Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-11 / 15. szám
(2) 15. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1909. Április 11 csaknem 700.000 korona értéket képvisel. Ezt az ér- téket báró Helfert József osztrák főur, a legelfogulatlanabb 1848-49-es historikus és a leghivatottabb 48-as gyűjtő állapította meg. Ennek az óriási erkölcsi és vagyoni értékkel biró múzeumnak az összegyűjtése, fenntartása és elhelyezése gróf Kreith Bélának anyagi erejét teljesen kimerítette s ezért a legtisztább hazafiasságtól átszellemült gróf az értékes erek- lye-muzeumot, illetőleg ennek ingyenes átengedését már egyizben a fővárosnak s kétszer a magyar kormánynak ajánlotta fel. És nem fogadták el azzal a kicsinyes megokolással, hogy a muzeum elhelyezéze és megőrzése pénzbe kerül. . . . Gróf Kreith efeletti elkeseredésében igy szól: »A magyar kormány a Kossuth-muzeum fenntartásának segélyezésére 16.000 K segélyt nem áldoz, mert nincs pénz, de a Goya képre (egy asszonyi arckép) van 200.000 korona.« Most pedig, hogy a magyar szív legilletékesebb Vesta oltára, a Kossuth ereklye-muzeum el ne pusztuljon, a magyar társadalomhoz fordulunk. Megmenthetjük ezt a szent ereklye-gyűjteményt, ha egyesek, községek, testületek és hatóságok adományaikkal járulnak a Kossuth-muzeum (Budapest, VIII., Népszinház-u. 23) fenntartásához. Az adományt sem kívánja ellenszolgáltatás nélkül a muzeum, mert az adomány összegének egy megfelelő értékű képet vagy más kiadványt küld az adományozónak. Fodor Ignácz. A London „Times“ A világ legtekintélyesebb lapja. Irta : Mandel Ernő. Lapunk amerikai munkatársa. Azt hiszem, Jefferson volt az, a szabad amerikai köztársaságnak harmadik elnöke, ki azt mondotta, hogy inkább legyen zsarnokság és szabad sajtó, mint demokrácia és semmi sajtó. Tényleg, hogy micsoda óriási befolyása van a sajtónak, hogy hogyan gyúrja át a közvéleményt, hogyan teszi meg a fel nem fedezett tehetséget világhírű tekintélylyé és maró gunyjával miként dobja vissza a nagy semmiségbe gunyjának tárgyát, hogy miképen dönti el népek és nemzetek sorsát, egyszóval, hogy micsoda óriási fontos szerepet játszik a sajtó mindennapi életünkben, azt méltányolhatjuk és sejthetjük, de szavakban kifejtenünk lehetetlen. Képzeljünk most már egy újságot, mely egy és egynegyed századon, 125 éven keresztül hü barátja, tanácsadója, vezetője egy nagy nemzetnek, képzeljünk el egy újságot, melyet négy emberöltőn keresztül dédapák, nagyapák és apák olvastak és most a dédunoka olvas. Képzeljük el e méltóságteljes, megbízható öreg régi jó barátot, mely már évtizedekkel ezelőtt intette, vezette, védte nemzetét és amely most a fiú idejében, friss lelkesedéssel, komoly akarattal, nemes buzgalommal ugyanazon szolgálatokat teszi, mint a dédapának idejében. Képzeljük el mindezt és akkor — talán — lelkünk előtt ott fog állani a London »Times.« A London »Times* több mint egy újság, több mint Albionnak egyik legdicsőbb intézménye: a London Times, Angliának egyik legszentebb hagyománya. A Times olvasóközönsége széles e világ. Amit a Times jóváhagy, annak dicső a sikere, amit a Times elvet, annak biztos a bukása. A Times-ot olvasni: műveltség jele; a Timesbe cikket írni: tekintélyt, kiváltságot jelent. dem az átszellemült arcok, ez ég felé emelt szemek néma szózatát. — Oh én vak! Hát hol lehetne Krisztus, ha nem a hívők lelkében ? . . . Hiszen az istenembert alkotó: hit, remény és szeretet őserényeknek egy-egy szikrája csakis az erős hitüekben fakadhat és szemükből e csalhatatlan lelki tükörből ragyog felénk. Térdre esve felfohászkodom : Oh értem a teremtés titkát! Az erények atomjainak egyesüléséből — ha elérkezik az idő — feltámad az istenember: a Krisztus. ____ A dervis tűje. (Keleti mese.) — Irta: Londesz Elek. — Volt egyszer egy hatalmas szultán, aki a nagy jólétben teljesen megfeledkezett mindenféle emberi kötelességről s dőzsöléssel töltötte a napjait. A nép nagyon megbotránkozott e miatt, de senki sem merte szemére vetni a hatalmas uralkodónak, hogy nem méltó hozzá ez az életmód. Történt egyszer, hogy valami különös zaj ütötte meg a dorbézoló szultán fülét. Kiküldte az egyik szolgáját, hogy nézze meg, ki meri öt háborgatni. A szolga nemsokára visszatért és nagy csodálkozással mondotta, hogy egy ember járkál a palota tetején, mintha valamit keresne. A szultán nyomban megparancsolta, hogy állítsák elébe azt az embert. A szolgák hamarosan teljesítették a parancsot. — Mit kerestél a palotám tetején ? — kérdezte haragosan a szultán az előtte álló embertől, áki szegény dervis módjára rongyokba volt burkolva. — A tevémet kerestem ott. — felelte amaz. A szultán összecsapta a kezét nagy csodálkozásában. Azután rákiáltott a szegény emberre: — Megbolondultál ? Te a tevédet a palotám teHogyan született, hogyan nőtt a Times ? Száz- huszontöt évvel ezelőtt adta ki először egy Walter János nevű nyomdász, kinek Londonban a Printig House Squaren volt nyomdája. Itt született a Times, itt emelkedett világhatalommá és itt él még ma is. Walter makacs, önfejű, de rendkívül becsületes és az igazságot ugyancsak kimondó ember volt. 1784-ben napilapot indított, melynek a »Daily Universal Register« nevet adta. A lapot kézzel szedték és kézzel nyomták. Képzelhető, milyen nagy lap lehetett. Walter a lap nevét négy évvel későbben »The Times«-ra cserélte fel. A lap ára 3 angol penny volt, mint manapság. Időközben a lap ára különböző viszonyok és események közepette több változáson ment keresztül. A napóleoni háborúk idejekor 7 pennyre szökött fel, majd későbben 5 pennyre szállott le. Ötvennégy évvel ezelőtt az angol törvények eltörölték az újságokra kivetett adót, ami lehetővé tette, hogy a Times ára 3 pennyre szállíttassák le. Az utolsó évtizedben többször volt arról szó, hogy követve az egy pennys újságokat, a Times ára is leszállittassék. Különös például szolgált erre a »Morning Post,« melynek 3 pennys korában hatalma ugyancsak megcsappant s előfizetőinek száma pedig rémgyorsasággal szállott lefelé. Mikor a »Morning Post« árát egy pennyre szállították le, a lap egyszerre Angliának egyik leggazdagabb lapjává lett. Valahányszor szó volt arról, hogy a Times követi a Morning Post példáját, a közvélemény mindig felzudult. A Times idöszeníelte szokásain változtatni szentségtörésnek tekintették. Az előfizetők szívesen fizetik a három, pennyt. Nagyapáik és dédapáik is ugyanazt tették. Ok már beleszülettek abba. A Times-ot különben sem igen lehetne egy pennyért árulni, mert a Timesnak egyik főkülönlegessége, hogy a parlamenti beszédeket és a törvényszéki tárgyalásokat teljes terjedelmében hozza, ami óriási helyet és igy óriási papírmennyiséget jelent. A Timesnak különös szerencséje volt kiadóival és szerkesztőivel. A Times is, akárcsak a fejedelmi trónok, mindig fiuról-fiura szállott. És valamint egy ősrégi dynastiában Amurathot, Amurath követett, úgy a Times kiadói is fiuról-fiura Jánosnak lettek keresztelve, ezáltal is jelezvén, hogy bár az idő múló és halad, a Timesnak régi dicsősége mindig a régi marad. Első Walter János idejében, a Times ugyancsak kemény igazságokat vetett a yorki herceg szemére. Erre aztán jó Walter Jánost elfogták és egy évi börtönbüntetésre, 50 font fizetésére és 1 kalodában való egy órai kiállásra Ítélték. János a kalodától megmenekült ugyan, de az ötven fontot lefizette, az egy évi börtönbüntetést pedig kiállotta. A Timesnak harcias szellemét ez azonban