Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-06 / 23. szám
(2) 23. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1909. junius 5 Ez egy tisztán a mi viszonyainknak megfelelő gyakorlati, egyszerű, de hatásában nagyarányú magyar eredetű intézmény. A Ligának nincsenek alapszabályai, nincsen sehol sem elnöke, sem titkára, sem bevétele, sem kiadása, sem ülései, sem jegyzőkönyvei, egyszóval semmi, ami egyleti szervezetre vall, tehát ami pedagógiai szempontból nem igen való az iskolába. A Ligának csakis egyenlő kötelességekkel biró tagjai vannak. A Ligának tagja minden iskolás gyermek, aki fogadalmat tesz, hogy az állatokat és madarakat szereli, hogy az állatokat és madarakat szereti, hogy a háziállatokat kíméli, a madarakat s azok fészkeit, tojásait és fiókáit nem bántja stb. Az öt bekezdésből álló és az állat- és madár- védelemnek úgyszólván teljes kódexét dióhéjban magában foglaló fogadalmat a kis orvvadászok ünnepélyes alakban a tanító előtt leteszik, egy külön nyomtatott lapon aláírják és ugyanilyen szöveggel ellátott tagsági jegyet kapnak, mely az egész országban egyformán a Liga megalkotójának, az Országos Állatvédő Egyesületnek nevében van kiállítva. Ezeket az alakiságokat kedvező módon egészíti ki az Országos Ifjúsági Madárvédő Liga csinos kiállítású jelvénye, mely szintén az egész országra nézve ugyanegy. Ez a jelvény azonban miután 10 fillérnyi kiadást igényel, nem kötelező, mig a többi, a L;ga szervezésével járó kiadásokat az Országos Állatvédő Egyesület fedezi, a nyomtatványokat díjmentesen és portómentesen szállítja a népiskoláknak. Eddig (1909. április hó) 140,000 iskolás gyermek tette le a fogadalmat és lett a Liga tagjává. Mindenünnen csak azt halljuk, hogy ahol a Liga megalakult, ott a kis mádárpusztitókból a madarak barátjai, a madarakat üldöző kis- és nagyembereket fürge szemmel ellenőrző őrsereg keletkezik. Apponyi- gróf ennek a Ligának terjesztését az összes tanfelügyelőségek kötelességévé tette. Ha e nagyértékü rendelet alapján előreláthatólag rövid idő múlva minden iskolás gyermek a madárvédő liga tagja lesz, ha derék tanítóinknak sikerülni fog ez intézmény jelentőségét a gyermekekkel jó- akarólag megértetni, ha minden évben a fogadalmat a gyermekek ünnepélyesen megújítják és az iskolába ujonan belépők során évről-évre uj osztályok válnak a liga csapataivá, akkor bátran mondhatjuk, hogy az Országos Állatvédő Egyesület nemcsak leszerelte a hasznos madarak legveszedelmesebb ellenségeinek seregeit, de szövetségeseket teremtett belőlük. Máday Izidor. Heti krónika. A testvérvárosban a Kölcsey-Egyesület látogatást tett a pünkösti ünnepek alatt. Elég tekintélyes számban rándultak ki a nagykárolyiak s a műsoruk is válogatott, értékes volt. Ennek dacára Nagybánya teljesen hidegen viselkedett a mozgalom iránt, éppen úgy. mintha odakint méteres hó borítaná a földet, fúna az északi szél s 20 fokos hideg fagyasztott volna csonttá mindent, pedig ennek éppen az ellenkezőjére tessék gondolni. Oly szép, verőfényes, napsugaras pün- köstünk volt, mint soha. Mi az oka tehát a közönyösségnek ? A világért sem gondolok a két város féltékenykedésére, részemről ezt tisztán a vasúti összeköttetésnek tudom be, mert fölmehetünk mi Felsőre ötször is egy nap, de vissza d. u. 3 óra után többé nem jöhetünk. Ily körülmények között figyelő állásba helyezkedünk s miként a közmondás tartja, várjuk, hogy »mit studiroz a német a viz alatt«, mert azt csak nem veheti tőjövetelét, majd megfenyített mindkettőnket s még hozzá, bár addig, mint legjobb tanulónak tekintélyem vala iskolatársaim előtt, most még a szamár-padban ülők is csak úgy félvállról néztek reám, akár egy bocira. Egy Ízben bácsiék elmentek a szőlőbe. Én jóllaktattam a bocit, bezártam az istállóba