Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-06 / 23. szám

(2) 23. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1909. junius 5 Ez egy tisztán a mi viszonyainknak megfelelő gyakorlati, egyszerű, de hatásában nagyarányú ma­gyar eredetű intézmény. A Ligának nincsenek alapszabályai, nincsen sehol sem elnöke, sem titkára, sem bevétele, sem kiadása, sem ülései, sem jegyzőkönyvei, egyszóval semmi, ami egyleti szervezetre vall, tehát ami peda­gógiai szempontból nem igen való az iskolába. A Ligának csakis egyenlő kötelességekkel biró tagjai vannak. A Ligának tagja minden iskolás gyermek, aki fogadalmat tesz, hogy az állatokat és madarakat szereli, hogy az állatokat és madarakat szereti, hogy a háziállatokat kíméli, a madarakat s azok fészkeit, tojásait és fiókáit nem bántja stb. Az öt bekezdésből álló és az állat- és madár- védelemnek úgyszólván teljes kódexét dióhéjban magában foglaló fogadalmat a kis orvvadászok ünne­pélyes alakban a tanító előtt leteszik, egy külön nyomtatott lapon aláírják és ugyanilyen szöveggel ellátott tagsági jegyet kapnak, mely az egész ország­ban egyformán a Liga megalkotójának, az Országos Állatvédő Egyesületnek nevében van kiállítva. Ezeket az alakiságokat kedvező módon egészíti ki az Országos Ifjúsági Madárvédő Liga csinos ki­állítású jelvénye, mely szintén az egész országra nézve ugyanegy. Ez a jelvény azonban miután 10 fillérnyi kiadást igényel, nem kötelező, mig a többi, a L;ga szer­vezésével járó kiadásokat az Országos Állatvédő Egyesület fedezi, a nyomtatványokat díjmentesen és portómentesen szállítja a népiskoláknak. Eddig (1909. április hó) 140,000 iskolás gyermek tette le a fogadalmat és lett a Liga tagjává. Mindenünnen csak azt halljuk, hogy ahol a Liga megalakult, ott a kis mádárpusztitókból a ma­darak barátjai, a madarakat üldöző kis- és nagy­embereket fürge szemmel ellenőrző őrsereg kelet­kezik. Apponyi- gróf ennek a Ligának terjesztését az összes tanfelügyelőségek kötelességévé tette. Ha e nagyértékü rendelet alapján előrelátható­lag rövid idő múlva minden iskolás gyermek a madár­védő liga tagja lesz, ha derék tanítóinknak sikerülni fog ez intézmény jelentőségét a gyermekekkel jó- akarólag megértetni, ha minden évben a fogadalmat a gyermekek ünnepélyesen megújítják és az iskolába ujonan belépők során évről-évre uj osztályok válnak a liga csapataivá, akkor bátran mondhatjuk, hogy az Országos Állatvédő Egyesület nemcsak leszerelte a hasznos madarak legveszedelmesebb ellenségeinek seregeit, de szövetségeseket teremtett belőlük. Máday Izidor. Heti krónika. A testvérvárosban a Kölcsey-Egyesület látogatást tett a pünkösti ünnepek alatt. Elég tekintélyes szám­ban rándultak ki a nagykárolyiak s a műsoruk is válogatott, értékes volt. Ennek dacára Nagybánya teljesen hidegen viselkedett a mozgalom iránt, éppen úgy. mintha odakint méteres hó borítaná a földet, fúna az északi szél s 20 fokos hideg fagyasztott volna csonttá mindent, pedig ennek éppen az ellenkezőjére tessék gondolni. Oly szép, verőfényes, napsugaras pün- köstünk volt, mint soha. Mi az oka tehát a közönyösségnek ? A világért sem gondolok a két város féltékenykedésére, részem­ről ezt tisztán a vasúti összeköttetésnek tudom be, mert fölmehetünk mi Felsőre ötször is egy nap, de vissza d. u. 3 óra után többé nem jöhetünk. Ily kö­rülmények között figyelő állásba helyezkedünk s mi­ként a közmondás tartja, várjuk, hogy »mit studiroz a német a viz alatt«, mert azt csak nem veheti tő­jövetelét, majd megfenyített mindkettőnket s még hozzá, bár addig, mint legjobb tanulónak tekintélyem vala iskolatársaim előtt, most még a szamár-padban ülők is csak úgy félvállról néztek reám, akár egy bocira. Egy Ízben bácsiék elmentek a szőlőbe. Én jól­laktattam a bocit, bezártam az istállóba s