Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
Nagybánya, 1909. Október 10. 41. szám. XXXV. évfolyam. / Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész CTátnos. Szerkesztőst i ra^ohiv^ al : Felsőbányai-utca SO. szám alatt. Üzleti hlroe -—---------------—---------------------------J? *ések díjszabás szerint. Stoll Béla emlékbeszéde. — A kaszinó október 9-iki ünnepélyén. — Egyleti ünnepélyre jöttünk, háromnegyed század ünneplésére, hogy hálánkat lerójjuk alapilóink s az egyesületi e=zme megteremtője iránt s igy mindenekelőtt fogadják tisztelt vendégeink köszönetünket szives megjelenésűkért, mert ezzel igazolják, hogy egyletünk nem egy elvont helyi, hanem általános közérdekű intézmény, melynek hivatása az erőket egyesíteni, az össze- tartozandóság érzetét felkölteni és ha kell az együttes cselekvést biztosítani. Hálával gondolunk alapítóinkra s ezek közölt különösen a hazafias érzelmű néhai Bercsey Lajos kir. láblabiró és a fenkölt szellemű Hámori testvérekre, kik elsősorban fogták fel itt az egyesülési eszmét s teremték meg 75 év előtt egyesületünket. Hálás, de fájdalmas érzettel gondolunk a nemzet nagy reformátorára, ki az uj Magyarország megteremtésére az eszmét megadta s nemzetünk reformtörekvéseinek alapját lerakta. Gyermekkoromból emlékezem midőn 1860. áprilisban városunkat betöltötte az összes harangok zúgása, emlékszem az összes templomokban tartott gyászünnepélyekre s emlékszem midőn jó atyám egy képet borított gyászfátyolba, nem értve azt, gyermekésszel tett kérdésemre: miért? édes anyám mondá könnyezve: meghalt Széchenyi István, a legnagyobb magyar. Gyászba borult az ország, itt is a gyászba öltözött nőket vezette Kovács Lőrincné a gyászünnepélyre. Közös nemzeti érzület hatotta át a nemzetet: a palotáktól az utolsó kunyhóig a fájdalom érzete fogta át a lelkeket s e közös, szent fájdalom lett biztosítéka, hogy teljesülni fog jóslata, hogy eszméit tettre váltva »a magyar nem volt, hanem lesz.« Így képez időszakot Széchenyi nemzeti életünkben. Működését, hogy kellőleg felfogjuk, nem szabad azt a mai kor viszonyai szerint tekinteni, hanem vissza kell szállani a múltba s a történelmi adatok látcsövén az akkori viszonyok szerint nézve, győződünk meg mindjobban nagysága felől. Mélyen a történelmi múltban feküsznek törekvésének indokai. Mária Terézia óta egyrészt a József, Lipól és I. Ferenc uralkodása alatti sérelmek és szenvedések, másrészt a nemes és jobbágyi viszonyból támadt nyugtalanságok folytán meddő volt e hazában minden, csak Bécs hatalma volt teljes s dolgozott azon, hogy a magyar jogot, fejlődést, akaratot feledve, éljen gyarmatként, mig a beolvasztása megérik. »Minél nagyobb a veszély, annál közelebb az Isten segélye« mondja a példaszó ; s ime a József császár halála idején a bécsi Augartenben egy magyar mágnás a viszonyok szerint, amint a politikai széljárás engedi, hol kibontja, hol bevonja vitorláit; hol vállal főhivatalt, hol visszalép, a nemzet érdeke szerint, nehogy a céltalan ellenállás összerombolhassa, de alkalom adtán ismét a kedvező cselekvés terére lép. Időközben a nemzetnek ajándékozá a pesti telkét, könyvtárát, metszeteit és régi éremgyüjteményét, megalapítva ezzel a nemzeti múzeumot Házánál van a magyar nyelv és irók baráti otthona. Ezen magyar szív véréből született 1791-ben s e körben nevelkedett Széchenyi István. A magyar irodalomban Révay Mihály vezette. 