Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-21 / 8. szám
nvLBOtTEiiLBixnH: nvunsri^EiNr ‘V-a.sá.bynt-a.b Egész évre 8 K. — Előfizetési árak : -----Fé lévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész CTátxios. 7 ■ <■ ■ Szerkesztőség Üzleti hirdette ki a 20. szám ala~ , nwaialos hirdetések díjszabás szzrint. Városunk fejlődése. Mindenki, akit Nagybánya sorsa közelebbről érdekel, őszinte örömmel állapíthatja meg, hogy városunk a legutolsó évtized, de főként az utolsó évek alatt rohamos fejlődésnek indult. Rövid időn belül olyan közlekedési, gazdasági és kulturális intézmények létesültek, melyekre nem régen még álmodozás közben is alig mertünk gondolni. Hogy csak egyről tegyek említést, vasúti forgalmunk például ma már négy irányban szolgálja a kulturális, gazdasági és harcászati érdeket. A fejlődés ezen korszakában nem érdektelen egy futó pillantást vetni a nem rég letűnt évtizedek népesedési statisztikájára. Nagybánya lakóinak száma 1830-ban megközelítette a hatezret; 1850-ben ,64-14, 1870-ben 9082, 1890-ben pedig 9838 volt a Iélekszám. 1910- ben azonban, ha figyelembe vesszük az általános fellendülést, városunk polgárainak száma már a tizennégyezret is meg fogja haladni. E számadatokból megállapítható, hogy Nagybánya város fejlődése nem volt egyenletes. így a nagy történeti eseményekben gazdag negyvenes évek nem kedveztek városunk fejlődésének, mert két évtized alatt alig nehány százzal gyarapodott lakosságunk. A provizóriumot átölelő húsz év már eredményesebb volt, a mennyiben ezen idő alatt a népesség majdnem ötvenszázalékkal szaporodott, amivel szemben a következő 1870—1890-es időszak határozott dekadenciát mutat s a szaporodási százalékaiig éri el a kilencet. Ezen odavetett adatokból az is kitűnik, hogy a helyi viszonyok mellett, az országos politikai és gazdasági események is mindenkor nagy hatást gyakoroltak városunk fejlődésére. És mégis Nagybánya, habár az utolsó évek alati a múlthoz képest rohanó léptekkel haladt előre, a legújabb országos statisztikai adatok szerint a leglassabban fejlődő városok közé tartozik. Hosszú idők mulasztását nehéz egy csapással helyre hozni! Úgy hiszszük azonban, A szinészéletből. — Irta: Stella Sándor, — Valahányszor utam Budapesten a hires Pannónia szálló mellett elvezet, mindig eszembe juttat az, valamit az elmúlt szinészéletemből. Teremtőm! mennyire más, mennyire különb ott az élet. Amott a boldogság fogalma egészen mást jelent mint a mindennapi, az úgynevezett polgári életben. Amig az utóbiban a gondmentes életen kívül, sok-sok és egyénenként változó más-más kívánságok és óhajtások egész légiója sorakoznak az egyes tényezők mellé, hogy Így talán együtt a boldogság fogalmát megközelítsék, addig a színész- életben egyetlen tényező elég arra, hogy azt ne csak megközelítse, hanem el is érhesse, és ez: a siker. Egy sikerült szerep, taps, kihívás már tökéletes boldogságot idéz elé a szinészlélekben s ha ehez véletlenül babérkoszorú és ünnepeltetés is járul. Szent Isten! ez már szinte elviselhetetlen boldogságot jelent. Tudok egy esetet, amidőn egyik színész Csiky Vasember cimü drámájának cimszerepében teljes és osztatlan sikert aratott, táblás ház mellett Ezen körülmény azután szegényt annyira levette a lábáról, hogy aznap este, néhai Laky Imre nyug. törv. elnöknek, — akihez többek között ő is hivatalos volt estebédre — sem inni, sem enni nem tudott, pedig hites tanuk tudni vélték, hogy pajtásunk már három nap óta szükreszabott koszttal sanyargatta magát, csupán azért, hogy Imre bátyám szakácsnőjének főz- tét, melynek mindegyik fogása szerinte egy-egy költemény volt, — isteni gyönyörűséggel élvezhesse. De jött a siker