Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-15 / 33. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ,— ivrxisnDEisr vasárnap Előfizetési ái. Egész évre 8 K. Félévre ■£ K. Negyedév.a , K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész CTátnos. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőhányai-utca 20. szám aiáv. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Fásítás. Valamint nagy gyönyörűségünkre szolgál, hogy néhány csinos házon kedvesen vonzó élő virágdíszeket láthatunk : épp úgy rendkívüli módon szolgálna városunk szépítésére, ha annak utcáit lassanként tervszerűen befásitanák. Most, hogy a közmunka-bizottság a Kossuth- utca agyongyötört, szánalmas és görbe sorokban ültetett akácfáit kivágatja, nagyon is alkalomszerű, ha a tanács figyelmét felhívjuk arra, hogy a befásitást a szépészeti követelményeknek, a műveltebb Ízlésnek és vidékünk kívánalmainak is megfelelőleg eszközölje. Az akácot száműzzük végképp, a hegyek közzé menekülő alföldi ember nem ákácot vár tőlünk, aztán ez a fa későn lombosodik, korán sárgul, odavaló az alföldre, ahol a száraz homokban egyéb meg nem teremne, mi azonban válogathatunk a szebbnél-szebb díszfák között. A vadgesztenyefa sem szép, unalmas, egyforma, amilyen az egyik, olyan a másik, amilyen a lombja, olyan formájú a virágja, aztán túl nagyra nő, roppant árnyékot ad, besötétiti a lakásokat és elfedi a cégtáblákat. A fenyő kedves, szép, egészséges volna, de tűzveszélyes, mert esetleges tüzek alkalmával maga is úgy ég, mint a fáklya, mig más fa ellenkezőleg, éppen védelmet nyújt a tűz ellen. Gyümölcsfa sem alkalmas az utcákra, képzeljük csak, milyen volna pl. a liget, ha csupa gyümölcsfákból állna ki, az utcáknak is liget- szerüen kell hatniok, a gyümölcsfákról tehát mondjunk le végképp az utcákon. A Kossuth-utcát a polgármester hársfával akarja mind a két oldalon beültetni. Aláírjuk és helyeseljük teljesen, csupán azt tesszük hozzá, hogy a hársfák közzül is a legszebbel, a »magyar ezüsthársfával« kellene a fásítást eszközölni (Tilia tomentosa). A keskeny utcákon kisebb fák volnának ültetendök, mint pl. gömb-juharfa, gömb-galagonya, ezüst jávor, arany jávor, ezüst nyárfa, még a fehér nyírfa is alkalmas ilyen helyt és e mellett igen kedves képet nyújt. Széles utcákon a platán-, vagy a jegenyefa is jól fest. De van ezen kívül még számos más fa, igy a barkóczafa, ecetfa, boglárfa, kőris, vérbükk, szomorú kőris, vörös berkenye (Sorbus aucuparia) piros gyümölcsfürtökkel, tollazott levélzettel, stb. stb. Szóval lehet találni, csak akarni kell. Mikor aztán szépen növekszik a sokféle díszfa az utcákon, akkor helybelinek és idegennek egyaránt meglesz benne a gyönyörűsége. De egészségünkre is kihat, mert jó levegőt tart a városon. Vigyázni kell azonban a távolságok kimérésére, ami csakis a bejáratok, utcatorkolatok figgyelembevételével oldható meg s a fa koronájának jövő fejlődésére, mert ennek kellő térről már jó előre gondoskodni kell. Végül ne sajnáljuk a pénzt a csinos favédő rácsokért kiadni. Sokszor egy kapura, egy ablakra százakat költenek a gazdák és nem sajnálják, holott a fásításnál egy pár forinttal irigylésre méltó díszt adhat a házának az, aki a fa köré védőrácsot alkalmaz. Ezek szépek is és hasznosak is, mert nélkülök a fiatal csemetéket nem fogjuk a forgalmasabb utcákon semmi esetre sem megvédeni. Talán az aszfalt járóval egy szabály szerint kellene ezt a kérdést megoldani, hogy járulna hozzá a város is, meg a háztulajdonosok is bizonyos kulcs szerint. A közmunka-bizottság ülése. A közmunka-bizottságnak e hó 11-én, szerdán d. u. 3 és fél órakor sok tekintetben jelentős és érdekes ülése volt Makray Mihály dr. polgármester elnöklete mellett. 1. Elsősorban is az utcai hirdetések ügye került napirendre. A polgármester azt indítványozza, hogy a közgyűlés szabályrendeletileg rendezze ezt a dolgot és pedig oly formán, hogy a város hirdetési árubódékat, oszlopokat és táblákat állítson fel s csakis ezeken legyen szabad hirdetni, bizonyos dij mellett, amit a városnak fizetnek. A bizottság elfogadta az indítványt s javasolja a közgyűlésnek, hogy 6 bódé, 5 oszlop és 9 tábla legyen, ahova a falragaszok helyezendők el. Es pedig a Rákóczi-téren, Szent Miklós-téren, a Lendvay- téren, a Virág- és Kossuth-utcák torkolatánál, a vasúti állomás közelében, a Zrínyi Ilona-téren, a Felső- bányai-utca közepén, a Hid-utcán, a Thököly-utcán, a Ligetben, Veresvizen, Kereszthegyen, a Magyar-, Vár-, Rák-utcában, az Agyagos-, Erdélyi-uton. Csakis magyar nyelvű hirdetések ragaszthatok ki. A dobszóval való hirdetés végleg megszűnik. A város hirdetései igyenesek. Magánosok 1 K, illetve 1 K 20 fillért fizetnek, ha egyszer kiragasztanak minden helyen egy plakátot. A kiragasztás 50 fillér, de ezt az illető maga is teljesítheti. Átlagot is lehet fizetni a hirdetésekért. A várost ezt bérbe szándékozik adni s akkor bárhol, másutt, akármit is kiragasztani tilos lesz. Mielőtt dz -'életrevaló dolog a közgyűlés elé kerül, kiadták a mérnöknek az árubódék és oszlopok költségeinek kiszámítása végett. 