0 az, ki a magyar tudós társaság alapításának eszméjét felvetette. Ily körben a fent vázolt szomorú viszonyok dacára nemes, hazafias érzelemben nőtt Széchenyi István. 1808-ban a nemesi fölkeléshez a Széchenyi-család egy helyett három fiát adta. István fiatal kora dacára nemcsak küzd, hanem a szétvágott seregek közt a Dunán hir- közvetitést teljesít, mentésökre szolgál. Majd Lipcsénél a francia seregen át Buchlernek visz Svarczenbergtől ismét a svéd trónörökösnek tudósítást s midőn ez a meghagyásnak nem akar megfelelni, elismervényt kér a két császár és király felhívása átadásáról, mire Ber- nadetta megindítja seregét és kellő időben érkezve, a lipcsei diadal megteremtőjévé lesz. Majd London, Páris, Konstantinápoly és Olaszhonban látjuk még, végre visszatérve az országot járja be s igy külső és belső tapasztalatokkal kezd munkához. Látta a külföld haladását, az otthoni elmaradást, látta, hogy a politikai és közjogi, nemesi és urbéresi kérdések absorbeálnak minden haladást e hazában s annak védelmében vagy passiv rezistenciájában elmerülve, nem képes a 700 000 nemesség belátni, hogy mig ő jogaiért küzd, elnyomója a tízmillió lakosságnak, hogy ezen nyomás és ellenhatás lehetetleníti a fejlődést és alapja az elszegényedésnek, mi által nincs erőnk a beolvasztási törekvések ellen. Ezen tehát se- gitni kell, a pangó jogot és terhel meg kell osztani a nemzet zömével, hogy a holt jog életre keljen. Szabaddá kell tenni a földet s életbe kell léptetni a törvény előtti egyenlőséget és szabadságot. De hogyan? Mikor a nemesség egy része a kormány befolyása alatt van. Széchenyi megtalálta a módokat, hogy lassú fejlődéssel rázkódás ne érje a nemzetet. Hogy ezt elérje: Pozsonyban létesített klubbot, majd ebből Pesten a nemzeti Kaszinót. Nagy Pál beszéde közt lelkesülve birtokai egy évi jövedelme ajánlatával megalapítja az Akadémiát. A személyi hiúság kihasználásával, hogy a nemzetben felébressze a szerzési vágyat és munkakedvet, lóversenyeket létesít azzal, hogy Pestre szoktassa a vagyonos elemet, borértékesitő, állattenyésztési, gazdasági egyesületet szervez, a ló- tenyésztés, a gőzhajó gyár, lánchíd, vaskapu, aldunai ut, tisza-szabályozás mind az ő munkája, a nyelvküzdelem, vallásegyenjogositás, vegyes házasság, általános adózás, úrbéri rendszer s a népképviseleti rendszer stb. mind az ő eszméjén épült, minden közügyben ott látjuk áldó kezét s különösen a »két garasos adó« és a hitelügy rendezésére való törekvése nagy horderejű. Hogy ezeket megvívhassa s a nemzetet felrázza irta meg a »Hitel«-t. Soha irodalmi mü még ily rázkódást nem okozott. Felrázta a csüggedőket, mert célt tűzött, lelkesíti a küzdőket, az ósdiakat anatémára készteti, mert nemcsak kigúnyolja, hanem nyíltan megmondja, hogy az eddig fentartolt s félig-meddig feudális, félig-meddig alkotmányos szövevényü rendszert egy — emberhez illőbb képviseleti rendszerré kell átalakítani. Ellenes'i a »Tagblatt«-ban válaszoltak s kívánták megrontani a nemesi előjogok lerontására törekvő javaslatait. De legyőzte ezt a »Világ,« majd a »Stadium« müveivel, melynek bírálata ma is megható, lángoszlopnak nevezi, mely ■' terméketlen pusztából kivezeti a magyar nemzetet az Ígéret földére. Mindezekben a közjogot és kormánypolitikát