Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-13 / 24. szám
Junius 13. — 24. szám. XXXV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE JVEZECrCTElJNEI INTIK JVCIUNTIDEINr VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész CTános. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 20. szám ala* * * Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. A nagybányai r. k. egyházközségnek s általában a szatmármegyei keleti végvidéknek szép ünnepnapjai lesznek a héten. Körünkbe érkezik Boromisza Tibor, Szat- marnak nemes lelkű, tudós püspöke, aki hivatalos fó'pásztori minőségben még nem volt Nagybányán s az első látogatás alkalmából lelkes őszinte szeretettel és tisztelettel készülnek méltó fogadására. A múlt számunkban közölt terv semmi változást nem szenvedett. Boromisza Tibor junius 12-én indul el Szatmárról s d. u. 4 órakor vonaton Szinér- váraljára érkezik, ahol másnap bérmál. Junius 14-én hétfőn délután 5 és V2 órakor érkezik Felsőbányára, hol fogadtatására szintén nagyban készülnek. 15-én, kedden ott fog bérmálni. 16-án Fernezelyre megy, s onnan érkezik Nagybányára junius 16-án, szerdán délután 5 órakor kocsin. Az egyházlanács és a város a fogadtatás részleteit már megállapitotlák s a felsőbányai-ulcában diszkaput építenek. Többen eléje is mennek a főpásztornak. Junius 17-én, csütörtökön lesz itt a bérmálás. Junius 18-án reggel Láposbányára utazik, onnan Nagysomkutra s junius 20-án érkezik majd vissza haza Szatmárra. A béke és szeretet nevében és érzelmeivel fogadjuk a szeretet apostolát, azzal a hő óhajtással, hogy itt időzése szolgáljon a kér. szeretet fejlesztésére és megszilárdítására. * A r. k. plébánia hivatal fölkéri a fogattulajdonosokat, hogy szerdán délután a fogadtatás alkalmából fogataikat azok számára átengedni szíveskedjenek, akik a főp'ásztornak hivatalosan elébe fognak menni. Rózsanyiláskor. Mosolygó kék ég arany sugarától Virágozó tenger támad körülem ; Száll édes illat, a rózsafaágról, Balzsama árad a szivén, a lelken, — S mig csendül zenéje az erdős halomnak, Ezer madárka zenditve szavát: Rám hüli varázsa a bűvös tavasznak — És kelti a szivek szent, örök dalát. * Hallom a dalt . . . szivembe csap árja. — És viszsza az édes múltba viszen! Én rám ragyog újra szemed sugara, Kérdésemre az ajkad felel: igen . . . S hogy rebben a szellő viráglevelen: Nincs múlt ... se jövő — de él: a jelen . . . És mindenütt dal, fény, nyíló virág — Én hallgatom szivünk szent, örök dalát. * * * Az első virág volt ... a nyíló tavaszszal Hozta virágos, fényes kikelet; — Te szembe jövél rám mosolygó arczczal — S már vitted magaddal: a szivemet. Én mentem utánad a fényes sugáron, Boldogság vitte lépteimet: Nem láttam én szépnek mást a világon, Csupán a rózsát — és tégedet. * S hogy múltak az évek, fáradó szárnyuk Súlyosan verte sokszor vállaim:’ Jártam az utón, hol sokan beváltjuk Sivár valóra fényes álmaink’. A nagybányaiak egészen a kincstári régi foncsorozó műig elébe fognak menni a püspöknek s a polgármester a város határán üdvözli az érkező magas vendéget. A püspök megérkezésekor a Felsőbányai- utcán keresztül a Magyar-utcába hajtat, s a Szent István kápolnájába megy, azután következnek a tisztelgések. A különböző küldöttségeket ő méltósága a plébánián fogja fogadni. =1= Boromisza Tibor dr. szatmári püspök született 1840 ben. Midőn a papi pályára lépett, Rómába küldték filozófiai és a theologiai tanulmányokra. 