Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-22 / 34. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE IVE “BGKJCSILIB INTIK! IVEIKKOR] INT VASÁRNAP < > Előfizetési árak ; Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész J~ános. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám alav Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hiva!clor *» ietések díjszabás szerint. sajátítják a tudományt egy osztály számára s osztálytudományt faragnak belőle. így sekélye- sedik el a társadalom-tudomány proletár-tudománnyá s képviselőiből tudósok helyett igy lesznek szociálista agitátorok. Milyen szép és mennyivel egyetemesebb azonban a másik tudomány, amelyet egyik leg- hivatottabb képviselője: Achille Loria az uj tudomány melléknevével látott el. Felőle mondja a tudós olasz tanár, hogy: »a modern szociológia az a tudomány, amely fel akarja tárni a különböző társadalmi tünemények egységes eredetét, összefüggését, szerkezetét és egész fejlődését, továbbá megállapítani törekszik a tásada- lom statikáját és dinamikáját, életföltételeit, befutott fázisait megkülönböztető jellemvonásait a tünemények egymásra következésének törvényeit és várható továbbfejlődését.« A társadalomtudományok ily irányú művelését hazánkban az alig kétesztendős Magyar Társadalom-tudományi Egyesület tűzte ki céljául és igyekszik elérni. Ily irányú s ez egyesület égisze alatti társadalom-tudományi szervezkedést városunkban szívesen látnánk, bár az adott viszonyok között nem thelyesel- hetünk. Nem pedig azért, mert városunk intelligens közönsége túlságosan igénybe van véve minden oldalról s ha nagyon sok helyen gyakori időközökben vesszük igénybe türelmét, résztvételét és munkásságát, kimerülve nem végezhetnénk semmiféle téren egész munkát, csak felet, vagy harmadát. Ez pedig a semminél is rosszabb. A társadalom-tudomány az, mely az erők szétforgácsolásával szemben, az erők koncentrálását hirdeti. Akik a társadalom-tudományi egyesületben aktiv munkára hivatottak nagy részben le vannak kötve a Teleki-társaságnak. Az uj egyesülés tehát ezt gyengítené, anélkül, hogy önmagát életképessé tudná tenni. S igy egy erős, működő egyesületünk helyett lenne kettő, de élettelen, csak úgy tengő-lengő. A legcélirányosabb volna s az erők teljes tömörítésére is h a társadalomtudományi műnk? JebreCZeiEsaság keretén belől megoldani. A társaság neve és fiatal múltja elég biztosíték a helyes munkára. Szabályaiban benne van a tudományok népszerűsítése s a tagok között vannak, kik komolyabban foglalkoznak a társadalom tudományokkal. Az előadás délelőttönkint egy-egy ily irányú tudományos értekezéssel terjesztené az érdeklődést. Emellett a kiszállások által szétt- hintődnének a tudomány igéi s az osztályok tömörülése is előmozdittatik. Ezt célozná s na- gyon-nagyon üdvös lenne egy téli munkás tanfolyam szerezése. A szabad tanitás megvalósítása sürgős, elsődlegesen megoldandó feladat. Ily keretben volna megoldandó nálunk, városunkban a társadalom-tudományok művelő egyesülésének kérdése. így is sokat lehetne dolgozni s mi is hordhatnánk egy porszemet, egy kis téglát ahhoz a készítményhez, mely ha a huszadik században kell, hogy megvalósuljon, mint a sociologia végleges megalapozása, hasonlatosan a tizennyolcadik századhoz, mely a politikai tudományt s a tizenkilencedik századhoz, mely a gazdasági tudományt építette ki. E pár sorral csak egy célt akarunk szolgálni : a fejlődés nagy érdekét. A fejlődés érdekében óhajtjuk az erők egyesítését s úgy véljük, hogy az ezúton lehetséges a legnagyobb valószínűség szerint. Színészet. A