Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-05 / 36. szám
Nagybánya, 1909. $0. 7; £ í Szeptember 5. — 36. szám. \-7 v . J XXXV. évfolyam ------------------------------:---------------------------------------:---------------El őfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4. K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám alatt. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdet k díjszabás szerint. Földes Béla beszámolója. Választókerületünk orsz. képviselője, mint múlt számunkban jeleztük, aug. hó 28-án hosz- szabb tartózkodásra városunkba érkezett s itt aug. 29-én, Felsőbányán 30-án, Szinérváralján pedig szept. 1-én beszámolót tartott. Beszédével az összes fővárosi napilapok, mint nagy politikai eseménynyel részletesen foglalkoztak már s közölték az azzal összefüggő mozzanatokat is. Mi tehát csupán arra terjeszkedhetünk ki, amit végre is olyan előkelő egyéniséggel szemben, amilyen Földes Béla, kedves kötelességünk regisztrálni, még akkor is, ha már nem mondunk újat. Városunkban beszámolóját a Deák-téren tartotta Fülep Imre főgimn. tanár regényes helyen fekvő házának erkélyéről, melyet a háziak ez alkalomra finom ízléssel leveles színné alakítottak át. A beszédet nagy válaszlóközönség nyugodt figyelemmel hallgatta végig. Az egy óráig tartott beszéd tartalma főbb vonásokban következő volt: A mai válság lényegében semmi egyéb, mint a magyar államiság továbbfejlődése vagy visszafejlődése. A mostani helyzet következménye, hogyha a koalíció megszűnt, a többségi pártból hell kormányt alakítani. Ez alapelve parlamentáris kormányzatunknak, e nélkül a politikai küzdelmek játékká vagy akadémikus természelüekké válnak. A parlamentáris kormányzat elvének biztosítása minden egyébnél fontosabb és ha ezért küzdünk, sokkal nagyobb szolgálatot teszünk a hazának, mint sok másodrendű és kétesértékü törvényalkotással. A parlamentáris kormányzat elvének biztosítása Magyarországon sokkal fontosabb, mint másutt. Mert nálunk a korona nemcsak a saját érdekét, hanem egy másik állam érdekét is képviseli, mely államnak sok tekintetben ellentétes érdekei vannak. A válság főoka a bankkérdés fölvetése. Nem érti azokat, akik azt mondják, hogy ma nem, de 1917 ben vagy 27:ben rendezkedhetünk be önállóan. Azt vitatja, hogy a közösbank híveinek argumentumai nem alaposak. A mit az önálló bank ellen fölhoznak, súllyal nem bir. Az eddigi események azt igazolták, hogy a függetlenségi párt határozatait egyhangúan és a vezérrel való teljes szolidaritásban hozta meg. Ez a szolidaritás a jövőben is remélhetően biztosítva lesz, mert a nemzet a függetlenségi pártra és nagynevű vezérére óhaj'ja sorsát bízni. A függetlenségi párt törekvését elfogultsággal tárgyalják. Magyarország inferióris gazdasági helyzete onnét származik, hogy a hatalom minden téren inkább kedvezett Ausztriának és Ausztriának érdekei határt szabnak a mi fejlődésünknek. Nem tartja lehetségesnek, hogy a képviselőházban akadjon ma többség, mely a magyar osztrák jegybank szabadalmát tiz évre meghosszabitaná, mert akkor a nemzet teljesen elveszítené hitét vezetői, képviselői iránt, pártkülönbség nélkül. Nemcsak politikai, de gazdasági szükség is, hogy az ország gazdasági szervezete minden más állam szervezeteitől önállóan működjék. Így tehát szükségképpen áll elő az önálló jegybank követelménye, mint a gazdasági önállóság egyik eleme. Kétségtelen, hogy a bankkérdés szerencsés megoldásával a politikai békét hosszú időre lehetne biztosítani. Itt dől el a magyar alkotmány kérdése. Ha összetartunk, akkor biztos a magyar állam természetes kialakulása, ha a többségben lévő pártot szétosztjuk, általában, ha a küzdelmet föladjuk, a legsötétebb jövőre lehetünk elkészülve. A