Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-04 / 14. szám
(2) 14. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1909. Április 4 ingkirakatában nemrégiben a következő felírás volt olvasható: Ezen ingeket, mindenkinek a szivén kellene hordani! Egy párisi kereskedőnek kirakatában most a következő velős intelem olvasható: Álljon meg! Nézze meg! Vegye meg! Visszatérve már most ezen kitérés után a kirakattáblák és árjelzö-cédulák ügyének komolyabb hangon való tárgyalásához, mint érdekes jelenséget akarom az árjelző-cédulákról megjegyezni azt, hogy Londonban a Füszerkereskedők Egyesületében tavaly nagyobb vitára adott okot az árjelzö-cédulák kérdése. Az egyesületnek egyik tagja különös okát adta annak, hogy miért nem Írja ki az árát a kirakatában levő áruknak. Azt mondta, hogy ő azért nem teszi ki az árcédulákat, mert ha úgy cselekedne, akkor a versenytársa hamarosan és igen könnyen kitenné ugyanazt az árut olcsóbb árral jelezve, a maga kirakatába. A magam részéről azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ugyanezt az okoskodást lehetne alkalmazni az árakat feltüntető hirdetésekre nézve is. Csakugyan, ha a kereskedők mindig attól félnek, hogy mit fog a versenytársuk csinálni és mindig a miatt aggódnak, hogy a versenytárs utánozni fogja őket, vagy túl fogja őket licitálni, akkor legjobb volna, semmit se csinálni, mert az esetben a versenytársnak nincs mit utánoznia, nincs mit túllicitálnia. A semmittevés azonban talán mégsem a leghelyesebb módja az üzletvitelnek. A kirakatrendezésnél elsősorban a háttérről és az oldalfalak díszítéséről kell gondoskodni. Ezek után következik a kirakat menyezetének díszítése. Legvégül helyezzük el a tárgyakat a kirakat padlóján, a hova a kissebb tárgyak valók. A kirakat padlóján elhelyezendő tárgyak közzül legelőször a hátrakerülöket rendezzük el. A rendezésnél hátulról előre haladunk és az egészen apró tárgyak az üveg mellé kerülnek. A kirakatba helyezet áruk romlását el akarva kerülni, elterjedt szokás a valódi áruk helyett talmi árukat tenni ki közszemlére a kirakatba. A csemegekereskedök helyesen cselekesznek, amikor kirakatukba minél több étvágygerjesztő dolgot tesznek ki. A kevésbbé ehető papirmasé-sajt viszont nem fog ingerlőén hatni a közönségre. A talmi árukat csak abban az esetben lehet ajánlani, ha az illúzió felkeltése tökéletesen sikerülhet. Ha például csokoládé táblák helyett fatáblákatat adjusz- tálnak megfelelő csomagolással, ami különösen nyáron ajánlatos, amikor a valódi csokoládé elolvadhat a kirakatban, úgy ez esetben senki sem fogja észrevenni a turpiságot és a fából készült csokoládé, ha még annyira emlékeztet is a fából való vaskarikára, teljesen meg fog felelni céljának. A budapesti kirakatverseny küszöbén állva bizonyár ieöszerü dolog »a kirakatrendezés iskolájáról« megemlékezni, s talán ezen igénytelen sorok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a verseny iránti érdeklődés élénkittessék. A vidéki lakosság közzül bizonnyára számosán fogják ez alkalommal Budapestet fölkeresni, hogy azép oly érdekes, mint tanulságos versenykirakatokat megszemlélhessék. A budapesti idegenforgalom ezen fokozására annál is inkább van kilátás, mert a kirakatverseny a tavaszi vásárral egyidöben rendezgetik s a kereskedelemügyi miniszter ez alkalommal kedvezményes áru vasúti menetre szóló igazolványokat engedélyezett a Budapestre fölránduló vidéki kereskedők részére. Kívánatos volna végül az is, hogy miként ezt már Aradon meg is cselekszik, minél több vidéki város felbuzdulna a budapesti példán, s hozzálátna egy-egy kirakatverseny rendezéséhez. Egy-egy ilyen kirakatverseny nagyban előbbre Istenünk úgy látszik haragszik rájuk, hogy a gali- leait erőnek erejével halálra kívánták, aki bizonyosan prófétájuk és királyuk volt. — Hisz ti, — kiáltá növekvő haraggal — minden prófétátokat meggyilkoltátok. Én ártatlan vagyok, én kezeimet mostam ! tévé hozzá hallkan, némi szünet után. De a zsidók makacsok maradtak s mindent csak valami közönséges természeti tüneménynek magyaráztak. Eközben Pilátus palotája előtt sok nép gyűlt össze és akik reggel üvöltötték: »Feszítsd fel, feszítsd fel keresztre, el vele!