan hullámainak pedig minél magasabb gátat emeljünk! Tegyük meg mindezt tiszta szeretetből. S ha majd a kék égből ismét derült nap mosolyog le ránk: nem fogjuk érezni az átélt zivatar leverő, nyomasztó hatását! Hozz békét minékünk Pünköst, szeretet ünnepe! A nagybányai muzeum jövője. — Levél a szerkesztőhöz. — Kolozsvár, május 8. Kedves Barátom! »A Phönix« címen egy szép kulturhistóriai cikket olvastam a Nagybánya és Vidéke, április 24-iki 17. számában. A cikkely sokkal tartalmasabb, hogysem felette átsiklani szabad lenne. A jövőre is vet képeket és tesz propoziciókat ez a szép cikkely, melyet szükséges elolvasni és kell azzal érdemben foglalkozni. A mai kor anyagiak után sóvárgó irányzatát s a domináló eszméket jól ismeri a cikkely Írója. Igyekszik is, azokat, számba venni. Rámutat, hogy eközben, a hétköznapi életből kiemelkedett egy lángész, amely erős koponyával és izmos karokkal látott dologhoz s Nagybánya múltjának értékes köveit összehordotta, hogy erős bástyát épitsen azokból, ez exponált vidéken a nemzet számára, a független Magyarország második évezredének védelmére. Kidőlt az oszlop. Mint cikkíró mondja, eltűnt a Phönix madár, maga után csak sejtelmet hagyott és száz éves ígéretet. Nem egészen úgy állunk. Ma, amikor 24 óra alatt 2400 kilométer távolságot futunk be, tehát 100 napi utazás munkáját elvégezzük egy nap alatt, amikor hangunkat telefonon át ezer kilométer távolból is megnailja ügyfelünk, korunkban még a Phönix madár is kénytelen engedni a száz évből. Viszont az emberek is kevesebbet időznek ma egy-egy stádiumnál, mint a régi görögök s rohannak, mint Luciferek, a szelek szárnyain, dolgaik után. »Jön változásra, változás;« de ez a változás a cikkely amaz örök igazságát nem módosítja, hogy a nagybányai múzeummal, amit b. e. Schönherr Gyula Petőfiként, »nem egészen dicstelenül kezdett«, folytassák e klasszikus szépséggel kezdett épületet pályatársai és fejezzék be, »teljes dicsőséggel.« És tegyük hozzá, teljes diadallal. Mert ha jól megoldják ezt a kérdést, diadal lesz az a városra, haszo7i lesz az a nemzetre, bárkié lett-légyen is a dicsőség. Mert tagadhatatlanul nagy haszon lesz az Szerkesztőség s kiadóhr, tál : Felsőbányai-utca 30. szám alatt.----rrr- TELE? 'T1 NAGYBÁNYA Í8. SZÁM. r- ■ . a nemze re, ha a tanulni ( vágyó müveit ifjú a nagybányai muzeum könyvtárában ismeretei bővítésére megtalálja a szükséges könyveket. Ha oklevéltárában eredetiben vagy másolatban megtalálja a kutató a közérdekű, a város múltjára tartozó okleveleket. Ha a város fölött elrepült évszázaknak emlékei, térképeken; a fejlődés, a kulturális haladás, a szerepvivő egyének írásban és képekben láthatók lesznek. Ha külön csoportba gyűjtve ki lesznek állítva Nagybánya régi fejlett iparából a ma megszerezhető remekek, hogy abból a mai iparosság tanulhasson, arról mintát vehessen. Össze lesznek gyűjtve a céhládák, hogy feldolgoztassék azok írott anyaga. Ha térképeken fel lesz tüntetve, természetesen külön csoportban, hogy Nagybánya gyümölcstenyésztésre alkalmas területe mely pontján, mikor, mily fajta gyümölcsfák diszlettek, hozták dús adójukat a termesztőknek ? Ki lesz tüntetve, hogy a múlt évszáz elején, a kaszinó felállítása idejében, kik és miképen működtek közre a gyümölcskertészet föllenditésére ? Milyen volt a fejlődés, hol következett be a megállás s mi volt az oka ? Ha a mező- és konyhakert-gazdaság, az erdökezelés, kapcsolatban a vadászati emlékek — összegyűjtésével s kiállításával — hasonlóképen fel lesz ölelve. Itt aztán sok vonzóan tanulságos dolgot lehet szemlélhetővé tenni, a gazdászat fejlődése, a használt eszközök, az átmenetek ismertetése, a gesztenye erdők fejlődése és fokozatos pusztulása okaira, az áterdőlésekre, az erdei vadak tenyészviszonyaira, a vidéken honos madarak bemutatására stb. Ha a bányászat múltja és jelene térképeken, bemutattatik. Itt ezeregyéj meséibe tartozó dolgokat szemléltethet a múzeumban, a szakbányász geni- álitása, buzgalma, leleményessége és ügyszeretete. Az egymás felett vagy alatt müveit tárnákat térvázlatokon úgy