Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-07 / 6. szám
Nagybánya, 1909. Február 7. — 6. szám. mr a \ A i ■fi XXXV. évfolyam. megjelenik zrvEiisriDiBiNr vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 20. szám ala.* Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. A régi városba: ; • = Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre , .Ni eiévri K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész 7ános. — Irta: dr. Renez János, a muzeum-egyesület alelnöke. — Apponyi Albert közoktatásügyi miniszternek a városhoz intézett leirata és értesítése, hogy az uj gimnáziumi épület helyéül elfogadta az u. n. alsó-klastrommezőt s a gimnázium mostani épületét visszabocsátja a város tulajdonába, az egész városban megnyugvást, örömet keltett. És méltán, mert ez a megoldás egyaránt hasznos az államra, a főgimnáziumra és a városra. Az állam ugyanis a gimnázium fentartásához való eddigi 16 ezer korona évi járulékért — mely elvégre bármikor elengedhető lett volna — véglegesen kap a várostól egy igen értékes, szép nagy telket és 200 ezer koronát. A gimnázium viszont ezen megoldás következtében olyan kitűnő elhelyezést nyer, minővel kevés középiskola dicsekedhetik az országban. S végül a város legalább is felére redukálja azt a tőketartozást, melynek a 16 ezer korona évi hozzájárulás megfelel. Hiszen a város a felajánlott 200 ezer korona fejében nemcsak az évi 16 ezer korona fizetésének kötelezettsége alól szabadul fel, hanem a gimnázium mostani épületének és telkének is birtokába jut, melyet a város a maga céljaira kitünően értékesíthet. Mikor ezen ügyben a város részéről és a magam részéről tett többszörös felterjesztés után dr. Makray Mihály polgármesterrel együttesen szóbeli tanácskozáson jelentünk meg a közoktatásügyi minisztérium középiskolai ügyosztályának vezetőjénél, akkor vetődött fel először a kérdés megoldásának mostan elfogadott módozata, mely minden irányban szerencsésnek mondható s melyért városunk agilis polgármestere oly lelkesedéssel szállott síkra, s melynek kedvező voltát magam is számos fölterjesztésemben részleteztem és kiemeltem. Még a minisztériumban való tanácskozáson azt a nézetemet fejeztem ki dr. Makray polgár- mester előtt, hogy a gimnázium mostani épülete talán nagyon alkalmas lenne városházának. O azonnal helyeselte és azután propagálta is ezt a tervet, s ma már az egész városi közvélemény azt a rendeltetést szánta a mostani gimnáziumi épületnek, hogy a városi hivatalokat kell benne elhelyezni, mivel a mostani városházi épület nagyon szűk és semmiképen sem megfelelő. Ámde ezen terv megvalósulása esetén fel- szabadul még egy középület: a mostani városháza. Mi történjék evvel? Megindult már ezen irányban is a kombináció. Épen ezen lap hasábjain állott elő egy tervvel Stoll Béla, városunk kulturális ügyeinek egyik legkitűnőbb ismerője, munkása és irányitója. O a városi nagyvendéglőt és nagytermét óhajtotta elhelyezni a városháza mostani épületében — a tervbe vett drága nagyszálló felépítésének elejtésével. Ez a terv azonban nyilván már későn érkezett, a város a nagyszálló felépítése körül már régen kötelező és költséges lépéseket tett, s a városi képviselőtestület Stoll Béla indítványát — mely a várost a nagyszálló felépítésének költséges vállalkozásától vissza akarta tartani — nem fogadta el. A felszabaduló városházi épületnek tehát eddigelé nincs különös rendeltetés szánva. A lapok sem Írtak eddigelé róla, a múltkori nevezetes képviselőtestületi tárgyaláson sem került szóba valami más terv a Stoll Béláéval szemben. Úgy emlékszem, hogy