« most kiáltának Pilátus felé: »Igazságtalan biró I Vére gyilkosaira szálljon!« Pilátus kénytelen volt magát katonákkal körülvenni és az a Zádok, aki reggel midőn Jézus a törvényházba ment, ártatlanságát nyíltan hirdette, most Pilátus palotája előtt oly zajt csapott, hogy Pilátus majdnem elfogatta, egyre szemrehányásokkal illette a zsidókat, hogy nem ő a hibás, az ő királyuk, az ő prófétájuk és az ő szentjük volt, akit megöltek és nem az övé, neki semmi köze hozzá, ők akarták halálát! A templomban nagy félelem uralkodott, éppen a húsvéti bárány megölésével voltak elfoglalva, midőn hirtelen elsötétült; mindenki zavarban volt, egy- némelyik hangos jajvaszékelésben tört ki. A főpapok mindent elkövettek, hogy rendet és csendet tartsanak, meggyujtották a lámpákat, de ez még növelte a zavart. Annás iszonyú félelemtől űzetve, egyik sarokból a másikba futott. A rácsok és ablakok zörögtek, pedig kint szélcsend volt. A város külső falán éjszaknyugat felé a fal sok helyen beszakadt, mintha a föld sülyedt volna alatta. A Golgotán a sötétség iszonyú benyomást tett a rettentő dühöngés és a kínzás által felkorbácsolt viszi a kirakatrendezés ügyét, ami hasznára van a ke- reskedőkek és hasznára van maguknak a városoknak is, mert a szép kirakatok, emelik a város szépségét. Dr. Radványi László. Gazdasági rovat. A karbolineum-kérdós a gyümölcsészeti szakosztályban Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület gyümölcsészeti szakosztálya novemberi gyűlésén Rakass Kálmán, kir. tanácsos, szakosztályi alelnök elnökölt, előadó Angyal Dezső királyi tanácsos volt. A gyűlésnek legfontosabb tárgya volt: Jablo- nowski J. királyi tanácsosnak, a magy. kir. áll. Rovartani állomás igazgatójának, nagyérdekü előadása a gyümölcsfa-karbolineummal végzett hazai kísérletekről és tapasztalatokról. A tudós előadó részletesen elmondta, hogy az 1908. év folyamán minő tapasztalatokat gyűjtött az a bizottság, amely e kérdés kísérleti megoldása végett előadóból, dr. Fischer Samu földbirtokosból és vegyész-doktorból, továbbá a budapesti magy. kir. Kertészeti Tanintézet részéről Angyal Dezső igazgatóból, dr. Schilberszky Károly és dr. Győry István tanárokból alakult meg. A kísérletezés színhelye részben dr. Fischer S. nógrád- verőczei gyümölcsöse volt, részben a komáromi földmivesiskola gyümölcsöse, részben pedig a nagybányai állami gyümölcskisérleti telep és a budapesti magy. kir. Kertészeti Tanintézet gellérthegyi gyümölcsöse. A munka legnagyobb részét a magy. kir. áll. Rovartani állomás vállalta magára, amely kísérleteket tett abban az irányban is, vájjon nem volna-e lehetséges valamely megfelelő házi eljárással a közönséges fa-telitő karbolineumot védekezésre alkalmas, vagyis vízzel hígítható készítményé átváltoztatni : az ez irányú kísérletek legjobban sikerültek káli szappannal, de mert a készítmény csak annyiba került, mint a vízzel higitható állapotban készen vásárolható gyümölcsfa-karbolineum, azért az ez irányú további kísérletek abban hagyattak. A higitható gyümölcsfa-karbolineumok közül a verőczei telepen a Webel-féle karbolineum, a többi helyeken pedig az Avenarins-féle Dendrin és a Schacht-féle A-jelü karbolineum vonattak be a kipróbálás körébe. Valamennyi mind hatásosnak bizonyult a téli, illetőleg a kora tavaszi védekezésben, amidőn ugyanis március hónap folyamán 27a —18 percentes hígításban kerültek a karbolineumok alkalmazásra. A 2V* percentes folyadék azonban nem bizonyult elég erősnek; a 10 percentesnél erősebb pedig anyagpazarlásnak volt minősíthető. A pontos vizsgálatoknál kitűnt, hogy erősség, illetőleg hatásosság