félve kerüli s minden ténykedése oda irányult, hogy a közös uralkodóra való tekintettel, az Ausztriával de- fakto létező közös házasság, dacára Budapest egyesítésével egy önérzetes, valódi magyar központot teremtsen. A politikai nehézségek azonban nem hagyták őtet sem megkimélve. A reformok táborába küzdött, de mindig mérséklőleg hatott, s ha Lovassy László, Weselényi Miklós és Kossuth Lajos perbefogatását, elítélését s ezek kiszabadítására vonatkozó küzdelmet s az azt. követő ténykedéseket és következményeket tekintjük, el kell ösmernünk előrelátó bölcsességét. Midőn látta, hogy az általa megteremtett haladás a fiatalabb generátio esetleges tapasztalatlansága miatt — különösen a Pesti Hírlap hasábjain — a forradalom vonalába terelt közvélemény hatása által veszélyeztetve van; irta meg »Politikai programmtöredékét,« melyben nagy elkeseredéssel, de valódi látnoki érzettel adta elő a mérséklet, szükségét s jelezte ellenesetre mind azt, mit a forradalom és utócsapásai keservesen igazoltak. De a nemzet már túl volt hevítve, nem, hogy a jog-tudatában, a tapasztalt és fegyelmezett ész inlő szavára hallgathatott volna s bekövetkezett, a csapás, mi Széchényit is érte, midőn nagy alkotásai vélt romjai felett elborult elméje Döblingbe vezette, hol lassan látszólag enyhült s barátai titkon örömmel tapasztalták visszanyerni munka erejét s igy dolgozott mig a Bach-rendszerét dicsőítő »Rück blik« meg nem jelent; mire névtelenül »Blick« volt a válasz. A mü Londonban adatott ki s a történelem magaslatáról rontja meg amannak hatását s kimutatja az erőszakos, törvénytelen helyzetet. A nyomozat Széchényihez vezetett s midőn házkutatás alapján Bach kijelenté, hogy »a gyógyintézetet nem engedi Áziléumnak,« követte a hirtelen halál. Messiásként jött. Prófétai ihlettel küzdött, újjá teremtő nemzetét. Szerencse és siker emberének tartatott, csak az ádáz politikai élet volt ellene. Szünet nélkül újat és újat teremteni serkenti lángesze. A vallásosság és hazafiság szent eszméitől áthatva, miként az édesanyjához irt egyetlen versében a hálás gyermeki szív érzetével mondja önmaga, arra kell törekednünk, hogy a haza polgárait egybeolvasztva, szellemi, erkölcsi és anyagi erőben fejlesszük, hogy a haza függetlenségét megőrizni s tovább kivívni képesek legyenek. Midőn emlékét fentartani igyekszünk, véssük szivünkbe, hogy hazánk fejlesztésére nem elég a szív, ész és akarat, hanem ezek mellett szükséges a mély előrelátás és óvatosság, hogy ha kell ez féket vessen a romboló tulhajlás elé. " fZSeg ely senki- ek teljes bb érdek- a földre a vei Su méltósa^ körökként iub. jótékonyság sugarai.» E kehelybe vésett szent szava* -gyenek munkánkban irányítók. »Bizzunk mag ban, bizzunk erőnkben s legyünk meggyőződve, hogy köztünk többé kevésbé mindegyik, sőt hazánk minden fia vérünk mentője, népcsaládunk jóltevője, nemzetünk feldicsői- tője lehet; azért töltse be helyét minden magyar hü sáfárilag!