be lehet mutatni, hogy azok színezése és eltérő vonásokkal jelzése nyomán a laikus is lássa, hol terem, arany, hol ezüst, ólom, antimonium stb. Melyik szinten dőlSappho szerelme. Görögből fordította: Incze Lajos. Boldog ám a férfi, — szerintem olyan, Mint egy isten, aki te véled ülhet, És közelről hallja te édes hangod, És nevetésed. Óh szivemnek mily heves indulatja ! Hisz ahányszor rád emelem szememet, Hang nem éri ajkamat, egy szóm sincsen, Nincs szavam akkor. Nyelvem, oh, mily néma! Szivemben éles, Testem átjáró, nyilaló tűz éget, Nem látok, nem, én szemeimmel akkor, És a fülem zúg. Tagjaim reszketnek, izzadság lep el, Megremeg testem, halovány az arcom, Mint lehullt levél. Kicsi liija, hogy nem Ér a halál el. Kend a pap? — Irta: Móricz Zsigmond. — Tiszteletes Borcza Áron bent ült a bibliotékájában. Jó meleg volt odabent, csöndes, poros békesség, a sok könyv mozditatlanul pihent a polcokon, odakint tiszta hó borította a földet; s egyszerre csak rányitotta valaki az ajtót. Kopogtatás, köszönés nélkül lépett be egy ismeretlen parasztember; vasvilla szemekkel odaplántálta magát a pap elé és rákiáltott: — Kend, a pap f Borcza Áron tiszteletes ur nem jött ki a sodrából. öreg szemeit fölveté a csibukról az emberre és nyugalmasan felelt: — Én vónék, fiam! — No hát akkor, — mondta megzavarodva a paraszt, aki mérges veszekedésre elkészülve, kénytelen volt most alább hagyni a hangot, — csak rúgja szét az ur a katedráját, mert ugyan rosszat prédikál belőle. — Mit fiam? Mikor voltál templomba? Mit hallottál tőlem ? — Én ugyan semmit, — morgott a paraszt, mer én nem járok olyan helyre . . . Bár a feleségem se járna. De az bevetődött a tenuapi vasárnapon az ur templomába, — dűljön össze! ... Az az én bajom. A dühös idegen nyalka ember volt, ólompitykés pásztorgunyát viselt. Meglátszott rajta, hogy juhász s a kampós botjával már nem dühösen, inkább kedvetlenül, szomorúan bökdöste a pádimentom kikopott görcseit. — Hát fiam, csak mondd el a bajodat, sorba — biztatta az öreg pap. — Úgy vót az, uram, — sóhajtott fel a juhász — hogy mikor én az Ágnit elvettem, mert bacsu vagyok én, juhász, hát asszony kell nekem, anélkül nem lehetvén élni, pedig jobb anélkül, mint avval, mer úgy legalább meg van a békesség, ha koplal is az ember, mert könnyebb eltűrni az etlenséget, mint az örökös civakodást, mer olyan ember vagyok en, hogy inkább egy hétig nem eszek, mint egy óráig veszekedjek ; a békességet szeretem én, de ha mán valaki szót szól, aztat nem szeretem én. Elébb ugyan elhallgattam, mer három esztendős házas ember létemre sokat bévettem köszönettel, hanem hát az én Ágúim azt a héttürö szentet is kihozná a békességből, ha egyszer nekiereszti a kereplőt . . . Hej uram, igaz pápista ember vagyok én, ha a feleségem csak kálomista is. Ficamodott vón ki a bokája a bábájának, mikor az úrhoz vitte keresztelni, mer akkor ü se fordult vón be a kelmetek kokasos templomába tennnap ! Borca Áron ur megcsóválta a fejét. — Mit beszélsz ilyen sok bolondot, édes fiam. Nem értek én ebből egy igét se. Hát mi bajod f Mondd el.-- Mondja el az a szent nepomukos jóisten, az tán el tudja mondani, amennyit az én feleségem kárál egy nap, mert annak ugyan be nem áll a szája, mint a malom zúgása, csak ha éppen alszik, oszt belefagy a szó. Ha mán messziről meghallom, a girincembe all a hideg, sijjednék a főd alá is ha lehetne, pedig tudom, hogy oda is utánam hallatszana az Agni hangja . . . — Tán az a jótorku személy volt a feleséged, aki tegnap olyan buzgóan énekelt a templomba? Harmadik sorba ült szélrül. — Jó torka volt ? Különb mint a klárinétnak f Akkor ü vót! — Hallgatni is szépen hallgatott a prédikációra — Az a baj! — kiáltott fel az ember olyan hangosan, hogy maga is meghökkent tőle. — Az a baj, hogy úgy fülelt. De még nagyobb baj hogy az ur prédikált! Hogy lehet valaki pap iéttire ilyen pogány, hogy nyilvánságosan prédikál minden népek füle hallatára hogy megértsék. Annyit se tud az ur, hogy gyiákul csinálná meg a miskulánciáját, mint ami paI_iap-u.ille inai száma Q oldal. PÜNKÖST.