2. Mikis Jánosnak parlagföld feladás iránt beadott kérvényét elutasították, mivel a Léding-árok melletti terület közcélokra szükséges. 3. Több utcabeli lakosok ismét folyamodtak a csatorna elkészítéséért, mivel azonban a tervek miniszteri értesítés szerint már a napokban leérkeznek, e kérvényeket nem kívánta tárgyalni a bizottság. 4. Az állami iskolák udvarainak és kertjeinek elegyengetése ügyében kimondta a bizottság, hogy a Kossuth-utcai isivoláná, ezek már rendben vannak, a Veresvizen a kert és az épület közt folyóka készítendő, a felsőbányai-utcabeli iskolánál pedig, helyszíni szemle alapján, szintén azt javasolja, hogy a kert és az épület között, az épülettel párhuzamosan haladó mélyedés készítendő, mely a vizeket okvetlen le fogja vezetni a kapu alá helyezendő csatornán keresztül. 5. Az Ördög-árok és Kossuth-utcai csatorna átvételét megelőzőleg a bizottság a város mérnökét küldötte ki az építmények megvizsgálására. 6 A Veresvizi-uton a liget nyugoti bejáratától az iskoláig építendő gyalogjáróra nézve Alexy Kornél igazgató, mint a város kiküldötte megegyezett a háztulajdonosokkal, hogy a házuk előtt levő keskeny előkertet járda céljaira ingyen átengedik s cserébe a város a járdát megépítteti és a kerítéseket beljebb helyezi. Most azonban a lakosok nagy része a reájuk nézve előnyös tervet ellenzi. Mielőtt a város kénytelen volna a liget fái alatt, a Veresvizi-nt keleti oldalán végigfutó járdát létesíteni s az illető háztulajdonosokat teljesen mellőzni: az illetők felvilágosítására Fábián Lajos és Grundböck István még egyszer kiküldettek. Valóban érthetetlen, hogy a házak értékét annyira emelő gyalogjárdától idegenkednek egyesek, holott láthatnák, mily szépen sikerült az a Petőfi-utcán s mennyivel többet érnek annak létesítése óta az utcabeli apró házacskák s mennyivel szívesebben költöznek azokba esetleg idegen nyaraló vendégek, abban a tudatban, hogy esős időben is szabadon közlekedhetnek a sima járdán. 7. A Kossuth- és Virág-utcák összetorkolásánál létesítendő uj tér kérdését, közbejött akadály miatt, egyelőre kénytelen volt a bizottság levenni a napirendről. Végül 8. a bizottság kiszállott a Hid- és Kossuth- utcákba egyes fák kivágásának vagy meghagyásának megállapítása érdekében. A Bay-háznál, a Hid-utca elején az ákácfáknak megkegyelmeztek. A Kossuth- utcában azonban az állami iskolától a Virág-utcáig eső vonalon az összes ákácfákat ki kell vágni, mivel azok részint rendetlen, girbe-gurba vonalat képezA „Turáni dalokéból. — Irta: Zempléni Árpád. — Isten kardja. i. Meghalt Nimród, a nagy khán, Babilon városának Megépitője, apja. Halála éjszakáján Eltűnt az ősi szent kard, Hadisten adománya, A szittyák drága kincse. Mint lecsapó villámlás, Meteor vas-szilánkja, Befuródott a földbe És eltűnt mélyiben. De megjóslák a jósok, Hogy egykor vissza tér majd S mint rögön át a fűszál E kard a föld színére Kiütközik megint. S ki akkor megtalálja, Hatalmas vezérré lesz ; Legyőzni s birni fogja, Ezt a kerek világot A csendes óceántól Napáldozat vizéig. Évezrek jöttek aztán, Évezrek sülyedének A forgandó, vak éjbe. Kifáradt, szerte züllött Ősz Nimród szittyasága, Elszéledt Babilonból S a pusztán elvadult. II. Atil vizének partján Mundziűc-m hunn királynak Gulyája táboroz. A barmok legelőjén Kiütközött a földből Az ősi szent varázs-kard, Mint fűszál rög alól. A csorda vén bikája Belé hágott a kardba. Nem tudta, hogy mi történt, Hogy uj idő közelget, Csak azt, hogy — lába fáj. A bika bőgve elment, Három tinót felöklelt S nem lön világ urává. Oda ballag a bojtár, A bika vér-nyomán. A fű közül a földből A szent kardot kihúzta, Hogy máskor ne sebezze Füvellő barmait. A rozsdás, ócska vaskót Fitymálva szúrta rézzel Kivarrt tüszője rnejlé. Övében volt a szent kard, Meglelte és viselte S nem lett világ urává, III. Atil vizének árján, Virágos, nagy hajókon, Mundzuk-fi hős Atilla Vig nászát ünnepelte Egy turk khágán-leánynyal. Ősz apja, meg a bátyja Kedvéért vette el csak, Hogy igy pár tartománynyal Nagyobb földjük legyen. Az ifjú házasoknak Ajándékot vivének A harcosok, kaszások, Pásztorok, mívesek. A bojtár is a vaskót Pirulva fölajánlá. Az udvarnép mosolygott Rozsdás ajándokán. De Mundzuk hős fiának E vas tekintetére, Orcája úgy kigyúladt Mint sarki-fényes éj. Lapunlc m.a,i száma S oldal.
