Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-30 / 22. szám
(2 Boldog: -ünneplést! Nagybánya, 1909. us 30. 99 szám. XXXV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKEL TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELEKTIK ZMIIUSriDIBISr VASÁRNAP . V Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Eévész János. ■*1 Szerkesztőség és Üzleti hirdetést „et kőbányai-utca f «. szám ala„ ■ r, hivatalos hirdetések di..:abás szerint. Piros pünköst napja már magában véve is igazi örömünnep, amikor virit a piros rózsa s a lombokkal dúsan megrakott erdőbe rándulnak az emberek, igyekeznek ki a természetbe, hogy lássák az igazi életet a maga pompájában. Nagybányára nézve ez a pünköst még külön nagy jelentőséggel is bir, t. i. most 600 éve annak, hogy Róbert Károly a mi városunkat szabad királyi jogokkal felruházta: 1309. pünköst másodnapján. Nagybánya létezett már az előtt is, de várossá, igazi municipiummá akkor lett. Hatszáz éves városi múltra visszatekinteni, bizony tiszteletre méltó dolog. És habár önálló törvényhatósági jogunkat 33 év előtt elvesztettük, városi jellegünk nem szűnt meg azóta sem. Nagybánya noha a múltban aránylag nagyobb volt, jelentőségben kiválóbb, becsesebb, ám azért a jelenben is előretörekvő, fejlődő, haladó város, melynek jövőbeli nagy jelentősége, mint „keletnek kulcsa“ még nem bontakozott ki egészen. Más városok szörnyű nagy parádét csapnának belőle, ha volna ilyen 600 éves biztos és jelentőségteljes dátumjok. Dicsérendő Nagybánya, hivalgó korunkban, hogy szerényen átsiklik a 600 éves forduló felett, mint átsuhan maga az idő. Mi azért nem hallgathattuk el ennek az ünnepnek kiemelkedő jelentőségét, hiszen jelenünk a múltban gyökeredzik s az emlékezés önérzetet, tanulságot nyújt a kegyeletes utódoknak, A kereszténység pünkösti szent szelleme hassa át e városnak lakóit, hogy méltók legyenek a józan gondolkozásu, szorgalmas, hazafias elődökhöz. Pünköst. S a tanítványok összegyűlve, Ssomorkodának szerfelett! Eltűnt közülók s vissza sem tér Az összetartó szeretett A mester, li szókban, tettekben Eddig vezérelt mindenütt: Egyszerre csak a sírba roskad S többé nem is leszen velünk ? De gyorsabban, mint röpke villám Ahogy a légen rohan át. Tanai törnek leikeikbe — Majd mintha szavát hallanák, Megszállva az ö ihletétől, A tetteit is hirdetik S rajtuk még a halál se győzhet, Oly lelkes, erős mindenikl Beteljesül a szó, ígéret. Az eszme fényes testet ölt. Virulni és világosodni Kezd a kopár, éjszürke f öld. Az éltető erő, a lélek, A nagy, szent emberszeretet A Teleki-Társaság közgyűlése. A gyérszámu, de mü< rtő és előkelő közönség, mely vasárnap este a közművelődés oltárán áldozott, csekély anyagi áldozattól vi sza nem riadt a Teleki- Társaság f. hó 23-ik közgyűlése iránt s a legmelegebb elismeréssel ■adózott. A Társaság felolvasó üléseinek első ciklusát ezzel a közgyűléssel befejezte. A vezetőség, a Társaság lelkes tagjai valóban megbecsülték önönmagukat, de a nemes nevű társaságot is; a rövid működés a legelfogultabb közönséget is meggyőzhette arról, hogy a Társaság teljesen életképes, tagjai pedig a tehetség és hazaszeretet dicső fegyvereivel diadalmasan kerülnek ki abból a nehéz küzdelemből, melyet a közművelődésért harcolnak. Ha van hibája, megvádolható oldala ennek az ifjú egyesületnek, az a legrégibb, de leginkább megbocsátható vétek: a szegénység. A város közönségét soha sem akarta megsarcolni. Uj terheket senki vállára nem rakott