s miután a rósz zárt jól bekötöttem egy zsineggel, az iskolába mentem. A tanító éppen engem szólított föl, midőn a távolság által gyöngített bőgést hallottam s annyira zavarba jövék, hogy nem voltam képes szólani egy kukkot sem. Midőn pedig a tanító legjobban magyarázott, egy szivetrázó bőgés hangzott el az iskolában: a bornyu bedugta a fejét a nyitott ablakon, s meg- bődült közvetlenül a tanító háta mögött. Én megdermedtem s nem tudom, miként jutottam az utcára, csak annyit tudok, hogy a bocival ketten bőgve, illetve sírva igyekeztünk hazafelé. A következő napon a nyitott ajtón át hallottam Gyurkuj indulatos hangját, amint nagybátyámhoz szólott: — Ténsuram, engedje, hogy verjem meg egyszer Riát (már mint engem), miért szoktatja úgy maga után azt a zacskót; ma is kiabált rám az utcán a tanító, hagy ügyejjek a bornyura, ne hagyam az iskolába járni. A kulipintyóját az iskolás bornyujának, hát már ezért se férek az utzán a tanitóktul! Nagybátyám jóízűen kacagott a Gyurkuj kifa- kadásán s midőn elébe kerültem egy enyhe barackot nyomott a fejemre. Az iskolában még sokat szenvedtem a bornyuért, lünk rósz néven senki, ha mi vissza is akarunk jönni. Állítólag junius 15-től kezdve kapunk esti vonatot. Akkor próbáljanak azután Felsőbányán valamit rendezni. Jelen helyzetünkben megelégszünk vele, ha idehaza »Fregolit« játszunk a kaszinó tekepályáján, vagy hallgatjuk a ligeti térzenét az uj vendéglő jégbehűtött jó italai mellett. Finomabb költői lelkek gyönyörködhettek csütörtökön éjjel a holdfogyatkozásban is, megdöbbentő érzelmek között, hogy a szerelmesek különleges, sáp- padt csillaga egészen eltűnt, sötétség borult a tájra, csak a villámos lámpák ragyogtak kettőzött fénynyel, biztatólag. Persze az ilyet is legjobban lehet telt pohár és cigányzene mellett élvezni. Hadd tudja meg az az elkopott, gyászba borult vén Luna, hogy most Magyarországból nézik. Éppen ilyen ártatlan mulatság lesz az elemi iskola mai és holnapi előadása ötvenöt gyermekszereplővel. De már erre csak lejönnek a felsőbányaiak is, hiszen nekik van esti vonatjok, nagyobb urak, mint mi és igy egész könnyen keresztényi bosszút állhatnak rajtunk. Hetek óta tanulnak a szegény gyermekek, tudják a szerepűket, élűiről, visszafelé, argarázva, dalolva és folyékony beszédben, szóval a felsüléstől nem félti őket a krónikás. Személyi hir. Robelly Thaisz Fanny, a jótékony- célú nőegyesület tiszteletbeli elnöke, e hó 3-án városunkba hazaérkezett. Himenhir. Sélley Lilinek, Sélley Sándor dr. ny. államtitkár leányának junius 2-án volt az esküvője a Jézus szent szive templomában Lovrich Sándor dr. kórházi igazgató főorvossal. Tanuk voltak a menyasz- szony részéről Semsey Boldizsár sárosi főispán, a vőlegény részéről Lovrich Gusztáv. Az esketési szertartást délben 12 órakor Prohászka Ottokár dr. püspök végezte, ki gyönyörű beszédet intézett a fiatal párhoz. A templomot ez alkalommal igen díszes és előkelő közönség töltötte meg. Ott voltak a Sélley, Semsey, Lovrich, Német, Abonyi, Szinnyey, Koós, Görgey családok tagjai. Esküvő után a násznép a Hungária nagyszálloda külön termeiben lakomára gyűlt egybe. Winkler Jenő doktort, nagybányai körorvost a főispán tiszteletbeli törvényhatósági járásorvossá nevezte ki. Gróf Eszterházy Gyula május hó 28 án,Sztojkára érkezett. Vörös Ili ifjú színművésznő, a volt Népszínház vigopera tagja városunkban tölti szünidejét. Egyre nagyobb körben történnek propozitiók, hogy a művésznő valamely jótékonycélu előadás keretében városunkban is bemutassa a fővárosban és több vidéki nagyvárosban óriási sikereket aratott művészetét. A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület a pünkösti ünnepek alatt kirándulást rendezett E'elsőbányára. Szombaton, május 29-én 5 óra 44 perckor