dr Makray polgármesternek régebben az volt a gondolata, hogy ezt az épületet a város majd eladóvá teszi. Mennyit érhet ez az épület, megmondani nem tudom. Mindenesetre jelentékeny értékű, de talán mégsem akkora, hogy egy nagyobb város háztartásában azon cpület értékének megfelelő töke nagyobb szerepet játszhatna. A mostani városházi épület eladásából nyert töke bizony semmi szin alatt sem lesz akkora, hogy miatta szükséges és érdemes volna a városnak megválni egy olyan történelmi múltú épülettől\ ha közcélokra is felhasználhatja. Pedig ha a város akarja, nevezetes, nemes és azon épület múltjához méltó rendeltetést szánhat neki s ezzel kapcsolatban kitűnő és végleges megoldáshoz juttathat egy eminenter városi kulturális ügyet és intézményt. Véglegesen meg lehelne oldani ezen épület átengedésével a városi muzeum elhelyezését. A muzeum-épület megvalósítása úgyis régi terve és vágya a városnak. Jobb elhelyezést pedig a muzeum számára gondolni sem lehet a városháza mostani épületénél, melyet régi stílusa és történelmi múltja is erre szán, centrális fekvését nem is emlitve. A muzeum mostani bérházában már most is alig fér el, terjeszkedésre pedig nem is gondolhat, holott tárgyainak száma évről-évre szaporodik: az 1908. évi szaporodás közel 1000 darabra rúg. A néhai dicső elnökének emlékére tervbe vett Schönherr-szoba sem valósítható meg helyiség hiánya miatt; a néprajzi tárgyak gyűjtése is emiatt lehetetle:*-. Nem akarok részletkérdések feszegetésébe belemenni a tekintetben, hogy a múzeumot miképen lehetne és kellene elhelyezni a mostani városházi épületben. Ez még korai dolog volna. Csupán arra akarok rámutatni, hogy ezen tervnek kivitele a városra anyagi terhet alig hárítana. A város ugyanis jelenleg évi 800 koronával dotálja a múzeumot; ha saját háza lenne, a muzeum erről a dotációról annál könnyebben lemondhatna, mert a mostani helyiségért 900 korona évi bért fizet. Tehát a város felszabadulna egy 20 ezer korona tőkének megfelelő évi járulék fizetése alól. S az is bizonyosra vehető, hogy az épületszerzésben az állam is támogatná a múzeumot; legalább is olyan összeggel, amely megfelel a mai évi államsegélynek, tehát 25—30 ezer koronával. A városnak tehát körülbelül 50 ezer koronája megtérülne az átengedett városházi épület fejében. Tagadhatatlan, hogy az az épület többet ér ennél. De talán ilyen fontos városi és kultu- ; rális érdek megoldásánál — aminö a muzeum ügye — mégsem volna szabad a rideg üzleti j számításnak érvényesülni. S nem volna szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a javasoltam megoldással a városi muzeum minden irányban végleges rendezést nyerne, s anyagilag is gondtalan és virágzó jövőnek nézhetne eléje beláthatatlan messze időkbe. Tudom, hogy sokan a múzeumot a gimnázium mostani tornatermében óhajtják elhelyezni. Talán ez dr. Makray polgármesternek is a szándéka. Magam is gondoltam egy időben erre. Lehet is ezen terv mellett érvelni De még több okot lehetne ellene felhozni. Arról nem is szólva, hogy a múzeumot a mostani tornateremben elhelyezni csak költséges átalakítás és kibövités után lehetne, s a muzeum ügye anyagilag is végleges rendezést s a jövőben való terjeszkedésre módot még sem nyerne. Kár volna tehát elszalasztani néhány ezer korona megtakarítása miatt a jó alkalmat becses intézményünknek, a múzeumnak végleges rendezésére. XjSLpumls: mai száma © oldal. Jó lélekkel és hazafias szívvel ajánlom javaslatom az illetékes tényezők becses figyelmébe, mindenekelőtt a városi képviselőtestületnek, a város polgármesterének, a muzeum- egyesületnek, a