Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-27 / 26. szám
YlM * Nagybánya, 1909. Junius 27. — 26. szám. rrrrr XXXV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MUST EXE INT -V^sAZRUNT^IP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4. K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész J'áinos. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám ala* * Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Gyermekvédelem. »Az emberi nem egészben tekintve örökre virágzó növény, minek egyfelől hervadó virágai mellett másfelől szünet nélkül újak és újabbak fakadnak s nyílnak ki«, mondá Kölcsey. E fakadó uj virág az emberiségnek gyönyörűsége, erkölcsi tisztasága, erkölcsi tisztitója, az emberiséget nemesitő hajtása: a gyermek. Eszménye a bizalomnak, a tudatlanságnak. Az okos embernek áldás, az oktalannak gyötrelem. Az érzelmében nemes embernek életét tartalmassá leszi, a léha embernek terhe. Az az eset, mikor a megszálló vándor éjjel azzal a gonosz elhatározással kél fel, hogy azt a családot kiirtsa, amelynek vendégszeretetében megvonult s a kis gyermek imáját hallva irtózatos tervétől eláll, megkapó példája annak a javító erőnek, mellyel a gyermek ártatlansága még a romlott emberekre is hatással lehet. A gyermek véd és nemesit. Óv a beszédben, int a cselekedetben, mennél műveltebb, mennél emelkedettebb lelkületű valaki, annál nagyobb tiszteletben tartja a gyermeket. Védi testileg és erkölcsileg. Oltalmazza, mert benne magát látja, a maga virágkorát, saját életének első felhőtlen időszakát, melyhez még késő agg korában is a lelkét megifjitani s üde színekbe meríteni visszajár. A gyermekek megbecsüléséről mondottak nemcsak egyesekre állanak, hanem egy-egy nemzetre, annak társadalmára is. Eltekintve attól a magasabb nemzetgazdasági szemponttól, amely az egyént a nemzetért óvja s amely az egyént, mint a nemzettestnek tagját igyekszik értékessé tenni, mennél műveltebb a nemzet, annál inkább veszi oltalmába a gyermeket tisztán emberszereletből. Ez a magasztos cselekedet a gyermekvédelem. így átgondolva a gyermekvédelem kettős irányú. Az egyik a gyermekek általános oltalmazása kivétel nélkül mindenütt. Ez a gyermek tiszteletén alapuló emberies kötelesség. A másik a magukra hagyott vagy erkölcsileg romlott Nyár kezdete. Etlinográfiai elbeszélés. — Irta: P. Lázár Turia Febrónia. — Gyönyörű est van, Szmárá ünnepi ruhát ölt; fekete hajába s keblére arany pénzfüzéreket aggat, ragyogó török és román monedák az ő hozománya. — Siess már Szmárándá! — szól be fivére, Trippon, megigazítva a rőzse-nyalábot vállán. A lány kezébe vesz egy pünkösdi rózsát s mindketten elindulnak a kerteken át, vadvirágos pázsitban kigyódzó fehér ösvényeken haladva. A hold fénye reszket a pázsit harmatján és Szmárá monedáin, melyek meg-megcsörrennek a karcsú nyak minden mozdulatára; a harmaton saruk bőrszíjainak pikkelyei is sziporkáznak; a napbarnított, formás lábak fényesek, mint a jó selyem a dús harmattól. — Még virág van a kezedben, mintha templomba mennénk! — jegyzi meg Trippon. Szmárá szótlanul övébe tűzi a rózsát. (Az oláh nő zsenge gyerekkorától haláláig ha csak teheti, mindig virággal kezében megy a templomba.) — Látod, Szmárándá — folytatja Trippon — virággal kezedben mentél Mezopentekoszté1) éjjelén is a holdhoz, de hiába könyörögtél hozzá, mégis kimaradtál a zöldfarsangból is és hiába ünnepelted meg az egész napot a hold tiszteletére! — Honnan tudod te, — szól Szmárá hirtelen — '( »Mezopentekoszle«-nak