érkeztek a testvérvárosba a kedves vendégek huszonnégyen. Este 8 órakor ismerkedés volt a Koronában, dal, zene és tánc mellett éjfél után 1 óráig. Május 30 án kirándultak a Bóditóhoz, innen a Kacsó Károíy-házig mentek, hol pompás ebédet tálalt az ügyes rendezőség. Este 8 órakor a Korona-szállóban hangverseny következett, melynek sorrendjét múlt számunkban hoztuk. Cseh Lajos alelnök a Kölcsey-Egyesület történetét adta elő. Közben Farkas Jenő Falussy Árpád sürgönyét mutatta be. Janitzky Irma »Művésznő leszek« című vig monológot adott elő. Tury József Miskolcz környékéről mutatott be igen szép képeket. Ifj. Andrássy Jenöné magyar dalokat adott elő Kilián Béláné kísérete mellett. Dotnbay Gyula finn dalokat énekelt Braniczky József kísérete mellett. A programm minden egyes pontja igazi kedves műélvezet volt. A vadé nemsokára megérkezett a húsvéti szünidő s én két hétig boldogan éltem világomat a bocival. Naponta elmentünk ketten ibolyáért, galambsalátáért a mezőre, erdőre ; mig én szedtem ő tanult, igen tanult legelészni, ha kifáradt, lefeküdt pihenni, majd én is lefeküdtem, meleg testére hajtva fejemet. Nagyszombaton a húsvéti tojásokra festettem aquarellel hornyukat, kotlókat, libákat, rucákat pulykákat, szóval amit az ember lát, azt copiál, de valamennyi majorság, veszedelmesen hasonlított a bocira, lévén mindegyiknek négy lába és bojtos farka. Jobb is ha valamennyi bornyu lesz, gondolám. Husvét első napján szépen felöltöztem, egy zsebkendőbe kötve a festett tojásokat s mielőtt a templomba mentem volna meg akartam nézni, hogy mit csinál a boci? Látván azonban, hogy az istáló ajtaja jól be van kötve, nem bántottam. A templomban mégis nagyon nyugtalan valék, félve, hogy hátha valamiképp kiszabadul a boci s a templomba rohan hozzám Valahányszor a drága kántorbácsi mélyebb hangokat eresztett, mindannyiszor összerázkódtam. Mise végeztével Viktor bácsiék jóval előbb hazaérkeztek mint én, mert engem iskolatársnőim feltartóztattak a cinteremben, csodálván a művésziesen festett tojásokat. — Nini, milyen szép serpenyőket festett Ria ! kiáltott az egyik.- - Nem serpenyők, hanem b ........... Nem mertem kimondani »hornyuk«, nehogy nevetségessé váljak. Hazamenet, már a kertből hallottam bőgést és csoránál 110-en vettek részt, és számos pohárköszön- töt mondottak. A kedves vendégek többnyire május 31-én utaztak haza. Eljegyzés. Senkálszky László fűszer és csemege kereskedő kolozsvári lakos, Pünköst l-ső napján jegyet váltott Platsintár Lukács és neje Buzetzkó Katalin leányával: Mariskával. Bérmálás. Boromisza Tibor szatmári r. k. püspök — mint értesülünk nemsokára vidékünkre is eljön a bérmálás szentségét kiszolgáltatni. És pedig jun. 15 én kedden Felsőbányán, 16-án Fernezelyen, 17-én, csütörtökön Nagybányán 18-án Láposbányán lesz a bérmálás. A püspök 14-én d. u. 5 óra 44 perckor érkezik Felsőbányára. A r. k. egyház örömmel várja főpásztorát s nagyban készül fogadására. A nyíregyházi főgimnázium hatodik osztályának növendékei Radó Endre tanár vezetése mellett szombaton ideérkeztek, még aznap megtekintették a város nevezetesebb épületeit, 30 án a veresvizi kincstári bányát és zuzót nézték meg, délután a fernezelyi kohót, 31-én Felsőbányára rándultak ki, hol a bányaiskola ásványgyüjteményét tanulmányozták, majd kimentek a bódi-tóhoz s egész estig olt maradtak. Jun. l én a ligetben s a közeli hegyeken tettek nagyobb sétát s a déli 11 óra 37 perces vonattal Mátészalkán keresztül hazautaztak. Kirándulásuknak felséges szép idő kedvezett s igy a fiuk a legkedvesebb emlékekkel távoztak városunkból. Az eV. egyház május 3l-iki közgyűlésén a lelkész jelentést tett a múlt év nevezetesebb eseményeiről, melyek közül különösen az emelkedik ki, hogy Szatmáron — Nagybánya eddigi