« ügy legyen! Arra ürítem a nagybányai Kaszinó-egyesület Széchenyi serlegét! Földes Béla beszéde a szinérváraljai Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyén. Tisztelt ünneplő közönség! Mindenki, aki az idők szellemében és a nép szivében olvasni tud, érezheti, hogy Kossuth Lajos történeti alakja és annak varázsa folyton nő, bár jobban és jobban távolodunk el attól a kortól, amelyben ő az ország sorsát intézte, mint a hegyóriás, kit egy csekély felhő is eltakarhat, de ki a távolságban fejlődik ki teljes nagyságában. Évtizedek, évszázadok fognak elmúlni, de az ő nagy, halhatatlan alakja annál tisztábban fog a nemzet és a világ előtt kidomborodni. Kossuth Lajos él a magyar nemzet szivében és elméjében, emléket állított magának, mely tartósabb az ércnél. Ércre nem szorul az ő nagysága és ha az ország minden részében sietnek ércszobrainak felállításával, ha most e helyen is ércszobor fogja hirdetni dicsőségét, ez nem nagyságának emelésére való, hanem arra, hogy hálánknak, hódolatunknak ezen kifejezésével az ő nagyságának adózzunk és tanúságot tegyünk amellett, hogy képesek voltunk őt megérteni. Tisztelt ünneplő közönség! A történelem teljesen érthetetlen khaosz volna, ha két dologról nem volnánk meggyőződve: az egyik az, hogy a nemzetek története, a nemzetek élettörvényének ema- nációja és igy logikai összefüggéssel bir; a másik az, hogy ezen élettörvény végrehajtására időről- időre megjelennek egyének, kik mint ezen élettörvény megszemélyesítői, mint a nemzeti öntudat idegcentrumai, a kor követelményeit végrehajtják. Ilyen idegcentrum, a kornak és a nemzeti öntudatnak idegcentruma volt Kossuth Lajos, a szó szoros értelmében véve, egy providenciális egyéniség, kiben a nemzet történeti hivatása, korszerű feladatai, szoros összefüggése az európai kulturvilág sorsával, a legtökéletesebben kifejezésre jutott. Széchényi után, ki a nemzetet felrázta álmából, ki megjövendölte, hogy Magyarország lesz, a Gondviselés Kossuthot küldte, hogy mutassa meg, milyen lesz ez a leendő Magyarország. Valljuk meg, Kossuth Lajos egyenesen csodákat müveit. Olyan államkapcsolatban, melyben a politikai szabadságnak oly kevés előfeltétele és oly kevés történeti előzménye volt; hol az abszolutizmus ősi várában egyesülten tanyázott minden, ami sötétséget, ami elnyomást jelent és ami legszomo- rubb, ahol a kényuralom még a népek között is talált szövetségeseket a szabadság elnyomására: ott ő nemcsak saját nézete, de egész Európa érdekében felvette e harcot a szabadságért, az alkotmányért és kitűzte a népszabadság zászlaját. Egy önhatározó, nemzeti akarata szerint élő szabad nemzet, amely saját léttörvényeinek engedelmeskedik, amely az abszolutizmussal és feudális bürokratikus és nemzetiségi uszályhordozókkal szemben a szabadság és demokrácia zászlajával kezében mindig a haladás királyi országutján fog haladni, saját és a kulturális népek élettörvényeit végrehajtva. Hogy ez történhessék, két nagy szervezeti feladatot kellett teljesíteni: a nemzeti kormány szervezése által függetleníteni a nemzeti akaratot Ausztria akaratától, aztán a nemzet kormányzati, cselekvési szervét megtölteni a nemzeti akarattal. Ez volt Kossuth Lajos történeti missziója. És hogy Kossuth Lajos a feladatot teljesítette, hogy a nemzeti akaratot megtisztítsa idegen befolyásoktól egyfelől, másfelől megtöltse az egész nemzet érzésével: erre három tulajdonságra volt szüksége, észbeli, szivbeli és akaratbeli képességre. Nem akarok ez alkalommal ezen kialakulásaival foglalkoni. Hogy nagy elme és nagy szív egyesült benne, azt talán senki kétségbe nem vonhatja, hiszen a legszebb és legnagyobb impulzusokat a szív adja az elméI_1a.p1a.nl2: mai száma S oldal.