miután a rósz zárt jól bekötöttem egy zsineggel, az iskolába mentem. A tanító éppen engem szólított föl, midőn a távolság által gyöngített bőgést hallottam s annyira zavarba jövék, hogy nem voltam képes szólani egy kukkot sem. Midőn pedig a tanító legjobban magyarázott, egy szivetrázó bőgés hangzott el az iskolában: a bornyu bedugta a fejét a nyitott ablakon, s meg- bődült közvetlenül a tanító háta mögött. Én meg­dermedtem s nem tudom, miként jutottam az utcára, csak annyit tudok, hogy a bocival ketten bőgve, illetve sírva igyekeztünk hazafelé. A következő napon a nyitott ajtón át hallottam Gyurkuj indulatos hangját, amint nagybátyámhoz szólott: — Ténsuram, engedje, hogy verjem meg egy­szer Riát (már mint engem), miért szoktatja úgy maga után azt a zacskót; ma is kiabált rám az utcán a tanító, hagy ügyejjek a bornyura, ne hagyam az iskolába járni. A kulipintyóját az iskolás bornyujának, hát már ezért se férek az utzán a tanitóktul! Nagybátyám jóízűen kacagott a Gyurkuj kifa- kadásán s midőn elébe kerültem egy enyhe barac­kot nyomott a fejemre. Az iskolában még sokat szenvedtem a bornyuért, lünk rósz néven senki, ha mi vissza is akarunk jönni. Állítólag junius 15-től kezdve kapunk esti vonatot. Akkor próbáljanak azután Felsőbányán valamit ren­dezni. Jelen helyzetünkben megelégszünk vele, ha ide­haza »Fregolit« játszunk a kaszinó tekepályáján, vagy hallgatjuk a ligeti térzenét az uj vendéglő jégbehűtött jó italai mellett. Finomabb költői lelkek gyönyörködhettek csü­törtökön éjjel a holdfogyatkozásban is, megdöbbentő érzelmek között, hogy a szerelmesek különleges, sáp- padt csillaga egészen eltűnt, sötétség borult a tájra, csak a villámos lámpák ragyogtak kettőzött fénynyel, biztatólag. Persze az ilyet is legjobban lehet telt po­hár és cigányzene mellett élvezni. Hadd tudja meg az az elkopott, gyászba borult vén Luna, hogy most Magyarországból nézik. Éppen ilyen ártatlan mulatság lesz az elemi is­kola mai és holnapi előadása ötvenöt gyermekszerep­lővel. De már erre csak lejönnek a felsőbányaiak is, hiszen nekik van esti vonatjok, nagyobb urak, mint mi és igy egész könnyen keresztényi bosszút állhat­nak rajtunk. Hetek óta tanulnak a szegény gyermekek, tud­ják a szerepűket, élűiről, visszafelé, argarázva, dalolva és folyékony beszédben, szóval a felsüléstől nem félti őket a krónikás. Személyi hir. Robelly Thaisz Fanny, a jótékony- célú nőegyesület tiszteletbeli elnöke, e hó 3-án városunkba hazaérkezett. Himenhir. Sélley Lilinek, Sélley Sándor dr. ny. államtitkár leányának junius 2-án volt az esküvője a Jézus szent szive templomában Lovrich Sándor dr. kórházi igazgató főorvossal. Tanuk voltak a menyasz- szony részéről Semsey Boldizsár sárosi főispán, a vő­legény részéről Lovrich Gusztáv. Az esketési szertartást délben 12 órakor Prohászka Ottokár dr. püspök végezte, ki gyönyörű beszédet intézett a fiatal párhoz. A templo­mot ez alkalommal igen díszes és előkelő közönség töltötte meg. Ott voltak a Sélley, Semsey, Lovrich, Német, Abonyi, Szinnyey, Koós, Görgey családok tagjai. Esküvő után a násznép a Hungária nagyszálloda külön termeiben lakomára gyűlt egybe. Winkler Jenő doktort, nagybányai körorvost a főispán tiszteletbeli törvényhatósági járásorvossá ne­vezte ki. Gróf Eszterházy Gyula május hó 28 án,Sztojkára érkezett. Vörös Ili ifjú színművésznő, a volt Népszínház vigopera tagja városunkban tölti szünidejét. Egyre nagyobb körben történnek propozitiók, hogy a mű­vésznő valamely jótékonycélu előadás keretében váro­sunkban is bemutassa a fővárosban és több vidéki nagyvárosban óriási sikereket aratott művészetét. A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület a pünkösti ün­nepek alatt kirándulást rendezett E'elsőbányára. Szom­baton, május 29-én 5 óra 44 perckor érkeztek