Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-24 / 4. szám
4. szám (3) 909. Január 24. NAGY BANYA ES VIDÉKÉ hotvolé, középponti osztály, középosztály, közpolgár és igy tovább. így aztán a mulatságok nem sikerülnek túlságosan jól, de akik részt vesznek bennök, azok jól mulatnak. Sokat bíztunk a villamos világításban is. reméltük, hogy végigtáncoljuk mellette a farsangot s az ujmódi fény egy kis pezsgést hoz be a vigalmakba. Fájdalom, úgy látszik, akkor gyűl ki a villámfény, mikor a nap is bő világosságot terjeszt majd. Ám- a polgári kör már két ízben segített rajta. Kölcsön kért egy kis áramot s teremtett vele pompás ’ han gulatot. Milyen jó lenne, ha már a vízvezetéknek is legalább a csöve megvolna, kölcsön kérnénk bele egy kis vizet: meg a telefon-hálózat, abba is összeraknánk egy kis erőt. De lassan a testtel, azt mondja a székely Tehát még egy kis türelmet és kitartást kérünk. Minden dolognak érnie kell a világon. A magyarországi cionisták országos bizottsága a héten adta ki x-ik emlékiratát, melyben századszor elmondja, hogy »az ő legvégső célja a zsidóság számára közjogilag biztosított otthont szerezni Palesti- nában.« Mintha ezt már hallottuk volna. A nagykárolyi székhetypárt szintén most nyomatta ki, húsz év alatt, ki mondhatná meg hányadik emlékiratát, melyben napnál világosabban kimutatja, hogy Nagykároly és a vármegye elválaszthatatlanok. Mintha ezt is hallottuk volna. Semmi kétség benne, hogy lesz még több röpirat N, mig a röpülőgépet valaki föltalálja s a vármegyék és országok határai végképp megszűnnek. Imittamott fel-fel villan egy-egy felolvasás, szabad előadás, sőt a Teleki-Társaság szinte túlbő programmal tartotta meg vasárnap, január havi összejövetelét. Az elsőn még csodálkoztak, ma már mindenki egész rendes dolognak veszi, ha ez a társaság csendben-rendben komoly eredménnyel működik, most már ez is hozzátartozik városi közéletünkhöz, mely ha már télen igen nagy hullámokat ver föl, hová fejük tavasszal, arról igazán nem tud fogalmat alkotni ____ a krónikás. Fö ldes Béla egyetemi tanárt, orsz.-gy, képviselőnket a »Nemzetközi társadalom tudományi intézet« Párisban alelnökévé választotta, tekintettel nagy és kiváló érdemeire. Teleki Géza valóságos belső titkos tanácsost a szatmármegyei gazdasági egyesület elnökévé választotta, holnap délelőtt nyújtják át mandátumát nagy ünnepséggel S?atmáron. Áthelyezés. A vallás és közokt. miniszter Füesz Henrikné áll. el. iskolai tanítónőt Husztról Borpatakra helyezte át. Tartalékos hadnagy. Őfelsége dr. Moldován Ferenc felsőbányái főjegyzőt az 5. gyalogezredhez tartalékos hadnagygyá nevezte ki. A Teleki-Társaság jan 17 iki felolvasó ülésén igen szép és előkelő közönség vett részt, mely a termet zsúfolásig megtöltötte A társaság tagjai közül jelen voltak Ajtai Gábor, Incze Lajos, Kiss Rezső, Neuberger István, Rácz Péter, Rencz János. Révész János, Réthy István, Schönherr Sándor, Soltész Elemér, Szellemy Geyza, Takács Ilus, Vass Gyula. Elnök Neuberger, id. jegyző Révész János. Az elnöki rövid megnyitó után Takács llus «Dávid és Jonathan« cimü költeményét mutatta be, amit mai számunk tárca rovatában hozunk. Rencz János a cionis- musról magas színvonalon álló értekezést olvasott fel Herzl »Altneuland«-ját behatóan ismertetve. Incze Lajos Mese egy leányról. Kerestem a boldogságot. Régi emlék Te vagy a menyország cimü költeményeit olvasta fel, melyek közül kettőt szintén mai számunkban