Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-01 / 18. szám
Nagybánya, 1910. us 1. — 18. szám. XXXVI. évfolyam. NAGYBANI A ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ívCBca-jELEnsriK: a^msriDiEisr vasáru:ap — Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre á K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : IRévész; János. Szerkesztőség s i tea 30. szám alatt. Hol legyen a főgimnázium? A főgimnázium épületének kérdése, mint az lapunk közleményeiből is köztudomású, újabb dűlőre került. A Klastrom-mezöt a minisztérium nem találta alkalmas helynek s ez idő szerint a régi Szendy-féle Kossuth-utcai telek jött szóba, mely terjedelmes voltánál és előnyös fekvésénél fogva kiválóan alkalmas volna erre a célra. Összefügg ez a kérdés a főerdőhivatali helyiségek és erdészlakások ügyével, mivel azok is oda terveződnek. A dolog jelenleg tulajdonképen úgy áll, hogy a város és részben a kir. erdészet rendelkezik azzal az egész nagy telekcsoporttal, mely a Kossuth- Fésűs-, Gellért-utczák és a Szendy- tér között ma még beépítetlenül fekszik. Szó van róla, hogy a kir. főerdőhivatal a Szendy-térre kerül, a főgimnázium pedig a Gellért- és Fésűs-utcák sarkára. Elismerjük igen szép és jó gondolat, tisztelettel hajolunk meg előtte, de tudnánk ennél még szebbet és még jobbat, t. i. hogy ha a főgimnáziumot a Szendy-térre építenék, hol az az egész homlokvonalat elfoglalná s hol éppen olyan nagy telket lehetne részére kihasítani, mint a másik helyen, akkor a kir. főerdőhivatal jönne a Fésűs — Gellért utcák sarkára. Mindenesetre örvendetes dolog, hogy egyszerre két ilyen nagy épületet fognak városunkban emelni, de hogy a főgimnázium hasonlíthatatlanul nagyobb (impozánsabb) lesz, az kétségtelen. Hiszen ma egy ilyen középiskola 6—8 százezer koronába kerül. Ennyit a főerdőhivatal nem áldozhat, de meg nincs is szüksége ily hatalmas épületre. Az uj Szendy-téren remekül festene az óriási főgimnázium, annak egész keleti vonalát elfoglalná, s a városunkba érkező idegennek azonnal hirdetné a magyar kultúra hatalmas méreteit itt a keleti végvidéken. A kir. erdészet épülete szintén szép helyre kerülne, szemben a szolgabirói hivatallal, mert hiszen, hogy ha az jó a gimnáziumnak, jó volna hivatalnak is. Csupán a város és a kir. erdészet megegyezésén függ az egész dolog, mert a telek- átszámitások, elcserélések nem sok fejtörést okoznának. Most még lehet ebben az irányban működni, azért vetettük föl az eszmét. Mikor az épületek már fölemelkedtek, akkor aztán nehány száz esztendeig bizonyára a helyükön is maradnak. Hogy a kir. erdészet előzékenyen fog viselkedni szemben a főgimnázium nagy, kulturális kérdésével, abban egy pillanatig sem kételkedünk. A vármegye a lüdővész ellen. Alig került ki nyomósabb rendelkezés a vármegye keze alól valaha, mint az a szabályrendelet, amelyet a tavaszi közgyűlés fog tárgyalni a tuberkulózis ellen való védekezésről. Vármegyénkben egy év alatt 1424 egyén halt el tüdővészben. Semmiféle betegség nem visz el annyi embert, mint ez. A nép nem akarja megértem, hogy védekezni lehet ellene, erőszakkal kell tehát a nép javát előmozdítani, szigorú szabályrendelet által. Maga a szabályzat körültekintően, nagy szakértelemmel szerkesztődön, mindenki tanulhat belőle. Sok helytelen népszokás ellen küzd és sok igen jó intézkedést honosít meg. Nagyon ajánljuk mindenkinek olvasásra és terjesztésre. Dr Aáron Sándor tiszti főorvost hálás köszönet illetheti érte, hogy a megyénkben divó egészségtelen szokások leküzdésére ily bölcs utasításokkal szolgált. Különöst* sokat tanulhatnak belőlük a gazdasszonyok. A szabályrendelet-tervezet, mely csak a megye határozata és a belügyminiszter jóváhagyása után léphet életbe, következő: 1. ij. A gümőkor elleni eljárás tekintetében, általában véve a 49851—1897. B. M. sz. körrendelet rendelkezése irányadók. 