1863-ban szentelték pappá s ezután főpásztora, Runszt József érsek, káplánnak küldte ki az egyházmegyébe. 1869-ben hittanár lett a tanítóképzőben. Ez évben üresedett meg a jánoshalmi plébánia és a patronus, Meyer Henrik, bécsi bankár és testvérei, báró Puthonné és gróf san Martino di Valperga-né Boromisza Tibort mutatták be a kalocsai érseknek, igy lett ő 6 éves káplán korában jánoshalmi plébános. Mint ilyen, élénk szerepet vitt a közügyekben s a vármegyei közgyűléseken a közérdeket szolgáló felszólalásaival becsülést és tekintélyt szerzett magának. 1881-ben iskolalátogató, 1889-ben esperes és 1890-ben hévízi apát lett. 1893-ban nevezték ki kanonokká, szemináriumi rektorrá s a kalocsai képzőintézet felügyelőjévé. Országos szereplése 1894-ben kezdődik, mikor a szabadkai kath. nagygyűlésnek egyházi elnöke volt. 1898-ban a kalocsai kath. kör elnökévé választotta; ez időtől kezdve állandóan részt vett az országos kath. mozgalmakban s mint az országos szövetség egyik alelnöke, azokban kiváló szerepet vitt. 1901-ben pápai prelátus, 1905 ban káptalani helynök lett, mig Várossy Gyula dr. érsek 1906-ban általános érseki helynökké tette. Ebből az állásból emelkedett a szatmári püspöki székbe. Jótékonyságának már plébános korában is, de kiváltképpen kanonok korában tanujelét adta. Alapítványai közül megemlítjük azokat, amelyeket a kalocsai érseki uradalmi tisztek nyugdíjalapja javára, a bajai és zentai gimnáziumoknál szegény tanulóknak ösztöndíjul és a kalocsai Tanítók Háza javára tett. Kiemelkedik ezek közül 30.000 K alapítványa, amelynek kamataiból egy kalocsa-egyházmegyei növendék Rómában végzi tanulmányait. A szatmár-egyházmegyei papok nyugdíjalapját 10000 K adománynyal növelte. A jótékonyságban kerüli a nyilvánosságot. Mint szatmári püspök feladatául tűzte ki maga elé az ország éjszakkeleti részén, amelyet kiterjedt egyházmegyéje magába foglal, a kath. hitéletnek és a magyar nemzeti érzésnek ápolását, fejlesztését. De száz csalódás, ezer sorscsapáson, Meg nem ingatta soha hitemet: Hogy nem teremtett szépet a világon Az ég csupán a rózsát — s tégedet. • És hogy az álmok a nyíló tavaszszal . — Bár olyan rég volt az a kikelet — Életre hívják a meleg sugárral, Amit szivünkben őrzünk odabent: A régi kép az ott a ragyogáson! A régi láng égeti lelkemet —: Nem látok én mást szépnek a világon, Csupán a rózsát — s tégedet! (.Kolozsvár) Ineze Béla. Egy régi kertben. Az ifjú tavasz meleg napsugára Simogatja végig lelkemet, Hogy ránézek a fenyves oldalára, — Sok édes emlék jő s körüllebeg. * Itt jártam ifjan, sokszor, sok reménynyel, Itt ragyogott a boldog kikelet . . . És látott anynyi nap derűs egével, Mikor itt ültem nézve kék szemed. * . . . Forró a lég, úgy áthevit a lángja! Majd száll a hűvös, nyári alkonyat ; Dal, zene szól, vidámság kaczagása — S én nézem, nézem a te arezodat. Nagy János. Őszinte sajnálattal, szivünk mélyéből fakadó igaz részvéttel vettük a szomorú hirt kedden délután, hogy