Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-18 / 29. szám
í. cJ^. »v.v-'V m \"^Nagybánya, 1909. / Julius 18. — 29. szám. XXXV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBANYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK ZMHÜSHDIBISr ~VA.SJi.FtJSrA.F Előfizetési árak . Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Eévész János. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 30. szám ala. üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Az építkezési szabályrendelet revíziója. Nagybánya r. tanT"város építkezési szabály- rendeletét 1896. évi február hó 8-án hagyta jóvá a belügyminiszter. Életbe lépése óta majdnem 14 év telt el. Ez alatt az idő alatt nemcsak az építési teknika, hanem városunk is hatalmasan fejlődött úgy annyira, hogy az építési szabályrendelet ma már sok tekintetben hiányos, sok tekintetben pedig elavult és nem felel meg a mai kor követelményeinek. Ezekre a fogyatkozásokra kívánunk általánosságban rámutatni annélkül, hogy a részletekkel behatóbban foglalkoznánk, mintegy csak érintve azokat az irányelveket, melyeknek az uj építési szabályrendeletben mindenáron érvényt kell szereznünk. Majdnem minden nevezetesebb városnak megvan a maga karaktere, mely történeti múltján és természeti fekvésén alapszik. Ha Nagybányára valamely emelkedettebb helyről letekintünk, egy szép kert benyomását teszi a szemlélőre, melyből csak néhány középület, a templomok, a karcsú Szent-István torony s a Rákóci tér emeletes házai bontakoznak ki harmonikusan. A gyönyörű növésű dió, vadgesztenye és akácfák beárnyékolják az épületeket. Az utcára kibólongatnak a sötét lombok s akár merre haladunk, mindenütt érezzük a természet közvetlen, felüditő lehelletét. Építkezési szabályrendeletünkben sehol sem találunk egyetlen intézkedést, mely városunknak ezt a jellegzetes tulajdonságát védelmébe fogadná. Föl kellene tehát osztani a város területét különböző építési körökre, melyeken belül csak az illető kerület karakterének megfelelően lenne szabad épületet emelni. így van ez a külföldön, Budapesten, Debrecenben és az ország legtöbb várossában. Nálunk e tekintetben ma még nincs különbség téve; teljesen mindegy, akár a város kellő közepén, akár a város külterületén épit valaki. Örülünk, ha egy uj épület falait látjuk emelkedni, mert ez városunk fejlődését és terjeszkedését hirdeti! De mennyivel nagyobb lenne A hegyen. — Hajnal. — A hold sarlója még ezüstös, Ragyog a Vénus csillaga, — De keleten halvány pir támad: Suhanva fút az éjszaka. A venyigés hegy, csöndes erdő Még félálomba szendereg, Bár lopva ráborul a hajnal, Bár füttyent a rigó sereg. Amint a rózsás fellegekböl Kivillan az első sugár: Bölkacsintgatnak a virágok, Szomjas ajakuk csókra vár. Ébred az én virágom is S csókos kis szája csókra vár — Hisz füttyentett már a rigó, Kivillant az első sugár . . . Égly Mihály. örömünk, ha az emelkedő épület beilleszkednék a környezetbe, hozzásimulna ahhoz a szép képhez, melyet a város remek fekvése nyújt. így például a Veresvizi ut még pár évvel ezelőtt is legszebb része volt Nagybányának. Ma* már — sajnos — nem igy van ; mert egyik kőkolosszus a másik után emelkedik rajta. Pedig mily könynyen meg lehetett volna őrizni a nevezett utca allészerü jellegét, ha a házakat villaszerüleg a kertek közepén építették volna! Ez az építési mód nálunk sehogy sem tud tért hódítani, pedig előnyei