s ha mostani közgyűlésén belépő-dij ellenében jelenhetett meg a közönség, ezt a körülményt megmagyarázza, hogy a Társaság a nyomdai költségek, papirnemüek, postadijak fedezésére egy szerény alap megteremtésére törekedett. Semmiből csak a Mindenható tud alkotni. A Társaság pedig nem csupán a mi városunk közönségének közművelődési érdekeit akarja szolgálni, hanem áldásos működését a vidékre is kiterjesztvén, az idegen ajkú nép egyszerű gyermekei előtt is leleplezni óhajtja a hazaszeretet, műveltség Géniuszának sűrű fátyollal letakart képét. De melegebb érdeklődést több részvétet jogosan elvárhat a Társaság. Lássa be valahára közönségünk, hogy a szellemi élvezetben eltöltött rövid óra nagyobb gyönyörűséggel kedveskedik a léleknek, mint sok pezsgős, mámoros báli éjszaka. A pompás programmot nyújtó közgyűlésről következő tudósítást vettük. Előkelő közönség kereste föl a Kaszinó helyiségét f. hó 23-án este 8 órakor, hogy két hónapra a nyári szünetet megkezdő Teleki-Társaságtól búcsút vegyen. Ötödik felolvasó ülését rendezte a Társaság — kivételesen belépődíjak mellett. A közgyűlés Révai Károly elnök magasan szárnyaló elnöki megnyitó beszédével kezdődött. Majd Fliesz Henrik titkár számolt be a Társaság december—május havi működéséről. A gondosan kidolgozott, poétikus irányú beszámolót lapunk más helyén közöljük. Rendkívüli élvezetet nyújtott a hallgatóságnak Gurnesevits Lajos r. tag irodalmi becsű értekezése. Byron költészetét méltányolta. A finom pennája tanár nehéz tárgyát a leg- önálóbban és legeredetibben kezelte. Szikrázó ötletei és tömör gondolatai a stilus egyszerű bájosságában mély és maradandó hatást arattak. A kitűnő esztétikust lelkesen megéljenezték. Tiz percnyi szünet után Incze Lajos r. tag mutatott be egy pár újabb költeményt. A költemények Inczének közismert poétái vénáját dicsérik. A műsor következő pontja Révai Károlynak mesteri tollal megirt elbeszélése volt. Mint mindig, A mester üdvös tanaiban Megváltja az embereket. És Pünkösd, ünneped minekünk A megjobhulás ünnepe, Míg azt is jelzi, hogy velünk van Isten áldó szelleme : Hirdeti, hogy az igaz eszme Örök időkre megmarad S úgy ég, ragyog -egész világon, Mint bolygó között a nap. Dura Máté. Fliesz Henrik versei.*) Egyszer-egyszer a mi könyvpiacunkon is csak megjelenik egy-egy uj munka. Vájjon a közönség örül-e neki, nem tudom, mert én nem vagyok közönség, annyit azonban én is tapasztaltam, hogy a tudományos munkákat kevésbbé szereti, mint a szépirodalmit. (Egyházi történetemből 200 példányt még minden nap apai örömmel viszontláthatok, »Ilyen az élet« czimü pongyola rajzaim azonban egy takaró szálig elfogytak.) Legyen nyugodt hát Fliesz kollega, az ő ver*) Fliesz Henrik. Versek. Kiadta a szerző, ára 2 korona. Nánásy István sajtója. Kapható a szerzőnél vagy a könyv- kereskedésben. most is állandóan lekötve tartotta érdekes tárgyával a közönség figyelmét. A kitűnő iró nagy sikerét ki- apadhatlan mély érzésű szivének és ragyogó fantáziájának köszönhette jelenleg is. Hatalmas sikerrel találkozott Révész János r. tag csodaszépen, borongó érzéssel előadott, művészi magaslaton álló magyar dalaival. Gondos összeválogatás- ban a magyar zeneköltészet fejlődését énekelte el napjainkig. A nehéz vállalkozás a megérdemelt elismerést hozta meg az érces, csengő hangú előadónak, valóban hálára kötelezte le közönségét, amidőn az ismeretlenebb régi magyar hazafias énekek bemutatásával nemcsak gyönyörködtetett, de tanított is. A művészi énekhez méltán illeszkedett Révész Jánosné vendég kiváló tehnikáju, finom és szivvel-lélekkel át- érzett. mindenkit megragadó zongorajátéka. A közönség mindkettőt a legmelegebb ovációkban részesítette. Révészék programmja következő volt: 1. Dalok az őshazából. Gyűjtötte Gselingerián Jakab, átírta Szabados Béla. Fia vagyok Aszlán bégnek és Pajtáskám gyere kettecskén. 