nevezik a görögök a Husvét és Pünköst közötti szent idő középső csütörtökét. gyermekek megmentése s nevelése. Az első csak müveit érzület s a gyengébbeken való segítés vágyát, hajlamát kívánja, a másik anyagi áldozatot is. A gyermekvédelemnek nehezebb fele az elhagyott gyermekeknek megmentése az emberi társadalom javára. Ez országosan s törvényileg van körvonalazva. Az 190i. évi gyermekvédelmi törvény kimondja, hogy az elhagyott gyermekeket az állam által felállított és fentartott men- helyekre felveszik. Arad, Budapest, Debrecen, Gyula, Kecskemét, Kolozsvár, Marosvásárhely, Munkács, Nagyvárad, Pécs, Rimaszombat, Temesvár és Veszprém városokban az állami gyermekmenhelyek ilyen céllal vannak létesítve. Ezekbe azonban állandó elhelyezésre csak a betegeket és nyomorékokat veszik be, azokat, akik épek, egészségesek, családokhoz adják ki. Bármennyire humánus is ez a törvény s bármilyen üdvösek azok a rendeletek, amelyeket ennek a kitöltésére, illetve a gyakorlatban való alkalmazására a törvény kibocsájtásakor és azóta meghoztak, az állam azt a sok mulasztást, amely e téren pótlásra vár, az e célra felállított saját intézeteivel nem volna képes behozni. A társadalom segítségére van tehát szükség. És a társadalom meghozza a magáét. Az a nagyarányú intézmény, melyet Országos Gyermekvédő Liga néven ismerünk s amely 1906 febr. 26-án alakul* meg, a társadalom részéről óriási áldozatot hoz az örök emberszeretet oltárára.Otthonokat, telepeket állít fel az elhagyott gyermekek számára. Sok esetben közbenjár, hogy a hozzá be nem fogadható gyermekek megfelelően el legyenek helyezve másutt. Jól megválasztott nevelőszülőkhöz is ad ki gyermekeket. A védelembe fogadott s arravaló képességű gyermekeknek taníttatásáról is gondoskodik. A nagy szükségben lévő szülők középfokú iskolában jól tanuló gyermekeiért tan dijat fizet. Pártfogásával gyógyfürdőkbe juttat olyan szegény betegeket, kiknek arra nagy szükségük van. Anyai állapotban lévő s védelemre szorult szegény nőknek elhelyezéséről és segítéséről gondoskodik. A szünidei gyermekhogy nem a Joia (olv. zsojá) dinire tunuri1) napját ültem meg akkor, hiszen jól tudod, hogy ezt meg szokták ülni minden évben a Pentekoszte tartama alatt valamely csütörtökön, hogy a menykő ne üsse meg az embert. — Tudom, tudom, — válaszolt az ifjú — de akkor ujhold volt s én tisztán hallottam, midőn mondtad az éj közepén a hold felé fordított arccal: Luna, Lunä doamnä buna, Marita me ’n esta luna! (Hold, Hold, jó úrnő adj férjhez e hóban!) Szmárá ajkába harap és hallgat. — Különben — szólt Trippon jóságos hangon — még van időd, hisz alig vagy tizennyolc éves; várhatsz még két, három évet is ! Ami pedig Antipát illeti, mert tudom, hogy őt szereted, neki sem igen volt szabad eddig házasodni, azt hiszem. Néhány perc múlva kiérnek a szétszórt falucskából s a közelben levő magas domb felé igyekeznek, melyen immár sok nép összegyűlt s itt- ott hatamas tüzek égnek. Hozzájuk is lehallatszik a mulatozók zsibongása s a csimpojások zenéje, majd egy-egy kurjantás és egészséges, erőteljes kacaj szeli a levegőt, hisz »Alimori«2) ünnepe van! . . . * * * Alimori ünnepét, mely igen népszerű a Kárpátokon túl és hazánkban is a hegyvidéki oláhoknál, a farsang utolsó szombatján, másutt a nyár kezdetén *) »Jója dintre tunuri« = menydörgés közötti csütörtök, illetve Jovis napja, melyet az oláh (pór) nő mais megül, hogy a villám ne sújtsa őt. *) »Alimori« az oláh mythologiában bizonyos termékenyítő és tápláló