színészek e héten is rendületlenül játszottak, nem hatott reájuk zavarólag a nagy hőség. De a színházlátogató közönség kedve sem csappant s ennek oka bizonyára az egyre nagyobb terjedelmű falragaszok, amelyek egyre-másra hirdették a jutalom-játékokat, bucsufellépéseket, bemutatkozásokat. Mindezen körülmény arról tesz tanúbizonyságot, hogy Krémer ügyes direktor. Szombaton, f. hó 14-én mutatkozott be a társulat uj primadonnája K. Hegyi Lili »Lili« cimü opeA tudomány népszerűsítése. A helyi sajtó egyik orgánuma vezető helyen foglalkozott legutóbb nehány embernek oly irányú munkálkodásával, amely városunkban egy társadalom-tudományi szervezkedést céloz. Az eszme oly nagy fontosságú, hogy nem meddő munka vele bővebben foglalkozni és minden oldalról megvilágítani. A társadalom-tudományok, elsősorban maga a szociológia, az állami és társas élet fejlődésének tanulmányozása, ma már nem a tudósok kiváltságos tudománya, hanem a nagy tömegeknek is életszükséglete. Ismernünk kell a múltat, hogy helyesen Ítélhessük meg a jelent s építhessünk a jövő valószínűségeire. Egy feladata van a tudománynak: a fejlődés nagy, egyetemes igazságának megkeresése. Ez a tudomány igaztudomány és mégis ennek vannak a legtöbb álprofétái. Sokan vannak, kik szeretnék megváltoztatni a fejlődés egyenletesen, de folytonosan haladó irányát s azt visszaszorítani igyekeznek. Vannak mások kik a fejlődés irányának megváltoztatását akarják. És csak nagyon kevés azoknak a száma, kik a történeti hagyományokra támaszkodva tántoríthatatlan hívei a progresszív fejlődésnek. Ezek a társadalom-tudomány hivatott képviselői s a nemzeti állameszme keretein belül csak ezeknek munkálkodását kísérhetni lelkesedéssel, szeretettel és pártfogással. A társadalom-tudományi szervezkedésnél első feltétel, megszabni az irányt, a világfelfogást, amely alapon óhajtják a szervezkedők e tudományt művelni. A destruktiv elemek csoportosulása nem helyeselhető, mert ezek a progresszív haladás ürügye alatt mindennek hadat üzennek, ami nemzeti s az idegen társadalmak tanulmányozásából levont szabályok szerint akarják a hazai társadalmat szervezni, gondolatvilágát átalakítani. Ez a tudomány, áltudomány, mert egyoldalú, gyűlölködő. E tudománynak képviselői kiA Lukács bányában. 1909. aug. 20. — Irta Incze Lajos. — Földi szerencse s a kincsvágy gyakran gyötri szivünket, Sokra reménysugarát ontja hiába talán. Ám itt, bent ez üregben, együtt férj, feleség, sarj, Nem aranyért könyörög: Csak ki a napra Urunk! Amerikai fürdői levél. Asbury Park, N. J. 1909. jul. 21. Én édes Istenem, milyen szép is az élet, mikor az ember fiatal, mikor a jövő oly rózsásan integet az ember felé és mikor az embernek egyedüli gondja hogy hogyan mulasson. Mikor az ember elfelejti az élet nyomorúságait és boldog környezet közepette csak a kedves jelenre és a rózsaszínű, titokzatos jövőre gondol... Már hetekkel előre szőttük terveinket, hogyan fogjuk vakációnkat tölteni. Előszedtünk mindenféle fürdő és nyaraló leírásokat, kiböngésztük a Bermudákba vezető utat, megvitattuk a Castkill-hegyi pihenők előnyeit, mig végre is úgy egyeztünk meg,' hogy vakációnk első részét tengeri fürdőn, a másikat pedig ősz felé a nemzeti fővárosban, Washingtonban fogjunk tölteni. Mivel pedig tavalyi vakációnkat Atlantic Cityben töltöttük, az idén Asbury Parkot választottuk. Az ut Jerseynew államnak kis ipari városain keresztül igen kies fekvésű helyeken vezet keresztül. A természet szépségei közepette ember-épitette hatalmas, füst-okádó gyárak ! Isten gyönyörű földet ajándékozott az embernek, de nagy bölcsességében