Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-28 / 13. szám
Március 28. 13. szám. XXXV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES TlDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJUIÜNIK IvIinSnDEÜSr VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész CTá-nos. Szerkesztősé ff és kiadóhivatal : Felsőhány ai-utca 20. szám ala. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Védjük az állatokat! Az állatvédő egyesület, melyre vidékünkön különösen a madárvédelem szempontjából — tekintettel gyümölcsgazdaságunkra, igen nagy szükség van s amely a finom érzés s a mélyebb műveltség szempontjából is, minden városban úgy szólván nélkülözhetetlen: holnap tartja alakuló gyűlését a városháza tanácstermében. Úgy volt, hogy erre az alkalomra Chernél István is idefárad hozzánk az országos állatvédő egyesület alelnöke és a madárvédelem lelkes apostola, azonban, mint tegnap d. u. 2 órakor feladott sürgönyéből értesülünk, Chernél influenzába esett s igy ezúttal nem jöhet el. Az egyesület az alakuló gyűlést azért megtartja a kitűzött időben, d. e. 11 órakor s Chernél majd a már megalakított egyesületnek fog felolvasni, ha remélhetőleg nemsokára fölépül. Üdvözöljük az uj egyesületet és n’ím mulaszthatjuk el azt sem ez alkalomból, hogy külön meg ne említsük annak a helybeli tevékeny férfiúnak nevét, aki itt legtöbbet tett, mint úttörő, az ügy érdekében s ez Alexy Kornél veresvizi áll. elemi iskolai igazgató. O nélküle talán létre sem jön, vagy legalább is hosszabb ideig húzódott volna az egyesület megalakulása. S végül, a midőn az uj intézmény működéséhez szerencsét, jó sikert kívánunk, az emlékezetes nap alkalmából hozzuk néhány nagy embernek az állatvédelemre vonatkozó értékes sorait: Nem tökéletes civilizáció az, mely Istennek néma és tehetetlen teremtményeit kizárja az emberek könyörületéböl. Viktoria, angol királynő. Sok kegyetlenséget követnek el az állatokon. Ez ellen tenni s a könyörületességet kelteni kell. Gyermekeimre akkép iparkodom hatni, hogy érző szivüket az állatokkal szemben is megőrizzék. Mi, a királyi ház tagjai egytöl-egyig hívei vagyunk az állatvédelemnek. Én is azon nézetben vagyok, hogy az, aki állatokat kínoz, nem jó ember s nem fog visszariadni embertársai ellen irányuló bűntettektől sem. Károly Lajos főherceg, a bécsi egyesület védnöke. Irgalmatlanság és kegyetlenség az állatokkal szemben a szivet megkeményitik, a lelket elvadítják és kegyetlenséget, irgalmatlanságot szülnek az emberekkel szemben is. Dr. Schreiber Frigyes, érsek. Jó és nemes emberre nézve nem csak a felebarátja iránti szeretet szent kötelesség, hanem a könyörület oktalan teremtmények iránt is. Newton. A miveltség alsóbb fokán levő népek leg- jellegzőbb bűne az állatok iránti kegyetlenség. Amely népnél ez feltalálható, annál ezt biztos jeléül tekinthetjük a tudatlanság s durvaságnak; amely tulajdoságokat még a pompa, a nemesség« külső jele sem palástolhatnak el. Az állatok iránti kegyetlenség megkeményiti a szivet az emberek iránt s a valódi miveltséggel össze nem fér. Humbold Sándor. Az élő lények iránti határtalan részvét a jó erkölcs legszilárdabb és legcsalhatatlanabb biztosítéka. Schopenhauer. A könyörület nem erőltetett érzelem; égi adomány az, mint az enyhe eső, mely a magasból hull alá a földre és kétszeresen áldásos: áldja adóját és áldást hoz mindarra, ki benne részesül. Shakspere. Mindig szolgálunk az emberiségnek, ha tesz- szük azt, mi emberséges! Goethe. »Kössetek barátságot az állatokkal; teremtőjük akarata, hogy az tűiber szeresse őket!« Lamartine. Szent cselekmény az elhagyott állatokat azon kínok ellen védeni, melyeket róluk elháríthatunk! Zola Emil. Az állatok kínzása ellen fellépnünk épp úgy kötelességünk, mint az embercsemetét minden bajtól óvnunk. özv. gróf Károlyi Alajosnó. Aki valamely érző lénynek szenvedését közömbösen tudja nézni, annak lelke kész talaj a gyilkosság gondolatának megtermésére; csak az kell, hogy a szenvedély szele a magot oda vigye. Gr. Apponyi Albert. Annak a nemzetnek nyújtanám a műveltség pálmaágát, amely nem éri be többé azzal, hogy gyönge, védtelen embertársát oltalmazza, a nyomorgót felsegíti, az elhagyottat keblére öleli, hanem kiterjeszti jóindulatát, védelmét és gyámo- litását a nálánál alsóbbrendű, de mégis csak élő lényekre, az állatokra is. Herman Ottó. Az állatok kímélésére és védésére szoktassuk a gyermeket s