Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-14 / 7. szám
Nagybánya, 1909. Február 14. — 7. szám. XXXV. évfolyam.^ ^ jj NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IvTIJNTIDELsT Előfizetési árak . Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Nsgyedévr 'ülér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányai-utca SO. szám ala. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Itt Lek. Kir ügyészség Tárgysorozat: 1. Folyó ügyek. 2. Stella Sándor r. tag: Elbeszélés. 3. Dr Sziklai Dezső r. tag: Értekezés. 4. Fliesz Henrik r. tag: Elbeszélés. 5. Révai Károly r. tag : Költemények. Vendégeket szívesen látunk. Nagybánya, 1909. február hó 7-én. Révai Károly Fliesz Henrik elnök. titkár. Nagybánya város takarékpénztára. Nagybánya város takarékpénztára ma d. u. 4 órakor tartotta választmányi gyűlését, hol az igazgatóság előterjesztette a múlt évi zárószámadásokat. Az eredmény a legvérmesebb reményeket is felülhaladja. Az intézet 1908. évi nyeresége 100.420 K 71 f., tehát 35.267 K 69 fillérrel több, mint az 1907. évi volt, amikor 65.153 K 02 fillér nyereség mutatkozott. 1905-ben még csak 50.473 K 84 f. volt, ahoz képpest tehát az eredmény megkétszereződött. A város részére megy az idei nyereségből: Tartalék alapra . . 5600 K — f. Nyugdíj » . . 3100 » — » Házi pénztárnak . . 74.882 » 17 » Összesen 83.582 K 17 f. Az intézet összforgalma mintegy 19 millió koronát tett ki, tehát nyolc millióval emelkedett. A betét állomány, mivel a város az állami iskolákra a betett 448.000 koronát teljesen fölhasználta, csekély 46.000 korona apadást mutat, ami azt jelenti, hogy a város e kötelezett építkezésétől eltekintve 400.000 kor. volna a betét '3. A váltó állomány 721.280 koroná- vény állomány 355.349 koronával, a Keltő t itt 1,076.629 koronával szaporodott. Ez okolja meg az eddigi éveket felülmúló nagy nyereséget. A visszleszámitolás ma 828.517 korona az 1907. év 123.577 kor.-jával szemben, tehát összehasonlíthatatlanul erőteljesebb a múlt évekhez viszonyítva. Az intézet alaptőkéje '500.000 kor., tartalék- tőkéje 57.400 kor. A betétállomány 2,815.775 korona 72 fillér. Elismerésre méltó eljárás az igazgatóság részéről, hogy a kétes követeléseket teljesen leírta, előre vett kamatokkal bőven megterhelte a mérleget, mig sem a kamathátralékok, sem a visszleszámitolásnak már kifizetett kamatai címén egy fillért sem vett föl. Az értékpapírokat 1908. dec. 31. értékkel számította s a 908. második felére eső szelvény jövedelmet mellőzte, az intézeti ház értékét úgyszólván ajándékul adta át a város javára, szóval a mérleget tiszteletreméltó realitással állította össze. Mint az igazgatóság jelentése mondja, bebizonyította ez évi működésével, hogy a város takarékpénztára a mellett, hogy kulturális és közgazdasági érdekeket igen sok alkalommal, nagy összegekkel, minden haszon nélkül támogat, oly közkincsét képezi városunk egyetemének, mely hivatva leend a város házipénztárának egyensúlyát továbbra is fentartani. A választmány, térhleszetesen elfogadta, megállapította s jóváhagyás végett a közgyűléshez fölterjesztette a zárószámadásokat. Kész örömmel tehette ezt, mert az intézet 1908. évi szép eredményeiért a vezetőség méltán rászolgált a legőszintébb elismerésre. A vízvezetéki ad hoc bizottság ülése. A vízvezetéki ad hoc bizottság