Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-08 / 32. szám
Augusztus 8. — 82. szám. XXXV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDAS^^EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ^EG-J'ELEI^IK jVEIJSriDEnNr VASÁRNAP <> Egész évre 8 K. Félévre « í. te.si árak : yed ív*' K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész CTános. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám ala„ Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Jó szerencsét! — Bányatisztek országos értekezlete. — Tegnap délben kedves vendégeink érkeztek. Az országos fém- és sóbányák tisztviselőinek bizottsága ugyanis ma délelőtt tartotta értekezletét városunkban Neubauer Ferenc min. tanácsos elnöklete mellett. Ez alkalomból ide érkeztek: Domokos József kir. bányatanácsos, főbányahiva- tali fonok Szlatináról, Porubszky Béla bányamérnök Szlatináról, Rozner Vilmos bányamérnök Szlatináról, Csia Igüác bányafömérnök Zalatnáról, Pelachy Ferencz bányafömérnök Abrudbányáról, Szabó Albert bányatanácsos, főnök Marosujvárról, Wiesner Arnold bányatanácsos Désaknáról, Sziklay Alfonz bányatanácsos, igazgató Nagyágról. Reitzner Miksa min. tan. pénzverdéi igazgató Körmöczröl, Schvartz Gyula bányafömérnök, főnök Körmöczröl, Niki János kir. bányatanácsos Selmeczről, Litschauer Lajos bányatanácsos, bányaiskolai vezető tanár Selmeczről, Niki János irodavezető Selmeczről, Kellner Aurél bányakezelö Selmeczről, Kovács Károly bányatanácsos Körmöczröl. A helybeli bányászati tisztviselők Szellemy Geyza, Oblatek Béla, Martiny István kir. bánya- tanácsosokat és Kádár Antal dr. kerületi főorvost küldötték ki az értekezletre, azonkívül az altisztek részéről kiküldettek Kriszt Gyula bányakezelő Nagybányáról és Valter Ferenc kohókezelő Fernezelyröl. Üdvözöljük a kiváló vendégeket, akik mesz- sze földről azért jöttek ide, hogy a bányászati tisztviselők érdekében tanácskozzanak. Ma délelőtt volt a gyűlés, melynek főtárgya : emlékirat készítése abban az irányban, hogy a magyarországi fém- és sóbányászokat a szénbányászokkal egy és ugyanazon staUisba tegyék. Bármennyire keressenek is kivételes okokat, nem találnak, a fém és sóbányász éppen úgy szolgálja az államot, mint az, akit véletlenül a szénbányászatnál alkalmaztak. A minősítésben, a végzettségben sincs fokozati különbség emezek és amazok között. Áthelyezésekre pedig szükség van egyik szakból a másikba, amikor aztán aránytalan állapotok állnak elő. Egyazon hivatás egyenlő jogok statuálását kívánja s a fém- és sóbányáPetőfiné-Szendrey Julia. (Naplója és egyéb írásai) Rettenetes volt az ára Szendrey Julia rövid boldogságának. Nemcsak magát a boldogságot veszítette el Petőfi halála után, hanem az emberek önzéséből fakadó elitéltetéstöl sem kímélte meg sorsa. Petőfi rajongói könyezve olvasgatták a »Szeptember végén« sóhajtásait: »Rábirhat-e majdan egy ifjú szerelme. — Hogy elhagyod érte az én nevemet?« Az emberek, amikor a költészetbe kapaszkodtak, a legsivárabb prózát megszégyenítő igazságtalanságot követték el szegény asszonynyal szemben. Önzésüknek az tetszett volna, ha a költő özvegye a hozzá irt versek igazolásául soha sem vetette volna le fekete fátyolát s ne zavarta volna meg a versek rajongóinak szentimenta- lizmusát az élet rideg igazságaival. Ezek a szentimentális emberek persze nem gondoltak arra, hogy mindenkinek joga van a maga életéhez, de senkinek sincs joga ahoz, hogy a mások életét a maga gondolkodásának rendszeréhez szabja és e szerint igyekezzék átalakítani. önzés volt az a kívánság, hogy Szendrey Julia lemondjon az életének jogáról s Petőfi verseinek kommentárja gyanánt bevonuljon az élő halottak sorába. Ezt óhajtották volna a Petőfi rajongói s végül ezzel keserítették meg Szendrey életének második szakaszát. Nem nyugodtak addig, amig a rejtett és nyílt szemrehányások révén bele nem oltották végre a gyöngéd lelkületű, szentimentális nőbe a megbánás keserűségét. Ez volt a lelketlen emberek leglelketlenebb bosszúja. Pedig valójában senki sem törődött ezzel a szókra lealázó a mai helyzet, mikor a szénbányászokat