sajtónak s az egész város közönségének jóakaratába. Engedjük át a városházi épületet — ha felszabadul mostani feladata alól — a muzeum rendelkezésére! A modernek. — Még egy közlemény. — Mikor a polémizáló egyéni felfogását meg nem értve, vagy saját álláspontjához csökönyösen ragaszkodva támad az elvi ellenfél valakit, abban nagy szerepel játszik mindenkor a szangvinikus elfogultság és főként a mellébeszélés, mely ignorálja a vita nyomosabb érveit .... Az ilyen vita aztán az egyik félre súlyos feladatot hárít, ha legalább az elfogulatlan, önálló véleménnyel biró olvasóközönség előtt tisztázni akarja a vitázó fél a maga fölfogását. Pedig szép és érdekes az olyan vita, melyben a két vívó fél respektálja és akceptálja a másik fél argumentumát és ezeket szem előtt tartva igyekszik a saját felfogását megvilágítva érvényre juttatni. Itt, ebben a jelenlegi elvi párbajban az egyik fél részéről a legteljesebb merevség áll fenn, azért ez a cikkem az olvasóközönséghez szól, a támadot- tak melletti álláspontom megvilágítására, habár a modernek nem szorulnak az én védelmemre; kemény legények azok s most már urai a helyzetnek, ez a tény az irányadó irodalmi jelenségek sok halványabb és erősebb árnyalataiból kitűnik. Ha kiélesitenl akarnám a vitát, az éles nyomós fegyverek egész tárházát vihetném harcba elvi ellenfelem vehemens hangú és elfogult érvelései ellen, ki ebben a vehemenciában nem is veszi észre, hogy nem az Ernőd Tamás »Krisztus szobra« cimü versnél hivatkoztam az Uj Időkre, mert ezt a verset az Uj Idők csakugyan nem adta volna ki, azokból az okokból kifolyólag, melyekre a múlt heti cikkemben hivatkoztam . .. Ezt a verset én magam sem fogom soha bevenni, azért kár volt ismét kinyomatni a jó erkölcs melletti álláspont leszögezésére. Az a vers, melyre én hivatkoztam, Balázs Béla »Országúton« cimü verse ... Ezt a verset bátran kinyomathatná másodszor is a »Nagybánya«, mert ezt a motívumot, mióta költők élnek és énekelnek, azóta százezer költő dolgozta fel sokkal élesebb színekkel, merészebb szavakkal. Cikkíró Reviczki mellett is úgy tör lándzsát, mintha bántottam volna Reviczki szellemét, holott csupán arra céloztam, hogy »Jób« cimü drámai költeményét az Akadémia visszavetette, azzal a meg- okolással, hogy durva kifijezések vannak benne . . . »Pán halála« cimü versét pedig éppen azért említettem, hogy ezzel az emlékezéssel hódoljak Reviczki zsenijének; azt írtam róla, hogy páratlan a maga nemében; most is vallom, hogy ez a költemény a világirodalomnak is dísze, remeke. Cikkíró tehát, mint valami újkori dón Kihote, védelmébe veszi azt is, amit nem gáncsolás, de magasztalás ért. De ha már hivatkozik az Emma ciklusra, olvassa el az »Énekek éneke« cimü verset, annak egyik strófája első sorában talál olyan kifejezést, szót, mely parlagiasságban felülmúlja mindazt, ami Adynál merészség számba jöhetne a »Holnap« cimü kötetben; — és mégis ezt a versét azzal a kijelentéssel fejezi be: »Melynél már szebbet írni nem tudok.« Ezt arra említettem fel, hogy nemcsak »Jób» cimü müveiben használt erős kifejezéseket. Emmájához irt versében is, ki pedig előkelő családból való leány volt, de mint kivételes, komoly szellemű nő, nem akadt fenn egy lángész erősebb árnyalatú kifejezésein. De Reviczki nemcsak az »Emma« ciklust irta meg, hanem a »Perdita« és »Rezeda ciklust is, ez utóbbi ciklussal összefüggő, nem higiénikus életmódja okozta tüdővészének rohamos kifejlődését ... Ezt az igazság kedvéért szegzem le. Hogy Petőfi egyéni életét ismerem-e ? Jobban mint sok'más. Tudom, hogy nem volt olyan duhaj