kézzelfoghatók. Az épület teljesen önálló; szükség esetén négy oldalról is kaphat világosságot s e mellett nem is költségesebb, mintha valaki óriási tűzfalakat húzva, a szomszéd mellé ragasztja házát. Az építkezési szabályrendelet másik főhibája, hogy nincs megállapítva az a legkissebb terület, melyen alól az építési engedély ki nem adható. Ez az oka, hogy a város egyes részein a túlzsúfoltság már is szembeötlő. Nem azt akarjuk ezzel elérni, hogy a magánérdeket teljesen a közérdek alá rendeljék s az építkezéseket megnehezítsék vagy éppen lehetetlenné tegyék, hanem csak azt, hogy az alkotandó uj szabályrendeletben körvonalaztassa- nak azok az alapelvek, melyekhez a fejlődő Nagybányának a jövőben simulnia és alkalmazkodnia kell. Semmi szin alatt se szabad tehát elnéznünk, hogy száműzzék falaink közül a természetet, beépítve, bekövesitve minden talpalatnyi földet! Ennek útját állani elsősorban az uj építkezési szabályrendelet lenne hivatva, melyet éppen ezért mielőbb meg kellene alkotni. Ne várjuk be azt, mig e téren helyrehozhatatlan hibák keletkeznek ; mert sokkal könnyebb valamit mindjárt kezdettől fogva jól és alaposan megcsinálni, mint az elmulasztottakat soha helyre nem hoz- hatólag később pótolgatni. Sok város drága pénzen, saját kárán csak most kezdi megtanulni, hogy a közönség esztétikai érzékét elnyomni nem lehet, hanem annak kielégítéséről épp úgy gondoskodni kell, mintha elsőrendű szüséglet lenne. ÖZ. Aranka világgá megy. — Irta : Hamvai Sándor. — Aranka leányunk éppen mikor életének hatodik esztendejébe lépett, nagy hibát követett el. Anyjának határozott parancsa és tiltakozása ellenére, husvét első napján nagymosást rendezett. Azonos mód, amint azt a mosókonyhában az öreg Sárától, a szakácsnétól látta. Négy bábjának összes fehérneműit, de még egyéb toillettejeit is összeszedte; az udvaron mosókonyhát rendezett be, amelynek a fedele régi újságpapírokból készült; aztán a »kriszkindlibe« hozott kis tekenöjét vízzel töltötte meg s neki állott a mosdóból kicsempészett szappannal a szomszéd gyerekeivel és mostak lelkiismeretes szorgalommal. Ennek a nagy mosásnak eredménye az lett, hogy az ünnep tisztességére ráadott uj ruháját teljesen tönkre tette. Mikor nagy sirás között beállított az uzsonnához, az édes anyja szörnyű haragra lobbant. Hogyne! Olyan magunkforma embernek, akik nem dúskálunk könyökig a földi javakban és nem ismerjük a dúsgazdag emberek gondtalan életét, hanem minden oikkel pénzt kétszer is meg kell forgatnunk az ujjaink között, amig útjára bocsátanók, egy ilyen kis parádés gyerekruha előállítása is temérdek pénzbe kerül. Egész hadi tanács előzi meg annak elkészültét. A »Gyermek Divat« minden számát gondosan áttanulmányozza előbb a kis mama; de még a szomszéd barátnők divatlapjai is sorra asztalunkra kerülnek: a »Divat Szalon«, a A „Teleki Társaság“ vendégszereplése Felsőbányán. A nagybányai »Teleki Társaság«, amint azt lapunk korábbi számában már jelentettük, f. hó 11-én, vasárnap este felolvasó ülést tartott Felsőbányán, a városi színházban. A szeszélyes időjárás a nagybányaiak közül többeket visszatartott, hogy a népszerű társaságot hóditó útjára elkísérjék, mégis a szép számú és lelkes hallgatóság sorában ott láttuk nemcsak Felsőbánya, de Nagybánya előkelőségének számos tagját is. Abból a meleg és szeretetteljes fogadtatásból, melylyel az oda felránduló vendégeket fogadták, arra lehet