fölibük helyezik. Az értekezleten számos helybeli tisztviselő is részt vett s kedves vendégeink viszont az orsz. m. bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztályának gyűlésén vettek részt, melynek programmját múlt számunkban hoztuk, nagyrészt még itt maradnak holnap is, mikor Fer- nezelyre rándulnak ki a vonattal, ahol aztán közös ebéd lesz. Őszintén óhajtjuk, hogy a távolból itt öszze- jött derék, vezető tisztviselők jól érezzék magukat városunkban és vidékünkön, szeretettel gondoljanak vissza kis városunkra, mindenek fölött pedig azt óhajtjuk, hogy itteni munkálkodásuknak legyen meg az eredménye a minisztériumban, ahova egyakarattal megszerkesztett emlékiratukat benyújtják! Jó szerencsét! 8. A vértetü irtására a gyümölcsfa-karbolineum a következő módon alkalmazandó. A levélzet lehullása után az egész fát hegyétől gyökeréig szintén 5'7p-os gyümölcsfa-karbolineutnmal jó bőven megpermetezzük, hogy a folyadék ne csak a vértetü- csomókat bőven megáztassa, hanem a vértetü-okozta sebekbe, görcsös forradások mélyébe is jól behatolhasson. Csak az a vértetü pusztulhat el, amelyet e szer bőven ért. Ez oknál fogva az igen vértetves, vértetüfekélyekkel régen bontott fákat a fenti módón a tél folyamán esetleg többször is meg kell permetezni. Az igy megpermetezett fán minden nyitott sebet, eredjen az metszésből, törésből, zúzásból, horzsolásból, rovarrágásból (a farágóktól, Cossus- tól, Zeuzerától, szuhoktól, a fakéregben élő különféle hernyóktól, Lavagy magától a vértetütől), be kell azután a leggondosabban vonni olyan közönséges (kőszén vagy fa ) kátránnyal, amelyet ugyanannyi sürü oltott mészszel összekevertünk és használat előtt legalább egy óráig lassú tűzön melegítettünk. Ezzel a lassú melegítéssel a kátrány romboló anyagait elűztük és magát a kátrányt annyira megsűri- tettük, hogy az nehezen folyva, a bekent sebről a fa felszínén szét nem folyik. E kátrányt úgy kell a sebekre és egy keveset a szélükre is kenni, hogy a permetezés után esetleg ott élve maradt vértetveket teljesen beborítsuk és másrészt, hogy e helyen vértetü ismét meg ne telepedhessék. Ha e sebhelyen, amely tavasszal és nyáron rendes beforradásnak intragikus sorsú növel a legnagyobb bánat napjaiban. A szabadságharc veszte után keserű melankólia lepte meg az egész nemzetet s a lelkeket poétikus álmado- zásba ringató nagy exaltáltság után egyszerre rázúdult mindenkire a valóság, ridegen, szépitgetés nélkül. Petöfiné egyedül maradt a nagy zűrzavarban a csecsemőjével együtt. Apja házánál sem volt maradása, mert megkeserítette ott a sok szemrehányás. Az emberek is valósággal lesték minden lépését s vigasztalás, támogatás helyett az erkölcsbiró ridegségével ítélték meg minden szavát éj cselekedetét. Hamarosan egész pletykaáradás zúgott körülötte. A gondoknak, a kétségbeesésnek e napjaiban állt elébe egy derék, felvilágosodott ember s igy szólt hozzá a Petöfi-rajongók önzésének szentimentalizmusa nélkül: — Menjen férjhez. Bárki szerencsének fogja tartani, ha Petőfi özvegyének ifjú életét megmenti. És ki lenne az az »akárki«? — kérdezte Petöfiné csaknem gúnyosan. (Maga mondotta el Vachotnénak, hogy Horváth Árpád beszédét »képtelenségnek tartotta«). — Akár én is 1 — felelte Horváth. — Ha nagy- sád elfogad férjéül. »így történt férjhezmenetelem — beszélte Petőimé. — Menedékhely vagy öngyilkosság — e kettő között kellett választanom. S mert Sándor fia miatt élni, ha lehetséges, kötelességemnek tartám s nevéhez méltóbbnak tetszék a férjhezmenetel, mintha az elutasított tolakodók’ jó hirnevemtöl megfosszanak,« Mert sokan közeledtek a költő özvegyéhez szerelmes érzéssel, de senkinek nem jutott eszébe, hogy feleségül dúl, újabb vértetüfolt mutatkoznék, azt utólag és annyiszor, ahányszor szükséges, ismételten bekenjük. Ezenkívül figyelembe kell venni azt is, hogy a vértetü a fák gyökerén, leginkább a nyak táján élősködhetik. Ez utóbbi helyen annál tömegesebben, mennél több tő- és gyökérsarj (fattyúhajtás) akad itt, vagy ha az esetleg pocok- és nyulrágás- vagy kapaütéstől sebes. E bajon úgy