majd erkölcsi finomodásának elemét találja meg abban az ember. Királyi Pál. Az állatok kínzása és a gonosztevők által elkövetett gyilkosságok között, ha keressük, mindig feltaláljuk az összefüggést. Kodolányi Antal. Aki az állattal kegyetlen, nem lehet emberséges ember. Ponori Thewrewk Emil. Csak aki az emberszeretet erényével bir, képes részvétet érezni az állatok iránt is. Mert aki kegyetlen tud lenni a védtelen állathoz, annál embertársai is hasztalan keresnének könyörületet. B. Büttner Lina Ha az állatok védelmét célozzuk, közvetve az emberek nemesítését érjük el. Hauszmann Alajosnó. A célszerű állatgondozás a legjobb állat- védelem. Monostori Károly. Iparművészeti kiállítás Debreczenben. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara, az Országos Magyar Iparművészeti Társulat közreműködésével Debreczenben Husvétkor iparművészeti kiállítást rendez. A kiállítás április hó 7-én délelőtt 10 órakor nyílik meg nagy ünnepséggel és április hó 21-ig lesz nyitva. A kiállítás megnyitására a magyar iparélet számos kitűnősége ígérte megjelenését; nagyszámmal jelenik meg az Országos Magyar Iparművészeti Társulat küldöttsége is. Az iparművészeti kiállítás ritka meglepetés lesz Debreczen közönsége számára; olyan látványosságot tár eléjük, aminőben még vidéki városainkban nem igen volt részük. A kiállítást a kamara és az Országos Magyar Ipartársulat közös megbízásából, dr. Rácz Lajos kamarai s. titkár rendezi, hozzá intézendő minden tudakozódás. A kiállítás védnökei a kamarakerület hét vármegyéjének főispánjai és Debreczen szab. kin város polgármestere. Az iparművészeti kiállításnak két csoportja lesz. A legnagyobb hős. Irta: Zempléni Árpád. I. Nabu-kud-rusz-ur, a nagy hős, a szent, Babilon ura szobrászáho’ ment. Királyok vonják trónas szekerét. Sugárzó két nap rajt’ a két kerék. Lóhátas rabnők pálma levelével Hűsitik arcát szellő hűs lehével. A szobrászmester, nincs honába párja, Ékes tornácán meghajolva várja, Fodros hajában gyémánt csillagok, Befont szakálla gyöngysortól ragyog. Virágos köntös eltakarja térdig. Szumérül szól, a szolgák meg sem értik: — »Nap fia, hős ur! ég hozott e lakba, Hol ezer képben te vagy kifaragva. Dicsőséged ihlesse kezemet, Mig rá nem száll a vég naplemenet.« — — »Ur Dingir áldjon, ragyogó művészem, Táplálja lelked’ s oltalmazza vészben.« — A műterembe lép a nagy király . .. Nem látta régen s meglepetve áll. Képek sorában egy hatalmas élet Vonul előtte . . . nézésébe mélyed. Rémes csaták, hol tízszeres az ellen, Szittya, zsidó, méd pásztor-népek ellen. Hadi kalandok, nagy vadászatok Ábrázolási függnek sorban ott. Bronzkép, cserépmű, márvány s alabástrom Ő küzd mindannyin, lelkesedve, bátron. Itt kocsijában vágtat a nagy-ur, S egy rá támadott oroszlánt leszúr. Amott lóhátról gerelylyel találja S halódva hódol a puszták királya. Odább két lábra állt a puszta vadja S ő szakállánál fogva megragadja. S mig az karmával jobb karjába tép, Megfojtja ballal szörnyű ellenét. Királyi tettek, merész párbajok, Fáitokra a szív büszkén feldobog. Hogy igaz a hir. mely felőle jár: — Á legnagyobb hős Nabu, a király! — II. Föl emelé a nagy-ur szemeit: — »Ez utolsó kép, mondd csak, mi ez itt?« — »Gyermeki emlék, — szól az könnyedén. E nő anyám s a kis fiú öcsém.« — — »Beszéld el!« — bólint Nabu kegyesen. — »Anyám kinn főzött vályog tűzhelyen. Öcsém, pár éves, alig gagyogott, A katlan alá rozsét dugdosolt. Mig anyám, percre, hajiokába fordul, Oroszlán jött ki egy narancs bokorbul. S a kis fiút derékon megragadva, Mint egy gidát, szörnyű szájába kapta. Sikolt a gyermek, anyám megjelen.« — — »Tovább, tovább csak! — szól a fejdelem. — »Anyám szivét elfogja iszonyat, Néz, lát, határoz pillantás alatt, Megragadó a rabló állatot, Egy szalma-csóvát földről felkapott, A tűzbe márlá és azzal — neki! Meghal, nem fél, de szemét kisüti ! — Add fiamat! — A duvad futna, de Fogja szakállát s fut anyám vele. S az égő csóvát csapkodja szemébe, Mig, mint a tarló, kigyul sárga képe, S a gyermeket a földre ejti le . . . Anyám leroskadt, ott maradt vele, S égő sörénynyel elfutott a vad . . . Öcsém beteg lett, a bestia vak . . .« Megállt a művész, szeme könnyben égett: — »Erről faragtam, Felség, ezt a képet !« — Nabu csak néz, néz, álmélkodva hallgat, Szivébe nyájas érzetek fuvalnak. Majd szól, merengve, mint az orgona : — »A legnagyobb hős — az édes anya.« La-pianlc mai száma B old.a.1.