és elsöpört minden étvágyat. A bohéméletben nem ismeretlen azon megtörtént eset sem, amikor egy ma is oszlopos tagja a hogy nem csalódunk, midón azt állítjuk, hogy városunk történetében és fejlődésében az 1909. év külön korszakot nyit meg, melyet joggal nevezhetnénk akár Nagybánya ujjászületési korszakának is. Nehány év leforgása után, városunk külső képe teljesen meg fog változni. Parcellázás folytán a városi fürdővel szemben és a vasút mentén már most uj, teljesen modern városrészek vannak keletkezőben. De szépen terjeszkedik a város déli és éjszaki irányban is s nemsokára azt fogjuk tapasztalni, hogy kies ligetünk csinos házakkal és díszes nyaralókkal van szegélyezve s a város belterületéhez tartozik. A külső Felsőbányai-utca is erősen épül; az utca végén emelkedő házak már a szomszédos Giródtótfalu szélsó hízaival kacérkodnak. Különösen nagy jövője van a vasutmenti uj városrésznek, mely beleesik a város fejlődésének természetes útvonalába. Ha Nagybánya régi óhajtása teljesül s katonaságot kap, itt nyer elhelyezést a laktanya is, mely szintén nagyban hozzájárulna az állomás környékének fejlődéséhez. A katonaság előnyeiről és hátrányairól egyébként sokféleképen lehet vitatkozni; de annyi bizonyos, hogy gazdaságilag nem lesz kárunkra s társadalmi életünk is csak nyerni fog általa. Már tavaszszal megkezdik a nagyvendéglő fölépítését is, mi által «£•• pia-e-" megszépülve, megifjodva visszanyeri régi barátságos formáját, mely a városunkban időző idegenre oly kedvező benyomást tett. Valószínűleg még ez évben csákányok fogják fölszaggatni az úttestet, hogy a modern városok két idegszálát, a csatornát és vízvezetéket megvalósíthassák. Kiszámíthatatlan előny fog ebből városunkra és közönségére háram- lani. Bájos vidékünk s jó levegőnk mellett még csak vízvezetékre és csatornára volt szükségünk, hogy elmondhassuk, mikép városunk rendelkezik mindazon tényezőkkel, melyek nem csak az egészség fentartása és megóvásához szükségesek, hanem annak helyreállítására is alkalmasak. Ha majd szomjunkat a testvér- város bérceiről vézetett hüs vízzel csillapithat- luk, s ha majd a város szennyét egy jól meg- épitelt csatorna nyeli el: akkor egyenként fognak megszűnni azon betegségek és járványok, melyek most elég gyakoriak. De a csatornázásnak és vízvezetéknek nemcsak higiénikus, hanem kényelmi szempontból is nagy jelentősége van. Jelenleg a a háztartás legnagyobb terhét a napi vízszükségletről való gondoskodás és a ház tájékán felhalmozódott szemét eltakarítása képezi. Sok idegen eddig csupán azért nem telepedett meg városunkban, melynek társadalmát és fekvését megszerették, mert a fenti két intézmény hiányzott, melynek kényelmét előbbi lakhelyükön megszokva, többé nélkülözni nem képesek. A polgári leányiskolán kívül, rövid idő alatt három uj, emeletes népiskolánk is épült. A közművelődésnek mindmegannyi templomai! De ezzel még nincs befejezve a sorozat. Pár év leforgása alatt, talán már jövőre a liget felé sétálva ott találjuk majd a gimnázium diszes uj palotáját, mely parkjával, játszó tereivel és modern berendezésével az országban az elsők között fog helyet foglalni. S nem lehetetlen, hogy a közel jövőben még egy kullur intézménynek, a polgári fin iskolának felállítása is szükségessé válik. Nem szabad megfeledkeznünk az épülőfélben lévő görög katholiku? templomról sem, mely sokáig városunk legpompásabb épülete marad. Ha agilis polgármesterünk terve megvalósul, úgy meleg szeretettel ápolt és dédelgetett múzeumunk a stílszerűen átalakított gimnáziumi tornacsarnokba költözik át. Ezen változással természetesen egybe van kapcsolva az is, hogy a jelenlegi gimnáziumi épület eddigi rendeltetése alól