istenség. teler.ov , 1 fiú- vagy leánycsoportot megbízható felügyelet mellett nyáron 1—1 hónapra vidékre küld. Munkanélküli s nagy ínségben lévő szülőket a mesterséghez szükséges eszközökkel lát el s keresethez juttatja őket, hogy a családjuk fentartásához szükségeseket megszerezhessék. Külföldi honosságú elhalt szülők országunkban született s itt lakó gyermekeinek a hazánkban maradhatását elősegíti, arra módot keres. Ezenkívül szegény gyermekek istápolását felkaroló egyesületeknek tevékenységét segéllyel támogatja. Közel 3 év alatt 14.226 gyermeket mentett meg az emberiségnek, a nemzetnek. A nagy keretben mozgó intézménynek fentartására megfelelő eszközök kellenek. A magyar társadalom áldozatkészsége azonban ezt is megadja. Az a társadalom, mely 1907-ben egy nap pár híján 100.000 koronát, 1908-ban ugyancsak egy napon, a gyermeknapon 291.000 koronánál többet adott a gyermekvédelem céljára, az emberbaráti kötelesség iránt érzékkel bir. Az a társadalom, melynek tagjai közül többen nagy értékű alapítványokkal járulnak az embermentés fenséges munkájához, az emberbaráti irányt mind jobban veszi magába, ott a jó cselekedetek zsilipje mindig magasabbra kell, hogy emelkedjék, mindig jobban meg kell, hogy nyíljék és be nem záródhatik soha. A gróf Edels- cheim Gyulay Lipót több 100.000 koronát tevő adománya, az a 150.000 korona, melyet a munkásnyomorba pillantás nyomán 2—3 mágnás összeadott az embermentés nemes céljára, a Szitányi Ernő adománya, ki egy 80.000 korona értékű trencsénmegyei birtokát adta a gyermekvédelem céljára, Szeged városának 20 hold föld ajándéka, a szegedi Fehérkereszt-egyesület 40.000 korona, a Szeged-Csongrádi takarékpénztárnak 20.000 korona, a soproni Szeretetház 26.000, gr. Nákó Kálmánnak 25.000 korona alapítványa ugyanazon célra és a br. Lipthay Béláné 100.000 korona adománya az 1909. évi gyermeknap alkalmából, emellett szóló ékes bizonyságok. Mint a Liga életéből, illetve történetéből vett ez adatok igazolják, a gyermekmentés gyönyörű kötetartják a falun kívül bizonyos dombon, ahova ilyenkor egybegyül a nép örege, ifja egyaránt. Nagy tüzeket raknak, táncolnak, dalolnak, kurjantanak, kacagnak. Mulatozás közben az ifjak égő üszköt vesznek elő, maguk körül forgatják az izzó zsarátot, mely ragyogó tüzkört képez, miközben kiáltják: »Alimori /« Majd szalmába burkolt szekérkereket gyújtanak meg s legördítve azt a dombról, kiálják: »Alimori«, »Alimori!« Aztán gunykiáltásokkal illetik a farsangból kimaradt legényeket s lányokat, a guny- kiáltások mindég e sucramentális formulával kezdődnek : »Alomore more ! Silito, silito more !« Ezután következnek a gunyversek s minden uj vers a jelzett sacramentális formulával kezdődik. Megjegyzendő, hogy nyugaton a neolatinok ugyancsak tavaszszal ilyen karakterű ünnepélyt tartanak. Például Tirol olasz részében és Franciaországban valamely dombra gyűlve tüzet gyújtanak s megkezdik az ünnepélyt tárogatókkal, stb. Franciaországban pl. igy kiáltanak ilyenkor : »Brandos brulez Pour les filles a marier .. . stb.« Aztán gúnyolják a farsangon házasságot nem kötött legényeket és leányokat, majd egyiket másiknak szánják s az igy összetákolt párokat »feche- nots« és »fechenottes«-nek nevezik. A touli provinciális concilium pedig 1663-ban kötelesnek tartotta magát az egyház utján is stigmátizálni, azokat kik »font des jeux dits Fassenottes, esquels ils desig- nent a hauts eris des epoux et epouses a tous les fits et filles du village ...» La-pumlc mai száma © ©ld.a.1.