tegnap, febr. 12-én Makray polgármester elnöklete mellett ülést tartott, melyen három érdekes kérdés került megbeszélés alá. Elnök jelentette, hogy a Hármas, Gábor és Szakadás forrás mérései nagyrészt befejezést nyertek s igen jó eredménynyel végződtek. A terveket és a költségvetést a mérnök személyesen sürgette a minisztériumnál, ahol az a nézet uralkodott, hogy még talajásatásokat kell előbb eszközölni, ami egy fél évvel megint hátrább vetette volna az ügyet a megoldástól. Sikerült azonban a minisztérium hozzájárulását kieszközölni arra nézve, hogy az elöleges ásatások mellőzhetők. Most már tehát a kész tervek alapján készítik a költségvetést s két hónapon belül leküldik a városhoz tárgyalás végett. 1. Ugyancsak a polgármester indítványozza, hogy az eddigi tervvázlatok alapján kezdje meg a város a tárgyalásokat a vízjogi engedélyezés iránt. Erre nézve az ad hoc bizottság mondjon véleményt s terjeszsze a legközelebbi közgyűlés elé. A bizottság egyhangúlag hozzájárult az indítványhoz s ilyen értelemben tesz javaslatot a közgyűlésnek. 2. Tárgyalás alá került a helybeli kir. bányaigazgatóság 1908. nov. 16-iki átirata, melyet lapunk múlt évi 47. számában már ismertettünk s melynek lényege következő: A város 17 liter vizet fog elvonni a kincstári vízerőművektől másodpercenként, ez 9 lóerő elvesztését jelenti, mivel azonban az év nagy részében bő viz van, tehát ez elvesztést 130 napra számítja. Ezt villamos erővel lesz kénytelen pótolni. Ami évente 2687 korona veszteséget jelent. Az igazgatóság kénytelen az üzem érdekeit képviselni, nincs kizárva azonban az, hogy a minisztérium ezt az összeget elengedi. A Ganz-gyár villamos telepének kibővítését, az átirat szerint, a város kénytelen lesz eszközölni. Az ad hoc bizottság elsősorban köszönetét szavazott Neubauer min. tanácsosnak, aki annyi jóakarattal tárgyalja ezt a kérdést, aztán a villamos-telep kibőVitését oly pénzügyi műveletnek tartja, mely tulajdonképpen újabb terhet nem róv a városra, javasolja a közgyűlésnek, hogy a 9 lóerő évi értékének, 2687 koronának elengedése iránt oly értelemben kérvényezzen a pénzügyminisztériumnál, hogy annak megbízottja rövid utón, a vizjogi tárgyaláson szíveskedjék a kincstár nevében előnyös nyilatkozatot tenni. Egyben fölkéri a kir. bányaigazgatóságot a köz-, egészségügyi szempontból rendkívül jelentős viz- vezeték ügyének további szives támogatására. Egy csöndes ... Egy csöndes, hervadt asszonyt ismerek, Árnyéka ott van, ahol én megyek. Nincs szárnya, mégis tisztább, mint az angyal. O éjszakám, a hajnalom, a nappal, A könnyűt, mely orcámon ömlik el: Lemondó búval 5 csókolja fel. Együtt virrasztjuk át a csöndes éjét, Mint kél árnyékból megfogant kisérlet. Ha kikacagják versemet, a csókja Babért hint az én lázas homlokomra. És mint az égi Szűz tekint reám Egy csöndes asszony: elhervadt anyám . . . Fliesz Henrik. Az okos sólyom. (Keleti mese) Megkérdezték az ősz dervistől, hogy melyik a bölcs ember legszebb tulajdonsága? Az ősz dervis lekuporodott egy fa alá s maga köré gyűjtötte az utána sereglő embereket, azután igy felelt meg a kérdésre: — Melyik a bölcs ember legszebb tulajdonsága ? Ezt akarjátok tudni? Erre egyetlen egy szóval megfelelek: A megértés. A hallgatókon meglátszott, hogy ebből az egy szóból nem találták ki: mi a valódi értelme a