tekintetében első helyen állott az Avenarius- féle Dendrin, utána következett a Webel-féle karbolineum és a Schacht-féle A-jelü készítmény. Legajánlatosabbnak látszik az 5 percentes folyadék használata. A fentnevezett bizottság kísérleteinek és tapasztalatai eredményeinek alapos megbeszélése alapján felkérte Jablonowski József kir. tanácsost, hogy szíveskedjék a gyümölcsfa karbolineum kertgazdasági alkalmazásáról oly előzetes tájékoztatást egybeállitani, amely a nagyközönség kioktatására szolgálhat. Ezen megállapodás alapján dolgozta ki és mutatta be a szakosztályban Jablonowski J. azt a becses tájékoztató munkálatát,-amelyről a szakosztálynak referált és amelyet a szakosztály hálás köszönettel vévén tudomásul, elhatározta, hogy a föld- mivelésügyi miniszter úrtól kérelmezni fogja e közhasznú és igen becses dolgozatnak kinyomattatását és a Rovartani állomás utján minél nagyobb számú kedélyek izgatottsága, á káromlás, gúnyolódás, a farizeusok ide s tova lovaglása, a katonák őrváltása a sötétség beáltával megrendült és megakadt, erre következett Diomás bűnbánó beszéde, aztán mély csönd lett, a nép az egyre növekedő sötétségtől félt, valamennyien az égre tekintettek s nem mertek a keresztre nézni. A farizeusok, kiket elfogott a félelem, még mindig természetesnek akartak mindent találni, de beszédeik egyre bátortalanabbak lettek s végre elhallgattak. A nap közepe sötétes, sápadt volt, mint a holdfoltok s a sötét vörös gyűrű, mely övezte és a csillagok vörössége megdérmesztő hatást gyakorolt. A farizeusok lovai reszkettek. Gőz és köd vett körül mindent. A kereszttől elfordultak és a városba menekültek sokan. A fölfeszitett Üdvözítő a legmélyebb elhagyatottságban Atyjához fordult s ellenségeiért imádkozott. Jézus mint Istenember az elhagyatottság egész mélységét kimerítette, mint a hit, remény és szeretet, egyes egyedül viszonzás nélkül, meztelenül a kimondhatatlan kínokban csak magából élve még. Három óra felé felkiáltott: »Eli, Eli, LámáSábáktáni!« Többen — Jeruzsálem felé nézve kiáltották: »Jaj, ez az iszonyatos város, mily bűnt vett magára.« A farizeusok féltek a néplázadástól és tanácskoztak Abenádár kapitánnyal, mire a közeli kapuhoz küldtek s azt bezárták, hogy a várból senki ki ne jöhessen, egyszersmind hírnökök által, Pilátustól 500 katonát kértek, hogy készen legyenek, ha netalán a nép felzudul. Valamivel három óra után világosabb lett, a hold lassanként eltávozott a naptól és pedig ellen- I kező irányban. A nap sugár nélkül, ködbeborulva és pirosán tűnt elő és a hold gyorsan sülyedt a másik oldalra, minthogyha lehullana. példányokban való szives terjesztését a gyümölcsész- kedő közönség használatára. Midőn azt a biztos reményünket fejezzük ki, hogy e kérés meghallgatásával Darányi miniszter ur ő Excellenciája a füzet kiadásáról kegyes lesz gondoskodni, egyidejűleg felhívjuk érdeklődő gyü- mölcsésztársaink figyelmét arra, hogy azt a m. kir. áll. Rovartani állomástól (Budapest, II. Debrő ut 15) vagy a m. kir. Kertészeti Tanintézettől (Budapest, I. Ménesi ut 45.) ingyen fogják megkaphatni. Éppen erre való tekintettel annak részletesebb ismertetését e helyen mellőzhetőnek véljük, de kifejezzük aztja reményünket, hogy a kérdés további tanulmányozásában a jövőben gazdatársainkat szives közreműködésére számíthat ez a két intézet, amely kéri az összes gyümölcstermesztőket, hogy tapasztalataikról egyiküket értesíteni szíveskedjenek. Gy—y. A varieté reformja. A szórakozást kereső világban, a szorosan vett komoly músoru színházak közönségétől eltekintve, sajátságos áramlat mutatkozik az utóbbi időben. Nemcsak, hogy a végletekig fölfokozódtak a közönség kívánalmai, de sokféleségükben nem tesznek kivételt helyiség, műfaj és szellem között, amit úgy kell érteni és egyszersmind példákkal illusztrálni, hogy például az operettben mind nagyobb tér jut a közönség ízlése folytán a kabarészerü