a testvérvárosba a kedves vendégek huszonnégyen. Este 8 órakor ismerkedés volt a Koronában, dal, zene és tánc mellett éjfél után 1 óráig. Május 30 án kirándul­tak a Bóditóhoz, innen a Kacsó Károíy-házig mentek, hol pompás ebédet tálalt az ügyes rendezőség. Este 8 órakor a Korona-szállóban hangverseny következett, melynek sorrendjét múlt számunkban hoztuk. Cseh Lajos alelnök a Kölcsey-Egyesület történetét adta elő. Közben Farkas Jenő Falussy Árpád sürgönyét mutatta be. Janitzky Irma »Művésznő leszek« című vig monológot adott elő. Tury József Miskolcz kör­nyékéről mutatott be igen szép képeket. Ifj. Andrássy Jenöné magyar dalokat adott elő Kilián Béláné kí­sérete mellett. Dotnbay Gyula finn dalokat énekelt Braniczky József kísérete mellett. A programm min­den egyes pontja igazi kedves műélvezet volt. A va­dé nemsokára megérkezett a húsvéti szünidő s én két hétig boldogan éltem világomat a bocival. Naponta elmentünk ketten ibolyáért, galamb­salátáért a mezőre, erdőre ; mig én szedtem ő ta­nult, igen tanult legelészni, ha kifáradt, lefeküdt pi­henni, majd én is lefeküdtem, meleg testére hajtva fejemet. Nagyszombaton a húsvéti tojásokra festettem aquarellel hornyukat, kotlókat, libákat, rucákat pulykákat, szóval amit az ember lát, azt copiál, de valamennyi majorság, veszedelmesen hasonlított a bocira, lévén mindegyiknek négy lába és bojtos farka. Jobb is ha valamennyi bornyu lesz, gondolám. Husvét első napján szépen felöltöztem, egy zsebkendőbe kötve a festett tojásokat s mielőtt a templomba mentem volna meg akartam nézni, hogy mit csinál a boci? Látván azonban, hogy az istáló ajtaja jól be van kötve, nem bántottam. A templomban mégis nagyon nyugtalan valék, félve, hogy hátha valamiképp kiszabadul a boci s a templomba rohan hozzám Valahányszor a drága kántorbácsi mélyebb hangokat eresztett, mindannyi­szor összerázkódtam. Mise végeztével Viktor bácsiék jóval előbb hazaérkeztek mint én, mert engem iskolatársnőim feltartóztattak a cinteremben, csodálván a művé­sziesen festett tojásokat. — Nini, milyen szép serpenyőket festett Ria ! kiáltott az egyik.- - Nem serpenyők, hanem b ........... Nem mertem kimondani »hornyuk«, nehogy nevetségessé váljak. Hazamenet, már a kertből hallottam bőgést és csoránál 110-en vettek részt, és számos pohárköszön- töt mondottak. A kedves vendégek többnyire május 31-én utaztak haza. Eljegyzés. Senkálszky László fűszer és csemege kereskedő kolozsvári lakos, Pünköst l-ső napján jegyet váltott Platsintár Lukács és neje Buzetzkó Katalin leányával: Mariskával. Bérmálás. Boromisza Tibor szatmári r. k. püs­pök — mint értesülünk nemsokára vidékünkre is eljön a bérmálás szentségét kiszolgáltatni. És pedig jun. 15 én kedden Felsőbányán, 16-án Fernezelyen, 17-én, csütörtökön Nagybányán 18-án Láposbányán lesz a bérmálás. A püspök 14-én d. u. 5 óra 44 perckor érkezik Felsőbányára. A r. k. egyház örömmel várja főpásztorát s nagyban készül fogadására. A nyíregyházi főgimnázium hatodik osztályának növendékei Radó Endre tanár vezetése mellett szom­baton ideérkeztek, még aznap megtekintették a város nevezetesebb épületeit, 30 án a veresvizi kincstári bányát és zuzót nézték meg, délután a fernezelyi kohót, 31-én Felsőbányára rándultak ki, hol a bánya­iskola ásványgyüjteményét tanulmányozták, majd ki­mentek a bódi-tóhoz s egész estig olt maradtak. Jun. l én a ligetben s a közeli hegyeken tettek nagyobb sétát s a déli 11 óra 37 perces vonattal Mátészalkán keresztül hazautaztak. Kirándulásuknak felséges szép idő kedvezett s igy a fiuk a legkedvesebb emlékek­kel távoztak városunkból. Az eV. egyház május 3l-iki közgyűlésén a lel­kész jelentést tett a múlt év nevezetesebb eseményei­ről, melyek közül különösen az emelkedik ki, hogy Szatmáron — Nagybánya eddigi filiájában — az