dervis feleletének. A dervis igy szólt ekkor hozzájuk: — Látom, hogy nem értettétek meg a szavamat. Hozzáteszem tehát még azt a magyarázatot is, hogy a bölcs ember megkeresi és megérti az okát mindennek, ami vele történik. Csak az ostobák hiszik azt, hogy ok nélkül történhetik valami. Sok minden, amit rossznak gondolunk, jóra vezetne, ha megértsenők és okosan bánnánk vele. De hogy még jobban megértsétek a szavaimat, elmondok nektek egy mesét. Egy királyról szól a mesém. Volt ennek a királynak egy kedves sólyma, amelyet mindig magával hordott. Egy Ízben vadászni ment s az erdőben nagyon megszomjazott. Elküldte tehát a szolgáit, hogy keressenek számára vizet. Elmentek a szolgák, de hosszú idő múltán sem tértek vissza. Alkalmasint nem találtak vizet a környéken s messzire elkalandoztak. A király megunta végre a várakozást és maga indult útnak, hogy forrást keressen. Ment-mendegélt s végre ráakadt egy kis patakra s örömmel akasztotta le a nyeregkápából az aranycsészéjét, amelylyel azután vizet meritett. Már az ajkához akarta emelni az italt, amikor a sólyma hirtelen lerepült a válláról és a csőrével kiütötte a kezéből az arany csészét. Azután ismét visszaült a vállára. Újból megmentette a csészét a király, de a sólyom ismét kiütötte a kezéből. így történt ez még háromszor egymásután. A király végre nagy haragra lobbant. A harag elvette az eszét s nem tudott többé uralkodni magán. Lekapta a sólymot a válláról és úgy a földhöz vágta, hogy nyomban elszállt belőle az élet. Ott feküdt a kis sólyom a fűben élettelenül ; nem gondolt vele most már a gazdája sem, aki pedig olyan nagyon szerette azelőtt. A király most csak a maga bajával törődött. Nagy szomjúságában csak a testének kedvezett, megfeledkezve a leikéről, amelyet pedig nem szabad alárendelni a test vágyainak. Mohón hajlott a viz fölé, hogy ismét megmeritse az aranycsészéjét. Észrevette most, hogy a viz csúnya zöld szinü s nagy rémületére az is szemébe ötlött, hogy telistele van kígyóval. Rengeteg sok kígyó úszott a habokban. Nagyon szomjas volt a király, de a rémület visszatartotta az ivástól. Meghúzódott a part egyik bokra mellett s nézte a kigyók nyüzsgését Nem volt nehéz kitalálnia, hogy a viz a kigyók mérgétől vált zöld szinüvé. Eközben egy kis gazellát pillantott meg a viz partján. Kimerültén futott oda a szomjas állat s le is hajlott nyomban a hüs habokhoz. Alig ivott szegényke nehány kortyot a forrás vizéből, szédelegni kezdett, majd összerogyott s nehány pillanat múlva élettelenül terült el a fűben. A patak mérges vize megölte. Borzadva futott et azután a megmérgezett víztől s felülve lovára, visszavágtatott a vadász-sátorához. Akkorra már megérkeztek a szolgái egy cseber friss vízzel. A király eloltotta szomjál s önkéntelenül a bal- vállához nyúlt, hogy levegye onnan a sólymát. Ekkor jutott eszébe, hogy mit követett el. — Jaj, jaj 1 — sopánkodott keservesen. — Megöltem a kedves madaramat! Most már megértette, hogy miért ütötte ki a kezéből a vizet az okos madár, mely még idejében észrevette éles szemével a sok mérges kigyót. Hiábavaló volt most már a király söpánkodása. A szegény madárnak nem adhatta vissza az életét. Lonüesz Elek. A Teleki Társaság 1909. évi február hó 14-én (vasárnap) délelőtt 11 órakor a városháza közgyűlési termében tartandó 111. felolvasó üléséri.