úgy rendezte a dolgot, hogy az ember munkában találja az élvezetét. Amint az ember igy végigszáguld a vasúton, gondolatai önként elkalandoznak, hogy tényleg mily óriási a föld, melyen lakunk, de azért mennyire egyformák az emberek. Ugyanaz a vér, ugyanaz a hús, ugyanaz a munkás élet mindenütt. Jól van ez igy. Lassanként még azt is megérjük, hogy a föld népei belátva az emberiség testvéri voltát, majd lerombolják a közöttük lévő mesterséges válaszfalakat és majd együttesen fognak egymás boldogságáért, mindnyájunk előrehaladásáért küzdeni Ez nemcsak valószínű, hanem bizonyos is. Hiszen mi gyenge emberi lények, kik már a levegőt is kezdjük meghódítani és kik már a Marssal kezdünk összeköttetést létesíteni, csak nem leszünk oly vakok, hogy egymás alatt vágjuk a fát. A múlt koroknak jelszava: a katonai hatalmaknak ereje, mindörökre el- sülyedt a Középkornak soha többé vissza nem idézhető korszakával. A jövőnek jelszava: a munka és kölcsönös szeretet. (Leányok, nem jól volna-e ezt már most is gyakorolni?) Hanem mit nekünk a jövőnek vadregényes tája, mikor mi most mulathatunk, mulattatunk, jó kedvvel, nyugodt lelkiismerettel, büszkén fölemelt fejjel. Milyen Asbury Park? Nyájas olvasóm, képzelj el egy deszkából épített, mértföldekre terjedő, nyílegyenes utat, mely olyan széles, mint a new-yorki gulyás Avenunk, mely deszkajáró kb. 4 láb magas oszlopokra van építve. A deszkajáró — angolul: boardwalk — alatt és a tenger felé eső oldalon aranysárga, puha, süppedő homok, melybe oly élvezet befeküdni, jól be- dörgölődzni és egy kicsikét el-elszundikálni. A boardwalk mellett van a tenger, az örökké rejtelmes, titokzatos tenger, a meddig csak a szem ellát és még azontúl is, folyton susogva, mesélve szerelmes történeteket rég elmúlt időkről, midőn még dolmányban öltözött lovagok énekeltek szerelmes énekeket szivük bálványainak, kik a várablakból kinézve, hallgatták a holdsugaras éjben, a vár alatti zöld fü- vön játszó lovagok énekét. A tenger susogásából, a szelek sivitásából mintha egyszer-másszor ki is hallatszanék egy-egy akkord, mélabusan, fájdalmasan, sejtelmesen . .. Asbury Parknak boardwalkjában az a jó dolog, hogy a hotelektől és a várostól magától egészen el van különítve, mig Atlantic Cityben a boardwalk egyik oldalát mindenféle hotelek, mozgófény- képszinházak, tingli-tanglik és az emberi tevékenység ezer megnyilatkozása foglalják le. Mindez természetesen sokat levon Antlantic City szépségéből. Asbury Park azonban ezektől csodásán ment. A boadwakkal párhuzamosan, a tengerpart hosszában, néhány utca mélységre, minden egyes ház hotel vagy boarding-house. Majdnem mindegyiknek ugyanaz a jellege. Három-négy emeletes házak, rendkívül nagy porchokkal (erkélyekkel), melyeken mindenféle rendű és rangú nagymamák, mamák, bakfisok és gyerekek üldögélnek, hintázva henyén a karos-székben. Mindegyik háznak a porch án ugyanaz a kép: a hintaszékben hintázó vendégek. A házak mind fehérre meszelve és mindegyiknek a porch-án a hintázó tömeg. Az élet minden szépsége dacára is meglehetősen gépies. A hotel harang minden reggel 7 órakor felébreszt, 8 kor aggelihez hiv, fél egykor ebéd, este 7 órakor vacsora. A kiszolgálás és az ételek a mi hotelünkben igen jók, a mennyiben a csinos pincérnők mindannyian magyarok, a »ház« pedig »magyar« konyhát hirdet. Azonban sem a vendégek, sem a tulajdonosok között magyar ember nincs. Apropos: magyarok. Mig Atlantic Cityben lépten- nyomon hallani magyar szót és mig Atlantic Citynek egyik pavillonjában a new-yorki »fehér kert« munkátlanainak egész nap és egész éjjel állandó