fölszabadulva, falai között a városi hivataloknak adjon helyet. És szépészeti szempontból nem helyeselhető' eléggé a polgármester azon további terve, hogy a Deák-teret és a jelenlegi gimnázium telkét elválasztó kőfal lebontása mellett a közterületül meghódított uj A színpadon az első felvonás díszletét már beállították. Az ügyelő részéről az első csöngetés is elhangzott és színészünknek sehol nyoma a színháznál. Uccu neki kinek keze-lába, színházi szolga, lámpa-gyújtó, szinlaposztó, kellékes, fodrászinas, mind megannyi irányban rohannak megbízatásukhoz híven, korcsmáról-korcsmára keresni Adámot. De mindhiába, a művész nem került elő. Az ügyelő híven bereferálja directorának az eseményt. — Gazember, gyilkos, tönkre akar tenni, sehonnai. Ezek voltak a legenyhébb kifejezései a még délután oly jámbor indulatu directornak. Eközben az ügyelő mindjobban sürgeti az ügy megoldását. Az igazgató pedig kétségbeesett ábrázattal rohanva szabdalja keresztül-kasul a színpadot, miközben erősen argumentált amellett, hogy a színigazgatónak csak két boldog napja van: az egyik, amikor igazgató lesz, a másik, amikor megbukik. Majd cifrább- nál-cifrább titulusokkal tiszteli meg, a még nem régen homlokon csókolt »nagy művészt.« Az idő tellett, még hitvány 15 perc s az előadást kezdeni kell. A színházi szolga gondolkozott a leghiggadtabban. Mérlegelve magában az esetet. — Ami igaz, az igaz, ha színészt keresni kell, hát első sorban a korcsmába kell keresni s azután ? — nohát azután megint csak a korcsmába, a primadonnát pedig mindig a lakásán, ahol éppen gyomorgörcsökkel kínlódik. Hátha szerepcsere történt ? És sietett a színész közeli lakására. A művész ott hevert felöltözködve az ágyán. — Nagy uram, az Istenért, tűvé tettük már az egész várost, mindjárt kezdődik az előadás. — Hát aztán ? — Hát, hát, tessék már jönni. — Tyüh! volt mit hallgatni. — Gazember stb. stb. hát ki parancsol nekem? Talán te?! hát hogy játszanék, mikor olyan Ijaptanls: m.a.1 száma S old.a,l. magyar színészetnek, este azzal állít be a director- ! hoz, aki épen a műsor összeállításával volt elfoglalva : Director! az istenért, előleget kérek, mert éhen halok! — Nem lehet, magamnak sincs, hidd el, istenemre mondom. A színész reményvesztetten horgasztottale gondterhes fejét s eközben észrevette a műsorra tűzött darabok között az »Embertragédiája« kéziratát , — Director ur, az Isten is megáldja, ossza rám Adám-ot és én lemondok félhavi gázsimról. — A director kaján mosolylyal nézett föl könyörgő arcára, azután eszébe jutott, hogy végre is üzlet-üzlet — és nagy nyugalommal egy acontócé- dulát tesz elébe Nyugtázd fiam, azután viheted a szerepet. — És elfelejtve eredeti célját, elvitte a szerepet. Rohant vele haza, ott azután nekilátott a tanulásnak és tanult hitetlen szobában; korgó gyomorral, mérhetlen becsvágygyal. Megérkezett az előadás napja és művészünk szerepében egyszerűen óriási volt. A director pedig sietett — nem az acontó cédulát visszaadni — hanem gratulálni a művésznek. Megölelte s homlokon csókolta, mialatt sűrűn teltek meg élesenlátó szemei valódi directori könyekkel. — Művész leszel fiam, nagy ember, nagy mű vész, — emlékezzél mai szavaimra, én mondom. Eközben pedig gondolt egyet és negyednapra ismét műsorra tűzte a darabot. A kitűzött napon már a délelőtti órákban minden jegy elfogyott. Az igazgató pedig elégedett mosolylyal nem kevésbbé áthatva a boldogság érzetétől, mint az ünnepelt, sétálgatott a színházat övező kisszerű parkban, sőt megengedte magának azt is, hogy egy finom szivar illatos füstjét élvezettel eregesse maga elé, mint látható jelét és hirdetőjét azon érzelmeknek, melyek most egész lényét betöltik.