nem hütötte le. Hiába fenyegették Jánost, hogy figyelmeztesse börtönbüntetésének ideje alatt hátrahagyott szerkesztőjét, hogy mérsékelje hangját, ez utóbbi nem sokat törődött a fenyegetésekkel, hanem ugyancsak megrostálta a királyi családot. Erre azután Jánost még egy évre elitélték és száz fontot fizettettek vele. Első János 1812-ben halt meg. Utána második János örökölte a Tímeát. Második Walter János szorosan apja szellemében haladt, mely a lapnak olyan függetlenséget adott, melyet megvesztegetni nem volt elegendő pénz a világon. Második János volt az, ki belátta, hogy az igazi újságnak kötelessége, hogy híreket hozzon. Az Ő idejében még nem voltak hírszerző, hirgyüjtő ügynökségek és neki magának kellett ilyesfélét szervezni. Hírek gyűjtésére egy csónakon jártak a csatornán, melyen többek között a halászoktól francia újságokat szoktak volt felszedni. Az angol kormány tején keresed ? Látott- e már valaki olyan tevét, amelyik a ház tetejére mászik fel ? A dervis ezt felelte: — Sok minden megtörténik ezen a világon. En azt hittem, hogy az elveszett tevém a te palotád tetejére mászott fel és ott fogom megtalálni. Hiszen a te országodban minden furcsaság megtörténhetik. Hát nem a legnagyobb furcsaság-e az, hogy te, uralkodó létedre megfeledkezel minden kötelességedről s gyalázatos dőzsöléssel töltőd a napjaidat, ahelyett, hogy az alattvalóid boldogságáról gondoskodnál. No, ha ilyesmi megtörténhetik, akkor én is kereshetem az elveszett tevémet a palotád tetején. A szultán egy ideig zavartan nézett maga elé, majd szégyenkezés lepte meg a lelkét Eszébe jutott, hogy ő csakugyan nyomorult ember s nem méltó arra, hogy a trónon üljön. Nagy lelkifurdalás lepte meg s a szolgák nagy csodálkozására, megölelte a szegény dervist és igy szólt hozzá : — Köszönöm, jó ember, hogy észre téritettél. Megajándékozta ezután a szegény embert, maga pedig bement a palota leghátulsó termébe s levetette ott a selyem palástját, eldobta valamennyi ékszerét s egyszerű ruhát öltött magára. Azután nagy titokban kiszökött a palotából a kert ajtaján keresztül. Elhatározta, hogy vezekelni fog s nem tér vissza többé a trónra. Ment, mendegélt és dervis módjára tengette az életét. Faluról falura járva, mindenütt csodálkozást keltett az emberekben az ájtatosságával és az erkölcsösségével. Teljesen megváltozott és nem maradt belőle semmi a régi rosszaságból. Hosszú esztendőkön át bolyongott igy, dervis módjára. Odahaza azalatt hiába várták; nem tudta senki, hogy mi történt vele. ugyanis megtiltotta a franczia újságoknak Angliában való köröztetését. Akkoriban pedig, hej! roppant érdekes dolgok játszódtak le Francziaországban. Akkor játszódott le a nagy Napóleoni dráma, melyről igy a London Times kizárólag fontos híreket hozott folytonosan. Második János lapjánál bevezette a gőz sajtót, úgy, hogy a lapot már nem kellett többé kézzel nyomni, mint megboldogult első János idejében. Sikerült is akkora lapból 1100 példányt nyomni óránkint, mely akkor majdnem hihetetlen volt. Harmadik János — és érdekes, hogy a Jánosok mennyire fejlesztették a lap mechanikai részét, egy nyomó gépet talált fel, — melynek segítségével előbb 12 ezer, majd későbben 24 ezer példányt tudtak nyomni óránként. A lapnak mechanikai része igy kifejlődvén, a lapnak fontossága és a nemzet iránt szolgálatai is emelkedtek. Hatvan évvel ezelőtt a Times párisi tudósitója egy óriási összeesküvésnek jött nyomára, melynek céljául Londonnak egyik legnagyobb bankháza volt kitűzve. Az összeesküvést a Timesban megjelent egy levél által sikerült a megvalósítás előtti napon felrobbantani. A Times ellen az összeesküvőknek feje rágalmazási pert indított, melyet a Times szerencsésen el is