2. §. A köztisztaság megóvása céljából valamennyi lakás, ideértve a gazdasági cselédlakásokat is, évenként kétszer és pedig tavasszal április hó végéig és ősszel november hó 15-éig, úgy belül, mint kívül alaposan kitakarítandó és kimeszelendő. Az újbóli kimeszelés iránti kivétel csak ott engedhető meg, ahol egy család egynél több szobában lakik és ezek festve vannak, mely festés azon esetben, ha piszkos, vagy foltonkint lehullik szintén megújítandó. Takarítás alkalmával a deszkázott padló feí- surolandó. Ahol a padló nem deszkázott, a föld vagy 25 centiméter mélyen kiemelendő és a mezőről hozott tiszta földdel esetleg agyaggal kicserélendő, vagy frissen beoltott mésszel (1 kiló égetett mész 4 liter vízre) bőségesen bevonandó. A nyírvidéki rossz szokás, hogy a padlót száraz porzó homokkal behintve használják tilos. A köz- és nyilvános épületek meszelése, festése és tisztogatása a szükséghez képest az elsőfokú hatóság által rendelendő el. 3. §. Valamennyi nyilvános helyiségben és a közönség számára nyitva levő hivatali helyiségekben a padló napi tisztogatásánál minden por felverésétől óvakodni kell ; a padló tisztasága nedves ruhába burkolt kefékkel, pormentesitő seprés alkalmazásával tartandó fenn. Iratcsomagokat a padlón elhelyezni tilos. Mindezen helyiségekben naponként többször bőséges szellőzés alkalmazandó, vagy megfelelő szellőzési készülékkel látandók el. Portörlőt ablakon át utcára kirázni tilos. 4 §. A kávéházakban, vendéglőkben, korcsmákban az ivó és kimérő edények, poharak és csészék állandóan tisztán tartandók, használat után azokat italmaradékkal a készlet állványára helyezni tilos. Különösen a korlátolt (poharas) italmérésekben, minden uj vendég által használatba vétel előtt a pohár kiöblítendő; kitörlésükre szennyes törlők használata tilos. 5 § Vendéglőkben, korcsmákban, cukrászdákban és egyáltalán mindolyan helyeken, ahol ételeket vagy italokat vendégeknek kiszolgáltatnak, egyszer már használt asztalkendőket és abroszokat, újból kimosás előtt használatba adni tilos. 6 § Szállodákban vendég által már használt ágyhuzatot, u. m : párna és paplanhuzatot, lepedőt, továbbá törülközőt újból kimosás és szárítás előtt használatba adni tilos. 7- §. Nyilvános helyiségekben, mint szállodákban, vendéglőkben, társaskörökben, casinókban, korcsmákban, továbbá a közönség számára nyitva- levő hivatali helyiségekben és ezek váróhelyiségeiben, folyosóin, lépcsőházaikban és zárt kapu csarnokaiban, a nyilvános fürdők összes helyiségeiben, egyáltalán mindenütt, ahol idegenek megfordulnak szembetűnő helyen »A padlóra köpni tilos« feliratú figyelmeztetések alkalmazandók és a köpet felfogására szolgáló elegendő számú víztartó köpőcsésze állítandó fel. 8 §. A köpőcsészék tartalma naponként legalább egyszer mésztejjel fertőtlenítve az árnyékszékbe öntendő. Ennek oly helyre való kiöntése, ahol kiszáradhatna, tilos. 9- §. Kórházakban : Lukianos epigrammája a fösvény Asklepiadésre. Görögből fordította : Incze Lajos. A fösvény Asklépiadés meglát a szobában Egy kis égért: »Mit akarsz, kedves egérke, te itt ?* Édesen elmosolyodván szólt az egérke: >Ne rettegj! Nálad csak szállást s nem eledelt keresek.« Ismeretlen Shakespeare-kutató (Egy lángeszű ember elzüllése. — Irta: Londesz Elek. — Újból föllendült most nálunk a Shakespeare- kultusz, amely régente olyau nagy hatással volt irodalmunkra és szinmüvészetünk fejlődésére. A régebbi Shakespeare-kultusz utolsó hullámai vetették elébem azt a tragikus sorsú embert, akinek emlékezete most feltámadt a lelkemben. Debrecenben élt- és halt meg ez az ember ismeretlenül s ma már csak azok emlékeznek rá, akiknek alkalmuk volt az ö ritka tehetségének megismerésére. Debrecenben, mint a magyar színészet történetéből is tudjuk, a hatvanas és hetvenes években ébren tartotta és még inkább fellendítette a Shakespearte-kultuszt a színház. Tradíció volt ez a kultusz a debreceni színháznál s kezdete még abból az időből való, amikor Egressy Gábor dörögte el ott a régi kezdetleges színház-bódéban Corjolán, Lear király és más Shakespeare-tragédiák