produkcióknak, orfeumi trükköknek és egyéb, a varieté színpadról kölcsönvett erősebb hatású eszközöknek, viszont a kabarékban a legpajkosabb és legpikánsabb kupiék között általános hatást és népszerűséget tud elérni egy-egy drámai szám s akik még az előbb harsogva nevettek a kabaré rakoncátlanságain, meghatottan és siró szemmel hallgatják végig például a Szirmai Albert gyönyörű altató dalát. Orfeumok, amelyek azelőtt csakis variéle-számokkal dolgoztak, ma ha boldogulni akarnak, apró operetteket és bohózatokat kénytelenek felvenni műsorukba. Előrelátható és szükséges is volt tehát, hogy ebből az ötletszerű, félénken tapogatódzó és sokfelé elaprózott uj irányokból kialakuljon az uj várieté, amely minden esetre nagy áldozatok árán és a legszakavatottabb vezetéssel egy céltudatos és szerves programmban egyesítse ezt a sokféle programmot és művészi formában elégítse ki a nemcsak sokat, hanem sokfélét kívánó közönséget. Megelégedéssel látjuk, hogy a varieté reformját magyar vállalat teremtette meg oly tökéletességgel, hogy ma már az egész kontinens mulató világában hire van. A budapesti Royal-Orfeumról van szó, ahol négyórás előadás keretében egyformán kielégítést találnak azok, akik a kacagtató bohózatokat kedvelik vagy az izgalmas drámának hívei, azok, akiket dallamos énekszámok és tarka táncok mnlattatnak, a tréfás aktuálitások és csufondáros szatírák érdekelnek, sőt olyanok is, akik magasabb művészi élvezetet kedvelnek ! A Vigszinhéz leghíresebb bohózatai nem vidámabbak, mint a falrengető kacagás között lejátszódó: »Pampoulette éhes«, »A mulyi-szoba«, »A hálószobalány«, »Az ágyról-ágyra«, a »Kisz-Kisz«, a »Julcsa úgy van . . .« cimü kis bohózatok. A Royal-Orfeum ragyogóan átalakított nézőtere valósággal gyógyhelye lehetne a morózus kedélybetegeknek ezekkel a pompás darabokkal. De nem kevesebb kacagást kelt a »Hét mozija« cimü karrikatura-sorozat, amelyben csattanó versek kísérete mellett sorra felvonulnak a közélet jelesei csípősen kifigurázva. És kacagásba fül a »Pesti színésznők« cimü zenés élőkép-sorozat, amely az országMidőn kiderült, az Ur teste a kereszten sápadtan, gyengén, szinte elsorvadva tűnt fel és még fehérebb volt mint előbb, annyira elvérzett. Iszonyatos kínjai égető szomjúságot idéztek elő s száradt nyelvvel monda: Szomjuzom! és vértőlnedves,megtört szemeit tanítványára függeszté, ki egészen szomorúan válaszolt: »oh Uram, mi elfelejtettük!« majd a katonákhoz sietett s pénzt ígért nekiek, hogy Jézusnak vizet nyújtsanak; de ők nem adtak. — »Egy haldokló utolsó kívánságát a legbarbárabb nép sem tagadhatja meg, mondá János panaszkodó hangon,« mire az egyik katona egy körte alakú szivacsot mártott ecetbe, ami egy kis hordócskába állott és epét is töltött hozzá, a szivacs egyik végét egy izsópnád végére dugta s ezen készüléket Jézus ajkaihoz emelte, aki ekképen a keserves italt megizlelhette, aztán kínjai súlya alatt feje mellére hanyatlott, ajkai félig megnyíltak, fogait aludt vér borította, midőn mondá: »Elvégeztetett!« Aztán ismét fölemelte tövisekkel koronázott szép fejét és megrázó hangon kiáltá: »Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet!« — Jézus Krisztus e halálkiáltására a föld megrendült! Jézus és a bal lator között a sziklák ketté hasadtak! Isten ez újabb bizonysága még nagyobb rémülettel töltött el mindenkit. Sokan arcukra borultak és keservvel kiálták: »Valóban Isten Fia volt ezl* Mások ruháikat szaggatták és port hintettek fejükre. Abenádár sem akart többé Krisztus ellenségeinek szolgálatában állani, leszállt lováról, lándzsáját Kasziusznak, altisztjének adta s miután mondott neki valamit, ez lovára ült és átvette a parancsnokságot helyette, Abenádár pedig lesietett a Kálváriáról, a Gihon völgyön át a Hinom völgy barlangjaihoz, az ottan elbújt tanítványoknak hirt adni az Ür haláláról. A nap világa még zavart és ködös volt, a födrengésnél a levegő ugyan nyo-