vesztett. A lapot 25 ezer dollár kártérítésre Ítélték. A pénzt London városa adta össze és 3-ik Walternek felajánlotta. Ez nem fogadta el a szives ajánlatot, mire a város azt különböző kórházak között osztotta szét. A Times nagyságát kiadóin kívül szerkesztőinek köszönheti, két legnagyobb szerkesztője : Barnes Tamás és Delane János voltak. Barnes 1817-től huszonnégy éven át uralkodott a Printing House Square felett. Róla mondotta volt a wellingtoni herceg egy alkalommal, mikor arról volt szó, hogy a Timesot semmire kényszeríteni vagy megvesztegetni nem lehet, hogy Barnes a leghatalmasabb férfiú egész Angliában. Delane, ki Barnesot követte, 36 éven át volt Angliának ura. 25 éves korában került a Times élére. Alatta érte el Times legnagyobb hatalmát. Akkoriban az újságoknak bélyeg és papiradót kellett fizetniük és igy a szenzációs — pennys — újságok még nem léteztek. Hogy micsoda óriási befolyása volt a Timesnek, manapság el sem képzelhetjük. Akinek valami bánata vagy sérelme volt, aki valami uj gondolatot vagy hasznos dolgot akart a világgal tudatni, a »Times«-nak irt. A Times volt a legnépszerűbb és legmagasabb itelöszék, melynek barátait a müveit világ képezte. Delane idejében honosította meg a Times mainapság is a legfontosabb és legkedvesebb szokását, hogy a napikérdések felöl a közélet kiváló férfiai által Íratott. Angliának leghíresebb államférfiai és tudósai, legkiválóbb férfiai, bibornokok, miniszterek stb. stb. írtak és írnak a Timesnak sokan közülük igy szereztek hírnevet és igy kerültek a közéletbe. Delane- nak nagy befolyása azonban nemcsak a Timessal való összeköttetéséből eredt. Rendkívüli egyéniséggel rendelkezett. Mindenkit ismert, ki az angol közéletben csak kicsit fontos szerepet töltött be. Egy ebéd alkalmával, mikoriban egész Anglia azt tárgyalta, hogy az indiai alkirályságban ki fogja Lord Meyót követni, Lord Lytton, Delaneval való beszélgetés közben megjegyezte, hogy aznap reggel megkérdezte háziorvosát, vájjon Calcutta éghajlata nem veszedelmes-e egészségére. Delane nem erőszakolta a tárgyat: a Times másnap reggel kizárólag tudatta, hogy az igdiai alkirályságot Lord Lyttonnak ajánlották fel. 1886 ban dec. 22-én, Lord Raudolph Churchill, a kincstár első lordja, a Carlton Clubban leült, megírta lemondását. Ezt postára tétetvén, kocsiba ült és Egy másik dervis elvetődött egyszer a szultán városába. A szultán anyja megkérdezte tőle, hogy nem látta-e valahol a fiát jártában—keltében. A dervis azután elmondotta neki, hogy találkozott útközben egy szent életű emberrel, akiről azt hallotta, hogy valaha szultán volt. Az elbeszéléséből nyomban megsejtette a valót a szultán anyja. El is indult azonnal a fia keresésére. Hosszú bolyongás után ráakadt végre a szultánból lett dervisre. A tenger partján üldögélt és éppen a rongyos ruháját foltozgatta. — Mi lett belőled, kedves fiam! — kiáltotta az anyja nagy fájdalommal. — Gyere haza és foglald el ismét a trónodat, A dervis azonban ezt felelte neki: — A szent élet nagyobb hatalmat adott nekem, mint a trón. f- Hadd lássam a hatalmadat! Hadd győződjem meg róla. A dervis ekkor beledobta a tűjét a tengerbe és odakiáltott a halaknak : — Hozzátok vissza a tűmet ! Néhány perc múlva száz meg száz hal bukott fel a hullámokból s mindegyiknek a szájában egy-egy varrótű volt. A dervis azonban újból rákiáltott a halakra : — Nem az én tűmet hoztátok fel a tenger fenekéről. Eredjetek vissza és keressétek meg az én tűmet. A halak lemerültek a mélységbe s nemsokára megjelent a part szélén egy öreg csuka, szájában az igazi varrótűvel. Az anya csodálkozva ölelte meg a fiát s ezt mondotta neki: — Igazad van, fiam, nagyobb a te hatalmad most, mint azelőtt volt.