magyar állam erős kifejlődése nemzetközi érdek. A monarkia nem lehet sem német, sem szláv. Az európai egyensúly csak igy van biztosítva. Nem lehet Európában két német, vagy két szláv nagyhatalom, ahogy nincs két Anglia, nincs két Franciaország. Azok, akik meghunyászkodás, a lemondás politikáját követik, nagyon szeretik a nemzet gyöngeségét okolni. Közéletünknek bizony vannak hibái, fogyatkozásai, de azért a nemzet anyagi kulturális és politikai ereje elég nagy arra, hogy politikai jogait megvédhesse. Volt idő, mikor kívánatosnak tartotta maga is a fúziót. De a fúzió két módon történhetik; az egyik jelenti a lemondást, a másik jelenti a haladást. Csak a haladás alapján történő fúziót lehet pártolni, olyképpen ugyanis, hogy a 67 es pártok támogassák a függetlenségi, pártot törekvéseiben. Deák Ferencz is csak a 48 alapján tudta megvédeni a 67-et. Ha pedig erre a 67-esí pártok nem hajlandók, ne akadályozzák a többségi e<* megvalósulását, ezzel a legnagyobb szolgálatot tennék Magyarország parlamentarizmusának. Ami a választójog kérdését illeti, elvileg a pluralitás ellen foglal állást. Elég pluralitást nyújt az értelmiség, a vagyon, a hivatás, a születés stb. Ha bebizonyítják, hogy csak a puralitással tudják a magyarság uralmát biztosítani, akkor elfogadja. A nemzetiségi kérdés dolgában nem lehet különbséget tenni az ország fiai között, ha egyformán szeretik a hazát. Ennek a viszonynak alapja a ragaszkodás egymáshoz. Mi elismerjük a nemzetiségeket kulturális alanyoknak, de nem ismerjük el politikai alanyoknak, mert ellenkezik nemcsak a magyar államnak, hanem Európának érdekeivel is. Végül a szociális kérdéssel foglalkozott és kijelentette, hogy mind elméleti, mind gyakorlati téren mindig arra fog törekedni, hogy a munkás-osztálynak érdekeit előmozdítsa. Ha a 'magyar államiságot ki akarjuk építeni, elsőbben meg kell tartani a függetlenséget, még akkor is, ha nagy küzdelmekbe kerül. A lemondás, me"’ iyászáüüás . rtni, hirdetni, előmozdítani nem fogja soha, ; . ^zzel a magyar államiságot nem vihetik előre. (Általános hosszantartó éljenzés.) Földes után Pap Béla orsz. képviselő, a függetlenségi elvekhez való hűségre intette a választókat, Nagy Gábor pedig a választók köszönetét és bizalmát tolmácsolta Földessel szemben. Földes Béla aug. 28-án a polgári kör estélyén vett részt, ahol számosán gyűltek össze tiszteletére. A lakomán, mely éjfélig tartott, többen pohárköszöntőt tartottak s maga Földes is beszélt. Másnap Fülep Imre vendégszerető házánál volt tiz órai a beszéd előtt és után, hol a háziak lekötelező magyaros vendégszeretettel fogadták Földest és kíséretét. Aug, 30-án délben Bónis István a független párt alelnöke 30 teritékü, nagyszabású ebédet adott, melyen Bónis Földes Bélát és a vendégeket, Vass Gyula Földest, Torday Imre Papp Béla orsz. képviselőt, Révész János pedig a háziasszonyt és a háziurat éltette. Este együttes vacsora volt a ligeti vendéglőben, köszöntők nélkül. A hétfői nap Felsőbányáé volt, ahol szintén hatalmas beszédet tartott Földes s tiszteletére vacsorát rendezlek. Útközben megállóit Giródtótfaluban, ahol Kisbánya, Tőkésbánya, Felsőujfalu, Giródtótfalu elöljárósága, értelmisége és egész népe sorfalat állott a jegyzői iroda előtt és nagy lelkesedéssel fogadta. Eper- jessy Mihály hosszabb beszédben fejtette ki a község hü ragaszkodását, mire a képviselő meleg szavakkal válaszolt. Ezenkívül Pórmub Péter is beszélt. Kedden aug. 31-én a képviselő Kőbányatelepre rándult ki, hogy a városi uj ipari vas- útját megtekintse. Nagybányáról többen kisérték — öt kocsin — ez útjában. Megálltak Alsóferne- zelyen, hol a község vezető embereivel értekezett, Felsőfernezelyen, a hol Papp Lajos lelkészt látogatta