szerepeit. Gyermekkoromban sokszor hallottam emlegetni öreg emberektől, hogy milyen nagy volt a becsülete Debrecenben Egressy Gábornak. A nagy Shakespeare- ábrázoló — igy mesélték — nemcsak a színpadon, hanem az utcán is megőrizte a tragikai fenséget. Rendesen az utca közepén haladt, hogy ne kevered% jék össze a közönséges halandókkal, a fejét lehajtotta és mereven nézett maga elé, mintha akkor is hamleti töprengések között hullámzott volna a lelke. Az emberek az utca széléről olyan forma hangulattal bámultak rá, mint a pokolból visszatért, sötét tekintetű Dantére a kortársai. Később, az uj színház felépülése után az akkori magyar színészet legkiválóbb művészei gyűltek össze Debrecenben s ekkor lendült fel az a Shakespeare-szerepekben s különösen Corjolánusa, III. Richárdja volt remek alakítás. Termetére pedig nem volt imponáló megjelenésű, vékony dongáju és középtermetű volt, de művészetével elfeledtette a hősi szerepekben ezt a fogyatkozását s amikor hatalmas hangjával megreszkettette a sí inházat, mindenki óriást látott benne. Igen intelligens felfogású színész volt s nem igyekezett kihasználni nagy hajlékony- ságu hangját a művészet ellenére a hatás kedvéért. Meglátszott a játékán, hogy tanulmányozta és megértette a szerepét s ha meg nem akasztja a fejlődését a végzetes hibája, a legnagyobb magyar Shakespeare alakitó válhatott volna belőle. Az iszákosság volt ez a végzetes hiba. A nagy művész teljesen az alkohol rabjává lett és ez okozta korai pusztulását is. Akkoriban, a bor olcsóságának idején keveset dolgoztak és sokat ittak az emberek Magyarországon, még ma is megérezzük minden téren az akkori nagy munkát- lanság hatásait. Ma már messzebb tartanánk a kultúrában, ha vidám kedvű elődeink nem azokhoz a kultura-ellenes mondásokhoz alkalmazkodtak volna, hogy: borban van az igazság, meg háromszor iszik a magyar. A Rónai-idejebeli debreceni diákság között volt egy lángeszű ember, Kovács Gusztáv, aki valósággal játszva végezte el a felsőbb tanulmányokat s mindenkit bámulatba ejtett nagy tudásával s roppant memóriájával. Azt beszélik róla, hogy egy alkalommal fogadásból megtanulta egy hét alatt az országos vásároknak a naptárban levő hosszú rendjét s amikor próbára tették, mind a huszonöt kérdésre pontosan megmondotta, hogy itt meg ott az évnek melyik napján tartják meg az országos vásárt. Előkelő debreceni patrícius családból származott, amelynek sok tagja szerepelt a város közéletében. Apja is egyike volt a debreceni közélet legtekintélyesebb vezetőembereinek. Rónai Gyula Shakespeare-alakitásai olyan nagy hatást tettek erre a nagyszerű ifjúra, hogy félredobott minden könyvet s egyedül Shakespeare- munkáinak tanulmányozására szentelte az idejét. Azon kezdte, hogy szóról-szóra megtanulta Shakespeare valamennyi müvét, azután hozzálátott a külföldi Shakespeare-kommentátorok tanulmányozásához. Az egész lelkét belemeritette Shakespeare szellemébe s tanulmányai közben olyan mélységekre jutott le, amilyenekre csak a legkiválóbb külföldi Shakespeare- kommentároknak sikerült leszállaniok Shakespeare tanulmányozása közben. Mikor én megismerkedtem vele, már akkor összerombolta a szervezetét és az eszét az alkohol, de beszélgetésünk közben meggyőződtem arról, hogy milyen nagy Shakespeare- kutató válhatott volna belőle. Szoros barátságot kötött Rónaival s megszokta az alkoholt. Erős szervezetű, daliás termetű ember volt, hatalmas, gyönyörű hanggal s az alkohol is csak nehezen bírta megtörni. Maga is megkisérlette a Shakespeare-tragédiák alakítását s egy ízben műkedvelői előadáson eljátszotta III. Richárd szerepét. Kiderült ekkor, hogy nemcsak érti Shakespearet, hanem el is tudja játszani s nagy szinésztehetséggel van megáldva. Rónai maga is megbámulta benne ezt a tehetségét s mindent elkövetett, hogy a színpadra csábítsa, ő azonban kereken kijelentette, hogy »nem lesz komédiás.« Csak a társaságokban szerette szavalgatni Shakespearet. Egy ízben Lapunk mai száma S oldal.