hozunk. Vass Gyula »Ahmed basa halála« címmel csinos történeti elbeszéléssel kedveskedett általános tetszés között. Felolvasások után társulati ügyekkel foglalkoztak. Révész János indítványára lépéseket tesznek a Teleki-Petőfi reliquiák felkutatása és ápolása iránt s e tárgyban érintkezésbe lépnek a Teleki családdal. Emlékeztető. Jati. 24-én vasárnap d. u. 4 órakor a polgári olvasókör közgyűlése Széchenyi ünnepély- lyel egybekötve. A ref. batyubálra jegyek előre válthatók Kovács Gyula könyvkereskedésében. Akik tévedésből meghívót nem kaptak volna, szíveskedjenek ugyanott jelentkezni. Mai Számunkhoz Dr. N. J. »Napoleon és Jozefin« cimü éidekfeszitö és kiválóan értékes müvének 57—64. lapját mellékeltük. A nagybányai ág h. ev. egyház jan. hó 29 én d. u. 5 órakor közgyűlést tart. Kossutány Ignác a kolozsvári egyetem tudós tanára, a kitűnő egyházjogász, mint nekünk Írják, a városi közgyűlést előkészítő szakbizottságban nagy szabású beszédet tartott az ismeretes »Ne temere« cimü bulláról. Az > Újság« szerint a nagyszabású vita főérdekessége és legemlékezetesebb momentuma Kossutány Ignác dr. beszéde volt, amelyben szinte klasszikus befejezettséggel világított rá a rendkívül fontos kérdés minden oldalára. A »Kolozsvári Hírlap« is azt mondja, hogy »Kossutány a bő tárgyismert által adott okjektivitás keresetlen egyszerűségével előadott argumentumaival aratott nagy hatást« Kossutány a mi városunk egyik főfőbüszke- sége is, amit tehát ő mond, az közelről érdekel mindnyájunkat. A kérdést theologiai, jogi és politikai szempontból világította meg, zárószavában ezeket mondotta: »Két kifogásra akarok válaszolni az illetők megnyugtatása végett. Az egyik, hogy a római kúria nem külföldi hatalom Hát egy olyan hatalom, amelynek a mi államfőnknél diplomáciai képviselete és accreditiált nagykövete van és melynél viszont a mi államunk magát a vatikáni nagykövet utján képiselteti, más, mint külső hatalom nem lehet Az általam javasolt felirat nem felesleges, mert hiszen a római kúria a kérdéses dekrétum alól, ott, ahol kérték, kivételeket tett. így a többi közt a »Pro vida sapienti quae« kezdetű bullájával Németország számára biztosította azt az engedményt, melyet VII ik Pius 1830-ban a kölni érseki tartomány részére megadatott. Ugyanígy adta meg annak idején XlV-ik Benedek pápa Belgium és Hollandia számára a tridenti zsinat szabályai alól a felmentést és igy nyerte Magyarország 1841-ben az úgynevezett Lambruschini féle instructiót, amely a magyar vegyes házasságokat akkor is érvényesnek mondja ki. ha azt protestáns lelkész előtt kötötték, a mi kérelmünk tulajdonképpen csak az volna, hogy ezt az 1841. óta mai napig érvényes joqállapotot a *Ne temere« meg ne bolygassa Ezt pedig kérni nemcsak, hogy nem felesleges, hanem igenis szükséges. Végül kifogásolták azt az állítást, hogy a róm. kath. egyház a házasság intézményének ártana. Nagyon jól tudom én, hogy a római katholikus egyház mit tett, mindent a házasság intézményének emelésére. De ha a Ne temere decretum ezer olyan házasság közül, amelyet a mi magyar törvényünk érvényesnek mond, csak egyetlen egynek érvényét vonja kétségbe, már akkor gyengíti a magyar házasságokat. Egyenesen kikezdi azokat. Pedig eljöhet az az idő, amitől félünk, amikor még az ilyen házasságok is nagyon kívánatosak volnának. És mindenki örülne, ha az emberek még ilyen házasságra is lépnének. (Hosszan tartó taps és lelkes éljenzés.) A dalegyesület