meg. Kőbányatelepen a nép sorfalat képezett s úgy éltette a magas vendéget. Az iskolában Petneházy Paula tanítónő bemutatta a növenRege Dzsemsíd királyról. (Firduszi Sáhnáméjából.) — Perzsából fordította: Londesz Elek. — . . . Dicső ifja,*) Dzsemsid, ez a tettre kész, Apai tanácstól bölcscsé vált vitéz, Jött és leült apja fényes trónhelyén. Ahogy’ kell: arany koronával a fején. Királyi fenséggel övezé magát S az egész világ megfogadá szavát. A viszálkodás akkor nem járta már, Parancsára hajlott peri és madár. A világ gyönyörűbbé lett általa S a trónjára ő fényt árasztott vala. »Fejemen — szólt — isteni fenség ragyog S ezért én király is, tudós is vagyok. Vetek gátakat a gonoszság elé S viszem a lelket világosság felé!« Harci szernek gyártásába kezd előbb, S dicsőségre kaput nyit a hős előtt. Hatalma által megolvad a vas is S leszen abból dárda, sisak és paizs. S a vitéznek páncél, a lovára vért — Ragyogó eszével ő mindenhez ért 1 Kerek negyven évi küzködéssel ő Kincsek halmazát teremti igy elő. Másik negyvenig gondja ruhára lön: Mit viseljenek ünnepen, harcmezőn. Azután selymet, lent, gyapjút, szőrt hozat S sző selyemszövetet, posztót, finomat; * Tahmuraz fia, a negyedik ősperzsa király, aki a rege szerint hétszáz esztendeig élt. Megmutatja: hogy’ kell szőni, fonni és Szövőszéken hogy’ fut láncba a vetés. Mikor már a szőttes elkészült, a sáh Tanítása szerint a nép megmosá S meg is varrta. Örül az egész világ, A sah is örül és uj munkába vág. Mindenféle mestert összegyűjt, nevel, Ezzel is tizenöt évet tölte el. A kátuziaknak nevezetteket — Papok gyanánt ösmered te ezeket — Külön viszi aztán a köznép elől S tanyát számukra a hegyekben jelöl, Hogy istentiszteletet végezzenek S a dicső Teremtőn elmélkedjenek. Másfele meg azok helyezkednek el, Kiket nászáriaknak neveztek el; Oroszlán-emberek ők, harcolva kint; A sereg s az országrészek fénye mind. Általuk áll helyén a királyi szék, Vitézség hirét-nevét ők őrizék. Külön rendbe gyűlnek a neszudiak, * Akik senki előtt meg nem hajlanak; Vetnek és aratnak s eszik ételük’ Senki nem gáncsoskodik ezért velük. Kopottas ruhában szabad férfiak, Fűtökhöz nem juthat rósz szavú ajak. Szabadságukban a földet túrva, ők Békés emberek és nem pörösködők. Hogy’ is mondta -egy bölcs ember ékesen: »Lustaság szabadot is rabbá teszen.« Ahnukhuiak rendje a negyedik, Mely nagy büszkeséggel kézmüveskedik. Mindenféle mesterségben a helyük S örökösen gondokba fő a fejük. A sah velük ötven évig dolgozott S a világra tengersok áldást hozott. Illő helyét megadta kinek-kinek S kötelességet szabott mindenkinek, Mértéküket hadd tudják mindannyian, S láthassák : alattuk, felettük ki van. A piszkos diveknek parancsot üzent: Kevergessék össze földdel a vizet. Látván az agyag hasznát a div, legott Téglaverőt állít s téglát éget ott, S alapot vet, mészből, kőből rakva ezt, Azután meg építő-munkába kezd, S lesz fürdő, palota s a többi között Vár, hova bemenekül az üldözött. A hegyben a sah most kincseket kutat, Mert óhajtja látni ragyogásukat; S ezüstöt, aranyat talál, vaiamint Borostyánkövet is, meg piros rubint. Bűbájjal a kőből mindent kiveszen S minden rejtelemnek kulcsává leszen. Következtek. most az illatos szerek, Miket szagolni az ember úgy szeret; Mosusz, ambra, kánfor meg az aloé, A jószagu balzsam meg a rózsalé. Gyógyít a sah, minden bajra irt talál, Heged a seb, kórság egészségre vál’ E sah előtt semmi sem marad titok. Ilyen kutatót mé; mikor láttatok! Hajót, hogy tengerre szálljon rajta, gyárt, Sietve igy országról országra járt. Ötven év ezután megint elhaladt. Esze előtt érték rejtve nem maradt! S mikor ez a sok munka már, ime, kész: A sah más emberre még csak rá se néz. Lapunk mai száma 0 old.a,l.