Nagy János városi alorvos Kolozsvárt meghalt, ahová már nagy betegen gyomor és epebajjal ment föl, hogy az egyetem kiváló orvosainak tanácsát kikérje. Nagybányának népszerű, tipikus, köztiszteletben és szeretetben állott alakja volt ő, aki Egerben született ugyan s Kolozsvárt halt, de itt élte le az életét. Majdnem teljes negyven esztendeig szolgálta itt a közegészségügyet. Népszerűségét mi sem jellemzi jobban, mint hogy általában csak »Nagy Jankódnak hívták, mindenki barátjául tekintette. Mint orvos, fáradhatatlanul tevékeny ember volt, korán kelt, későn feküdt s az éjjel sem volt reája nézve nyugalomidő, ha beteghez hívták. Ismerte az egész város apraját, nagyját, de ismerte és szerette a nép is őt s mint gazdag tapasztalatokkal megáldott egyénhez, szívesen fordult hozzá. 1870-ben nősült Budapesten, 1871. okt. 1-én lépett városi szolgálatba, 1879-ben febr. 1-én választották városi orvossá s mivel a milleniumi év a képviselet határozata értelmében 3 évet számit, tehát Nagy János tulajdonképp kiszolgálta a 40 évet a városnál. A Kereskedelmi Banknak alapítása óta egyik igazgatósági tagja volt, hol, mint Hapibiztos is kivette a részét a munkából. A Nagybánya és Vidékének, fennállása óta, tehát 34 éven át állandóan munkatársa, különösen a hírrovatot gazdagította majd minden héten egy- egy újdonsággal. A képviseletben gyakran megjelent s a városi közügyekkel is szívesen foglalkozott. --v Hivatott műkedvelő, pompás karakterisztikus színpadi alak, remek arcéllel, ritka alakitó tehetséggel. Igazán kár, hogy többször nem játszott, mert nem mindennapi gyönyörűséget nyújtott az Ó kitűnő játéka. 1893-ban megjubiláltuk az 50-dik fölléptét, de azóta is szerepelt pl. a gyimesi vadvirágban. A »Pe- leskei nótárius« volt jubiláns szerepe, igazán feledhetetlenül kitűnő, pompás alakításban. Akkoriban összeirtuk mind az ötven darabot. Talán kedvesen fognak egyesek visszaemlékezni, ha a darabok, szerepek címét és dátumát itt leközöljük. Nagy János a túloldali táblázatban kimutatott színdarabokban szerepelt. A tevékeny, ügyes, szorgalmas ember, az igazi nemes szivü jó családapa örökre lehunyta szemét. Mi kár, hogy még legalább egy évtizeden nem élvezhettük őt magunk között! s mily szomorú doOly ifjú vagy, csak fejlődő virág még, Mosolygó tiszta üdeség! De komolyan szól, csendülő harangként, Ajkadon a távol meszszeség. * A jövendő a melynek sugarára Egy futó árny úgy néha ráesik, — De tűnik már a bizó hit szavára, Nem födi el a vágyó szív reményeit. * És száll a harmat a mezők füvére, Hűvös a lég, úgy vár a kis szoba . . . Csillagfény hull az esti szürkeségre — Bár ne kellene búcsúzni soha! « Mégis válni kellett, előbb csak pár óra, — Jöttek azután a hosszú bus hetek, Mikor úgy vártunk a találkozóra, Oh, mint számolgattam minden perczemet. * És még ma is számolgatom, várom Itt a fenyves alján, a domboldalon: Pedig . . . tegnap volt csak s hogy ez utal járom, Viszszatér ösvényén szép ifjúkorom. * Megyek ismét fölfelé a kertbe . . . Nézem meszsziről a nyiló ablakot, — Hiszen olyan régen : tegnap jártam erre — S úgy vártam bucsuzás közt már : a holnapot. (.Kolozsvár) Ineze Béla. Uap’u.xxjtx: mai száma © olcLal, Boromisza Tibor.