szombaton tartotta ez évi első estélyét. A Kör termei ismét villamos fény mellett ragyogtak. Szőke Béla »Jeligéje« »Rákóci kara« nagy hatást ért el. Szőke a dalkart maga vezette. Simon Aurél szavalatával, Incze elbeszélésével szintén kitűnő sikert aratott. A dalkar többi pontjai is megnyerték a közönség tetszését, Szőke többször szólót énekelt Ez alkalommal búcsúszóit el a dalegyesület egyik kiváló tagjától Szabó Lajos lelkésztől. A mulatság reggelig tartott A bevétel töb mint 300 korona. A fögimnáziumi kath. ifjúsági Mária kongregáció előadása, melynek programmját teljes részRteséggel múlt számunkban hoztuk, oly szépen sikerült s a közönség annyira érdeklődött iránta, hogy még egyszer elő kellett adni 19-én, kedden, amikor szintén teljesen megtelt a terem közönséggel. A rendezés íőérdeme Péter Pál vallástanáré, a zenei részek pompás, művészi vezetése pedig Borbás Géza tanárt dicséri. A rendezés, a színpad létesítése tb. sok fáradságba és költségbe került. Az anyagi eredmény még nincs megállapítva. Lapunk január 10-iki számában megemlékeztünk Maderspach Károlynéról, a szabadságharc egyik dicső vértanújáról, kinek lluszkabánya emléket szándékozik emelni. Az emlékre adományokat elfogad és közvetít Hoffmann Árpád kereskedése vagy lapunk szerkesztősége. A szatmármegyei tanítói internátns céljaira a Széchenyi társulat évi 600 koronát szavazott meg. Misztótfaluban a ref. egyház elöljáróséga múlt vasárnap a maga pénztára gyarapítására sikerült zártkörű táncmulatságot rendezett. A SÜlelmedi magyar ifjúság a magyar olvasókör könyvtára javára ma táncmulatságot rendezett. Komonkai Korponay Ferenc Előkelő, régi ___________________________magyar nemesi cs aládnak nestora, a magyar királyi kincstárnak egykori éleseszü, nagy tehetségű tisztviselője halt el a héten Korponay Ferenc személyében, akit a gondviselés különös kegyelme 89 esztendőre kiterjedt hosszú élettel áldott meg. A boldogult már több évtized előtt nyugdíjba ment s csupán gazdaságának élt feketefalusi szép birtokán. Pár év előtt az öregség súlya alatt azzal is felhagyott, egyetlen fiának adta át a birtokot, maga pedig városunkba költözött, hogy itt töltse csendes elvonultságban élte alkonyát. A nagybányai levegő használt is neki, magas kora dacára nem volt beteg, majd mindennap láttuk őt sétálni különösen a befásitott Deák-téren Rövid szenvedés után, hirtelen halt el kedden d. u. 4 órakor. A család gyászlapja igy adta tudtul a szomorú esetet: Özv. Korponay Ferencné szül. Murányi Mária, úgy a maga, mint gyermekei és unokái nevében, mély szomorúsággal tudatja, hogy szeretett férje, a legjobb apa és gyöngéd nagyapa komonkai Korponay Ferenc földbirtokos, nyug. m. kir. gép- és építészeti felügyelő e hó 19 én, délután 4 órakor, rövid szenvedés ntán, munkáséletének 86-ik, boldog házasságának 43-ik évében, jó lelkét visszadta Teremtőjének. Drága halottunkat e hó 21-én d. u 4 órakor fogjuk a róm. kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni és kívánsága szerint Feketefaluban az ottani sirkertben e hó 22 én délután 2 órakor örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szentmise-áldozatot e hó 22-én délelőtt 10 órakor fogjuk a nagybányai Szentháromság templomában a Mindenhatónak bemutatni, Nagybánya, 1909. január hó 19-én. Emlékét kegyelettel őrizni és áldani fogjuk! Korponay Kornél és neje szül. Toperczer Margit mint gyermekei. Korponay Mária, Korponay Ferenc, Korponay Margit