2. Tinódi Sebestyén történelmi dalai. Megfejtette Mátray Gábor. Szolimán császár diadala Kaszul basával. (1546.) Enyingi Török János vitézsége. (1553.) 3. Rákóczi dalok. Rákóczi Sámuel. (1664.) »Hej Rákóczi, Bercsényi« harmadik verziója. (1708.) Balogh Adám nótája. (1709.) Szaladj kurucz, jő a német. (1707.) 4. Verbunkos nóta. (1810.) Kossuth Lajos azt üzente. (1848.) »Jön Kossuth, jön«. (1850.) A székelyek. Petőfinek 1849-ben Karánsebesen irt dala. Zenéjét szerzé Langer Viktor. A műsor befejezése után társasvacsora, majd pedig tánc következett. A megjelentek a kora hajnali órákig a legfesztelenebbül érezték magukat a Kaszinónak fényárban úszó nagytermében. Titkár jelentése a Teleki-Társaság közgyűlésén. A Teleki-Társaság ma tartja rövid, de küzdelemteljes pályafutásának első beszámoló közgyűlését. A Társaság még annyira fiatal, hogy meggáncsolni bűn volna, hiszen a mai közgyűlés csupán V-ik felolvasó ülése. A hervadás világában született meg, ősz utóján. Nehéz és hosszadalmas harcokból került ki győztesen a Társaság megalapítása. Évek hosszú során át nyűgözte le a lelkeket valami titkos epedés: frigyre lépni a széppel, jóval, nemessel. Vágyódtunk egy tisztább világ után, hol minden földi lefoszolván annak élhetünk, mit sem pénzzel, sem önösséggel vagy haszonleséssel megvásárolni nem lehet s melynek kettős fő alkatrésze az önfeláldozó lélek és őszinte szív. De tegyük hozzá magyar lélek és magyar szív. Szatmárvármegye ragyogó irodalmi múltja volt a mi ihletünk, a mi sugalmazónk akkor, mikor 1908. év november havában városunk kulturális intézményei sorában egy szerény kis helyet esdett ki magának ez sei is hamarább el fognak fogyni, mintha pl. finn-ugor ethimologiai fejtegetéseket irt volna. De meg is érdemlik, hogy elfogyjanak. Ebből a kijelentésemből azonban a világért sem következik még az, mintha én Fliesz Henriket Arany Jánosnak vagy Petőfinek tartanám, sőt nagyon jól tudom, hogy neki is vannak hibái. Vannak és kontra ! Ez a fiatal ember az élet kezdetének a kezdetén bandukol s Uramfia folyton sírról, ravatalról, temetőről énekel. 93 verse közül — ennyi látott t. i. napvilágot a kötetben — bizonyosan legalább is 80 bajjal, könnyel, halállal van megtűzdelve. Mondja meg a t. közönség, nem hiba-é ez? Hiszen az élet mindenkinek kedveskedik titkos és nyilvános nyomorúsággal, Jókai szerint »mindenki legjobban tudja, hol szorítja a cipője«, de a koszorús költő is fölteszi, hogy »szorítja« és mivel mindenki tudja, tehát mindenkit szőrit az a bizonyos cipő, melyet pl. mindennapi életnek nevezhetnénk. Kétségkívül jobban esnék tehát, ha vidám költemények közé menekülhetnénk a XX. század zajos hullámai közzül. Vagy legalább, ha váltakozva örömet és bánatot nyújtana a Fliesz kötete. Hogy a verselése könnyed, fülbemászó, az az ő szerencséje. Nem szüli nehezen a gondolatokat, csak úgy az ujjából rázza ki. Az ilyen verseket jól esik olvasni. Csak vigabbak volnának, vigabbak. Igaz, hogy a kagyló is szenvedések közt izzadja a gyöngyöket, de gyöngyöket izzad és nem könyLapunk: mai száma S oldal. Pünköst ünnepén.