segítünk, hogy a gyökér nyakát a fák fakadása előtt tavaszszal olyan mélyen kinyitjuk, amilyen mélyen a vértetü fehér gyapjas váladéka tart. Az igy kibontott gyökérről, illetőleg gyökérnyakról az összes sarjakat gondosan eltakarítjuk, metszéshelyüket az előbb leirt kátránynyal bevonjuk s ezenkívül a fa nyakát és a kitárt gyökérzetet is 5%-os gyümölcsfa-karbolineummal jó bőven annyira megpermetezzük, hogy e részek ezen anyagtól kellőképpen megázzanak. Az igy megpermetezett nyakat és gyökereket azután tiszta földdel ismét rendesen betakarjuk. A fa nyakának ez a megtakarítása azért szükséges, mert az itt meghagyott vértetvek egyrészt felvándorolhatnak későbben a fa felső megtakarított részére és másrészt a nyár folyamán esetlég ott ismét mutatkozó fertőzésből lehulló vértetvek első sorban és legszívesebben a fa tövében, az ott meghagyott sarjakon és sebek forradásában húzódnak meg. Általában a vértetü- irtás a legnehezebb gyümölcskerti munka és sok munkára, nagy gondosságra és hosszú kitartásra szorul. Innen van, hogy a téli irtás, legyen az bármilyen lelkiismeretes, nem nyújthat feltétlenül biztos eredményt, mert nemcsak, hogy a leggondosabb utána nézés ellenére is megmaradhat egy-egy vértetü, vagy vértetves seb akár a koronában, akár a gyökérnyak táján is, hanem hozhatja azt nyáron át a szél a szomszédból, sőt a nyári szárnyasa, amely habár kisebb számban, julius és augusztusban is előfordulhat, berepülhet közvetlenül és okozója lehet újabb fertőzésnek. Ez oknál fogfa tavaszszal és nyáron e fának nemcsak a régi sebes helyeit kell állandóan figyelemmel kisérni, hanem a fa koronáját s abban az uj hajtásokon kívül első sorban a buján növő fattyúhajtásokat is. 9. A gombák közül jó eredményt nyújt a gyümölcsfa-karbolineum elsősorban az alma és körte varasodását okozó Fusicladium fajok ellen, amelyek leginkább a gyümölcsfák eleven, még vékony és sima héjában telelnek. E gombafoltokat télen át szintén bőven meg kell permetezni. A rákosodást okozó Nectria ellen külföldi adatok szerint jó eredményt ad, de ez esetben a rákos sebhelyeket egész terjedelmükben ki kell előbb vágni, azután gyümölcsfa-karbolineummal megpermetezni és végül melegített kátránynyal teljesen bevonni. 10. Hasonlóképen kell elbánni azokkal a sebekkel is, amelyek nem vértetves fákon fordulnak elő és akár a szuhoktól, akár más, de a kéreg belsejében élő lárváktól erednek; ezeket a beteg, elvegye. Az ilyen prózai cselekedetre ki gondolt volna a költő rájongói között! Joga volt hozzá Szendrey Júliának, hogy fiatal életét megmentse s búcsút mondva a múltnak, uj jövőt keressen. Ezért senki sem ítélheti el őt. Ha Petőfi életben marad, továbbra is rajongással kisérte volna s most ö volt a vesztes, ö volt a szánalomra méltó e két élet tragédiája után. Petőfi jóformán maga kereste a vesztét, habár sokan azzal vádolják Szendrey Júliát, hogy az ő vak szerelme és ebből fakadó hiúsága is hozzájárult Petőfi tragédiájához. Bihari Mór összegyűjtötte most Petöfiné naplójegyzeteit, verseit és egyéb írásait az Endrödi Sándor és dr. Ferenczi Zoltán szerkesztésében megjelenő »Petőfi-Könyvtár«-ban. E két érdekes kötet, amelyeket jeles bevezetéssel és magyarázó jegyzetekkel látott el Bihari, a kartársak és iro- dalomtörténetirók írásainál sokkal hüebben és tisztábban tárja elénk Petőfi özvegyének egyéniségét és gondolkodásmódját. E szerelemtől áradó, finom női leiekre valló naplójegyzetekből csakugyan kitűnik az is, hogy Szendrey Julia szerelmében a hiúságnak is része volt, de ez a hiúság sohasem fakadt az érdek közönséges önzéséből. Megnemesitette ezt a szerelem. Ezt Írja a többi közt a naplójában Szendrey Julia: »Tegnap ismét kaptam Sándoromtól levelet, melyben azt mondja, hogy ö már most csak nekem kíván tetszeni, a többivel, az egész világgal nem gondol. Nálam ez máskép van, én nem igy érzek. Én csak mióta te szeretsz, kívánok tündökölni, vágynám a legjelesebb lenni a világon, vágynám istennő lenni, csakhogy te mondhatnád az embereknek : E hölgy, kit csodáltok, e hölgy enyém, én Lapvizilc mai száma S old.a.1.