következtetnünk, hogy a testvér város közönségét teljes mértékben ugyanaz az érzés hatotta át, mely a nagybányaiakat nem régiben a társaság megalakitásárára késztette. Farkas Jenő polgármester tiszteleti tag lelkes hangon üdvözölte Felsőbánya falai között a Teleki Társaságot; magvas beszédben fejtegette, hogy a magyar nemzet főerőssége a szomorú időkben csaknem' kizárólag a hazai nyelv és költészet volt, amelyet a változott viszonyok között is minden erőnkből ápolnunk és fejlesztenünk kell. A közönség lelkes éljenzése után, mely a polgár- mester szavai nyomán fölhangzott, Révai Károly, a társaság elnöke mondotta el nagyhatású megnyitó beszédét, utalva arra, hogy a két rokon város szellemi munkásait egy és ugyanazon magasztos cél kapcsolja össze, t. i. szeretett hazánk nemzeti ügyének minél szélesebb alapokon való kiépítése. A jelenlevők zajos tetszésnyilvánítással jutalmazták az elnök emelkedett, magas szárnyalásu megnyitóját, mely után Fliesz Henrik titkár az elnök felkérésére felolvasta Teleki Sándor grófnénak (Szikra) a Társasághoz intézett üdvözlő levét, továbbá Farkas Jenő meghívóját és megválasztatása alkalmából irt köszönő sorait. Tomasovszky Imréné zongora-kisérete mellett Kilián Béláné éneke töltötte volna be a programm harmadik számát, de ez a pont Kiliánná rekedtsége miatt elmaradt. Az elmaradt számot Jékly Irén át- érzett zongorajátéka pótolta. A hallgatóság zúgó tapssal jutalmazta a művészi játékot, mely mindenkinek igazi élvezetet szerzett. Az öt percnyi szünet után Simon Aurél Révai Károly elnöknek »A kivándorlók« cimü megható költeményét szavalta el nagy hatással. A köztetszéssel fogadott szavalat után Ilykovits László cimbalomjátéka következett, ki élénk temperamentummal szebbnél-szebb nótákat csalt ki a törzsgyökeres magyar hangszer acélhurjaiból. Fliesz Henrik olvasott föl ezután néhányat saját- szerzeményü költeményei közül. Előttünk a nagy- tehetségű fiatal költő sokkal ismertebb, mintsem »Bazár«; még a német divatujságok is idejutnak s tanulmánytárgyává tétetnek. Aztán jön a minták megrendelése vagy négyféle cégtől. Csak nagysokára jön a varrókisasszony segítségül a maga okos tanácsaival. Mikor aztán a döntés megtörtént és még engem is megkérdeztek, hogy ugyebár milyen jól fog állani ez és ez a szin, ezzel és ezzel a diszszel a bébé szőke hajához és kék szemeihez, — csak akkor jutottunk el odáig, hogy megrendeljük a ruhákhoz való anyagokat. Hol van még, uram Isten, ettől a pillanattól számítva az az idő, amikor teljesen kész ruhácska lehelletszerü csipkediszével és ezernyi ezer hozzátartozó dolgaival elkészítve, a család teljes megelégedésére ott pompázik a siffonba fölakasztva! És most egy ilyen ünnepi ruhácskát tett tönkre a gyermeki gonoszság, az engedetlenség egy szomorú, sötét pillanatában, azzal a fatális nagy mosással. A büntetésnek nagyon példásnak kellett lennie ! Holmi térdeplés, a szögletben való álldogálás ily nagy bűntettel szemben valósággal nevetségszámba ment volna. — Elkergetlek; nem vagy többé a leányom; menj a nagyvilágba! Ez volt a lesújtó, szigorú ítélet, amelyet a mama villámló szemekkel mért a kis bűnös fejére, aki most is felgyürkőzve, a hideg, szappanos víztől vörös karokkal állott az ajtóban. — Erzsi, szedd össze a ruháját ennek a rossz gyermeknek és tégy neki utravalóul egy darab kenyeret és menjen Isten hírével világgá 1 HLnap-unls: mai száma © oldal.