anyaegyház megalakult. A gondnoki jelentés föltárta az anyagi helyzetet. A múlt évi bevétel 20336 korona 52 fillér. Kiadás 18359 korona 12 fillér. A kiadások összegét különösen az épitkezések emelik, igy a Thaisz - házat is tavaly építette át az egyház. A templom- épitési alap 13326 korona 87 fillérre növekedett. Az egyház összvagyona 96788 korona 21 fillér. Szellemy G. gondnoknak kimerítő jelentéséért, valamint a számvizsgáló bizottság jelentése alapján jóváhagyott számadásokért, szóval az egész vagyon kezelésért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. A múlt évi egy­házi adókivetést a folyó évre is elfogadták. Egyes építkező egyházaknak és iskoláknak kisebb segélyeket szavaztak meg. Végül a nyíregyházi egyház indítvá­nyát tárgyalták, mely a lelkészi nyugdíjintézetnek plussát az adóteher csökkentéshez óhajtaná csatolni. Egyelőre azonban a jelen állapot meghagyását óhajtja a nagybányai egyházközség, mert eddigelé minden számítás csak hozzávetőleges ezen téren, mig a gya­korlati élet nem igazolja. A gyűlés, melyen Szabó Adolf felügyelő és Révész János lelkész elnököltek, 12 órakor ért véget. A r. k. egyháztanács május 31-én ülést tartott d. e. 11 órakor Szőke Béla plébános elnöklete mellett. Napirend előtt melegen üdvözölték Csausz Gyula gond- nokot, aki negyed század óta vezeti az egyház anyagi ügyeit. Majd Boromisza püspök fogadtatásának részle­teit beszélték meg. A temető kerítésének helyreállitá. ■ sát elhatározták. A Léding-féle örökségre az egyház fentartja az örökösödési jogát s ott r. k. leányiskolát óhajt létesíteni. A kántor fizetését 1200 koronára emel­ték föl s nyugdíjjogosultságának megállapítását is aján­lani fogják a város figyelmébe. Emlékeztető. Az áll. elemi iskolák növendékeinek színi előadása a polgári körben jun. 5-én és 6 án, a tanítói internátus javára. Belépő-dij 2 K, 160 K, 1 K. Állóhely 60 f. Deák jegy 40 f. Kezdete este 7 órakor. Az állami polgári leányiskolában az 1908-9. is­kolai év záró-vizsgálatait a következő sorrendben tart­ják : Junius 14-én hétfőn az összes vallásvizsgálatok. Junius 18 án, pénteken az I. osztály, junius 19-én, szombaton a II. osztály, junius 21-én, hétfőn a III. osz­ropogó topogást. Az udvarra lépve majd kővé vál­tam a látványtól, mi elibém tárult. A bornyu ott ugrándozott az udvar közepén, a bácsi pedig félig kihajolva az ablakon, egy rette­netes puskával célozgatott reá. Amint a boci engem észrevett, hozzám rohant s körülöttem táncolt szokatlan ugrándozásokba ru­gaszkodva. A rémitő ablak felé néztem, honnan a puska és sápadt, ijedt arcok meredtek felém. A nagybácsi reám förmedt: — Nem takarodsz be rögtön onnan, hadd lőjjem le azt a bestiát, mert meg van veszve! — Jőjjik be, mer megmarja — sipított Csuluka — oszt maga is megvész! Nem szóltam semmit, csak a bornyu közelében maradtam, hadd lőjjenek le engemet is vele együtt. A bornyu pedig valóban úgy viselkedett, mintha meg lett volna veszve: mindenféle ugrándozásokat és vickándozásokat végzett, olyanokat, aminőket egy higadt eszü bornyu semmi körülmények között sem követ; oly magas kapcsokat ugrott egyenesen fel­felé, hogy egyik lába sem érte a földet, majd a földbe mártva az orrát s megbődülve fölfele ugrott, majd a kútba bőgött, aztán megrugta a gárdját, hogy csak úgy kongott bele. Ide-oda száguldott nyilsebesen; én meg folyton rohantam egyirányban vele, hogy le ne lőhessék, már alig bírtak a lábaim a sok őrült futkosástól, ugrándozástól, a verejték csak úgy folyt rólam, lélekzetem elakadt, már le is rogytam egy­szer, de újra felpattantam, most a bornyu arcomra tapasztva nedves, porral bemázolt orrát, megbődült, forró leheliete majd elfulasztott. Lelkendezve sikoltottam a bácsi felé: — Viktor bácsi, Viktor bácsi! Nincs megveszve

Next

/
Thumbnails
Contents