filiájában — az anyaegyház megalakult. A gondnoki jelentés föltárta az anyagi helyzetet. A múlt évi bevétel 20336 korona 52 fillér. Kiadás 18359 korona 12 fillér. A kiadások összegét különösen az épitkezések emelik, igy a Thaisz - házat is tavaly építette át az egyház. A templom- épitési alap 13326 korona 87 fillérre növekedett. Az egyház összvagyona 96788 korona 21 fillér. Szellemy G. gondnoknak kimerítő jelentéséért, valamint a számvizsgáló bizottság jelentése alapján jóváhagyott számadásokért, szóval az egész vagyon kezelésért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. A múlt évi egyházi adókivetést a folyó évre is elfogadták. Egyes építkező egyházaknak és iskoláknak kisebb segélyeket szavaztak meg. Végül a nyíregyházi egyház indítványát tárgyalták, mely a lelkészi nyugdíjintézetnek plussát az adóteher csökkentéshez óhajtaná csatolni. Egyelőre azonban a jelen állapot meghagyását óhajtja a nagybányai egyházközség, mert eddigelé minden számítás csak hozzávetőleges ezen téren, mig a gyakorlati élet nem igazolja. A gyűlés, melyen Szabó Adolf felügyelő és Révész János lelkész elnököltek, 12 órakor ért véget. A r. k. egyháztanács május 31-én ülést tartott d. e. 11 órakor Szőke Béla plébános elnöklete mellett. Napirend előtt melegen üdvözölték Csausz Gyula gond- nokot, aki negyed század óta vezeti az egyház anyagi ügyeit. Majd Boromisza püspök fogadtatásának részleteit beszélték meg. A temető kerítésének helyreállitá. ■ sát elhatározták. A Léding-féle örökségre az egyház fentartja az örökösödési jogát s ott r. k. leányiskolát óhajt létesíteni. A kántor fizetését 1200 koronára emelték föl s nyugdíjjogosultságának megállapítását is ajánlani fogják a város figyelmébe. Emlékeztető. Az áll. elemi iskolák növendékeinek színi előadása a polgári körben jun. 5-én és 6 án, a tanítói internátus javára. Belépő-dij 2 K, 160 K, 1 K. Állóhely 60 f. Deák jegy 40 f. Kezdete este 7 órakor. Az állami polgári leányiskolában az 1908-9. iskolai év záró-vizsgálatait a következő sorrendben tartják : Junius 14-én hétfőn az összes vallásvizsgálatok. Junius 18 án, pénteken az I. osztály, junius 19-én, szombaton a II. osztály, junius 21-én, hétfőn a III. oszropogó topogást. Az udvarra lépve majd kővé váltam a látványtól, mi elibém tárult. A bornyu ott ugrándozott az udvar közepén, a bácsi pedig félig kihajolva az ablakon, egy rettenetes puskával célozgatott reá. Amint a boci engem észrevett, hozzám rohant s körülöttem táncolt szokatlan ugrándozásokba rugaszkodva. A rémitő ablak felé néztem, honnan a puska és sápadt, ijedt arcok meredtek felém. A nagybácsi reám förmedt: — Nem takarodsz be rögtön onnan, hadd lőjjem le azt a bestiát, mert meg van veszve! — Jőjjik be, mer megmarja — sipított Csuluka — oszt maga is megvész! Nem szóltam semmit, csak a bornyu közelében maradtam, hadd lőjjenek le engemet is vele együtt. A bornyu pedig valóban úgy viselkedett, mintha meg lett volna veszve: mindenféle ugrándozásokat és vickándozásokat végzett, olyanokat, aminőket egy higadt eszü bornyu semmi körülmények között sem követ; oly magas kapcsokat ugrott egyenesen felfelé, hogy egyik lába sem érte a földet, majd a földbe mártva az orrát s megbődülve fölfele ugrott, majd a kútba bőgött, aztán megrugta a gárdját, hogy csak úgy kongott bele. Ide-oda száguldott nyilsebesen; én meg folyton rohantam egyirányban vele, hogy le ne lőhessék, már alig bírtak a lábaim a sok őrült futkosástól, ugrándozástól, a verejték csak úgy folyt rólam, lélekzetem elakadt, már le is rogytam egyszer, de újra felpattantam, most a bornyu arcomra tapasztva nedves, porral bemázolt orrát, megbődült, forró leheliete majd elfulasztott. Lelkendezve sikoltottam a bácsi felé: — Viktor bácsi, Viktor bácsi! Nincs megveszve