unokái. Csütörtökön délután 4 órakor szentelték be igen nagyszámú előkelő résztvevő közönség jelenlétében. Azután koporsóját kívánsága szerint elvitték szánon Feketefaluba, a gyászoló csatád kíséretében. Este érkezett oda a menet, a koporsót bevitték a g. kath. templomba, hol a nagybányai első temetkezési intézet azonnal díszesen ravatalozta s a falu népe, dacára annak, hogy már öreg este volt, amikor a falusiak többnyire alusznak, elment a templomba seregestől, zsúfolásig megtöltötte a templomot, aztán a boldogultnak egyik régi szolgája, az egyházfi belekezdett egy imádságba s a falu népe hangos zokogás közt mondott az este csendjében, igazán megható, szívből jövő imát az ő derék földesuráért, Istennek házában. Pénteken, 22-én d. u. 2 órakor volt a temetés, hol a gyászszertartást Szőke Béla helybeli r. k. plébános végezte, a község és a vidék nagyszámú résztvevő közönségének jelenlétében. Úgy Nagybányán, mint Feketefaluban a temetés külső rendezését Mladeiovszky végezte csínnal, kegyelettel, kifogástalan szép rendben. Most már ott nyugszik a boldogult csendes kis falujában, hol a magyar gazdászat fejlesztéséért oly sokat fára- dozot, családja, gyermeke, unokái közelében egy hosszú élet fáradalmai után csendesen. Áldott legyeu emléke közöttünk ! A Részvónytakarókpénztár zárószámadásait vettük az 1908 dik évről. A tizenyolc éve fennálló pénzintézet forgalma folyton emelkedik. Most már majdnem 10 millió K volt. A betét 104 ezer koronával, a váltó tárca 66 ezer, a kötvény 60 ezer koronával emelkedett. Az értékpapír is emelkedett 9 ezer koronával. Nyugdíj alapja 10 ezer Korona. Jótékonycélra 329 koronát adott. A nyereség 42594 K. Alaptőkéje 200.000, tartaléktőkéje, ha a 24.000 koronát megszavazzák, az idén 166.000 korona. Betét állomány 1,750.000 K. A felosztási lervezet egy részvény í ntán osztalékra 16 K, nyugdíj-alapra 2000 K. Az — A »Hogy volt!« a legkedvesebb. — S- az utolsó ki egyre járta S párjához simult édesen, Ő volt, ez a szögfürlü leányka, Akiről most zeng énekem. S aztán tavasz lett. lllatárral Telik el zöld mező, liget, Vig pacsirta az égre szárnyal, Hűs lomb hivólag integet. Méhzümmögés virágos réten Forró szerelemről regél, A dal, a lomb barátom nékem, Lelkem körükben újra él. Talán épen május havában Volt. Merengtem madár dalán, Csalogány csattogott javában A letűnő nap alkonyán Elhallgatott a dal, a csendet Csattanó csók zavarta meg. Egy volt csupán . . . Soká esengelt Érte az ifjú, úgy lehet Megjött a nyár. Dalló madárka Zengte örömét, bánatát. Virágos rét oly puszta árva, Fülmiledal vigaszt nem ád: Hisz nincs itt a szögfürtű lányka, Várta őt a csalit, berek. A zöld falomb is egyre várta És — suttogtak az emberek. Őszre fordult a nagy természet, Falomb hullatta levelét. Üres lett a dallal telt fészek, Virág elhalt, tarolt a rét. Egy ifjú párt lállam merengve, A nő az ifjú leányka volt: Más neje lett . . . Sors kénye-kedve Szivéből mindent elrabolt. lit van a tél. Fehér lepellel Borítva a zörgő haraszt, A csend a mély álommal ér fel . . . De a tavasz lombot fakaszt. Édes álom valóra válván. Lesz dal, virág, lombdús berek, C^ak te maradsz modhallan árván, A lány *egy« csókot nem feled. Csak te maradsz mondhallan árva, Fényes bál rád hiába vár. Az az egy tánc szivedbe zárva, A bálterem sötét, sivár. Ne hallgasd te a fülmiiének Csattogását est hajnalán, Hisz neked csak kínt nyújt ez ének: Volt egyszer egy szögfürlü lány. Incze Lajos.
